Zsoltárok könyve

Zsolt 1
Zsolt 1.1
Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Zsolt 1.2
Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Zsolt 1.3
Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.
Zsolt 1.4
Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.
Zsolt 1.5
A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében.
Zsolt 1.6
Isten ugyanis őrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Zsolt 2
Zsolt 2.1
Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
Zsolt 2.2
A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
Zsolt 2.3
"Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!"
Zsolt 2.4
Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
Zsolt 2.5
De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
Zsolt 2.6
"Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."
Zsolt 2.7
Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
Zsolt 2.8
Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
Zsolt 2.9
Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted."
Zsolt 2.10
Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!
Zsolt 2.11
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,
Zsolt 2.12
csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.
Zsolt 3
Zsolt 3.1
(Dávid zsoltára, amikor menekült fia, Absalom elől.)
Zsolt 3.2
Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem!
Zsolt 3.3
Hányan mondják rólam: "Nincs menedéke Istenénél!"
Zsolt 3.4
De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled.
Zsolt 3.5
Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s ő meghallgatott szent hegyéről.
Zsolt 3.6
Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom.
Zsolt 3.7
Nem félek a nép ezreitől, ha ellenségesen körülvesznek.
Zsolt 3.8
Kelj föl, Uram, adj szabadulást, Istenem! Hiszen minden ellenségemet arcul verted, és a leselkedők fogait kitörted.
Zsolt 3.9
Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!
Zsolt 4
Zsolt 4.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid zsoltára.)
Zsolt 4.2
Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!
Zsolt 4.3
Ti emberek, meddig marad kemény a szívetek? Miért szeretitek, ami haszontalan, miért törekedtek álnokságra?
Zsolt 4.4
Tudjátok meg, a hűségessel csodát tesz az Úr. Az Úr meghallgat, ha hozzá kiáltok.
Zsolt 4.5
Rettegjetek hát és kerüljétek a bűnt! Vegyétek ezt jól fontolóra szívetekben! Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek!
Zsolt 4.6
Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!
Zsolt 4.7
Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram,
Zsolt 4.8
te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna.
Zsolt 4.9
Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!
Zsolt 5
Zsolt 5.1
(A karvezetőnek, fuvolára - Dávid zsoltára.)
Zsolt 5.2
Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre!
Zsolt 5.3
Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök,
Zsolt 5.4
Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok.
Zsolt 5.5
Te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása előtted,
Zsolt 5.6
az elvakultak nem állhatnak meg színed előtt. A gonosztevőket gyűlölöd mind,
Zsolt 5.7
és megsemmisíted a képmutatókat. A véres kezű, az álnok ember irtózatos az Úr szemében.
Zsolt 5.8
De én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, és szent templomod előtt leborulhatok félelmeddel telve.
Zsolt 5.9
Uram, te igaz vagy, vezess hát, ellenségeim ellenére is, s tedd járhatóvá előttem ösvényedet!
Zsolt 5.10
Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik.
Zsolt 5.11
Büntesd meg őket érte, Istenem, hadd essenek saját csapdájukba! Számtalan gonoszságuk miatt taszítsd el őket, mivel ellened szegültek.
Zsolt 5.12
De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd őket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet!
Zsolt 5.13
Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.
Zsolt 6
Zsolt 6.1
(A karvezetőnek, húros hangszerre [8 hangon?] - Dávid zsoltára.)
Zsolt 6.2
Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben!
Zsolt 6.3
Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom!
Zsolt 6.4
A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel?
Zsolt 6.5
Fordulj felém, Uram, s mentsd meg életemet, irgalmasságodban szabadíts meg!
Zsolt 6.6
Hiszen a holtak közül ki gondol még rád, a holtak országában ki dicsőít téged?
Zsolt 6.7
Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom.
Zsolt 6.8
Szememet a gond homályosítja, s sok ellenségem miatt őszülök.
Zsolt 6.9
Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat,
Zsolt 6.10
az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat.
Zsolt 6.11
Félelem szállja meg minden ellenségem, szégyenüljenek meg és meneküljenek, tüstént érje őket megszégyenülés!
Zsolt 7
Zsolt 7.1
(Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)
Zsolt 7.2
Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg!
Zsolt 7.3
Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene.
Zsolt 7.4
Uram, Istenem, ha olyasmit tettem... ha kezemhez jogtalanság tapad,
Zsolt 7.5
ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,
Zsolt 7.6
akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensőmet a porba!
Zsolt 7.7
Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet!
Zsolt 7.8
Gyűljenek köréd a nemzetek, előttük állítsd fel ítélőszéked.
Zsolt 7.9
[Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint!
Zsolt 7.10
Legyen vége a galádok gazságának, tedd erőssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója.
Zsolt 7.11
Isten az én védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket.
Zsolt 7.12
Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat,
Zsolt 7.13
ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz:
Zsolt 7.14
maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak.
Zsolt 7.15
Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem.
Zsolt 7.16
Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe.
Zsolt 7.17
Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére.
Zsolt 7.18
De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.
Zsolt 8
Zsolt 8.1
(A karvezetőnek, Gát szerint - Dávid zsoltára.)
Zsolt 8.2
Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja
Zsolt 8.3
a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót.
Zsolt 8.4
Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál.
Zsolt 8.5
Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?
Zsolt 8.6
Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad.
Zsolt 8.7
Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél:
Zsolt 8.8
minden juhot és barmot, a mezők vadjait,
Zsolt 8.9
az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,
Zsolt 8.10
Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!
Zsolt 9
Zsolt 9.1
(A karvezetőnek, oboára és hárfára - Dávid zsoltára.)
Zsolt 9.2
Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.
Zsolt 9.3
Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges.
Zsolt 9.4
Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt.
Zsolt 9.5
Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra.
Zsolt 9.6
A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket.
Zsolt 9.7
Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám,
Zsolt 9.8
az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll.
Zsolt 9.9
Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.
Zsolt 9.10
Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Zsolt 9.11
Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket,
Zsolt 9.12
Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között!
Zsolt 9.13
Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról.
Zsolt 9.14
Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem!
Zsolt 9.15
Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél!
Zsolt 9.16
A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott.
Zsolt 9.17
Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.
Zsolt 9.18
Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!
Zsolt 9.19
De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.
Zsolt 9.20
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé!
Zsolt 9.21
Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!
Zsolt 10
Zsolt 10.1
Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Zsolt 10.2
A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt.
Zsolt 10.3
A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat:
Zsolt 10.4
"Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!" - ez minden gondolata.
Zsolt 10.5
Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét.
Zsolt 10.6
Így beszél szívében: "Nemzedékeken át nem ingok meg soha."
Zsolt 10.7
Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik.
Zsolt 10.8
A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi.
Zsolt 10.9
Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt.
Zsolt 10.10
Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának.
Zsolt 10.11
Ezt mondja szívében: "Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek."
Zsolt 10.12
Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt!
Zsolt 10.13
Miért vetheti meg a gonosz az Istent? Miért mondogatja szívében: "Úgysem áll bosszút!"?
Zsolt 10.14
De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola.
Zsolt 10.15
Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát, hadd szűnjön meg élni!
Zsolt 10.16
Az Úr király örökre. Országából eltűntek a pogányok.
Zsolt 10.17
A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad.
Zsolt 10.18
Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha.
Zsolt 11
Zsolt 11.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: "Menekülj a hegyekbe, mint a madár!"?
Zsolt 11.2
Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék.
Zsolt 11.3
Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz?
Zsolt 11.4
Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait.
Zsolt 11.5
Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke.
Zsolt 11.6
Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze.
Zsolt 11.7
Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.
Zsolt 12
Zsolt 12.1
(A karvezetőnek, nyolc húrra - Dávid zsoltára.)
Zsolt 12.2
Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség.
Zsolt 12.3
Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szívében álnoksággal.
Zsolt 12.4
Semmisíts meg, Uram, minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet,
Zsolt 12.5
azokét, akik mondják: "Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk - ki lehet úrrá felettünk?"
Zsolt 12.6
De szól az Úr: "Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja."
Zsolt 12.7
Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított.
Zsolt 12.8
Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre megszabadítasz e nemzedéktől.
Zsolt 12.9
A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, az emberek fiaiban fölgyülemlett az aljasság.
Zsolt 13
Zsolt 13.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 13.2
Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem?
Zsolt 13.3
Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond? Meddig uralkodik még rajtam az ellenség?
Zsolt 13.4
Tekints rám, Uram, Istenem, és hallgass meg! Adj világosságot szememnek, nehogy halálba szenderüljek
Zsolt 13.5
s ellenségem azzal dicsekedjék: "Legyőztem!" Ne örüljön ellenfelem azon, hogy elestem,
Zsolt 13.6
hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem.
Zsolt 14
Zsolt 14.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az esztelen ezt mondja szívében: "Nincs Isten!" Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné.
Zsolt 14.2
Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.
Zsolt 14.3
Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné.
Zsolt 14.4
Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz.
Zsolt 14.5
De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart.
Zsolt 14.6
Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad.
Zsolt 14.7
Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!
Zsolt 15
Zsolt 15.1
(Dávid zsoltára.) Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden?
Zsolt 15.2
Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja,
Zsolt 15.3
és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza,
Zsolt 15.4
a gonoszt nem veszi sokba, azt tiszteli, ki az Urat féli. Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta,
Zsolt 15.5
pénzét nem adja uzsorakamatra, s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni. Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.
Zsolt 16
Zsolt 16.1
(Miktam - Dávid zsoltára.) Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök.
Zsolt 16.2
Ti így beszéltek az Úrhoz: "Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!"
Zsolt 16.3
A "szentekhez" pedig, kik a földön élnek: "Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!"
Zsolt 16.4
Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra.
Zsolt 16.5
Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat.
Zsolt 16.6
Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben.
Zsolt 16.7
Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet.
Zsolt 16.8
Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Zsolt 16.9
Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni.
Zsolt 16.10
Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
Zsolt 16.11
Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
Zsolt 17
Zsolt 17.1
(Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel!
Zsolt 17.2
Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!
Zsolt 17.3
Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám,
Zsolt 17.4
mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen
Zsolt 17.5
haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam.
Zsolt 17.6
Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!
Zsolt 17.7
Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek!
Zsolt 17.8
Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz,
Zsolt 17.9
az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek,
Zsolt 17.10
megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.
Zsolt 17.11
Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre.
Zsolt 17.12
Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.
Zsolt 17.13
Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
Zsolt 17.14
Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!
Zsolt 17.15
Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.
Zsolt 18
Zsolt 18.1
(A karvezetőnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)
Zsolt 18.2
Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól].
Zsolt 18.3
Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,
Zsolt 18.4
akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől.
Zsolt 18.5
Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,
Zsolt 18.6
az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.
Zsolt 18.7
Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.
Zsolt 18.8
Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.)
Zsolt 18.9
Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].
Zsolt 18.10
Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott.
Zsolt 18.11
Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.
Zsolt 18.12
Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.
Zsolt 18.13
Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő.
Zsolt 18.14
Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát.
Zsolt 18.15
Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket.
Zsolt 18.16
Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
Zsolt 18.17
Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
Zsolt 18.18
Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
Zsolt 18.19
A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
Zsolt 18.20
Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
Zsolt 18.21
Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
Zsolt 18.22
Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
Zsolt 18.23
Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
Zsolt 18.24
Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
Zsolt 18.25
Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
Zsolt 18.26
Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
Zsolt 18.27
A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
Zsolt 18.28
A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod.
Zsolt 18.29
Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
Zsolt 18.30
Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
Zsolt 18.31
Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.
Zsolt 18.32
Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?
Zsolt 18.33
Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat.
Zsolt 18.34
Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.
Zsolt 18.35
Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.
Zsolt 18.36
Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem.
Zsolt 18.37
Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.
Zsolt 18.38
Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.
Zsolt 18.39
Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.
Zsolt 18.40
A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.
Zsolt 18.41
Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem.
Zsolt 18.42
Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.
Zsolt 18.43
Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket.
Zsolt 18.44
Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
Zsolt 18.45
és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,
Zsolt 18.46
az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból.
Zsolt 18.47