35 |
|
2006.07.01. 10:28 |
A másoktól való állandó függés attitűdje fokozatosan elgyengít bennünket. Arra kényszerít, hogy egyre több külső erkölcsi mankóra vagy szeszélyesen felkínálkozó alkalmi menedékre támaszkodjunk. A kihelyezett súlypont felborulást, bukások sorozatát indítja el. Szorongás-komplexumaink bénító kötése e bukások következménye. Ez tesz levertté, üldözötté, keserűvé bennünket, s megakadályozza, hogy belső örömforrásunk elixírjéhez hozzájuthassunk. |
34 |
|
2006.07.01. 10:27 |
Minden a világon belső magatartás kérdése. Bosszantó kicsiségek éppúgy, mint az élet legnagyobb helytállásai. Még a fázás is komoly gyötrelemmé lehet, ha átengeded magad dermesztő gondolatok igézetének s a didergés vitustáncának. Először ilyen apróságokon próbáld visszanyerni elvesztett hatalmadat! Szüntesd meg magadban belül a hidegpánikot! Egyenesedj ki! Szüntesd meg a reszketés kisülésének erőpazarlását! Ne végy tudomást a külső temperatúráról! Szilárd belső szuggesztióval határozd el, hogy nem fázol! Azután figyeld meg, mi történik. Egy ilyen sikeres gyakorlat kitűnő fedezet nagyobb problémák megoldására! |
33 |
|
2006.07.01. 10:26 |
A gyógyító örömöt éppúgy tanulni, gyakorolni kell, mint felengedő bénulás után a járást. A mozdulatok egészen szokatlanok, s az elernyedt izmok visszakívánkoznak passzív dermedtségükbe. Pedig e vitalizáció a kulcsa a lélek egészséges működésének minden nehézség, csüggedés, átmeneti visszaesés ellenére! S mivel az összes betegségnek pszichikai háttere van, nyilvánvaló, hogy a lélek derűs, egészséges egyensúlya az egyetlen igazi profilaxis! |
32 |
|
2006.07.01. 10:25 |
Ne becsüld le az apró lángot, amelyet lényed középpontjában fellobbantasz! Figyeld meg, hogyan hat egyetlen gyufaláng a néma, mély éjszakában reménytelenül figyelő tömegre! Középponttá, reménnyé, támaszponttá válik. |
31 |
|
2006.07.01. 10:24 |
Mikor a halhatatlan öröm szövetségével viszel véghez valamit, csak nyerhetsz általa, veszteséged nincs! Mert akármit eredményez, megérted belső értelmét, s nem támad kételyed még abban sem, hogy a látszólagos sikertelenség olyan veszélytől védett meg, amelyet csak később fogsz felismerni. |
30 |
|
2006.07.01. 10:23 |
Nincs veszedelmesebb buktató annál, ha valaki mindent megtehet, amire impulzust érez. Ha nem kell senkire tekintettel lennie, nem kell önuralmat és lemondást gyakorolnia. E morális gátak híján úgy jár, mint az a gyümölcsös, amelyben senki sem nyesi, ápolja a fákat. A gyümölcs elvadul rajtuk, és férgessé válik. Ezért kell örülni az életünket fékező, irányító akadályoknak, kudarcoknak, önuralomra kényszerített helyzeteknek is. Mert a Kertész áll mögöttünk, aki jellemünk erején kreatív életünk egészséges gyümölcseit védi és fejleszti minden cselekedetével. |
29 |
|
2006.07.01. 10:23 |
Ne haragudj! Ne mérgelődj! Ne tűrd el, hogy egész bensőd fortyogó boszorkányüstté alakuljon át! Mert az erjedő indulatok e kotyvaléka senki mást nem tesz beteggé, csak téged! |
28 |
|
2006.07.01. 10:22 |
Kitartó szelídséggel vagy legalábbis a derű belső pozitúráját felöltő szilárd önuralommal a legtajtékzóbb dühöt is le lehet szerelni.
|
27 |
|
2006.07.01. 10:20 |
Alkalmazd a szó erejét, mágikus definíciók hatalmát elsősorban önmagadban! Győzd le vele lényed árnyékba borult részének ellenállását a Fénnyel szemben! Ha nem gyújtod fel saját kreatív fogalmaid csodalámpáját, tele éléskamrád sötétségében gubbasztva, éhhalálra ítéled magadat. |
26 |
|
2006.07.01. 10:17 |
Tagadhatatlan igazság: amíg tökéletes harmóniában élünk a természettel, amíg lelkünk és a világegyetem megbonthatatlan egész, amíg érezzük és tudjuk, egyek vagyunk mindennel, tapasztalni fogjuk, hogy környezetünk dolgai – mint például a szél, a hullámok – és a körülmények azon lesznek, hogy a kedvünkben járjanak. (...) Ne feledjük, belső lényegünk semmiben sem különbözik a természet, a világ és a világegyetem közös alapjától, a felsőbb éntől. Ha énünk összhangban rezeg vele és testünk az egész világ, mindenütt, életünk minden pillanatában láthatatlan
segítő kezek egyengetik utunkat.
Swami Rama Tirtha
|
|