Zebulunból 50000 hadi szolgálatra alkalmas ember, akik mindenféle fegyverrel el voltak látva, és egész szívükkel készen álltak a szolgálatra.
1Krón 12.35
Naftaliból 1000 vezető ember, és velük együtt 37 ezer pajzzsal és dárdával fölszerelt férfi.
1Krón 12.36
Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi.
1Krón 12.37
Áserből 40 000 harcra kész és fölszerelt férfi.
1Krón 12.38
A Jordánon túli lakosokból a rubeniták közül, a gáditák közül és Manassze fél törzséből 120000 ember teljes hadi fölszereléssel.
1Krón 12.39
Ezek az emberek mind egy lélekkel felsorakoztak, és Hebronba vonultak, hogy Dávidot királlyá tegyék. De Izrael többi része is egyetértett abban, hogy Dávidot emeljék trónra.
1Krón 12.40
Három napot töltöttek ott, Dáviddal együtt ettek és ittak. Testvéreik mindent előkészítettek számukra.
1Krón 12.41
A környékbeliek - sőt egészen Isszachárig, Zebulunig és Naftaliig - élelmet hoztak szamaraikon, tevéiken, öszvéreiken és barmaikon: lisztet, fügét, mazsolás kalácsot, bort, olajat, szarvasmarhát, juhot-kecskét tömegével, mivel öröm töltötte el Izraelt.
1Krón 13
1Krón 13.1
Dávid tanácsot tartott az ezres és százas csoportok vezetőivel és a vezérekkel.
1Krón 13.2
Ezt mondta Dávid Izrael egész közösségének: "Ha jónak látjátok, és ha az Úr, a mi Istenünk úgy határoz, elküldünk testvéreinkhez, akik Izrael földjén élnek, valamint a papokhoz és a levitákhoz a városaikba és a hozzájuk tartozó telepekre, hogy gyűljenek ide egybe.
1Krón 13.3
Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá."
1Krón 13.4
Az egész közösség beleegyezett, mert a javaslat tetszett az egész népnek.
1Krón 13.5
Erre Dávid egybegyűjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját.
1Krón 13.6
Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol.
1Krón 13.7
Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret.
1Krón 13.8
Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten előtt citera és hárfa, dob, csengő és cintányér hangjára énekelve.
1Krón 13.9
Amikor azonban Kidón szérűjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették.
1Krón 13.10
Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten előtt.
1Krón 13.11
Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
1Krón 13.12
Dávidot ezen a napon elfogta az Istentől való félelem, és így szólt: "Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?"
1Krón 13.13
Dávid nem vitette tovább a ládát Dávid városába, hanem a Gádból való Obed-Edon házába küldte.
1Krón 13.14
A láda Obed-Edomnál maradt, az ő házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.
1Krón 14
1Krón 14.1
Tírusz királya, Hiram embereket küldött Dávidhoz cédrusfával, továbbá kőműveseket és ácsokat, hogy építsenek neki házat.
1Krón 14.2
Ebből Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmában, és királyságát felmagasztalta népe, Izrael miatt.
1Krón 14.3
Dávid Jeruzsálemben további asszonyokat vett feleségül, és fiakat meg lányokat nemzett.
1Krón 14.4
Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon,
1Krón 14.5
Jibchar, Elisua, Elpelet,
1Krón 14.6
Nogach, Nefeg, Jafija,
1Krón 14.7
Elisama, Baeljada és Elifelet.
1Krón 14.8
Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávidot fölkenték egész Izrael királyává, a filiszteusok mind felvonultak, hogy hatalmukba kerítsék. Dávid tudomást szerzett róla és kivonult eléjük.
1Krón 14.9
A filiszteusok megérkeztek, és Refaim síkságán táboroztak le.
1Krón 14.10
Dávid megkérdezte az Istent, ilyenképpen: "Hadba szálljak a filiszteusok ellen? Kezembe adod őket?" Az Úr azt felelte: "Vonulj ki, kezedbe adom őket."
1Krón 14.11
Erre Baal-Peracimba vonultak, és itt Dávid legyőzte őket. Dávid így szólt: "Az Isten általam áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton." Ezért hívják ezt a helyet Baal-Peracimnak.
1Krón 14.12
Itt cserbenhagyták őket bálványaik, s Dávid megparancsolta, hogy vessék a tűzbe őket.
1Krón 14.13
A filiszteusok még egyszer összegyűltek a síkságon,
1Krón 14.14
és Dávid újra megkérdezte az Istent. Az Isten azt felelte: "Ne támadd meg őket, hanem kerülj mögéjük bizonyos távolságra, kerítsd be őket, és ronts nekik a bozót felől.
1Krón 14.15
Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten előtted vonul, hogy legyőzze a filiszteusok táborát."
1Krón 14.16
Dávid Isten parancsa szerint járt el, és legyőzte a filiszteusok táborát Gibeontól Gezerig.
1Krón 14.17
Így Dávid híre az egész vidéken elterjedt, és az Úr félelmessé tette minden nép előtt.
1Krón 15
1Krón 15.1
Ő meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat.
1Krón 15.2
Aztán így rendelkezett: "Senki sem hozhatja el Isten ládáját, csak a leviták, mert őket választotta ki az Úr, hogy vigyék az Isten ládáját, és ellássák körülötte a szolgálatot, minden időkre."
1Krón 15.3
Akkor Dávid összehívta Jeruzsálemben egész Izraelt, hogy az Úr ládáját vigyék a helyére, amelyet készített neki.
1Krón 15.4
Dávid Áron fiait és a levitákat is odarendelte:
1Krón 15.5
Kehát fia közül a vezetőt, Urielt, továbbá testvéreit, 120-at.
1Krón 15.6
Merári fiai közül a vezetőt, Azaját és testvéreit, 220-at.
1Krón 15.7
Gerson fiai közül a vezetőt, Joelt és testvéreit, 130-at.
1Krón 15.8
Elicafán fiai közül a vezetőt, Semaját és testvéreit, 200-at.
1Krón 15.9
Hebron fiai közül a vezetőt, Elielt és testvéreit, 80-at.
1Krón 15.10
Uziel fiai közül a vezetőt, Aminadabot és testvéreit, 112-t.
1Krón 15.11
Dávid odahívatta Cádok és Ebjatár papot, valamint a levitákat, Urielt, Azaját, Joelt, Semaját, Elielt és Aminadabot.
1Krón 15.12
Így szólt hozzájuk: "Ti vagytok a leviták családfői. Szentelődjetek meg és szenteljétek meg testvéreiteket, és hozzátok ide az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját, arra a helyre, amelyet készítettem.
1Krón 15.13
Első ízben nem voltatok jelen, azért az Úr, a mi Istenünk romlást küldött ránk, mivel nem az előírásnak megfelelően fordultunk hozzá."
1Krón 15.14
Erre a papok és leviták megszentelődtek, hogy felhozzák az Úrnak, Izrael Istenének ládáját.
1Krón 15.15
A leviták a vállukon hozták a ládát rudakon, ahogy Mózes az Úr parancsára elrendelte.
1Krón 15.16
Dávid megparancsolta a leviták vezetőinek, hogy állítsák sorba testvéreiket, az énekeseket - hangszerekkel, hárfákkal, citerákkal és cintányérokkal fölszerelve -, és hallassanak örömrivalgást.
1Krón 15.17
A leviták odaállították Hemánt, Joel fiát, testvérei közül Aszafot, Berechjahu fiát, s testvéreik, Merári fiai közül Etánt, Kusajahu fiát;
1Krón 15.18
melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, Obed-Edomot, Jejelt, a kapuőröket.
1Krón 15.19
Az énekeseknek, Hemannak, Aszafnak és Etánnak a cintányért kellett verniük.
1Krón 15.20
Zecharja, Jaaziel, Semiramot, Jechiel, Unni, Eliab, Maazejahu és Benaja csomózott hárfán játszottak kíséretül,
1Krón 15.21
Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán.
1Krón 15.22
Kenanjahu volt a leviták vezetője az átvitelkor. Jártas volt Isten tanításában és hirdette.
1Krón 15.23
Berechja és Elkána voltak az őrök a láda előtt.
1Krón 15.24
A papok, Sebanjahu, Josafát, Natániel, Amazaj, Zecharjahu, Benajahu és Eliezer fújták a harsonákat az Isten ládája előtt. Obed-Edom és Jehija voltak az őrök a láda mögött.
1Krón 15.25
Dávidot, Izrael véneit, és az ezres csoportok vezetőit, akik eljöttek, hogy az Úr ládáját Obed-Edom házából elhozzák, nagy öröm töltötte el.
1Krón 15.26
Mivel Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, föláldoztak hét bikát és hét kost.
1Krón 15.27
Dávid bisszuspalástot viselt, s táncot lejtett; ugyanígy tettek a leviták is, akik a ládát vitték, valamint az énekesek és Kenanja, aki az átvitelt irányította. Dávid vászonefodot viselt.
1Krón 15.28
Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében.
1Krón 15.29
Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében.
1Krón 16
1Krón 16.1
Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek.
1Krón 16.2
Amikor Dávid befejezte az égő- és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében.
1Krón 16.3
Azután minden izraelitának - férfinak és nőnek - kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.
1Krón 16.4
Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevőket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsőítsék:
1Krón 16.5
Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg.
1Krón 16.6
A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája előtt.
1Krón 16.7
Azon a napon Dávid elsőnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsőítő éneket adta át Aszafnak és testvéreinek:
1Krón 16.8
Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között.
1Krón 16.9
Énekeljetek, zenéljetek előtte, beszéljetek csodatetteiről.
1Krón 16.10
Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely őt keresi.
1Krón 16.11
Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek szüntelen az arcát.
1Krón 16.12
Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra.
1Krón 16.13
Izrael nemzetsége az ő szolgája, Jákob fiai az ő választottai.
1Krón 16.14
Ő, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön.
1Krón 16.15
Emlékezzetek mindig szövetségére, és szavára, amellyel a nemzedékek ezreihez szólt;
1Krón 16.16
Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére.
1Krón 16.17
Ezt Jákob számára törvénnyé tette, Izrael számára örök szövetséggé.
1Krón 16.18
Így szólt ugyanis: neked adom Kánaán földjét örökrészedül,
1Krón 16.19
ahol még megszámlálhattak titeket, mint gyér számú idegent az országban.
1Krón 16.20
Azután néptől néphez vonultak, egyik országból a másikba.
1Krón 16.21
De nem engedte senkinek, hogy szolgaságba vesse őket, királyokat büntetett meg miattuk:
1Krón 16.22
"Ne bántsátok fölkentemet, prófétáimat ne zaklassátok."
1Krón 16.23
Az egész föld dicsőítse az Urat, naponta hirdessétek üdvösségét.
1Krón 16.24
Beszéljetek fönségéről a népeknek, és csodatetteiről minden nemzetnek.
1Krón 16.25
Mert nagy az Úr, dicséretre méltó, és félelmetesebb, mint az összes istenek.
1Krón 16.26
A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta.
1Krón 16.27
Előtte fényesség és fönség, szentélyében hatalom és öröm.
1Krón 16.28
Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak, adjátok meg az Úrnak a dicséretet és a hódolatot.
1Krón 16.29
Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének, hozzatok és mutassatok be neki áldozatot, imádjátok az Urat szentélyének udvarán.
1Krón 16.30
Remegjen előtte az egész föld, ő tette szilárddá a mindenséget.
1Krón 16.31
Örüljön az ég és ujjongjon a föld, hirdessék a népeknek: Király az Úr!
1Krón 16.32
A nagy tenger, és ami benne van, örüljön a föld és minden termése.
1Krón 16.33
Az erdő minden fája hangosan ujjongjon az Úr színe előtt, mivel jön, ítélkezni a föld felett.
1Krón 16.34
Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad.
1Krón 16.35
Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel.
1Krón 16.36
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja!
1Krón 16.37
Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája előtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda előtt a napi szertartásnak megfelelően,
1Krón 16.38
ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuőrök.
1Krón 16.39
Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra,
1Krón 16.40
hogy az égőáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott.
1Krón 16.41
Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsőítsék az Urat, mivel a szeretete örök.
1Krón 16.42
Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuőrség.
1Krón 16.43
Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.
1Krón 17
1Krón 17.1
Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: "Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van."
1Krón 17.2
Nátán így felelt Dávidnak: "Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van."
1Krón 17.3
De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt:
1Krón 17.4
"Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul.
1Krón 17.5
Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam.
1Krón 17.6
Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat?
1Krón 17.7
Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy.
1Krón 17.8
Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön.
1Krón 17.9
Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt,
1Krón 17.10
abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked,
1Krón 17.11
s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát.
1Krón 17.12
Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját.
1Krón 17.13
Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől.
1Krón 17.14
Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre."
1Krón 17.15
Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.
1Krón 17.16
Ekkor Dávid bement, leült, az Úr elé, és így szólt: "Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél?
1Krón 17.17
De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt.
1Krón 17.18
Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat,
1Krón 17.19
Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat.
1Krón 17.20
Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk.
1Krón 17.21
Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el?
1Krón 17.22
Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram az Istene lettél.
1Krón 17.23
Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad.
1Krón 17.24
Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted.
1Krón 17.25
Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád.
1Krón 17.26
Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet.
1Krón 17.27
Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre."
1Krón 18
1Krón 18.1
Ezek után történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat és leigázta őket. Gátot és leányvárosait elfoglalta a filiszteusoktól.
1Krón 18.2
Moábot is legyőzte: a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek.
1Krón 18.3
Dávid legyőzte még Hadadezert, a Hamat felé eső Coba királyát, amikor az elindult, hogy hatalmát az Eufrátesz folyóig kiterjessze.
1Krón 18.4
Dávid zsákmánya ezer harci szekér, hétezer szekérharcos és húszezer gyalogos volt. Az összes szekeres lónak elvágta az inát, csak száz fogatot hagyott meg belőlük.
1Krón 18.5
Akkor a damaszkuszi arámok siettek Hadadezer cobai király segítségére. Dávid megölt az arámokból huszonkétezer embert.
1Krón 18.6
Azután őrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és az arámok Dávid szolgái lettek, s adót fizettek. Ahová csak ment Dávid, az Úr győzelemre segítette.
1Krón 18.7
Dávid elvette azokat az aranypajzsokat, amelyeket Hadadezer testőrsége viselt, és Jeruzsálembe vitette.
1Krón 18.8
Tibchátból és Kunból, Hadadezer városaiból sok bronzot zsákmányolt. Salamon ezekből készítette a bronzmedencét, az oszlopokat és a bronzeszközöket.
1Krón 18.9
Amikor Tou, Hamat királya megtudta, hogy Dávid Hadadezer cobai király egész seregét megverte,
1Krón 18.10
elküldte fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje, és szerencsét kívánjon neki abból az alkalomból, hogy megütközött Hadadezerrel és megverte. Hadadezer ugyanis harcban állott Touval. Mindenféle arany-, ezüst- és bronzeszközöket küldött neki.
1Krón 18.11
Dávid király ezeket is az Úrnak ajánlotta fel azzal az ezüsttel és arannyal, amelyet a népektől zsákmányolt: Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől.
1Krón 18.12
Abisáj, Ceruja fia, a Só-völgyében megverte az edomitákat, tizennyolcezer embert.
1Krón 18.13
Helytartókat állított Edomba, és egész Edom Dávid alattvalója lett. Így segítette az Úr Dávidot, ahová csak ment.
1Krón 18.14
Dávid királyként uralkodott egész Izrael felett, s jogot és igazságot szolgáltatott népének.
1Krón 18.15
Joáb, Ceruja fia volt a hadsereg vezére, Jehosafat, Achilud fia az udvarnok,
1Krón 18.16
Cádok, Achitub fia és Achimelek, Ebjatár fia voltak a papok; Savsa volt az udvari írnok,
1Krón 18.17
Benejahu, Jehodaja fia volt a kereták és a peleták vezére. Dávid fiai pedig elsők voltak azok közül, akik a király körül szolgálatot teljesítettek.
1Krón 19
1Krón 19.1
Ezután történt, hogy Nachas, az ammoniták királya meghalt. Helyette a fia lett a király.
1Krón 19.2
Dávid így szólt: "Barátságot akarok mutatni Nachas fia, Hanun iránt, mivel apja is szívélyes volt irántam." Követeket küldött tehát Dávid hozzá, hogy vigasztalják atyja miatt. Dávid szolgái el is mentek az ammoniták földjére Hanunhoz, hogy vigasztalják.
1Krón 19.3
De az ammoniták főemberei így beszéltek Hanunhoz: "Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?"
1Krón 19.4
Ezért Hanun elfogatta Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájukat pedig félig, az ágyékukig levágatta, s úgy küldte el őket.
1Krón 19.5
Dávidnak azonban megvitték a hírt, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Erre eléjük küldött, mivel embereit megszégyenítették, s a király ezt üzente nekik: "Maradjatok Jerikóban, amíg kinő a szakállatok, s akkor gyertek vissza."
1Krón 19.6
Amikor az ammoniták rájöttek, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, Hanun és az ammoniták ezer ezüsttalentumot küldtek, hogy Aram Naharaimból, Aram Maachából és Cobából szekereket és lovasokat szerződtessenek.
1Krón 19.7
Fel is fogadtak harminckétezer harci szekeret, és Maacha királyát népével együtt. Kivonultak, és Metba előtt tábort vertek. Az ammoniták is összegyűltek városaikból és hadba vonultak.
1Krón 19.8
Amikor Dávid ezt meghallotta, elküldte Joábot az egész sereggel és a tisztekkel.
1Krón 19.9
Az ammoniták kivonultak, és a város előtt csatarendbe álltak. Az odaérkező királyok külön a mezőn helyezkedtek el.
1Krón 19.10
Joáb látta, hogy előtte és mögötte csatarend alakul ki, azért kiválasztotta egész Izraelből a legbátrabb embereket, és felállította őket az arámokkal szemben.
1Krón 19.11
A nép többi részét testvérének, Abisájnak a vezetésére bízta, s azok, az ammonitákkal szemben sorakoztak fel.
1Krón 19.12
S azt mondta: "Ha az arámok felülkerekednek, gyere segítségemre. Ha pedig az ammoniták az erősebbek, én segítek neked.
1Krón 19.13
Légy bátor, álljunk helyt férfiasan népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr azt tegye, ami jónak látszik szemében."
1Krón 19.14
Joáb azután embereivel megtámadta az arámok vonalát, s ezek megfutamodtak előle.
1Krón 19.15
Az ammoniták látták, hogy az arámok elfutottak, ezért ők is menekülni kezdtek Abisáj, Joáb testvére elől, és visszahúzódtak a városba. Joáb hazatért Jeruzsálembe.
1Krón 19.16
Amikor az arámok látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, követeket küldtek, és elhozták a folyón túl lakó arámokat. Sofach, Hadadezer vezére állt az élükön.
1Krón 19.17
Dávidnak megvitték a hírt, ő azonnal összegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, eléjük nyomult, és csatarendbe állt velük szemben. Dávid megindította a harcot az arámok ellen, és azok küzdöttek ellene.
1Krón 19.18
Az arámok megfutamodtak Izrael elől, s Dávid megsemmisítette az arámok hétezer harci szekerét és negyvenezer gyalogosát. A vezért, Sofachot is megölte.
1Krón 19.19
Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, békét kötöttek Dáviddal és meghódoltak előtte. Az arámok ezután nem segítették többé az ammonitákat.
1Krón 20
1Krón 20.1
A következő évben, amikor a királyok hadat szoktak indítani, Joáb kivonult a sereggel, és elpusztította az ammoniták területét. Azután elment, és ostrom alá vette Rabbát. Dávid Jeruzsálemben maradt. Joáb elfoglalta Rabbát és elpusztította.
1Krón 20.2
Dávid levette Milkom fejéről a koronát. Úgy találta, hogy egy talentum aranyat nyom, és értékes kő van benne. Dávid a saját fejére tette. A városból nagyon gazdag zsákmányt hozott el.
1Krón 20.3
A benne levő népet is elhurcolta, és fűrészhez, vascsákányhoz és fejszéhez állította őket. Így járt el Dávid az ammoniták minden városával. Azután Dávid az egész néppel visszatért Jeruzsálembe.
1Krón 20.4
Közben folytatódott a harc a filiszteusokkal Gezerben. A husatita Szibbekáj megölte Szippájt, Refaim egyik leszármazottját. A filiszteusokat leverték.
1Krón 20.5
Más háború is volt a filiszteusokkal. Itt Elchanan, Jair fia megölte Lachmit, a gáti Golját testvérét. Dárdája nyele akkora volt, mint egy zubolyfa.
1Krón 20.6
További harc folyt Gátnál. Ott volt egy igen magas ember, akinek a kezén is hat, a lábán is hat, tehát összesen huszonnégy ujja volt. Rafától származott ő is,
1Krón 20.7
és gúnyolta Izraelt. Jonatán, Simeának, Dávid testvérének a fia azonban megölte.
1Krón 20.8
Ezek az emberek a gáti Rafától származtak, s elestek Dávidnak és embereinek a kezétől.
1Krón 21
1Krón 21.1
A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.
1Krón 21.2
Dávid így szólt Joábhoz és a nép főembereihez: "Menjetek és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát."
1Krón 21.3
De Joáb ellene vetette: "Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?"
1Krón 21.4
De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe.
1Krón 21.5
Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt.
1Krón 21.6
Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.
1Krón 21.7
Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt.
1Krón 21.8
Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: "Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el."
1Krón 21.9
Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez:
1Krón 21.10
"Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg."
1Krón 21.11
Gád elment Dávidhoz, s így szólt: "Ezt üzeni az Úr: Válassz,
1Krón 21.12
hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött."
1Krón 21.13
Dávid így felelt Gádnak: "Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni."
1Krón 21.14
Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből.
1Krón 21.15
Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: "Elég, vond vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérűje mellett állt.
1Krón 21.16
Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklő ruhába öltözött vének arcra borultak,
1Krón 21.17
Dávid pedig így beszélt Istenhez: "Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek ők, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd."
1Krón 21.18
Az Úr angyala azt mondta Gádnak: "Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérűjénél emeljen oltárt az Úrnak."
1Krón 21.19
Gád utasítására, aki az Úr nevében beszélt, Dávid fölment.
1Krón 21.20
Ornan megfordult, s amikor meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornan ugyanis éppen a búza cséplésével volt elfoglalva,
1Krón 21.21
amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérűt, és arccal a földre borult Dávid előtt.
1Krón 21.22
Dávid így szólt Ornanhoz: "Engedd át nekem a szérűd telkét, hogy oltárt emeljek rajta az Úrnak. Teljes értékben kifizetem, hogy elforduljon a népről a csapás."
1Krón 21.23
Ornan így válaszolt Dávidnak: "Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égőáldozatnak, a cséplőszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok."
1Krón 21.24
Dávid így válaszolt Ornannak: "Nem úgy, hanem megveszem teljes árban. Nem akarok olyat adni az Úrnak, ami a tied, s olyan áldozatot bemutatni, ami nekem semmibe se kerül."
1Krón 21.25
Ezután Dávid leszámolta Ornannak a telekért a hatszáz arany sékelt.
1Krón 21.26
Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égő- és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s ő válaszolt: tűz szállt le az égből az égőáldozat oltárára.
1Krón 21.27
Ezután az Úr parancsot adott az angyalnak, s az visszadugta kardját a hüvelyébe.
1Krón 21.28
Attól az időtől fogva, hogy Dávid látta, az Úr a jebuzita szérűjén felel neki, ott mutatott be áldozatot.
1Krón 21.29
Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égőáldozat oltára abban az időben Gibeon magaslatán állt.
1Krón 21.30
Dávid nem tudott oda elmenni, hogy az Úr elé járuljon, annyira félt az Úr angyalának kardjától.
1Krón 22
1Krón 22.1
Ekkor mondta Dávid: "Ez az Úrnak, az Istennek a háza és ez Izrael számára az égőáldozat oltára."
1Krón 22.2