Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Arany János: Karácsonyi éjszakán	www.szepi.hu	2006.12.18. 08:18
Arany János: Karácsonyi éjszakán Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek, Üdvözítőt hirdet az emberiségnek? Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol S éji táncaikhoz rémeknek világol? Akár csillag legyen, biztos éji lámpa, Akár bujdosó lány - én megyek utána! Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen Akkor is jó helyre - a temetőbe viszen.

Alföldi Géza: Krisztus lehajolt	www.szepi.hu	2006.12.18. 08:17
Alföldi Géza: Krisztus lehajolt Hulló hó fátylán át igézett a hold Mosolya ezüst-sugár s a kopottan is sudár jegenyékre szerelmesen hajolt. A havas réten egy árva nyúl mosdott. Nem figyelt, észre sem vett. S míg a nyár éneke lett, messziről egy öreg harang bongott. Babonás, különös téléjszaka volt. Álltam egy kereszt tövén, s fázós, topogós fölém kitárt karjával Krisztus lehajolt. Budapest, 1937

Ady Endre: Ének karácsony ünnepén	www.szepi.hu	2006.12.18. 08:16
Ady Endre: Ének karácsony ünnepén Ma a bilincses millióknak Éhnyavalyás, kínos élete gyászol S újra megátkoz téged, Csalárd legenda, betlehemi jászol, Hazug fölkentség, ál szeretet. Ma sem hiszünk a pásztoroknak, Sem a prémbundás, víg örvendezőknek, Sem a vezér-csillagnak, Csupán mi saját, szomorú erőnknek, Mely megfeszíttetett igazán. Ma a sírokat bontogatjuk S minden léptünknél átok-sírok nyílnak, Melyekbe, hajh, becsalta Hazug fénnyel a betlehemi csillag A Szeretet hiszékenyeit. Ma hóhéraink Jézusához Hallelujázni nem vihetnek minket, Megmutatjuk egymásnak Gyűlölet-szító, nehéz sebeinket S bosszura hívjuk a szíveink. Ma bús fejünk álomra hajtván, Enyhet álmodunk: piros bosszú népe Kél iszonyú rajban S lép a Krisztus-hydra ezer fejére, Megfizetni vad századokért. Ma is Gyülöletet ünneplünk, Miként tegnap, holnap és újra-újra, Gyülöletet és Harcot, Míg új Karácsony jelét ki nem gyujtja Az egész Földön a mi szivünk.

Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek	www.szepi.hu	2006.12.18. 07:03
Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek ,,Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?'' Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg. ,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?'' Kint csillagfényes hideg este... tél... Bent apja ölén kis leány beszél. ,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?'' Az apa leteszi a gyermeket. ,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?'' Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet. S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke: ,,Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?''

Baja Mihály: Karácsony	www.szepi.hu	2006.12.18. 07:02
Baja Mihály: Karácsony Te most is az vagy, áldott szent Karácsony, Mi Betlehemben legelőször voltál: Újjászülője a kerek világnak, Hitünk napfénye, a szívünkben oltár. Az angyaloknak ajkán a hozsánna Ma is elhat a pásztorok füléhez, s koldust, királyt vezet ma is a csillag Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez. Te most is az vagy, csak mi változánk meg, Csak nekünk ócska minden ami régi. Nem hallgatunk az angyalok szavára, Nem kell nekünk a csillag se, ha égi. Mennek, mennek a pásztorok seregben, de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez. Mennek, mennek a bölcsek és királyok, De nem az élet örök kútfejéhez. Ó, szent karácsonyéj csillagvilága... Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra. Az én lelkem csak téged vár, s tetőled száz lidérc fény közt el nem tántorodna. A gyermekhitnek hófehér palástját Borítsd reám csak egy éjszakára, És én megáldlak, síromig követlek Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.

Reményik Sándor: A karácsonyfa panaszkodik	www.szepi.hu	2006.12.18. 07:01
Pilinszky János: A fényességes angyal is Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végítélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben, akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, ő is a földre lépett.

Pilinszky János: A fényességes angyal is	www.szepi.hu	2006.12.18. 07:00
Pilinszky János: A fényességes angyal is Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végítélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben, akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, ő is a földre lépett.

József Attila: Karácsony	www.szepi.hu	2006.12.18. 06:59
József Attila: Karácsony Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé.

Ismeretlen szerző: Egy rózsa zsenge szára	www.szepi.hu	2006.12.18. 06:52
Ismeretlen szerző: Egy rózsa zsenge szára (Ó-német karácsonyi dal) Egy Rózsa zsenge szára hajtott ki Jessze vén törzsén, s egy éjszakára virág nyílt vesszején: piciny kelyhére nagy csönddel borult az éjfél s a metsző téli fagy. Kit Ézsajás jelentett, kit hirdet énekünk, a kis bimbót, a szentet egy Szűz szülé nekünk. Az Úr ősterve vált valóra, hogy a Kisded éjfélkor földre szállt. Ó, égi rózsa bokra, kegyes Szűz Máriánk! A szent szülőkínokra kérünk, tekints le ránk: segíts, hogy lenne szép sarjad számára szívünk. ékes virágcserép! Fordította: Dsida Jenő

Barna Kornél: Karácsony éji álom	www.szepi.hu	2006.12.18. 06:51
Barna Kornél: Karácsonyéji álom Kelj fel, vedd a gyermeket és ennek anyját és eredj az Izrael földére; mert meghaltak akik a gyermeket halálra keresék vala. (Máté 2-20) Álmot láttam. A szent karácsony-éjben elcsitult, Atyánk, méltó haragod s míg fényesség gyúlt milliók szívében, békét-hirdető éjféli haranggal a Földre küldted egyik angyalod s mint egykoron, így szólalt meg az angyal: ... Meghalt mind, kik halálra kerestek minden kis szépség- s jóság-magzatot! Rákhel siralmát megbosszúlta Isten: A nagy Heródes örökre halott, szabad az út! A bujdosásnak vége! Majd így folytatta fennhangon a szózatát: ... Te meggyötört, hontalan bujdosó, leróttad már izzadság- s véradódat, Isten- s császárnak adósa nem maradtál, levezekelted - ha volt - vétkedet, teljék be hát... a furcsa, magyar Írás, hogy élned-halnod ottan kell neked, ahol - szerinted - fényessebb a csillag, az illat más és árnyasabb a nyár, hol mindent-mindent elvesztettél egykor s ahol most minden, minden visszavár! ... Mert vár... a föld és vár a régi házad. Vakultszemű, gyalázott négy fala tetőre vár, hogy felzenghessen benne az újrakezdett élet himnusza; várnak rád régen elmosódott képek s elfeledhetetlen dallamok, vár valaki... egyedül azt várja, hogy elébehullj s azt mondjad: Itt vagyok; vár rád a kedves, ismerős harangszó, egy régi város: Utcák és terek - vagy egy falu - hogy így mutassál rájok: Látod fiam, én itt voltam gyerek; vár rád a múlt és vár rád a jövendő, a négy folyó és a hármas halom, várnak az élők és mind visszavárnak a temetők a domboldalokon; vár hívatásod, munkád - és terád vár a frissenácsolt tető jó szaga, ... vedd hát a gyermekid és ezek anyját s eredj... az Isten hírével, Haza! 1965

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk