3.    Tádá drástuhsvárúpe 'vásthánam.

3.    ... akkor, ... látó(nak), ..."saját formájában" vagy lényeges és alapvető természetében, ... megszilárdítás.

3.    Akkor a látó saját lényeges és alapvető természetében állapodott meg.

Ez a szútra általános módon utal arra, hogy mi történik, ha az elme összes módosításai, minden szinten teljesen fel vannak függesztve. A látó megállapodottá válik saját szvarúpájában, vagyis más szavakkal eléri az önmegvalósítást. Addig, ameddig benne vagyunk a csittá-vrittik játékában, nem ismerhetjük meg az önmegvalósítás állapotát. Ezt csak belülről lehet felfogni és nem lehet kívülről megérteni. Még az a részleges és felületes megértés is, - amelyet tanulmányozással és elmélkedéssel jelenlegi korlátozásaink közepette elérhetünk, - csak azután lehetséges, miután az ebben az értekezésben körvonalazott egész jóga elméletet és technikát elsajátítottuk. A számádhi állapotban kibontakozó magasabb tudatállapotokat, amelyekre az I-44-es és 45-ös szútrákban hivatkoznak, rtámbhárá-nak vagyis igazsághelyes hordozásnak nevezik. A jóga ezek világosságában ismerheti fel a megnyilvánulásban lévő minden dolog alapjául szolgáló igazságot. Azonban ezen a módon csak azon dolgok igazságát tudhatja meg, melyek dráyam, vagyis a látotthoz tartoznak és nem drástá-hoz a látóhoz. Ehhez nirbijá-számádhit kell gyakorolnia (I. 51.).