Sámuel II. könyve

2Sám 1
2Sám 1.1
Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt.
2Sám 1.2
A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult előtte.
2Sám 1.3
Dávid megkérdezte: "Honnét jössz?" "Izrael táborából menekültem" - felelte.
2Sám 1.4
"Mi történt? - kérdezte Dávid. - Beszéld el nekem!" "A nép elmenekült a csatából - válaszolta -, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!"
2Sám 1.5
Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: "Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?"
2Sám 1.6
A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: "Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt - nyomában a kocsik és lovasok.
2Sám 1.7
Amikor megfordult és észrevett, megszólított:
2Sám 1.8
"Ki vagy?" "Egy amalekita" - válaszoltam.
2Sám 1.9
Erre megparancsolta: "Gyere ide és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet."
2Sám 1.10
Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak."
2Sám 1.11
Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind.
2Sám 1.12
Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén.
2Sám 1.13
Dávid ezután megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: "Hova való vagy?" "Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia" - válaszolta.
2Sám 1.14
Erre Dávid azt mondta: "Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?"
2Sám 1.15
Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: "Gyere ide és szúrd le!" Az leszúrta, úgyhogy meghalt.
2Sám 1.16
Dávid így szólt hozzá: "Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést."
2Sám 1.17
Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra -
2Sám 1.18
följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik:
2Sám 1.19
Izrael, dicsőséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hősök?
2Sám 1.20
Ne adjatok hírt róla Gátban, ne híreszteljétek Aszkolon utcáin. A filiszteusok lányai ne örüljenek, a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak.
2Sám 1.21
Gilboa hegyei, se harmat, se eső ne öntözzön benneteket, hitszegő földeteket, ahol szégyen érte a hős pajzsát: nem olajjal kenték fel Saul vértjét,
2Sám 1.22
hanem az elesettnek a vérével, a bajnoknak a velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül.
2Sám 1.23
Saul és Jonatán - hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erősebbek az oroszlánnál.
2Sám 1.24
Izrael lányai, sirassátok hát Sault, aki bíborba és patyolatba öltöztetett benneteket, s arany ékszert tűzött ruhátokra.
2Sám 1.25
Hogy estek el a hősök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán,
2Sám 1.26
szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél.
2Sám 1.27
Hogy estek el a hősök, harci fegyvereik hogy törtek szét?
2Sám 2
2Sám 2.1
Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: "Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?" Az Úr ezt a feleletet adta neki: "Föl!" Aztán azt kérdezte Dávid: "Hová menjek?" A válasz így hangzott: "Hebronba."
2Sám 2.2
Így hát Dávid odament, s vele a két asszony is, a jiszreeli Achinoam, valamint Abigail, a kármeli Nabal felesége.
2Sám 2.3
Azokat az embereket is odavonultatta Dávid, akik vele tartottak, mindegyiküket a családjával együtt; Hebron falvaiban telepedtek le.
2Sám 2.4
Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává.
Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault.
2Sám 2.5
Erre Dávid követeket küldött a gileádi Jábes lakóihoz ezzel az üzenettel: "Áldjon meg benneteket az Úr, hogy könyörülettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek.
2Sám 2.6
Legyen hozzátok könyörületes és jóságos az Úr! S magam is jót teszek veletek, amiért így viselkedtetek.
2Sám 2.7
De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává."
2Sám 2.8
Abner azonban, Nernek a fia, Saul seregének a vezére fogta Isbaalt, Saul fiát, és elvitte Machanajimba,
2Sám 2.9
és megtette Gileád, valamint az aseriták, Jiszreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává.
2Sám 2.10
Saul fia, Isbaal negyvenesztendős volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz.
2Sám 2.11
Az az idő, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki.
2Sám 2.12
Ner fia, Abner azonban kivonult Saul fiának, Isbaalnak az embereivel Machanajimból Gibeon tájára.
2Sám 2.13
Ám Ceruja fia, Joáb is hadba szállt Dávid embereivel. Gibeon tavánál találkoztak. Egyikük a tavon innen, a másikuk azon túl ütött tábort.
2Sám 2.14
Akkor Abner így szólt Joábhoz: "Álljanak ki a fiatalok, és vívjanak meg előttünk egymással!" "Jó, álljanak!" - válaszolta Joáb.
2Sám 2.15
Ki is álltak, és számba vették őket: tizenkettő Benjamin fiai közül, Isbaalnak, Saul fiának a részéről, és tizenkettő Dávid emberei közül.
2Sám 2.16
Mindegyik megragadta ellenfele fejét és egymás oldalába döfték a kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Ezért azt a helyet elnevezték az Oldal mezejének. Gibeon mellett van.
2Sám 2.17
Ezután igen heves harc tört ki azon a napon, s Dávid csapatai megverték Abnernak és Izraelnek a csapatait.
2Sám 2.18
Ceruja három fia is ott volt: Joáb, Abisáj és Azahel. Azahel olyan fürge volt, mint egy vad gazella;
2Sám 2.19
Azahel tehát nyomába eredt Abnernak, és üldözése közben nem tágított se jobbra, se balra.
2Sám 2.20
Abner ezért hátrafordult, és megkérdezte: "Te vagy az, Azahel?" "Igen, én!" - felelte.
2Sám 2.21
Erre Abner azt mondta neki: "Térj jobbra vagy balra, ragadd meg az egyik fiatalt és annak vedd el a fegyverét!" De Azahel nem tágított.
2Sám 2.22
Abner újra felszólította Azahelt: "Hagyd abba, mert földre terítlek, aztán hogy nézek testvérednek, Joábnak a szemébe?"
2Sám 2.23
De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik oda mentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak.
2Sám 2.24
Joáb és Abisáj azonban tovább üldözték Abnert. Mire a nap lement, Amma dombjához értek, amely a völgy keleti részén van, a Gebába vezető út mentén.
2Sám 2.25
Benjamin fiai most Abner köré gyűltek, csapatot alkottak, és megszállták Amma dombjának a tetejét.
2Sám 2.26
Abner odaszólt Joábnak: "Hát örökké kaszaboljon a kard? Nem tudod, hogy a végén megkeserülöd? Mikor parancsolod meg már embereidnek, hogy hagyják abba testvéreik üldözését?"
2Sám 2.27
Joáb így válaszolt: "Amint igaz, hogy az Úr él: ha nem szóltál volna, az emberek csak holnap reggel hagyták volna abba testvéreik üldözését!"
2Sám 2.28
Aztán Joáb megfúvatta a kürtöket. Erre az egész nép nyomban megállt, nem üldözte tovább Izraelt és nem folytatta a harcot.
2Sám 2.29
Abner és emberei egész éjszaka folytatták útjukat az Arabán keresztül, majd átkeltek a Jordánon, és egész délelőtt meneteltek, míg végül Machanajimba nem értek.
2Sám 2.30
Amikor Joáb abbahagyta Abner üldözését és összegyűjtötte az egész hadinépet, Dávid emberei közül tizenkilencen hiányoztak és Azahel.
2Sám 2.31
Ugyanakkor Dávid emberei, Benjamin fiai, Abner emberei közül háromszázhatvan embert megöltek.
2Sám 2.32
Azahelt elvitték, és atyja sírboltjában temették el, Betlehemben. Aztán Joáb és emberei egész éjszaka meneteltek: hajnal lett, mire Hebronba értek.
2Sám 3
2Sám 3.1
Saul háza és Dávid háza között még sokáig folytatódott a háborúskodás. Dávid egyre hatalmasabb lett, Saul háza pedig mindig gyengébb.
2Sám 3.2
Hebronban fiai születtek Dávidnak. Elsőszülötte Amnon volt, a jiszreeli Achinoamtól;
2Sám 3.3
második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétől, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia;
2Sám 3.4
a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia;
2Sám 3.5
a hatodik Jitream, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.
2Sám 3.6
Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abner szilárdan kitartott Saul háza mellett.
2Sám 3.7
Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: "Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?"
2Sám 3.8
Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: "Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt?
2Sám 3.9
Ezt meg azt tegye Isten Abnerral - igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni.
2Sám 3.10
Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig."
2Sám 3.11
Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tőle.
2Sám 3.12
Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: "...Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék."
2Sám 3.13
Dávid így válaszolt: "Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szeme elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj."
2Sám 3.14
Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: "Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus előbőre árán szereztem magamnak."
2Sám 3.15
Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétől, Paltieltől, Lajis fiától.
2Sám 3.16
A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: "Menj vissza!" S ő visszament.
2Sám 3.17
Most Abner Izrael véneivel egyezkedett. Azt mondta nekik: "Régi vágyatok, hogy Dávid legyen a királyotok.
2Sám 3.18
Most hát vigyétek keresztül! Az Úr is azt mondta Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom ki népemet, Izraelt a filiszteusok és minden ellenségük hatalmából."
2Sám 3.19
Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai előtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza.
2Sám 3.20
Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak.
2Sám 3.21
Abner azonban így szólt Dávidhoz: "Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved." Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében.
2Sám 3.22
Épp akkor tértek vissza Dávid és Joáb emberei egy portyáról, gazdag zsákmánnyal. De Abner már nem volt ott Dávidnál, hiszen (Dávid) elbocsátotta, s ő el is ment békében.
2Sám 3.23
Amikor most Joáb és az egész csapat, amely vele volt, hazaért, tudtára adták Joábnak: "Ner fia, Abner eljött a királyhoz, és ő elengedte, úgyhogy elmehetett békében."
2Sám 3.24
Erre Joáb elment a királyhoz és szemére vetette: "Mit tettél? Itt járt nálad Abner. Miért hagytad, hogy békében elmehessen?
2Sám 3.25
Hát nem látod, hogy Ner fia, Abner csak azért jött, hogy becsapjon, megfigyelje, hol, merre jársz és kifürkéssze, mit szándékozol tenni?"
2Sám 3.26
Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna.
2Sám 3.27
Amikor Abner visszaérkezett Hebronba, Joáb félrevonta a kapu mögé, mintha csak zavartalanul akarna vele beszélni. Ott halálos döfést adott a hasába testvére, Azahel véréért.
2Sám 3.28
Amikor Dávid tudomást szerzett róla, azt mondta: "Én és királyságom, minden időkre ártatlanok vagyunk az Úr előtt Ner fiának, Abnernak a vére ontásában.
2Sám 3.29
Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere."
2Sám 3.30
[Mert Joáb és testvére, Abisáj gyilkolták meg Abnert, amiért testvérüket, Azahelt a gibeoni csatában megölte.]
2Sám 3.31
Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: "Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!" Dávid király maga kísérte a koporsót.
2Sám 3.32
S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép.
2Sám 3.33
Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: "Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek.
2Sám 3.34
Kezed nem volt megkötözve, sem lábad bilincsbe verve. Úgy pusztultál el, ahogy a gonosztevő szokott veszni!"
2Sám 3.35
Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: "Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielőtt lemegy a nap."
2Sám 3.36
Ezt az egész nép hallotta és helyeselte.
2Sám 3.37
S azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy Ner fiának, Abnernak a meggyilkolásában a királynak semmi része nem volt.
2Sám 3.38
A király akkor így szólt szolgáihoz: "Hát nem tudjátok, hogy ma Izraelben egy fejedelem, egy ember halt meg?
2Sám 3.39
Ami engem illet, bár fölkent király vagyok, ma gyengének bizonyulok; ezek az emberek, Ceruja fiai túl erősek nekem. Az Úr torolja meg a gonoszon a gonoszságát!"
2Sám 4
2Sám 4.1
Amikor Saul fia meghallotta, hogy Abnert Hebronban megölték, keze lehanyatlott, és egész Izrael megrémült.
2Sám 4.2
Saul fiának volt két vezére a portyázó csapatok élén. Az egyiket Baanának hívták, a másikat Rechabnak. A Beerotba való Rimmon fiai voltak, így Benjamin fiai közé tartoztak. Mert hiszen Beerot is Benjamin tulajdonának számít.
2Sám 4.3
Mégis, Beerot lakói Gitajimba menekültek, s ott élnek idegenként mind a mai napig.
2Sám 4.4
Jonatánnak, Saul fiának volt egy mindkét lábára béna fia. Ötesztendős volt, amikor Saul és Jonatán halálhíre Jiszreelbe ért. A dajkája fogta és elmenekült vele, de a menekülés sietségében a gyerek elesett és megbénult. Mifibosetnek hívták.
2Sám 4.5
A Beerotba való Rimmon fiai, Rechab és Baana elindultak és a déli hőség idején Isbaal házába mentek, amikor az éppen déli pihenőt tartott.
2Sám 4.6
A kaput őrző lány búzát szemelgetett és elbóbiskolt, így épp aludt. Rechab és testvére, Baana beosontak.
2Sám 4.7
Amikor beléptek a házba, Isbaal hálóköntösben az ágyán feküdt és aludt. Agyonütötték és fejét vették. Aztán fogták a fejét, és egész éjszaka mentek vele az Arabán át vivő úton.
2Sám 4.8
Isbaal fejét elvitték Hebronba Dávidnak, s így szóltak a királyhoz: "Nézd, ez Isbaalnak a feje, életedre törő ellenségednek, Saulnak a fiáé. Így ma az Úr bosszút állt uramért és királyomért Saulon és nemzetségén."
2Sám 4.9
Dávid így válaszolt Rechabnak és testvérének, Baanának, a Beerotba való Rimmon fiainak: "Amint igaz, hogy az Úr él, aki életemet minden veszedelemből kimentette:
2Sám 4.10
aki nekem azt a hírt hozta, hogy Saul halott, abban a hiszemben, hogy örömhírt hoz nekem, azt én elfogattam és megölettem Ciklagban, ezzel jutalmaztam az örömhírért.
2Sám 4.11
Most hát, amikor elvetemült emberek egy derék embert a saját házában és ágyán meggyilkoltak, ne kérjem tőletek számon a vérét és ne irtsalak ki benneteket a földről?"
2Sám 4.12
Ezzel Dávid parancsot adott a legényeinek és azok le is szúrták őket. Aztán levágták a kezüket és lábukat, s Hebron tavánál kiakasztották. Isbaal fejét pedig fogták és eltemették Abner sírboltjában, Hebronban.
2Sám 5
2Sám 5.1
Izraelnek összes törzse elment Dávidhoz Hebronba, és azt mondták: "Nézd, csontod és húsod vagyunk.
2Sám 5.2
Már tegnap és tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme."
2Sám 5.3
Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr előtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává.
2Sám 5.4
Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként.
2Sám 5.5
Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött.
2Sám 5.6
Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: "Nem jutsz be oda, elűznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.]
2Sám 5.7
Dávid azonban bevette Sion várát - ez lett Dávid városa.
2Sám 5.8
Azon a napon Dávid azt mondta: "Mindenki, aki legyőz egy jebuzitát és a csatornán át felhatol,...". Ami a vakokat és bénákat illeti, Dávid gyűlöli őket lelkében. [Innen származik a mondás: Vak és béna nem mehet be a templomba.]
2Sám 5.9
Dávid akkor a várban telepedett le, és elnevezte Dávid városának. Dávid falat is épített, körös-körül, Millótól kezdve befelé.
2Sám 5.10
Dávidnak egyre nőtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene.
2Sám 5.11
Hiram, Tirusz királya megbízottakat küldött Dávidhoz, cédrusfával, ácsokkal és kőfaragókkal, hogy építsenek Dávidnak egy palotát.
2Sám 5.12
Így Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmát, és népe, Izrael kedvéért felmagasztalta királyságát.
2Sám 5.13
Dávid Hebronból megérkezve további mellékfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemben, és fiai s lányai születtek.
2Sám 5.14
Ez volt a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon,
2Sám 5.15
Jibchar, Elisua, Nefeg, Jafia,
2Sám 5.16
Elisana, Eljada és Elifelet.
2Sám 5.17
Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott.
2Sám 5.18
A filiszteusok előnyomultak, és felsorakoztak Refaim síkságán.
2Sám 5.19
Akkor Dávid megkérdezte az Urat: "Harcba szálljak a filiszteusok ellen? A kezembe adod őket?" Az Úr így válaszolt neki: "Szállj harcba, mert a kezedbe adom a filiszteusokat."
2Sám 5.20
Erre Dávid Baal-Peracimba vonult, és meg is verte őket. Akkor Dávid azt mondta: "Az Úr áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton." Ezért nevezik azt a helyet Baal-Peracimnak.
2Sám 5.21
Otthagyták a bálványaikat, s Dávid és emberei elvitték őket.
2Sám 5.22
A filiszteusok egy más alkalommal is kivonultak, és felsorakoztak Refaim síkságán.
2Sám 5.23
Dávid megkérdezte az Urat, s ő ezt felelte: "Ne szállj velük szembe, hanem kerülj mögéjük és a bozótból támadj rájuk.
2Sám 5.24
Mihelyt a fák tetején lépések zaját hallod, akkor igyekezz, mert az Úr előtted vonul, s vereséget mér a filiszteusok seregére."
2Sám 5.25
Dávid úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki, s legyőzte a filiszteusokat Gibeontól egészen Gézerig.
2Sám 6
2Sám 6.1
Dávid összegyűjtötte Izraelből a legjavát, harmincezer férfit,
2Sám 6.2
aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol.
2Sám 6.3
Isten ládáját egy új szekérre tették azután, hogy elhozták Abinadab házából, amely a dombon állt; s Abinadab fiai, Uza és Achjo vezették a szekeret.
2Sám 6.4
Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig előtte ment.
2Sám 6.5
Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében.
2Sám 6.6
Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették.
2Sám 6.7
Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett.
2Sám 6.8
Dávid nagyon megütődött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
2Sám 6.9
Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe előtt, s azt mondta magában: "Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?"
2Sám 6.10
Ezért Dávid nem akarta, hogy hozzá, Dávid városába vigyék az Úr ládáját, hanem a Gátból való Obed-Edom házába vitette.
2Sám 6.11
Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész házanépével egyetemben.
2Sám 6.12
Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: "Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért", akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját.
2Sám 6.13
Amikor azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést tettek, feláldozott egy marhát és egy hizlalt bárányt.
2Sám 6.14
S táncolt is Dávid - teljes erejéből - az Úr előtt, közben egy vászon efod övezte.
2Sám 6.15
Így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját.
2Sám 6.16
Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr előtt, szívében megvetette.
2Sám 6.17
Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égőáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr előtt,
2Sám 6.18
s amikor készen lett az égőáldozatnak és a közösség áldozatának a bemutatásával, megáldotta a népet az Úr nevében.
2Sám 6.19
Aztán az egész népnek, Izrael fiai egész seregének, a férfiaknak éppúgy, mint a nőknek kiosztatott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot. Ezután az egész nép hazament.
2Sám 6.20
Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal, Dávid elé lépett, s azt mondta: "Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkőzött, ahogy csak a csőcselékből szokott valaki levetkőzni!"
2Sám 6.21
Dávid így válaszolt Michalnak: "Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok.
2Sám 6.22
Sőt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. Mert a szolgálók körében, akiket említettél, azok körében tiszteletet váltok ki."
2Sám 6.23
Michalnak, Saul lányának egész halála napjáig nem lett gyermeke.
2Sám 7
2Sám 7.1
Amikor már a házában lakott a király, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétől,
2Sám 7.2
a király így szólt Nátán prófétához: "Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik."
2Sám 7.3
Erre Nátán azt mondta a királynak: "Vigyél véghez mindent, ami szándékodban van, mert veled van az Úr."
2Sám 7.4
Még akkor éjszaka történt, hogy az Úr szózatot intézett Nátánhoz:
2Sám 7.5
"Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyemül?
2Sám 7.6
Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban - az volt a hajlékom.
2Sám 7.7
Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építtek nekem cédrusfából házat?
2Sám 7.8
Ezenkívül mondd még meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Elhoztalak a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy.
2Sám 7.9
Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem előtted. Nagy nevet szerzek neked, olyat, mint a föld nagyjaié.
2Sám 7.10
S meghatározok népemnek, Izraelnek egy helyet, és oda telepítem. Ezen a helyen fog majd lakni, és nem hányódik többé ide-oda. A gonoszok nem szorongatják, mint eddig,
2Sám 7.11
attól az időtől kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Megszabadítom minden ellenségétől. Az Úr naggyá tesz, s házat épít neked az Úr.
2Sám 7.12
Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát.
2Sám 7.13
[Az házat épít nevemnek, én meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját.]
2Sám 7.14
Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz. Ha eltévelyedik, az emberek módjára bottal fegyelmezem, s olyan csapásokkal, amelyek az emberek fiait érik.
2Sám 7.15
De irgalmamat nem vonom meg tőle, amint elődödtől megvontam.
2Sám 7.16
Nem, házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad."
2Sám 7.17
Nátán ezeket a szavakat és ezt az egész kinyilatkoztatást mind elmondta Dávidnak.
2Sám 7.18
Erre Dávid bement, leborult az Úr előtt, és így szólt: "Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél?
2Sám 7.19
S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli időkre... ó Uram, Istenem.
2Sám 7.20
Mit szólhat Dávid, amikor magad szemelted ki szolgádat, ó Uram, Istenem.
2Sám 7.21
Szolgádért, jóakaratod szerint cselekedted és nyilatkoztattad ki ezeket a nagy dolgokat szolgádnak.
2Sám 7.22
Ezért ó Uram, Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk.
2Sám 7.23
S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket űzzön el népe elől?
2Sám 7.24
Így örökre népeddé tetted népedet, Izraelt, s magad lettél, Uram, az Istene.
2Sám 7.25
Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden időkre, és tégy úgy, amint mondtad.
2Sám 7.26
Akkor örökké dicsőítik majd a nevedet, és így beszélnek: Izraelnek a Seregek Ura az Istene. Akkor fennmarad szolgádnak, Dávidnak a háza is színed előtt.
2Sám 7.27
Mert magad nyilatkoztattad ki, Seregek Ura, Izraelnek Istene, szolgádnak: Házat építek neked. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy ezzel az imával forduljon hozzád.
2Sám 7.28
Igen, ó Uram, Istenem, te Isten vagy, és a te szavad igazság. Magad tetted szolgádnak ezeket az ígéreteket.
2Sám 7.29
Azért legyen tetszésedre és áldd meg szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Mert te szóltál, Uram, Istenem, és áldásodra szolgád háza örökké áldott lesz."
2Sám 8
2Sám 8.1
Ezután történt, hogy Dávid megverte és leigázta a filiszteusokat. Dávid kiszabadította... a filiszteusok kezéből.
2Sám 8.2
Aztán legyőzte a moábitákat, majd - miután parancsára a földre feküdtek előtte -, mérőzsinórral kimérte őket. Két mérőzsinórnyit mért a megölésükre és egy teljes mérőzsinórnyit az életben hagyásukra. Így a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki.
2Sám 8.3
Ezután Dávid Hadad-Ezert verte meg, Rechob fiát, Coba királyát, mert hadba szállt, hogy helyreállítsa uralmát a folyamnál.
2Sám 8.4
Dávid elvett tőle ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost. Ezenkívül Dávid az összes harci szekérbe való lovat is agyonütötte, csak százat hagyott meg belőlük.
2Sám 8.5
Amikor pedig Coba királyának, Hadad-Ezernek segítségére siettek Damaszkuszból az arámok, Dávid az arámok közül is megölt huszonkétezer embert.
2Sám 8.6
Aztán helytartókat rendelt Dávid a damaszkuszi arámok fölé. Az arámok Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. Ahova csak ment, az Úr mindenütt győzelmet adott Dávidnak.
2Sám 8.7
S Dávid azokat az aranypajzsokat is zsákmányul ejtette, amelyeket Hadad-Ezer szolgái viseltek, és Jeruzsálembe vitte őket.
2Sám 8.8
Tebachból és Berotaiból, Hadad-Ezer városaiból szintén rengeteg bronzot elvitt Dávid király.
2Sám 8.9
Amikor Hamat királya, Tou hírét vette, hogy Dávid király Hadad-Ezer egész seregét legyőzte,
2Sám 8.10
Tou elküldte a fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje és szerencsét kívánjon neki, amiért harcba szállt Hadad-Ezerrel és legyőzte. Hadad-Ezer ugyanis Tou ellensége volt. Hadorám ezüst-, arany- és bronzedényeket vitt magával.
2Sám 8.11
Ezeket Dávid király az Úrnak szentelte azzal az arannyal-ezüsttel egyetemben, amelyet abból, amit a leigázott népektől,
2Sám 8.12
Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől követelt, valamint a Hadad-Ezertől, Rechob fiától, Coba királyától szerzett zsákmányból felajánlott.
2Sám 8.13
Dávid hírnevet szerzett magának. Amikor hazatért, a Só-völgyben legyőzte Edomot, tizennyolcezer férfit.
2Sám 8.14
Aztán helytartókat rendelt oda, úgyhogy egész Edom Dávid alattvalója lett. Bárhova ment Dávid, az Úr mindenütt győzelmet adott neki.
2Sám 8.15
Dávid egész Izrael fölött uralkodott, Dávid törvényt ült és igazságot szolgáltatott egész népének.
2Sám 8.16
Ceruja fia, Jehosafát udvarnagy volt;
2Sám 8.17
Cádok és Ebjatár, Achitub fiának, Achimelechnek a fiai papok voltak; Susa írnok volt.
2Sám 8.18
Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka. Dávid fiai papok voltak.
2Sám 9
2Sám 9.1
Dávid megkérdezte: "Van-e még valaki, aki életben maradt Saul házából? Mert akkor Jonatánra való tekintettel jót teszek vele."
2Sám 9.2
Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tőle: "Ciba vagy?" "Igen, szolgálatodra!" - felelte.
2Sám 9.3
A király tovább kérdezte: "Nem maradt meg valaki Saul házából, akivel jót tehetnék, az Isten nevében?" Ciba így válaszolt a királynak: "Még van Jonatánnak egy fia, mindkét lábára béna."
2Sám 9.4
"Hol van?" - kérdezte a király. S Ciba megmondta: "Ammiel fiának, Machirnak a házában, Lo-Debarban."
2Sám 9.5
Erre a király elküldött érte, és elhozatta Lo-Debarból, Ammiel fiának, Machirnak a házából.
2Sám 9.6
Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult előtte. Dávid megszólította: "Mifiboset!" "Itt vagyok, szolgálatodra" - felelte.
2Sám 9.7
Ekkor Dávid azt mondta neki: "Ne félj! Mert atyádra, Jonatánra való tekintettel jót teszek veled, s ősödnek, Saulnak egész földjét visszaadom neked. S mindig asztalomnál eszel majd."
2Sám 9.8
Erre az leborult és így szólt: "Mi a te szolgád, hogy irgalommal vagy egy olyan döglött kutyához, mint amilyen én vagyok?"
2Sám 9.9
A király ezután behívatta Cibát, Saul szolgáját, és azt mondta neki: "Mindent, ami Saulé és házanépéé volt, adj át urad fiának.
2Sám 9.10
Fiaiddal és szolgáiddal műveld meg a földet, s takarítsd be a termést, hogy urad házanépének legyen kenyere, amit egyen. Maga Mifiboset azonban, urad fia, mindig az én asztalomnál fog enni." Cibának tizenöt fia és húsz szolgája volt.
2Sám 9.11
Erre Ciba azt felelte a királynak: "Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának." Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia.
2Sám 9.12
Mifibosetnek volt egy kisfia, Michának hívták. Azok, akik Ciba házában laktak, mind Mifiboset szolgálatára voltak.
2Sám 9.13
Maga Mifiboset Jerzsálemben lakott, hisz a király asztalánál evett. De mindkét lábára bicegett.
2Sám 10
2Sám 10.1
Ezután történt, hogy az ammoniták királya meghalt, és fia, Hanun lépett helyette a trónra.
2Sám 10.2
Dávid ezt mondta magában: "Barátsággal leszek Nachas fia, Hanun iránt, amint az apja is barátsággal volt irántam." Ezért Dávid elküldött, és apja miatt szolgái révén részvétét nyilvánította. Amikor Dávid szolgái az ammoniták országába értek,
2Sám 10.3
az ammoniták vezérei így szóltak urukhoz, Hanunhoz: "Gondolod, hogy Dávid apádat akarja megtisztelni, amikor elküldte embereit részvétet nyilvánítani? Vajon nem azért küldte inkább Dávid a szolgáit, hogy kikémleljék a várost, szemügyre vegyék benne az őrséget, s aztán lerombolják?"
2Sám 10.4
Erre Hanun elfogatta Dávid szolgáit, az egyik oldalon leborotváltatta a szakállukat és levágatta róluk félig, vagyis egészen az ülepükig a ruhájukat, aztán elküldte őket.
2Sám 10.5
Amikor Dávidnak hírül vitték a dolgot, eléjük küldött, mert nagy gyalázat érte ezeket a férfiakat, s azt üzente nekik a király: "Maradjatok Jerikóban, míg ki nem nő újra a szakállatok, s csak aztán térjetek vissza!"
2Sám 10.6
Amikor az ammoniták észrevették, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, az ammoniták elküldtek és megszerezték zsoldosnak a Bet-Rechob-i arámokat, valamint a Cobába való arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maacha királyát, ezer embert és Tob fejedelmét, tizenkétezer embert.
2Sám 10.7
Mihelyt Dávid tudomást szerzett róla, elküldte Joábot minden harcosával és bajnokával.
2Sám 10.8
Erre az ammoniták kivonultak, és a város kapui előtt csatasorba álltak. A Cobába és Rechobba való arámok Tobtól és Maachától külön, a nyílt mezőn sorakoztak fel.
2Sám 10.9
Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is csatasorba állnak vele szemben, kiválogatta Izrael legjavát, és felsorakoztatta őket az arámokkal szemben,
2Sám 10.10
a csapatai maradékát pedig testvére, Abisáj kezére bízta, hogy állítsa őket csatasorba az ammoniták ellen.
2Sám 10.11
Azt mondta: "Ha az arámok erősebbek nálam, te jössz majd segítségemre, ha azonban az ammoniták erősebbek, mint te, én sietek a segítségedre.
2Sám 10.12
Csak bátorság! Bizonyuljunk erősnek népünkért és Istenünk városaiért. Aztán tegye az Úr, ami tetszik neki!"
2Sám 10.13
S amikor Joáb előre nyomult harcosaival, hogy megküzdjön az arámokkal, azok megfutamodtak előle.
2Sám 10.14
Mihelyt az ammoniták észrevették, hogy az arámok menekülnek, ők is megfutamodtak Abisáj elől, s visszahúzódtak a városba. Akkor Joáb visszafordult az ammoniták elleni csatából és hazatért Jeruzsálembe