Királyok I. könyve

1Kir 1
1Kir 1.1
Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni.
1Kir 1.2
Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik.
1Kir 1.3
Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz.
1Kir 1.4
A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele.
1Kir 1.5
Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak.
1Kir 1.6
Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte.
1Kir 1.7
Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak.
1Kir 1.8
Ugyanakkor Cádok pap, Jojada fia, Benaja és Nátán próféta, valamint Simi és társai, Dávid vitézei nem tartottak Adonijával.
1Kir 1.9
Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt;
1Kir 1.10
Nátán prófétát azonban és Benaját, valamint Dávid vitézeit és testvérét, Salamont nem hívta meg.
1Kir 1.11
Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: "Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla.
1Kir 1.12
Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét.
1Kir 1.13
Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király?
1Kir 1.14
Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek és megerősítem szavaidat."
1Kir 1.15
Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját.
1Kir 1.16
Amikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt, a király megkérdezte: "Mit kívánsz?"
1Kir 1.17
Így felelt neki: "Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni.
1Kir 1.18
Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla.
1Kir 1.19
Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg.
1Kir 1.20
Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül.
1Kir 1.21
Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bűnösnek nyilvánítanak."
1Kir 1.22
Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta.
1Kir 1.23
Jelentették a királynak: "Nátán próféta van itt." Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt.
1Kir 1.24
S így beszélt Nátán: "Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra.
1Kir 1.25
Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király!
1Kir 1.26
Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Benaját és szolgádat, Salamont nem hívta meg.
1Kir 1.27
Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára."
1Kir 1.28
Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: "Hívjátok ide Batsebát!" Az bement a királyhoz és a király elé járult.
1Kir 1.29
A király megesküdött: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított,
1Kir 1.30
még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra."
1Kir 1.31
Batseba földig hajolt, leborult a király előtt és felkiáltott: "Örökké éljen az én királyom, Dávid!"
1Kir 1.32
Azután Dávid király megparancsolta: "Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját." Azok megjelentek a király előtt,
1Kir 1.33
s a király ezt mondta nekik: "Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre és vezessétek le Gichonba.
1Kir 1.34
Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
1Kir 1.35
Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen."
1Kir 1.36
Erre Jojada fia, Benaja így válaszolt a királynak: "Úgy legyen! Az Úr erősítse meg uram és királyom szavait!
1Kir 1.37
Ahogy az Úr vele volt urammal és királyommal, legyen Salamonnal is, tegye trónját még dicsőségesebbé, mint amilyen uram és királyom trónja volt."
1Kir 1.38
Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja, valamint a kereták és a peleták tehát elvonultak, Salamont felültették a király öszvérére és elvezették Gichonba.
1Kir 1.39
Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: "Éljen Salamon király!"
1Kir 1.40
Aztán a nyomában haladva az egész nép felvonult, az emberek furulyáztak, és annyira ujjongtak, hogy csaknem megrepedt a föld kiáltozásuktól.
1Kir 1.41
Adonija és vendégei meghallották - éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: "Miért ez a nyugtalanság az egész városban?"
1Kir 1.42
Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: "Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol."
1Kir 1.43
Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: "Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak.
1Kir 1.44
A király mellé adta Cádok papot, Nátán prófétát, Jojada fiát, Benaját meg a keretákat és a peletákat; ezek felültették a király öszvérére,
1Kir 1.45
aztán Cádok pap és Nátán próféta fölkente királynak Gichonban, s örömujjongás közepette felvonultak - az egész város izgalomba jött tőle. Ez volt az a lárma, amit hallottatok.
1Kir 1.46
Salamon már el is foglalta a királyi széket,
1Kir 1.47
a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsőségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvőhelyén.
1Kir 1.48
S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségemből való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom."
1Kir 1.49
Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján.
1Kir 1.50
Adonija pedig annyira rettegett Salamontól, hogy elment, és megragadta az oltár szarvát.
1Kir 1.51
Nyomban jelentették Salamonnak: "Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába."
1Kir 1.52
Salamon azt felelte: "Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bűnösnek találják, meg kell halnia."
1Kir 1.53
Ezzel Salamon elküldött és elvitette az oltártól. El is ment és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: "Menj haza!"
1Kir 2
1Kir 2.1
Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta:
1Kir 2.2
"Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor és bizonyulj férfinak!
1Kir 2.3
Tartsd szemed előtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz,
1Kir 2.4
s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor - azt mondta - sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
1Kir 2.5
Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte őket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípőmön az övet és lábamon a sarut.
1Kir 2.6
Bánj vele bölcs belátásod szerint, de ne hagyd, hogy ősz hajjal, békében szálljon le az alvilágba.
1Kir 2.7
A gileádi Barzilláj fiai iránt ellenben légy jóindulattal, tartozzanak azok közé, akik asztalodnál esznek. Mert ők is elém jöttek, amikor menekültem testvéred, Absalom elől.
1Kir 2.8
A környezetedben van a Benjamin fiai közül való Simi is, Gerának a fia Bachurimból. Azon a napon, amikor Machanajimba mentem, szörnyű átokkal illetett, de mert a Jordánnál elém jött, megesküdtem neki az Úrra: Nem öllek meg karddal.
1Kir 2.9
Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy ősz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba."
1Kir 2.10
Aztán Dávid megtért atyáihoz; Dávid városában temették el.
1Kir 2.11
Az az idő, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendőt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig.
1Kir 2.12
Salamon elfoglalta atyja trónját és megerősítette királyságát.
1Kir 2.13
Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult előtte. Az megkérdezte tőle: "Jót jelent jöveteled?"
1Kir 2.14
"Igen, jót!" - felelte, aztán így folytatta: "Beszédem volna veled." "Beszélj hát!" - mondta neki.
1Kir 2.15
S ő így szólt: "Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság - egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezemből, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta.
1Kir 2.16
Csak egyetlen kérésem volna most hozzád, kérlek, ne utasíts el." Az így válaszolt: "Beszélj!"
1Kir 2.17
S ő folytatta: "Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot."
1Kir 2.18
Batseba azt felelte: "Jól van, magam beszélek érdekedben a királlyal."
1Kir 2.19
Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján.
1Kir 2.20
Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elő a kérést, anyám, nem utasítalak el."
1Kir 2.21
Erre így folytatta: "Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához."
1Kir 2.22
Salamon király így válaszolt anyjának: "Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!"
1Kir 2.23
Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: "Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki!
1Kir 2.24
Igen, amint igaz, hogy él az Úr, aki igazolt, s engedte, hogy atyám, Dávid trónjára lépjek, s aki királyi családot alapított, amint megígérte neki: még ma meghal Adonija."
1Kir 2.25
Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta - így halt meg.
1Kir 2.26
Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: "Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám előtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie."
1Kir 2.27
Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Eli házát megfenyegette.
1Kir 2.28
Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz - Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Absalom oldalára -, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát.
1Kir 2.29
Jelentették hát Salamon királynak: "Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál." Salamon erre azt üzente Joábnak: "Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?" "Féltem tőled, és az Úrhoz menekültem" - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: "Menj és szúrd le!"
1Kir 2.30
Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: "Ezt parancsolja a király: Gyere ki!" De az így válaszolt: "Nem, inkább itt halok meg!" Benaja tehát jelentette a királynak: "Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta."
1Kir 2.31
A király erre megparancsolta: "Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott.
1Kir 2.32
Az Úr fordítsa az ő fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta őket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét.
1Kir 2.33
Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden időre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!"
1Kir 2.34
Jojada fia, Benaja tehát elment, leszúrta és megölte.
1Kir 2.35
A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére.
1Kir 2.36
Aztán elküldött a király, elhívatta Simit és így szólt hozzá: "Építs magadnak házat Jeruzsálemben, lakj ott, de ne menj el onnan, ahova kedved tartja.
1Kir 2.37
Azon a napon, amelyen elmész, s átléped a Kidron-patakot, tudd meg, a halál fia vagy, s a véred a saját fejedre száll."
1Kir 2.38
Simi ezt felelte a királynak: "Rendben van, amint uram és királyom parancsolta, úgy tesz majd szolgád." Simi tehát sokáig élt Jeruzsálemben.
1Kir 2.39
Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: "Szolgáid Gátban vannak",
1Kir 2.40
Simi fogta magát, fölnyergelte szamarát, és elment Achishoz Gátba, megkeresni a szolgáit; elment s hazavitte őket Gátból.
1Kir 2.41
Salamonnak tudtára adták, hogy Simi elment Jeruzsálemből Gátba, de aztán vissza is tért.
1Kir 2.42
Salamon erre hívatta Simit és így szólt hozzá: "Hát nem megeskettelek az Úrra, és nem megmondtam neked világosan: azon a napon, amelyen elindulsz és ide vagy oda mégy, tudd meg, hogy biztosan meghalsz?
1Kir 2.43
Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit adtam neked?"
1Kir 2.44
Aztán azt mondta a király Siminek: "Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre.
1Kir 2.45
Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe előtt, örökké!"
1Kir 2.46
Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s ő meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében.
1Kir 3
1Kir 3.1
Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat.
1Kir 3.2
A nép még a magaslatokon mutatta be az áldozatot, mert egészen addig nem építettek házat az Úr nevének.
1Kir 3.3
Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal ő is a magaslatokon áldozott és tömjénezett.
1Kir 3.4
A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron.
1Kir 3.5
Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: "Kérj, mit adjak neked!"
1Kir 3.6
Salamon azt felelte: "Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül.
1Kir 3.7
Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni.
1Kir 3.8
Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma.
1Kir 3.9
Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?"
1Kir 3.10
Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá.
1Kir 3.11
Ezért így szólt hozzá az Úr: "Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt tartsd az igazságot,
1Kir 3.12
lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.
1Kir 3.13
Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot és a dicsőséget, hogy nem lesz a királyok közt hozzád hasonló.
1Kir 3.14
S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked."
1Kir 3.15
Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égőáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak.
1Kir 3.16
Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta:
1Kir 3.17
"Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban.
1Kir 3.18
Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban, csak mi ketten voltunk a házban.
1Kir 3.19
Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta.
1Kir 3.20
Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette.
1Kir 3.21
Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem."
1Kir 3.22
A másik asszony azonban ellene vetette: "Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élő." Így vitatkoztak a király előtt.
1Kir 3.23
Erre a király azt mondta: "Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő."
1Kir 3.24
Aztán megparancsolta a király: "Hozzatok ide egy kardot!" Odavittek hát a királynak egy kardot.
1Kir 3.25
S a király így szólt: "Vágjátok ketté az élő gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!"
1Kir 3.26
Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt - mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet -, azt mondta a királynak: "Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!" A másik ellenben így kiabált: "Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!"
1Kir 3.27
Most a király vette át a szót, s azt mondta: "Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg! Mert az az anyja."
1Kir 3.28
Egész Izrael hallott a király ítéletéről, és nagy tiszteletre ébredt a király iránt, mert látták: isteni bölcsesség tölti el, hogy igazságot szolgáltasson.
1Kir 4
1Kir 4.1
Salamon király uralkodott egész Izrael fölött.
1Kir 4.2
S ezek voltak legfőbb tisztségviselői: Cádok fia, Azarja volt a pap;
1Kir 4.3
Sisa fiai, Elichaf és Achija voltak a titkárok; Achilud fia, Jehosafát volt a kancellár.
1Kir 4.4
[Jehojada fia, Benajahu volt a sereg vezére; Cádok és Ebjatár voltak a papok.]
1Kir 4.5
Nátán fia, Azarja volt a kormányzók feje; Nátán fia, Zabud volt a király barátja,
1Kir 4.6
a testvére meg az udvarmester; Joáb fia, Eliab volt a sereg vezére Abda fia, Adorám volt a robotfelügyelő.
1Kir 4.7
Salamonnak tizenkét kormányzója is volt, egész Izrael fölé rendelve, és nekik kellett gondoskodniuk a királyról és udvaráról; évente mindegyikük egy hónapig gondoskodott róla.
1Kir 4.8
A nevük: Hur fia Efraim hegyvidékén;
1Kir 4.9
Deker fia Makában és Saalbimban, Bet-Semesben, Elonban és Bet-Hananban;
1Kir 4.10
Hezed fia Arubbotban; hozzá tartozott Szochó és Hefer egész vidéke;
1Kir 4.11
Abinadab fia Dor egész dombvidékén; Salamon lánya, Tafaat volt a felesége;
1Kir 4.12
Achilud fia, Baana Taanachban és Megiddóban egészen Jokneámig, aztán egész Bet-Seánban Jiszreeltől lefelé, végül Bet-Seántól a Cartan közelében fekvő Abel-Mecholáig;
1Kir 4.13
Geber fia a gileádi Ramotban; hozzá tartoztak Jairnak, Manassze fiának, a duarjai Gileádban; neki volt alárendelve Argob kerülete Básánban, hatvan nagy város, falakkal és bronzzárakkal;
1Kir 4.14
Iddo fia, Achinabad Machanajimban;
1Kir 4.15
Achimaac Naftaliban; ő is Salamonnak egyik lányát vette feleségül, Baszmatot;
1Kir 4.16
Husai fia, Baana Áserben és a lejtőkön;
1Kir 4.17
Paruach fia, Jehosafát Isszachárban;
1Kir 4.18
Ela fia, Simi Benjaminban;
1Kir 4.19
Uri fia, Geber Gád földjén, Szichomnak, az amoriták királyának és Ognak, Básán királyának a földjén. Ezenkívül még egy helytartó is volt az országban.
1Kir 4.20
Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövénye ettek-ittak, vigadtak.
1Kir 5
1Kir 5.1
Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt.
1Kir 5.2
Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki,
1Kir 5.3
továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat.
1Kir 5.4
Ő uralkodott az egész földön a Tifszach folyón túl egészen Gázáig, a folyón túl minden király fölött körös-körül mindenkivel békében élt.
1Kir 5.5
Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt.
1Kir 5.6
Salamonnak volt végül négyezer állása a lóistállókban a szekerei számára és tizenkétezer lova.
1Kir 5.7
Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék.
1Kir 5.8
Az árpát meg a szalmát is mindig oda vitték a kocsi- meg a hátaslovaknak, ahol éppen volt, ki-ki, amint ráesett a sor.
1Kir 5.9
Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény.
1Kir 5.10
Salamon bölcsessége így felülmúlta Kelet országainak minden bölcsességét, sőt, még Egyiptom bölcsességét is.
1Kir 5.11
Bölcsebb volt minden embernél, még az eszrachita Etánnál s Machol fiainál, Hemannál, Kalkolnál és Dardánál is.
1Kir 5.12
Nevének híre eljutott körös-körül minden néphez. Háromezer mondást mondott, énekeinek száma pedig ezerötre rúg.
1Kir 5.13
Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növő izsópig; tudott beszélni a négylábúakról és a madarakról, a férgekről és a halakról.
1Kir 5.14
Minden népből jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királya adózott neki, aki csak hallott bölcsessége felől.
1Kir 5.15
Hirám, a tíruszi király is elküldte szolgáit Salamonhoz; hallotta ugyanis, hogy atyja helyébe fölkenték királlyá, s Hirám egész életében jó barátja volt Dávidnak.
1Kir 5.16
Salamon erre üzenetet küldött Hirámnak:
1Kir 5.17
"Magad is tudod, hogy atyámnak nem volt módja templomot építenie az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyekkel mindenfelől szorongatták, míg az Úr lába alá nem vetette ellenségeit.
1Kir 5.18
Most azonban körös-körül békét teremtett az Úr, az én Istenem, nincs többé, aki ellenszegülne, s nincs balszerencse.
1Kir 5.19
Így arra gondolok, hogy házat építek az Úr, az én Istenem nevének, az Úrnak atyámhoz, Dávidhoz intézett szava szerint: A fiad, akit majd helyedbe a trónra emelek, építsen hajlékot a nevemnek.
1Kir 5.20
Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidoniak."
1Kir 5.21
Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült és felkiáltott: "Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!"
1Kir 5.22
Aztán ezt a választ adta Salamonnak: "Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és ciprusokat illetően.
1Kir 5.23
Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem őket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted őket. De bizonyára te is teljesíted majd kívánságaimat: szállítasz élelmet udvarom számára."
1Kir 5.24
Hirám tehát annyi cédrus- és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart.
1Kir 5.25
Ennek ellenében Salamon 20000 bat olajbogyóból sajtolt olajat. Ennyit szállított Salamon Hirámnak minden évben.
1Kir 5.26
Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megígérte. S egyetértés uralkodott Hirám és Salamon között, úgyhogy szövetséget is kötöttek egymással.
1Kir 5.27
Akkor Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből; a munkások száma harmincezer embert tett ki.
1Kir 5.28
Aztán elküldte őket Libanonba, fölváltva minden hónapban tízezret úgy, hogy egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig otthon. Adonirám felügyelt a munkára.
1Kir 5.29
Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében,
1Kir 5.30
nem számítva Salamon munkafelügyelőit, akik a munkát irányították, mármint a háromezer-háromszázat, akik a munkát végző emberekre felügyeltek.
1Kir 5.31
A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot a háznak.
1Kir 5.32
Salamon építői és Hirám építői a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésről, s előkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez.
1Kir 6
1Kir 6.1
480 évvel azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptomból, Salamonnak Izrael fölötti uralkodása 4. esztendejében történt, a második hónapban, azaz Ziv hónapjában - akkor épített templomot az Úrnak.
1Kir 6.2
A templom, amelyet Salamon király az Úrnak épített, 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 25 könyök magas volt.
1Kir 6.3
A szentély előtti csarnoknak a hossza 20 könyököt tett ki, annyit, mint a templom szélessége, a szélessége pedig 10 könyököt, a templom hosszanti irányában.
1Kir 6.4
A templomra ablakot is tétetett, kerettel és ráccsal.
1Kir 6.5
A templom falához szárnyat csatolt, a szentély és a szentek szentje köré, aztán melléképületeket emelt körös-körül.
1Kir 6.6
Az alsó szint 5 könyök széles volt, a középső 6 könyök széles, a harmadik 7 könyök széles; a templom külsejét ugyanis lépcsőzetesen képezte ki, hogy a (gerendáknak) ne kelljen a templom falaiba mélyedést vágni.
1Kir 6.7
[A templom építésekor olyan köveket használtak, amelyeket a kőbányában egészen készre faragtak; kalapács és véső nem hallatszott a templom építésekor, sem semmiféle vasszerszám.]
1Kir 6.8
A (környező épületrész) alsó szintjének bejárata a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsőn lehetett a középső szintre és a középsőről a harmadik szintre feljutni.
1Kir 6.9
Így építette a templomot és be is fejezte. Aztán cédrusfával fedte be a templomot.
1Kir 6.10
A szárnyat az egész templomhoz 5 könyök magasra építette (minden szintet annyira), és cédrusgerendákkal csatolta a házhoz.
1Kir 6.11
Az Úr akkor szózatot intézett Salamonhoz:
1Kir 6.12
"A házra nézve, amelyet építesz... Ha törvényeim szerint élsz, teljesíted kívánságaimat és szem előtt tartod parancsaimat, hozzájuk igazodván, akkor valóra váltom általad ígéretemet, amit atyádnak, Dávidnak tettem:
1Kir 6.13
Izrael fiai közt fogok lakni, és nem hagyom el népemet, Izraelt."
1Kir 6.14
Így építette Salamon a templomot és be is fejezte.
1Kir 6.15
Belül a falakat cédrusfa burkolattal látta el, a templom aljától egészen a tető gerendáiig beburkolta őket belül fával, a templom padlóját meg ciprusdeszkákból rakta ki.
1Kir 6.16
A templom hátsó oldalát is beburkolta cédrusfával 20 könyöknyire a földtől a gerendáig, aztán elválasztotta a templomot a hátulsó résztől, a szentek szentjétől.
1Kir 6.17
Maga a templom, vagyis a hátulsó rész előtti fő térség 40 könyököt tett ki.
1Kir 6.18
Belül tehát cédrusfából volt a templom, faragott gyümölcs- és virágfüzérekkel ékesítve. Csupa cédrusfa volt az egész. Követ sehol sem lehetett látni.
1Kir 6.19
A templomon belül a hátulsó részt úgy rendezte be, hogy oda vihesse az Úr szövetségének ládáját.
1Kir 6.20
A hátulsó rész 20 könyök hosszú, 20 könyök széles és 20 könyök magas volt, s bevonta vert arannyal. Aztán oltárt emelt
1Kir 6.21
a hátulsó rész elé cédrusfából és azt is bevonta arannyal.
1Kir 6.22
Az egész templomot bevonta arannyal, az egész épületet, mindenestül.
1Kir 6.23
Azután a hátulsó részbe csináltatott olajfából két kerubot. 10 könyök magasak voltak.
1Kir 6.24
A kerub egyik szárnya 5 könyöknyi volt, és 5 könyöknyi volt a kerub másik szárnya is, így szárnyai egyik végétől a másikig 10 könyöknyit tettek ki.
1Kir 6.25
10 könyöknyi volt a másik kerub is. Mindkét kerub egyforma nagy volt és egyforma alakú is.
1Kir 6.26
Az egyik kerub magassága 10 könyök volt és ugyanannyi a másik kerubé is.
1Kir 6.27
A kerubokat a templom legbelső részébe állította; úgy terjesztették ki szárnyaikat, hogy az egyik (kerub) egyik szárnya az egyik falhoz ért, a másik kerub másik szárnya meg a másik falhoz. A térség közepén is összeértek szárnyaik.
1Kir 6.28
S a kerubokat is bearanyozta.
1Kir 6.29
Aztán a templom falait körbe kidíszítette faragott kerubokkal, pálmákkal és virágfüzérekkel, kívül és belül egyaránt.
1Kir 6.30