5.    Vrittájáh pánycsátájjáh klistáklistáh.

 5.   ... az elme módjai, módosításai vagy működéssel, ... ötszörös; ötféle, ... kincs, ... (és) nem kincs.

(5)

5,    Az elme módosításai ötfélék és ezek fájdalmasak vagy nem fájdalmasak.

A jógatechnika lényeges természetére utalás után a szerző a vrittik osztályozásával folytatja. Ezeket kétféle módon osztályozza. Először az érzéseinkkel kapcsolatban, hogy vajon jellegükben fájdalmasak, kellemesek vagy közömbösek és másodszor, a tudatunkban létrehozott prátyájá természete szerint.

Előbb vegyük tekintetbe ezen vrittik érzéseinkre gyakorolt visszahatását. Patannjali szerint ez a visszahatás fájdalmas, vagy nem fájdalmas. Az elme módosításainak osztályozásában ez furcsa módnak tűnik a felszínes tanulmányozó számára. Természetesen vannak bizonyos közömbös jellegű módosítások, amelyek nem okoznak elménkben semmilyen kellemes vagy kínos visszahatást. Ha például sétálás közben egy fát látunk, akkor az csupán olyan érzékelés, amely nem okoz semmilyen kellemes vagy fájdalmas érzést bennünk. Az elménk változásait eredményező érzékelések túlnyomó többsége ilyen semleges jellegű. Ezeket ‘nem-fájdalmas’-ként osztályozták.

Azonban vannak az elme más módosításai is, amelyek kellemesen fájdalmas érzést okoznak bennünk. Például, ha valamilyen ízletes ennivalót ízlelünk, vagy szép naplementét látunk, vagy rózsa illatát érezzük, az határozottan kellemes érzést vált ki bennünk. Másrészt, ha valamilyen szörnyű látványban van részünk, vagy a félelem kiáltását halljuk, akkor az elme ezt követő megváltoztatása határozottan fájdalmas kincs. Akkor Patannjali miért osztályozta az elme mindezen módosításait, amelyek valamilyen érzést váltanak ki bennünk, mint fájdalmasakat? Ennek okát a II. 5-ös szútrában adják meg a klésák filozófiájával kapcsolatban. Itt elegendő lesz annyit megemlíteni, hogy a klésák elmélete szerint, - amelyre a jóga filozófiája alapozódik, - az összes kellemesés fájdalmas tapasztalat, valójában fájdalmas azok számára, akik kifejlesztették a megkülönböztetés képességét és nem vakítják őket el az alacsonyabb élet illúziói. Ezen illúziók által okozott tudatlanságunk láttat velünk élvezetet az olyan tapasztalatokban, amelyek potenciális fájdalom források és azért arra késztetnek bennünket, hogy azok után az élvezetek után rohanjunk. Ha belső szemeink nyitva lennének, akkor ezekben az élvezetekben már előre meglátnánk a rejtett ‘potenciális’ szenvedést és nem csak akkor, amikor az a szenvedés már ‘aktív’ formában van jelen. Akkor az összes érzéseinket magába foglaló tapasztalatok osztályozásának igazolását látnánk és így elfogadnánk a Raga és a Dvésá fájdalmas voltát. A tanulmányozó számára ez igen pesszimisztikus életszemléletnek tűnhet, azonban ne ítélkezzen addig, amíg a II. részben foglalt klésák filozófiáját nem tanulmányozta.

(5,6)

Ha az érzéseinkre ható összes tapasztalatok fájdalmasak, akkor az érzékeinkre nem ható semleges jellegű további tapasztalatainkat logikus nem - fájdalmasként osztályozni. Ezért később látni fogjuk, hogy a csittá-vrittik fájdalmas és nem - fájdalmasként történő elsődleges osztályozása nem ok nélkül való és a jóga szempontjából tökéletesen logikus és ésszerű.

A másik szempont, amely szerint a csittá-vrittiket osztályozták, az a csittában létrehozott prátyájá természete. Az ilyen módon történő osztályozás célja, hogy bemutassa, miszerint az elme területén lévő összes tapasztalataink mentális módosításokból tevődnek össze és semmi másból. Ezért ezen módosítások ellenőrzése és teljes elnyomása teljesen kioltja alsóbb életünket és elkerülhetetlenül a magasabb tudat hajnalához vezet. Ilyen osztályozás esetén a vrittiket, vagyis a módosításokat öt féleképpen állapítják meg a következő szútrában.