Sámuel I. könyve

1Sám 1
1Sám 1.1
Volt egy Ramatajimba való ember, egy cufita, Efraim hegyéről. Elkanának hívták, s Jerochám fia volt, Elihu fiáé, (aki) az efratita Cuf fiának, Tochunak volt a fia.
1Sám 1.2
Két felesége volt, az egyiket Hannának hívták, a másikat Peninnának. Peninnának voltak gyermekei, Hannának azonban nem volt gyermeke.
1Sám 1.3
Ez az ember minden esztendőben fölment, hogy Silóban imádja a Seregek Urát, és áldozatot mutasson be neki. [Éli két fia, Hofni és Pinchász voltak ott az Úr papjai.]
1Sám 1.4
Az egyik nap Elkana áldozatot mutatott be. Az volt a szokása, hogy a feleségének, Peninnának, valamint a fiainak és lányainak több darabot ad,
1Sám 1.5
Hannának azonban, bár jobban szerette, csak egy darabot adott, mert az Úr meddővé tette.
1Sám 1.6
Vetélytársa is folyvást sértegette, el akarta keseríteni amiatt, hogy az Úr meddővé tette a méhét.
1Sám 1.7
Így ment ez évről évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit.
1Sám 1.8
Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: "Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?"
1Sám 1.9
Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál.
1Sám 1.10
(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt.
1Sám 1.11
Fogadalmat tett, és így szólt: "Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét."
1Sám 1.12
Így imádkozott az Úr előtt. Éli közben figyelte a száját.
1Sám 1.13
Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte,
1Sám 1.14
ezért így szólt hozzá Éli: "Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!"
1Sám 1.15
De Hanna ezt válaszolta: "Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.
1Sám 1.16
Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig."
1Sám 1.17
Éli így felelt rá: "Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél."
1Sám 1.18
Erre azt mondta: "Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben." Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt.
1Sám 1.19
Másnap korán fölkeltek és leborultak az Úr előtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla.
1Sám 1.20
Hanna fogant, és amikor elérkezett az ideje, fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, "mert - amint mondta - az Úrtól könyörögtem ki."
1Sám 1.21
Amikor Elkana egész családjával újra fölment, hogy az Úrnak az évi áldozatot bemutassa és teljesítse fogadalmát,
1Sám 1.22
Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: "Először elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe előtt és maradjon ott örökre."
1Sám 1.23
Férje, Elkana ezt felelte neki: "Tégy úgy, amint jónak látod. Maradj itthon, amíg el nem választod. Csak teljesítse az Úr szavadat!" Így az asszony otthon maradt, s szoptatta a fiát, míg el nem választotta.
1Sám 1.24
Mihelyt elválasztotta, fölvitte magával, egy hároméves marhával, egy efa liszttel és egy tömlő borral egyetemben, és Silóban belépett az Úr templomába; a fiú meg nagyon kicsi volt.
1Sám 1.25
Amikor a marhát feláldozták, a fiú anyja odament Élihez. Megszólította:
1Sám 1.26
"Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élsz, uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz.
1Sám 1.27
Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam.
1Sám 1.28
Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak." És ott leborultak az Úr előtt.
1Sám 2
1Sám 2.1
Akkor Hanna így imádkozott: "Szívem ujjong az Úrban, erővel tölt el Istenem. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, mert örülhetek segítségednek.
1Sám 2.2
Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk.
1Sám 2.3
Ne szaporítsátok, gőgösök a szót, hivalkodás ne hagyja el szátok. Mert mindentudó Isten az Úr, latra vet minden tettet.
1Sám 2.4
A hatalmasok íját széttöri, a botladozókat erővel övezi.
1Sám 2.5
Elszegődnek kenyérért a jóllakottak, az éhezők meg nem dolgoznak tovább. Hét gyermeket szül a meddő, a sokgyermekes anya meg elhervad.
1Sám 2.6
Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan.
1Sám 2.7
Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és fölemel.
1Sám 2.8
Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennyből a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, ő helyezte rájuk a világot.
1Sám 2.9
A hűségeseknek oltalmazza lépteiket, a gonoszok meg elpusztulnak a sötétségben, [mert az ember nem győzhet a maga erejéből].
1Sám 2.10
Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét."
1Sám 2.11
Aztán hazatért Rámába, a fiú meg ott maradt, hogy Éli pap felügyeletével szolgálja az Urat.
1Sám 2.12
De Éli fiai semmirekellő emberek voltak, sem az Úrral nem törődtek,
1Sám 2.13
sem azzal, hogy a néptől mi jár a papnak. Ha valaki áldozatot mutatott be, amikor a hús még főtt, odament a pap szolgája, kezében háromágú villát tartva,
1Sám 2.14
belenyúlt az üstbe vagy a fazékba, a tálba vagy a lábasba, és ami a villára akadt, azt a pap mind elvette magának. Így tettek Izrael minden fiával, aki csak Silóba ment.
1Sám 2.15
Sőt, még mielőtt a hájat elégették volna, már ment a pap szolgája, és azt mondta annak, aki az áldozatot bemutatta: "Add ide a húst, hadd süssem meg a papnak. Nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset."
1Sám 2.16
S ha ez az ember azt felelte: "Előbb el kell égetni a hájat, aztán elveheted, amit csak akarsz", akkor azt válaszolta: "Nem, add ide most rögtön, különben elveszem erőszakkal."
1Sám 2.17
Így nagyon súlyosan vétkeztek a fiatalok az Úr színe előtt, mert az Úr áldozatát semmibe vették.
1Sám 2.18
A gyermek Sámuel vászon efoddal övezve szolgálta az Urat.
1Sám 2.19
Ehhez az anyja mindig csinált egy kis köntöst, és esztendőről esztendőre elvitte neki, amikor a férjével fölment az áldozatot bemutatni.
1Sám 2.20
Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: "Ajándékozzon neked az Úr ettől az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak." Aztán visszatértek otthonukba.
1Sám 2.21
Az Úr meglátogatta Hannát, fogant, és még három fiút és két lányt szült. A kis Sámuel meg az Úr színe előtt nőtt fel.
1Sám 2.22
Éli nagyon megöregedett. Amikor hallott felőle, mit műveltek fiai egész Izraellel,
1Sám 2.23
ezt mondta nekik: "Miért tesztek olyat, amit hallanom kell az egész néptől?
1Sám 2.24
Nem, fiaim, az Úr népében elterjedt hírek, amelyeket hallok, nem jók...
1Sám 2.25
Ha az ember a másik ember ellen vét, akkor Isten ítél köztük. De ha az ember Isten ellen vét, ki lehetne a bírája?" De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr elhatározta, hogy elpusztítja őket.
1Sám 2.26
A kis Sámuel azonban gyarapodott bölcsességben, korban és kegyelemben az Úr és az emberek előtt.
1Sám 2.27
Isten egy embere fölkereste Élit, és így szólt hozzá: "Ezt mondta az Úr: Hát nem megnyilatkoztam atyád házának, amikor még szolgák voltak a fáraó házában?
1Sám 2.28
És Izrael minden törzse közül kiválasztottam őket a papi szolgálatra, hogy fölmenjenek oltáromra, tömjént égessenek és viseljék színem előtt az efodot. És atyád házára bíztam Izrael fiainak minden égőáldozatát is.
1Sám 2.29
Miért tapostátok lábbal az általam rendelt véres és ételáldozatot? Miért tartod többre a fiaidat, mint engem, hogy eltulajdonítjátok minden áldozatból, amelyet népem, Izrael bemutat színem előtt, a legjobb részeket?
1Sám 2.30
Ezért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bár azt mondtam, hogy házad és atyád háza járjon mindig a színem előtt, és most mégis - az Úr mondja - távol legyen tőlem. Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri.
1Sám 2.31
Eljön az idő, amikor levágom karodat és atyád házának karját - ne legyen többé éltes korú házadban.
1Sám 2.32
Akkor majd mint valami irigy ellenség, úgy nézed mindazt a jót, amit Izraelnek teszek, a te házadban azonban nem lesz soha többé éltes korú.
1Sám 2.33
S hogy a tieid közül meghagyok valakit oltáromnál, azt csak azért teszem, hogy a szeme elsorvadjon és a lelke elepedjen. De házad egész népe elhullik az emberek kardja élén.
1Sám 2.34
Ezek szolgálnak majd jelül arra, ami két fiaddal, Hofnival és Pinchásszal történik. Mind a ketten meghalnak, ugyanazon a napon.
1Sám 2.35
Hűséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el. Házat építek neki, tartósat, s mindig fölkentem színe előtt fog majd járni.
1Sám 2.36
Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul előtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tőle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem."
1Sám 3
1Sám 3.1
A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát; jelenést sem lehetett gyakran látni.
1Sám 3.2
Az egyik nap mégis történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. A szeme már kezdett gyengülni, nem sokat látott.
1Sám 3.3
Isten lámpája még nem aludt ki. Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája állt.
1Sám 3.4
Az Úr megszólította: "Sámuel, Sámuel!" "Itt vagyok" - felelte.
1Sám 3.5
Azután odafutott Élihez, és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Az ezt válaszolta: "Nem hívtalak, feküdj le és aludj." Elment és lefeküdt aludni.
1Sám 3.6
Az Úr azonban újra szólította: "Sámuel!" És Sámuel fölkelt, odament Élihez és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Ez azt felelte: "Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!"
1Sám 3.7
Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzék neki.
1Sám 3.8
Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: "Itt vagyok, hívtál." Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút.
1Sám 3.9
Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén.
1Sám 3.10
Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint előző alkalommal: "Sámuel, Sámuel!" És Sámuel így válaszolt: "Beszélj, szolgád figyel!"
1Sám 3.11
Akkor az Úr azt mondta Sámuelnek: "Nézd, olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mindkét füle csengeni fog tőle.
1Sám 3.12
Azon a napon valóra váltom Élin mind, amit házára kimondtam, elejétől végig.
1Sám 3.13
Neked kell hírül adnod neki, hogy minden időre kimondtam házára az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem tiltotta meg nekik.
1Sám 3.14
Azért megesküdtem Éli házának: Éli házának bűnéért sem véres áldozat, sem ételáldozat nem engesztel ki soha."
1Sám 3.15
Sámuel egész reggelig fekve maradt. Akkor kinyitotta az Úr házának kapuját. De Sámuel félt Éli előtt mutatkozni.
1Sám 3.16
Éli azonban odahívta magához Sámuelt. Így szólította: "Sámuel, fiam!" "Itt vagyok" - felelte neki.
1Sám 3.17
Erre megkérdezte tőle: "Mit mondott neked? Ne titkolj el előlem semmit. Isten ezt meg azt tegye veled, ha valamit eltitkolsz előlem abból, amit mondott neked."
1Sám 3.18
Sámuel tehát elmondott mindent, és nem hallgatott el semmit. Erre Éli azt mondta: "Ő az Úr! Tegye, ami tetszik neki!"
1Sám 3.19
Sámuel felnőtt és vele volt az Úr, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon.
1Sám 3.20
Dántól Beersebáig egész Izrael megtudta, hogy Sámuelt az Úr prófétájává választotta.
1Sám 3.21
Az Úr továbbra is Silóban jelent meg, mert megnyilatkozott Sámuelnek.
1Sám 4
1Sám 4.1
Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe előtt.
Abban az időben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort.
1Sám 4.2
A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezőn a csatában.
1Sám 4.3
Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: "Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyőzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezéből."
1Sám 4.4
A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát.
1Sám 4.5
Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld.
1Sám 4.6
A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: "Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett,
1Sám 4.7
fa filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: "Istenük eljött hozzájuk a táborba." És így beszéltek: "Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő!
1Sám 4.8
Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
1Sám 4.9
Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!"
1Sám 4.10
A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett.
1Sám 4.11
Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.
1Sám 4.12
Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérről, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején.
1Sám 4.13
Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki.
1Sám 4.14
A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: "Mit jelent ez a nagy zajongás?" Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt.
1Sám 4.15
Éli kilencvennyolc esztendős volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit.
1Sám 4.16
Az ember jelentette Élinek: "A táborból jövök, ma menekültem el a csatából." Az megkérdezte: "Mi történt fiam?"
1Sám 4.17
A hírhozó ezt válaszolta: "Izrael megfutamodott a filiszteusok elől. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették."
1Sám 4.18
Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt.
1Sám 4.19
Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások.
1Sám 4.20
Mivel haldoklott, a körülötte levő asszonyok így beszéltek hozzá: "Ne aggódj, fiút szültél!" De nem felelt, nem vetett rá ügyet.
1Sám 4.21
A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy "odavan Izrael becsülete", az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt.
1Sám 4.22
Így beszélt: "Kiveszett Izraelből a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját."
1Sám 5
1Sám 5.1
A filiszteusok tehát zsákmányul ejtették az Isten ládáját, és Eben-ha-Ezerből Asdódba vitték.
1Sám 5.2
Ráadásul fogták a filiszteusok az Isten ládáját, aztán Dágon templomába vitték, és Dágon mellett állították fel.
1Sám 5.3
Amikor azonban Asdód lakói másnap fölkeltek és Dágon templomába mentek, lám, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája előtt. Fölemelték Dágont, és visszatették a helyére.
1Sám 5.4
Ám amikor a következő nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája előtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön, csak a törzse maradt meg Dágonnak.
1Sám 5.5
Ezért Dágon papjai és akik Dágon templomát látogatják, mind a mai napig nem lépnek Asdódban Dágonnak a küszöbére.
1Sám 5.6
Az Úr keze súlyosan ránehezedett Asdód lakóira. Rémületbe estek, mert daganattal sújtotta őket, Asdódot és környékét.
1Sám 5.7
Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: "Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett."
1Sám 5.8
Ezért mind összehívták a filiszteusok vezéreit, és megkérdezték tőlük: "Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?" Így határoztak: "Gátba kell vinni Izrael Istenének ládáját." Oda vitték hát Izrael Istenének ládáját.
1Sám 5.9
Amikor azonban elvitték oda, az Úr keze ránehezedett a városra, és nagyon nagy rémületet keltett. Lesújtott a városbeli férfiakra, apraja-nagyjára, úgyhogy daganatok keletkeztek rajtuk.
1Sám 5.10
Ekkor Ekronba küldték a ládát. Amikor Isten ládája Ekronba ért, Ekron lakói felkiáltottak: "Azért hozták ide Izrael Istenének ládáját, hogy egész népemmel együtt elpusztítsanak!"
1Sám 5.11
Aztán mind összehívták a filiszteusok vezéreit és így szóltak hozzájuk: "Vigyétek vissza Izrael Istenének ládáját a helyére, és ne pusztítsatok el engem s népemet." Mert nagy halálfélelem uralkodott az egész városban, annyira rájuk nehezedett az Úr keze.
1Sám 5.12
Azokon az embereken ugyanis, akik nem haltak meg, daganatok keletkeztek, és a város jajkiáltása az égig hatolt.
1Sám 6
1Sám 6.1
Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.
1Sám 6.2
Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendőmondókat és megkérdezték: "Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére."
1Sám 6.3
Ezek azt felelték: "Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem fizessetek jóvátételt. Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét."
1Sám 6.4
Erre megkérdezték: "Mi legyen a jóvátétel, amit fizetnünk kell?" Ezt felelték: "A filiszteusok vezérei számának megfelelően öt aranydaganat és öt aranypatkány, mert ugyanaz a csapás sújtott mindenkit, benneteket és vezéreiteket egyaránt.
1Sám 6.5
Csináltassatok hát képmást daganataitokról és képmást patkányaitokról, amelyek az országot pusztítják, és így fejezzétek ki hódolatotokat Izrael Istene iránt. Lehetséges, hogy nem marad tovább rajtatok, isteneteken és országotokon a keze.
1Sám 6.6
Miért keményítitek meg szíveteket, amint az egyiptomiak s a fáraó megkeményítették a szívüket? Nemde, amikor kegyetlenül bánt velük, akkor elengedték őket, úgyhogy elvonulhattak?
1Sám 6.7
Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba.
1Sám 6.8
Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az aranyholmit is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ládikában, s hagyjátok, menjenek.
1Sám 6.9
Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivő útra, akkor ő volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az ő keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk."
1Sám 6.10
Az emberek így tettek. Vettek két frissen ellett tehenet, befogták őket a szekérbe, a borjaikat meg ott tartották az istállóban.
1Sám 6.11
Aztán az Úr ládáját föltették a szekérre, a ládikával egyetemben, amelyben az aranypatkányok és daganataik képmásai voltak.
1Sám 6.12
A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivő útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bőgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték őket.
1Sám 6.13
Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek.
1Sám 6.14
Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kő. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égőáldozatul.
1Sám 6.15
A leviták leemelték az Úr ládáját a mellette levő ládikával együtt, amelyben az aranyholmik voltak, és a kőre állították. Bet-Semes lakói meg égőáldozatot és véres áldozatot mutattak be azon a napon az Úrnak.
1Sám 6.16
Amikor a filiszteusok öt vezére ezt látta, még aznap visszatért Ekronba.
1Sám 6.17
Ezek voltak az aranydaganatok, amelyeket a filiszteusok jóvátételül adtak az Úrnak: egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért.
1Sám 6.18
Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerősített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kő, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén.
1Sám 6.19
Ám Jechonja fiai nem örültek együtt Bet-Semes lakóival, amikor az Úr ládáját meglátták. Ezért az Úr lesújtott közülük hetven emberre. A nép bánkódott, hogy az Úr olyan keményen megbüntette őket.
1Sám 6.20
Bet-Semes lakói föltették a kérdést: "Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe előtt álljon? Kihez menjen tovább tőlünk?"
1Sám 6.21
Hírvivőket küldtek hát Kirjat-Jearim lakóihoz és megüzenték: "A filiszteusok visszahozták az Úr ládáját. Gyertek és vigyétek el!"
1Sám 7
1Sám 7.1
Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé.
1Sám 7.2
Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idő telt el: húsz esztendő, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott.
1Sám 7.3
Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: "Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből."
1Sám 7.4
Izrael fiai tehát eltávolították a Baalokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak.
1Sám 7.5
Akkor Sámuel elrendelte: "Egész Izrael gyűljön egybe Micpában, s majd imádkozom értetek az Úrhoz!"
1Sám 7.6
Amikor összegyűltek Micpában, vizet merítettek és az Úr elé öntötték. S böjtöltek is azon a napon. Azt mondták: "Vétkeztünk az Úr ellen." Sámuel meg ítélkezett Izrael fiai fölött Micpában.
1Sám 7.7
Mihelyt a filiszteusok hírét vették, hogy Izrael fiai egybegyűltek Micpában, a filiszteusok vezérei kivonultak Izrael ellen. Amikor Izrael fiai ezt megtudták, félelem fogta el őket a filiszteusoktól.
1Sám 7.8
Ezért Izrael fiai kérték Sámuelt: "Ne hagyd abba, könyörögj értünk az Úrhoz, Istenünkhöz, hogy szabadítson ki minket a filiszteusok kezéből!"
1Sám 7.9
Sámuel fogott egy szopós bárányt, és mindenestül bemutatta az Úrnak égőáldozatul. És Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta.
1Sám 7.10
Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól.
1Sám 7.11
Izrael férfiai kivonultak Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, és egészen Bet-Kárig visszaverték őket.
1Sám 7.12
Akkor Sámuel fogott egy követ, Micpa és Ha-Sen között felállította, és elnevezte Eben-Ha-Ezernek. Közben azt mondta: "Eddig segített bennünket az Úr!"
1Sám 7.13
Így a filiszteusoknak megaláztatásban volt részük, és többé nem hatoltak be Izrael fiainak földjére. Amíg Sámuel élt, addig az Úr keze ránehezedett a filiszteusokra.
1Sám 7.14
Azok a városok is, amelyeket a filiszteusok elvettek, újra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól egészen Gátig. Ezenkívül a földjét is kiszabadította a filiszteusok kezéből. Izrael és az amoriták közt is béke volt.
1Sám 7.15
Sámuel egész életében bíráskodott Izrael fölött.
1Sám 7.16
Minden évben végigjárta Bételt, Gilgalt és Micpát, és ezeken a helyeken igazságot szolgáltatott Izraelnek.
1Sám 7.17
Aztán visszatért Rámába, mivel ott volt a háza, és ott ült törvényt Izrael fölött. S oltárt is épített az Úrnak.
1Sám 8
1Sám 8.1
Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá.
1Sám 8.2
Az idősebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt.
1Sám 8.3
De fiai nem az ő útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt.
1Sám 8.4
Ezért Izrael vénei összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába,
1Sám 8.5
és azt mondták neki: "Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van."
1Sám 8.6
Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: "Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket." Ezért az Úrhoz fordult.
1Sám 8.7
De az Úr azt mondta Sámuelnek: "Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük.
1Sám 8.8
Amint velem bántak attól az időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak.
1Sám 8.9
Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük."
1Sám 8.10
Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tőle, mind, amit az Úr mondott:
1Sám 8.11
"Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket - a szekerei előtt kell majd futniuk;
1Sám 8.12
megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire.
1Sám 8.13
Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni.
1Sám 8.14
Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek.
1Sám 8.15
Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül.
1Sám 8.16
Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket.
1Sám 8.17
Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek.
1Sám 8.18
S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon."
1Sám 8.19
De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: "Nem, király uralkodjék fölöttünk.
1Sám 8.20
Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön és vezesse harcainkat."
1Sám 8.21
Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult.
1Sám 8.22
Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!" Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: "Térjen vissza mindenki a maga városába."
1Sám 9
1Sám 9.1
Akkoriban élt Benjamin fiai közt egy Kis nevű ember; Abiel fia volt, Ceror fiáé, (aki) Bechoratnak volt a fia, egy Benjamin törzséből való, jómódú embernek, Afiachnak a fiáé.
1Sám 9.2
Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél.
1Sám 9.3
Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: "Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!"
1Sám 9.4
Végigpásztázták Efraim egész hegyvidékét és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták őket. Aztán átfésülték Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk.
1Sám 9.5
Amikor Cuf vidékére értek, Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: "Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem mi miattunk kezd el aggódni."
1Sám 9.6
De az így felelt: "Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk."
1Sám 9.7
Saul erre azt mondta szolgájának: "Ha netán elmennénk, ugyan mit vinnénk annak az embernek. A kenyér kifogyott tarisznyánkból, ajándék nincs nálunk, hogy felajánlhatnánk Isten emberének. Mit adhatnánk hát neki?"
1Sám 9.8
Ám a szolga megfelelt Saulnak, e szavakkal: "Nézd, még van egy negyed sékel ezüstöm. Ezt adom oda Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást."
1Sám 9.10
"Helyes a beszéded - válaszolta Saul. - Gyere hát, menjünk!" Így elmentek abba a városba, ahol Isten embere élt.
1Sám 9.11
Amikor a városhoz vivő emelkedőn felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni. Megkérdezték tőlük: "Otthon van a látóember?" -
1Sám 9.9
Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: "Gyertek, menjünk a látóemberhez!" Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. -
1Sám 9.12
"Igen - felelték nekik -, erre van, előttetek. Épp most érkezett meg a városba, mert ma nagy áldozati lakomát tart a nép a magaslaton.
1Sám 9.13
Ha betértek a városba, még itt éritek, mielőtt fölmenne a magaslatra az áldozati lakomára. Mert a nép addig nem kezd el enni, amíg ő ott nincs. Ő áldja meg ugyanis az áldozatot, s csak azután esznek a meghívottak. Menjetek hát, mert most még épp találkozhattok vele."
1Sám 9.14
Fölmentek hát a városba. De épp amikor beléptek a kapun, szembejött velük Sámuel -, a magaslati hely felé tartott.
1Sám 9.15
Az Úr egy nappal azelőtt, hogy Saul megérkezett, ezt a kinyilatkoztatást adta Sámuelnak:
1Sám 9.16
"Holnap ebben az időben küldök neked Benjamin hegyvidékéről egy embert. Azt kend föl népem, Izrael fejedelmévé. Ő fogja majd népemet a filiszteusok kezéből kiszabadítani. Láttam ugyanis népem nyomorúságát, jajszavuk felhatolt hozzám."
1Sám 9.17
Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: "Ez az az ember, akiről beszéltem neked. Ő uralkodjék népem fölött."
1Sám 9.18
Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez és megszólította: "Mondd, hol van a látóember háza?"
1Sám 9.19
Sámuel így felelt Saulnak: "Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de előbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja.
1Sám 9.20
Ami a nőstény szamarakat illeti, amelyek három nappal ezelőtt elkóboroltak, miattuk ne aggódj, előkerültek. Egyébként kié lesz Izrael egész gazdagsága? Hát nem a tiéd és atyád házáé?"
1Sám 9.21
Saul ezt válaszolta: "Hát nem Benjamin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzséből? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjamin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?"
1Sám 9.22
Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette őket, és megtisztelő helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak.
1Sám 9.23
Aztán így szólt Sámuel a szakácshoz: "Hozd ide azt a darabot, amelyre azt mondtam neked, hogy tedd félre."
1Sám 9.24
Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartőt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: "Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..." Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel.
1Sám 9.25
Amikor a magaslatról visszatértek a városba, szállást csináltak Saulnak a tetőn.
1Sám 9.26
És nyugalomra tért.
Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre: "Kelj föl, hogy elkísérhesselek!" Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, ő és Sámuel.
1Sám 9.27
Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: "Mondd a szolgádnak, hogy menjen előre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát."
1Sám 10
1Sám 10.1
Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé:
1Sám 10.2
Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál... találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstényszamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért?
1Sám 10.3
Ha onnét tovább mész és a Táboron a tölgyeshez érsz, ott három emberrel találkozol, akik Isten városa, Bétel felé tartanak majd. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret és a harmadik egy tömlő bort.
1Sám 10.4
Üdvözölnek és odanyújtanak neked két kenyeret - fogadd el a kezükből.
1Sám 10.5
Aztán Isten Gibeájába érsz [ott lakik a filiszteusok helytartója]. Amikor belépsz a kapun, egy sereg prófétával találkozol, akik a magaslatról jönnek lefelé. Előttük zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek...
1Sám 10.6
Akkor az Úr lelke rád száll, úgyhogy te is prófétai révületbe esel és más emberré változol.
1Sám 10.7
Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erőt érzel magadban. Mert veled van az Isten.
1Sám 10.8
Menj hát le előre Gilgalba, s majd én is lemegyek hozzád az égőáldozatot és a közösség áldozatát bemutatni. Hét napig kell rám várnod, míg elmegyek hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned."
1Sám 10.9
Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon.
1Sám 10.10
Amikor onnét Gibeába értek, lám, egy sereg próféta jött velük szembe, s leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy ő is prófétai révületbe esett.
1Sám 10.11
Amikor azok, akik korábban ismerték, látták, hogy a prófétákkal együtt ő is jövendöl, az emberek így szóltak egymáshoz: "Mi történt Kis fiával? Saul is a próféták közt van?"
1Sám 10.12
Az egyikük megjegyezte: "És ki az apja?" Ezért keletkezett ez a szólásmondás: "Saul is a próféták közt van?"
1Sám 10.13
Amikor a prófétai révület megszűnt, hazament.
1Sám 10.14
A nagybátyja megkérdezte tőle és szolgájától: "Hol jártatok?" "A nőstény szamarakat kerestük - felelte -, de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez."
1Sám 10.15
Sault nagybátyja megkérte: "Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel."
1Sám 10.16
Saul ezt válaszolta nagybátyjának: "Tudtunkra adta, hogy a nőstény szamarak előkerültek." Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit.
1Sám 10.17
Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába,
1Sám 10.18
és így szólt Izrael fiaihoz: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kivezettem Izraelt Egyiptomból és kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiaknak és minden királynak a hatalmából, aki csak szorongatott titeket.