fektetett, �s juhb�lb�l k�sz�lt h�t sz�l sz�pen �sszehangz� h�rt fesz�tett ki rajta. Amikor elk�sz�lt vele, ki is pr�b�lta mindj�rt.

Pengette a h�rokat, �s �nekelt is hozz� sz�pen, mindenr�l, ami csak esz�be jutott. Meg�nekelte Any�csk�t, a sz�pcipell�s hegyi nimf�t, �s Zeuszt, Kronosz fi�t, meg�nekelte Any�cska csel�deit is sorj�ban, �s ragyog� lak�s�t �s a dr�ga kincseket a barlangban.

De azt�n ezt a mulats�got is elunta. Abbahagyta a muzsik�t, �s az �j j�t�kot b�lcs�j�be dugta. H�sra �hezett meg, �s egy ugr�ssal a barlang sz�j�n�l termett �jra, onn�t k�r�ln�zett a vid�ken. S mikor a Nap m�r elpihent az �ce�nban, Herm�sz az �j leple alatt elindult Pieri�ba.

Pieri�ban legel�szett az istenek guly�ja. Herm�sz hamarosan kiv�lasztotta Phoibosz Apoll�n �tven tehen�t, �s azokat elhajtotta. Homokos volt az �t, megl�tszottak rajta a l�bnyomok. De most sem fogyott ki a ravasz �tletekb�l. Saruj�t elhaj�totta, lombos fa�gakat k�t�tt nyal�bba, tamariszk �s mirtusz hajl�kony vesszej�vel saru helyett azt illesztette a talpa al�. A teheneket pedig h�ttal ford�totta, �s �gy hajtotta tov�bb, hogy a l�bnyomok visszafel� vezessenek.

Eg�sz �ton csak egy �regemberrel tal�lkozott, az �ppen a sz�r�j�n dolgozott. Herm�sz odasz�lt neki:

- J� �reg, megl�tod, munk�don �ld�s lesz, ha hallgatsz r�m: amit l�tt�l, tedd nem l�tott�, amit hallott�l ne mondd el senkinek. - �s tov�bbsietett a tehenekkel.

J� is volt sietnie, mert az �jszak�nak, a tolvajok seg�t�t�rs�nak, m�r letelt az ideje.

P�loszban, az Alpheiosz foly� mellett j� t�gas ist�ll�t tal�lt, abba hajtotta be Apoll�n sz�les homlok� teheneit. Meg is itatta �ket, illatos sz�n�val, harmatos l�her�vel megetette gondosan, azt�n t�zreval�t gy�jt�tt, pomp�s t�zet rakott, csak �gy lobogott a l�ngja, csak �gy sercegett, ropogott a j�f�le gyant�s r�zse. K�t tehenet mindj�rt meg is s�t�tt rajta.

A marad�kot el�gette, a parazsat fekete homokkal betakarta, miel�tt tov�bb�llt. Bizony felkelt m�r a Nap, mikor visszat�rt K�ll�n� hegy�re. De szerencs�j�re senkivel sem tal�lkozott a hossz� �ton, sem istennel, sem emberrel, m�g a kuty�k sem ugatt�k meg.

Csakhogy Any�cska bez�rta a barlang ajtaj�t. Oda se neki: Herm�sz behajl�totta a derek�t, �s a kulcslyukon �t osont a szob�ba. Odabent azt�n l�bujjhegyen lop�zott a b�lcs�j�hez, p�ly�ba b�jt ism�t, �s �rtatlanul fek�dt ott, mint aki kett�ig sem tud sz�molni. Ujjacsk�ival a p�lya szalagjait babr�lta, h�na alatt tegnapi j�t�k�t, a b�katekn�b�l k�sz�lt lantot szorongatta. De Any�cska esz�n nem tudott t�lj�rni.

- Hol k�sz�lsz �jnek idej�n, te rosszcsont? - k�rdezte szigor�an. - Jaj, mennyi bajom van veled, csak tegnap sz�lett�l, �s m�r att�l kell f�lnem, hogy elj�n �rted Apoll�n, neh�z bilincset rak r�d, amit�l sohasem szabadulsz meg.

Herm�sz csak nevetett: - Sose f�lts te engemet, Any�csk�m! Ha sokat nyomoz ut�nam L�t� fia, akkor m�g jobban megj�rja velem. Elmegyek Delphoiba, behatolok f�nyes otthon�ba, ott majd b�s�ggel tal�lok elemelni val�t: sz�ps�ges h�roml�b� sz�keket �s �st�ket, aranyat �s vasat �s rengeteg ruh�t. Megl�thatod, ha �ppen akarod!

Ek�zben Apoll�n is �szrevette, hogy �tven sz�p tehene elt�nt a legel�r�l. Csak a fekete bika s�t�lt ott rangosan, no meg n�gy komondor, de az �rizet�kre b�zott ny�jnak se h�re se hamva.

Tal�lkozott � is a g�rnyedt h�t� �regemberrel, aki az �jt is napp� t�ve dolgozott folyv�st a sz�r�n. Most �ppen a pal�nk gerend�it igazgatta. Megk�rdezte t�le Apoll�n:

- Hallod-e, te �regember, nem l�tt�l-e valakit, amint kajlaszarv� �tven sz�p tehenemet hajtotta el erre?

- L�tok �n sok mindent - felelte az �regember -, de bizony neh�z volna mindent t�vir�l hegyire elmondani. Itt dolgozom k�s� �jszak�ig, s m�r kora hajnalban kezdem nap mint nap, �s annyian j�rnak az �ton; van, aki j�ban j�r, m�g t�bb, aki rosszban, de neh�z egyenk�nt az ilyet kitapasztalni. Hanem te, r�mlik valami, mintha egy cs�pps�get l�ttam volna tegnap tehenekkel. A kez�ben vessz� volt, �s a teheneket h�trafel� vezette.

Alighogy bev�gezte az �reg, j�smad�r rep�lt fel. Att�l megtudta Apoll�n, hogy csak Zeusz �jsz�l�tt fia lehetett a tolvaj.

P�losz t�j�n l�tja m�r a nyomokat, de nem �rti: a pat�k nyomai mind Pieri�ba, a legel� fel� vezetnek. H�t m�g a tolvaj l�bnyoma, sz�rny� nagy, kusza form�j�! Ember� nem lehet, sem farkas�, sem oroszl�n�, de m�g a medve talpa sem ilyen idomtalan.

El�rkezett hamarosan K�ll�n� hegy�re Apoll�n, �s nagy sebbel-lobbal �tl�pte Maia �rny�kos barlangj�nak k�vezett k�sz�b�t. Herm�sznek sem kellett t�bb. Amint megpillantotta a haragos istent, f�l�re r�ngatta a p�ly�t, mag�t �sszeh�zta, mint valami gy�moltalan apr�s�g, mikor langyos f�rd� ut�n �desdeden elalszik. Pedig dehogy aludt! Hanem a lantot most is a h�na alatt szorongatta.

Apoll�n r�gt�n megismerte Mai�t, a hegyek nimf�j�t, meg a nimfa kisfi�t, Herm�szt. De el�bb m�g sz�tn�zett a barlangban, minden zugba betekintett, f�nyes kulccsal h�rom ajt�t is kinyitott. Hanem csak nekt�rt tal�lt, meg illatos ambroszi�t, aranyat, ez�st�t, �s a nimfa b�borsz�n�, ez�stf�ny� ruh�it.

Akkor a b�lcs�h�z l�pett �s r�ripakodott Herm�szre:

- Add el�, g�zeng�z a teheneket gyorsan, am�g sz�pen besz�lek! Mert tudok �n m�st is, megfoglak, �s lehaj�talak a s�t�t Tartaroszba, onn�t azt�n any�d sem, ap�d sem tud felhozni t�bb�!

Herm�sz csak pislogott �rtetlen�l:

- A tehenek? Micsoda tehenek? Hagyj aludni sz�pen, az m�g az �n dolgom, de nem teheneket el�adni. Nem tal�ltam soha semmif�le tehenet, de nem is tudom, mit akarsz t�lem, hiszen �n sem k�rtem t�led a becs�letes megtal�l� jutalm�t. Csak tegnap sz�lettem, a l�bam is gy�nge m�g ahhoz, hogy kil�pjek a b�lcs�mb�l a g�r�ngy�s f�ldre. Aludni szeretek, meg Any�cska �des tej�t, meg a langyos f�rd�t, m�ssal ugyan nem t�r�d�m. Az istenek is kifognak nevetni t�ged ha megtudj�k, hogy rajtam kerested teheneidet.

Azzal befel� fordult, �s vid�m f�ty�r�sz�sbe kezdett, mint akire semmi sem tartozik az eg�szb�l. Erre m�r Apoll�n is elnevette mag�t.

- Ne tettesd magad, kis huncut, csak ki a b�lcs�b�l! �gyis tudom, ki vagy: tolvajok istene, m�g a vil�g vil�g, ez lesz a te c�med az istenek k�z�tt. - �s megfogta Herm�szt: - �gy, most mutasd meg hova hajtottad teheneimet!

De Herm�sz nem hagyta mag�t.

- Mit akarsz t�lem? Mi�rt er�szakoskodol velem? Hogy a f�ld nyelte volna el, valamennyi teh�n csak van a vil�gon! Sz�n�t sem l�ttam egynek sem, soha �letemben. De gyer�nk Zeusz el�, tegyen � k�z�tt�nk igazs�got.

�s Zeusz k�t sz�p fia, az ez�st�jas Apoll�n �s Herm�sz, a kis huncut, f�lmentek az Ol�mposz hegy�re. Ragyog� der� �nt�tte el a hegy havas fej�t, egy�tt volt �ppen valamennyi isten, mikor oda�rtek.

Haraggal fogadta Zeusz atya Apoll�nt:

- Phoibosz, ugyan dics� zs�km�nyt hozt�l magaddal: �jsz�l�tt gyermeket! Ugyan s�rg�s lehet, hogy az istenek gy�l�se el� hozd!

- �, aty�m, hallgass meg - felelte Apoll�n -, s ne engemet g�nyolj zs�km�nykedvel�nek. Ez a kicsi gyermek - �jsz�l�tt, �rtatlan - �tven sz�p tehenemet hajtotta el, v�n tolvajokat is megsz�gyen�t� ravaszs�ggal. Azt�n visszafek�dt b�lcs�j�be, mag�ra h�zta f�lig a p�ly�t, s mikor teheneimet kerestem rajta, csak a szem�t d�rzs�lte k�t kis �kl�vel, �s tudni sem akart semmit az eg�szr�l.

�gy sz�lt Phoibosz Apoll�n, �s le�lt a t�bbi isten k�z�. De most Herm�sz k�rt sz�t:

- �, aty�m, hallgass meg elmondom �n hogy volt, a sz�nigazs�got, hiszen nem is tudn�k hazudni. Any�cska h�z�ba, K�ll�n� hegy�nek �rnyas barlangj�ba egyszer csak beront ez, s vadul nekem t�mad, hogy adjam el� a teheneit. Igen, �s fenyeget�z�tt is kegyetlen�l, hogy ledob az Alvil�gba. Persze, k�nny� neki, hiszen � er�sebb, dali�s, sz�p ifj�, �n meg csak tegnap sz�lettem, �s ezt � is tudja. H�t ilyen egy tolvaj, kicsi, gy�nge gyermek marh�k elhajt�ja? V�dj meg, aty�m, engem az er�sebb ellen!

�s m�g akkor is vele volt a p�lya, jobb karj�n �tvetve. De Zeuszt nem lehetett kij�tszani. J�l tudott � mindent, �s sz�vb�l nevetett a kis imposztoron. Azt�n kiadta a parancsot, hogy k�s�rje el Apoll�nt, keress�k egy�tt a teheneket, �gyis azt a hivatalt sz�nta neki, hogy az istenek k�vete �s �tbaigaz�t�ja legyen, ha megn�.

Zeusz parancs�nak engedelmeskedni kellett. El is �rtek P�loszba, az Alpheiosz foly� g�zl�j�hoz. Ott Herm�sz kivezette a magas gerend�j� ist�ll�b�l a teheneket. Akkor l�tta csak Apoll�n, hogy kett� hib�zik az �tvenb�l. Meg is k�rdezte Herm�szt:

- Hogy tudt�l, te g�zeng�z, egynapos korodban k�t tehenet megny�zni? Sz�rny� er�d lehet, magam is f�lek m�r t�led - s azzal megk�t�zte er�s k�telekkel Herm�sz kez�t.

De Herm�sz sem volt rest, annyi ereje m�g megk�t�zve is volt, hogy a teheneket elb�v�lje. Mintha gy�keret vert volna a l�buk, se t�, se tova nem tudtak elmozdulni. Csod�lkozott Apoll�n v�ltig, de k�nytelen volt szabadon engedni Herm�szt, hogy az feloldja a teheneket a var�zslat al�l.

Most azt�n Herm�szen volt a sor, hogy kiengesztelje sok bossz�s�g��rt, no meg a hi�nyz� k�t teh�n�rt Apoll�nt. Szerencs�re ott volt a lant, melyet egy percre sem tett ki a kez�b�l. Megpend�tette a h�rokat, �s elkezdett �nekelni hozz�.

�des v�gy �nt�tte el erre Apoll�n sz�v�t, �s ragyog� arca nevetett az �r�mt�l. �s Herm�sz pengette a lantot, �s zeng� hangon �nekelt, meg�nekelte a F�ldet �s Eget, �s meg�nekelte sorj�ban az istenek sz�let�s�t.

- Aranyos k�p� - t�rt ki az elragadtat�s Apoll�nb�l -, �tven tehenemet sem sajn�ln�m ez�rt az �nek�rt! Hol tett�l szert erre a gy�ny�r� muzsik�ra? �n vagyok a M�zs�k karvezet�je az Ol�mposzon, de k�z�tt�k sem hallottam m�g soha ehhez hasonl�t. Legy�nk bar�ts�gban ezent�l, �s somfa d�rd�mra esk�sz�m, �n vezetlek t�ged a nagy istenek k�z�, s most m�r dics� h�red - ti�d meg any�d� - fennmarad �r�kk�.

- Sz�vesen megtan�tlak t�ged is a muzsik�ra, s�t neked is adom a lantot - mondta Herm�sz, �s h�zelkedve simult dali�s b�tyj�hoz. - Csak m�skor azt�n nem kell egy p�r teh�n�rt ekkora l�rm�t csapni.

Akkor kihajtott�k a teheneket a p�zsitos legel�re. Azt�n k�z a k�zben t�rtek vissza ketten a havas Ol�mposzra.

Zeusz atya boldogan gy�ny�rk�d�tt benn�k. �s der�s f�nyben ragyogott az Ol�mposz.

De Gaia, a F�ldanya, megirigyelve az ol�mposziak uralm�t �s bossz�t k�v�nva gyermekei�rt, a Tit�nok�rt, vil�gra hozta a Gig�szokat, a k�gy�l�b� �ri�sokat. Elhalv�nyodtak a csillagok, H�liosz, a Nap istene is elr�m�lve tartotta vissza lovait, mikor el�j�ttek a f�ldb�l a Gig�szok, akik m�g meg sem sz�lettek, �s m�r h�bor�hoz k�sz�tett�k  jobbjukat. Anyjuk Gaia, bossz�t liheg� szavakkal biztatta �ket:

- Ti fogj�tok legy�zni az �gi isteneket; hadd l�ssa meg Kronosz fia, hogy van-e fegyvere ellenem! Most d�lj�n el, hogy Rheia gyermekei hatalmasabbak-e, mint az eny�mek. Mert senki sem adja meg a F�ldnek az ill� tiszteletet, s nem v�logat Zeusz az eszk�z�kben, ha a Tit�nok ellen harcol. Prom�theusz eleven m�j�b�l lakm�rozik a sas Szkithi�ban. Atlasz a t�zes �gboltot tartja feje b�bj�n a h�perboreoszok f�ldj�n, mik�zben �sz haj�ra �s szak�ll�ra �szak kem�ny jege rak�dik. H�t m�g Tit�osz, akinek folyton meg�julnak a belei, de csak az�rt, hogy a kesely� �jra meg �jra azt falja. De most itt vagytok ti, bossz��ll� hadsereg, oldj�tok meg a Tit�nok bilincseit, v�dj�tek meg any�tokat! Itt vannak a hegyek �s foly�k, Zeusz ellen minden tagomat felhaszn�lhatj�tok. Csak gy�zz�tek le az Ol�mposz isteneit, feloszthatj�tok majd magatok k�z�tt az uralmat, legyen a ti�d, T�ph�eusz, az �g vill�ma �s a kir�lyi jogar, neked szolg�ljon, Enkeladosz, a tenger, egy m�sik ragadja mag�hoz a Hajnal gyepl�j�t, ti�d legyen Delphoi bab�r�ga, Porph�rion, �s Kirrha minden temploma.

K�nny� volt r�venni a harcra a szilaj �ri�sokat. M�r azt hitt�k a balg�k, hogy kez�kben van a gy�zelem; egyik azt tervezte, hogy hogyan fogja Poszeid�nt kir�ncig�lni a tenger habjai k�z�l, a m�sik Ar�szt akarta leter�teni, a harmadik Apoll�n sz�p f�rtjeit �rezte m�r goromba