SZÁMÁDHI  PÁDA

A MEDITÁCIÓ ÁLTALI RÉVÜLET ÚTJA

SZAMÁDHI PÁDA

1.    Atha Jógánusászánám.

1.    …. Most, ezennel, … jógá(nak), … magyarázat; kifejtés (tanítás).

1.         Most a jóga kifejtése (tanítása) következik.

Az ilyen természetű szanszkrit nyelvű értekezés általában olyan szútrával kezdődik, amely a vállalkozás természetére vonatkozóan ad valamilyen elképzelést. Jelen értekezés a jóga egyik “kifejtése”. A szerző nem igényli magának azt a megjelölést, mintha ő lenne ezen tudomány felfedezője, inkább csak egyik kifejtője, vagy bemutatója, aki megkísérelte néhány szútrába sűríteni erre a tudományra vonatkozóan mindazt a tudást, amelyet a tanulónak, vagy a törekvőnek ismernie kellene. Patanydzsjáli-ról nagyon keveset tudunk. Annak ellenére, hogy nincs róla határozottan történelminek nevezhető értesülésünk, az akkult hagyomány alapján ugyanaz a személy volt, akit Góvindá Jógi-nak ismertek és aki Samkarácsárját beavatta a jóga tudományába. Abból a mesteri módból, ahogyan a jóga-szútrák-ban a jóga tárgyát kifejtette nyilvánvaló, hogy nagyon magasrendű jóga volt, akinek a jóga minden területéről, beleértve annak gyakorlati technikáját is, személyes tudása volt.

Mivel a nyugati tanuló számára valamely tárgynak szútrák formájában történő kifejtés módszere különleges és általában szokatlan, mert a szankszkrit nyelvet nem ismeri, talán helyénvaló lenne itt néhány szót ejteni erről a klasszikus módszerről, amelyet a régi bölcsek és tudósok a legfontosabb tárgyak némelyikének kifejtésében alkalmaztak. Szankszkrit nyelven a szútrám fonalat jelent és ennek a szónak az elsődleges jelentése vezetett a másodlagos jelentésre, az aforizmára. Ahogy valamely fűzérben egy szál számos gyöngyszemet tart össze, ugyanúgy köti össze az alapul szolgáló eszme folytonossága körvonalaiban a tárgy lényeges aszpektusait. Ennek a módszernek a legfontosabb jellegzetessége a lehető legnagyobb mértékű sűrítés, egyben minden lényeges aszpektus világos kifejtése és a látszólagos diszkontinultás ellenére a bemutatott eszmék folyamatossága. Az utóbbi jellegzetességet érdemes megjegyezni, mert nagyon gyakran, a látszólag kapcsolat nélküli gondolatok megadó okfejtés rejtett “fonalának” felfedezése irányába tett erőfeszítés adja meg sok szútra értelmének nyitját. Emlékezni kell itt arra, hogy a kifejtésnek ez a módszere általában akkortájt volt elterjedve, amikor a nyomtatást még nem ismerték és a fontos tanulmányok legtöbbjét, a tanulónak kívülről kellett megtanulnia. Innen származik a végsőkig történő sűrítés szükségessége. Természetesen semmi lényegeset nem hagytak ki, azonban kíméletlenül kivágtak mindent, amelynek ismeretét a tanulóktól elvárták, vagy amit könnyen kikövetkeztethetett az összefüggésekből.

A tanulmányozó gondos munka közben fog rájönni arra, hogy az elméleti és gyakorlati tudás milyen hatalmas mennyiségét sikerült a szerzőnek ebbe a nagyon kis értekezésbe beépítenie. Egyik vagy másik helyen váz formájában minden szükséges meg van adva a téma megfelelő megértéséhez. Azonban a tanulmányainak a szükséges tudás testét ki kell ásnia, megfelelően előkészítenie, megrágnia és megemésztenie, mielőtt teljesen és alaposan megismerné a tárgyat. A modern tanulmányozó számára a szútra-módszer szerinti kifejtés szükségtelenül homályosnak és nehéznek tűnik, azonban ha elvégzi a tárgy elsajátításához szükséges munkát, meg fogja érteni annak fölényét a túl könnyű modern bemutatási módszerek fölött. A szavakkal és gondolatokkal való küzdelem szükségessége és rejtett értelmük kiásása, kibontása a tudás igen alapos elsajátítását biztosítja, és eközben kifejleszti az elme erőit és képességeit, különösen azt a nélkülözhetetlen képességet, hogy saját elméjéből ássa ki, a mélyebb rekeszeiben elásott tudást.

Azonban míg ez a kifejtési módszer igen hatékony, megvannak a visszahúzó erői is. A fő hátránya, hogy a tárgyban nem teljesen jártas tanulmányozó nehézségekbe ütközik a helyes jelentés megtalálásában. Nemcsak hogy rövidsége miatt sok szútra  megértését nehéznek fogja találni, hanem néhányat közülük teljesen félreérthet és ezért reménytelenül tévútra juthat. Emlékeznünk kell arra, hogy valamely jóga-szútra-szerű értekezésben sok szó mögött egy-egy teljes gondolatkör van, amelynek a szó csupán szimbóluma. A szútrák igazi jelentőségének megértéséhez teljesen ismernünk kell ezeket a gondolatköröket. A nehézség csak tovább fokozódik, ha a szankszkrit szavakat olyan másik nyelvre kell lefordítani, amely nem tartalmaz pontosan egyenértékű szavakat.

Akik ezeket az értekezéseket írták mester-elmék voltak, az általuk kezelt tárgy és nyelv mesterei. Bemutatási módszerükben nem lehet hiba. Azonban azoknál, akik ezeket az értekezéseket tanulmányozzák, néha változások következhetnek be a szavak értelmezésében és a gondolkodási módjában. Ez a tény viszont néhány szútránál a félreértés és a félreértelmezés végtelen természetű értekezéseknél az ilyen félreértés talán nem számítana olyan sokat, azonban a nagymértékben technikai és gyakorlati tanulmányoknál, mint például a Jóga-Szútrák esetében, az ilyen félreértés nagy bonyodalmakhoz és még komolyabb természetű veszélyekhez is vezethet.

A komoly tanulmányozó szerencséjére a jóga mindig élő tudomány volt Keleten és az élő szakértők megszakítatlan folytonosságával rendelkezett, akik ennek a tudománynak az alap-igazságait folytonosan saját kísérleteikkel és tapasztalataikkal igazolták. Ez nem csak azt segítette elő, hogy életben és tisztán tartsa a jóga kultúra hagyományait, hanem hogy fenntartsa az ebben a tudományban használt szakkifejezések értelmét megfelelően szabatos és világosan meghatározott formában. Valamely tudomány csak akkor hajlamos arra, hogy beleveszítse magát az olyan szavak mocsarába, amelyek elveszítették értelmüket és a tényleges tényekkel való kapcsolatukat, amikor teljesen elszakad a gyakorlati alkalmazásától.

Miközben a tárgyat szútrák formájában bemutató módszer kiválóan alkalmas a gyakorlati és haladott tanulmányozó számára, alig tagadható, hogy ez nem egészen illeszkedik modern viszonyainkhoz. Akik a régi időkben tanulmányozták ezeket a szútrákat, könnyen hozzáférhettek a tudomány tanítóihoz, akik a sűrített formában megtestesített tudást kidolgozták, és akik azután kitöltötték a tanulmányozó számára a hézagokat, és gyakorlati útmutatást adtak. Ezeknek a tanulmányozóknak elegendő szabad idejük is volt ahhoz, hogy gondolkozzanak, meditáljanak és kiássák maguknak az értelmezéseket. A modern tanulmányozónak, aki a jóga-filozófiának csupán elméleti tanulmányozása iránt érdeklődik és nem gyakorolja azt hozzáértő tanító vezetése mellett, ezen lehetőségek egyike sem adott és a tárgy megfelelő megértéséhez kidolgozott és világos kifejtésre van szüksége. Olyan kommentárra van szüksége, amely nemcsak a nyilvánvaló jelentés megmagyarázását célozza, hanem az általa ismert és könnyen érthető fogalmak kifejezéseiben használt szavak és szólásmódok rejtett jelentését is. Eledelét a tanulmányozó nem “pirula” formájában, hanem nagyban, és ha lehet ízletes formában kívánja.