Ter 1
Ter 1.1
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
Ter 1.2
A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Ter 1.3
Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.
Ter 1.4
Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
Ter 1.5
A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.
Ter 1.6
Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett.
Ter 1.7
Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket.
Ter 1.8
Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap.
Ter 1.9
Isten ismét szólt: "Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt.
Ter 1.10
Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.11
Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett.
Ter 1.12
A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.13
Este lett és reggel: a harmadik nap.
Ter 1.14
Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától.
Ter 1.15
Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett.
Ter 1.16
Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is.
Ter 1.17
Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött,
Ter 1.18
s válasszák el a világosságot meg a sötétséget.
Ter 1.19
Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.
Ter 1.20
Isten szólt: "A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak". Úgy is történt.
Ter 1.21
Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.22
Isten megáldotta őket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön."
Ter 1.23
Este lett és reggel: az ötödik nap.
Ter 1.24
Aztán szólt Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt.
Ter 1.25
Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.26
Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."
Ter 1.27
Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.
Ter 1.28
Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog."
Ter 1.29
Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.
Ter 1.30
A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt.
Ter 1.31
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
Ter 2
Ter 2.1
Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt.
Ter 2.2
Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.
Ter 2.3
Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.
Ter 2.4a
Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
Ter 2.4b
Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,
Ter 2.5
még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje.
Ter 2.6
Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét.
Ter 2.7
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.
Ter 2.8
Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.
Ter 2.9
És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.
Ter 2.10
Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.
Ter 2.11
Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.
Ter 2.12
Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is.
Ter 2.13
A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét.
Ter 2.14
A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Ter 2.15
Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.
Ter 2.16
Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz.
Ter 2.17
De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz."
Ter 2.18
Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő."
Ter 2.19
Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.
Ter 2.20
Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.
Ter 2.21
Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.
Ter 2.22
Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.
Ter 2.23
Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett."
Ter 2.24
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.
Ter 2.25
Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.
Ter 3
Ter 3.1
A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?"
Ter 3.2
Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
Ter 3.3
Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."
Ter 3.4
Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni.
Ter 3.5
Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."
Ter 3.6
Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle.
Ter 3.7
Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.
Ter 3.8
Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között.
Ter 3.9
De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?"
Ter 3.10
Ő így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem."
Ter 3.11
De ő így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"
Ter 3.12
Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem."
Ter 3.13
Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."
Ter 3.14
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.
Ter 3.15
Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba."
Ter 3.16
Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad."
Ter 3.17
Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
Ter 3.18
Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.
Ter 3.19
Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."
Ter 3.20
Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.
Ter 3.21
Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.
Ter 3.22
Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!"
Ter 3.23
Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett.
Ter 3.24
Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Ter 4
Ter 4.1
Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: "Isten segítségével embert hoztam a világra."
Ter 4.2
Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves.
Ter 4.3
Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak.
Ter 4.4
Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,
Ter 4.5
Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét.
Ter 4.6
Az Úr szólt Kainhoz: "Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed?
Ter 4.7
De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell?
Ter 4.8
Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: "Menjünk a mezőre!" Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte.
Ter 4.9
Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: "Hol van a testvéred, Ábel?" Ő így válaszolt: "Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?"
Ter 4.10
Erre ő ezt mondta: "Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.
Ter 4.11
Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét.
Ter 4.12
Ha műveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön."
Ter 4.13
Kain így szólt az Úrhoz: "Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni.
Ter 4.14
Lám, ma elűztél a föld színéről és el kell rejtőznöm előled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rámtalál, megölhet."
Ter 4.15
Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje.
Ter 4.16
Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le.
Ter 4.17
Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte.
Ter 4.18
Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech.
Ter 4.19
Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla.
Ter 4.20
Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal.
Ter 4.21
Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak.
Ter 4.22
Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt.
Ter 4.23
Lámech így szólt feleségeihez: "Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra:
Ter 4.24
Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer."
Ter 4.25
Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, "mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt."
Ter 4.26
Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.
Ter 5
Ter 5.1
Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta.
Ter 5.2
Férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket.
Ter 5.3
Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott.
Ter 5.4
Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek.
Ter 5.5
Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.6
Szet 105 éves korában nemzette Enost.
Ter 5.7
Szet Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek.
Ter 5.8
Szet egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.9
Enos 90 éves korában nemzette Kenant.
Ter 5.10
Enos Kenan születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.11
Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.12
Kenan 70 esztendős korában nemzette Mahalaleelt.
Ter 5.13
Kenan Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.14
Kenan egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.15
Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet.
Ter 5.16
Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.17
Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.18
Járed 162 éves korában nemzette Hénochot.
Ter 5.19
Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.20
Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.21
Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot.
Ter 5.22
Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.23
Hénoch egész életkora 365 évet tett ki.
Ter 5.24
Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.
Ter 5.25
Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet.
Ter 5.26
Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.27
Metuselach egész életkora 969 esztendő volt, akkor halt meg.
Ter 5.28
Lámech 182 éves volt, amikor fia született.
Ter 5.29
A Noé nevet adta neki, "mert - úgymond - ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával műveljük a földet, amit az Úr megátkozott."
Ter 5.30
Lámech Noé születése után még 595 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 5.31
Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg.
Ter 5.32
Noé 500 éves volt, akkor nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.
Ter 6
Ter 6.1
Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek,
Ter 6.2
az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.
Ter 6.3
Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."
Ter 6.4
Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.
Ter 6.5
Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul,
Ter 6.6
megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.
Ter 6.7
Ezt mondta az Úr: "Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket."
Ter 6.8
Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében.
Ter 6.9
Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe előtt járt.
Ter 6.10
Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet.
Ter 6.11
A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal.
Ter 6.12
Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.
Ter 6.13
Isten így szólt Noéhoz: "Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal.
Ter 6.14
Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal.
Ter 6.15
Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága.
Ter 6.16
Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet.
Ter 6.17
Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van.
Ter 6.18
Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei.
Ter 6.19
Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt.
Ter 6.20
A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak.
Ter 6.21
Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon."
Ter 6.22
Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki.
Ter 7
Ter 7.1
Az Úr így szólt Noéhoz: "Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben.
Ter 7.2
Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt.
Ter 7.3
(A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon.
Ter 7.4
Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam."
Ter 7.5
Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Ter 7.6
Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre.
Ter 7.7
Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei.
Ter 7.8
(A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő,
Ter 7.9
egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.)
Ter 7.10
Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre.
Ter 7.11
Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái.
Ter 7.12
Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre.
Ter 7.13
Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába,
Ter 7.14
s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas.
Ter 7.15
Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába.
Ter 7.16
Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót.
Ter 7.17
Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott.
Ter 7.18
Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott.
Ter 7.19
A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított.
Ter 7.20
Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé.
Ter 7.21
Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember.
Ter 7.22
Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult.
Ter 7.23
Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről.
Ter 7.24
Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.
Ter 8
Ter 8.1
Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.
Ter 8.2
A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből,
Ter 8.3
és a víz lassan elapadt, a földön.
Ter 8.4
Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén.
Ter 8.5
A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok.
Ter 8.6
Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált,
Ter 8.7
s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről.
Ter 8.8
Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről.
Ter 8.9
De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába.
Ter 8.10
Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot.
Ter 8.11
A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről.
Ter 8.12
Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá.
Ter 8.13
Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt.
Ter 8.14
A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.
Ter 8.15
Ekkor Isten szólt Noéhoz:
Ter 8.16
"Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei.
Ter 8.17
Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön."
Ter 8.18
Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel.
Ter 8.19
Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után.
Ter 8.20
Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron.
Ter 8.21
Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: "Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem.
Ter 8.22
Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka."
Ter 9
Ter 9.1
Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet.
Ter 9.2
A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket.
Ter 9.3
Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.
Ter 9.4
Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek.
Ter 9.5
A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét.
Ter 9.6
Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.
Ter 9.7
Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta."
Ter 9.8
Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak:
Ter 9.9
"Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal
Ter 9.10
és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával.
Ter 9.11
Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet."
Ter 9.12
Aztán így szólt Isten: "Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre:
Ter 9.13
szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között.
Ter 9.14
Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön,
Ter 9.15
akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson.
Ter 9.16
Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön."
Ter 9.17
Isten így szólt Noéhoz: "Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között".
Ter 9.18
Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja.
Ter 9.19
Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége.
Ter 9.20
Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni.
Ter 9.21
Amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában.
Ter 9.22
Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét és elmondta két testvérének.
Ter 9.23
Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.
Ter 9.24
Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele legkisebb fia,
Ter 9.25
így szólt: "Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között."
Ter 9.26
Azután ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája.
Ter 9.27
Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája."
Ter 9.28
Noé a vízözön után még 350 évig élt.
Ter 9.29
Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg.
Ter 10
Ter 10.1
Ezek Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek az utódai. Fiaik a vízözön után születtek.
Ter 10.2
Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madai, Javan, Tubal, Mesek és Tirasz.
Ter 10.3
Gómer fiai: Askenász, Rifát és Togorma.
Ter 10.4
Javan fiai Elisa és Tarsis, a kittimek és a dananimok.
Ter 10.5
Ezektől ágaztak ki a népek szigetei. Ezek Jáfet fiai országuk és nyelvük szerint, törzseik és népeik szerint.
Ter 10.6
Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán.
Ter 10.7
Kus fiai: Szeba, Havila, Szabata, Ráma és Szabteka. Ráma fiai: Szeba és Dedán.
Ter 10.8
Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön.
Ter 10.9
Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród.
Ter 10.10
Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra.
Ter 10.11
Erről a földről indult ki Asszur és megépítette Ninivét, Rechobot-Irt,
Ter 10.12
Kalachot és Rezent, Ninive és Kalach között. (Ez a nagy város.)
Ter 10.13
Micrajim fiai a luditák, anamiták, lehabiták, naftukiták,
Ter 10.14
patraziták, kaszlukiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok származnak.
Ter 10.15
Kánaán utódai: az elsőszülött, Szidon, azután Het,
Ter 10.16
továbbá a jebuziták, amoriták, girgasiták,
Ter 10.17
hivviták, arkiták és sziniták,
Ter 10.18
arvaditák, zemariták és a hamatiták. Később a kánaániták nemzetségei szétszóródtak.
Ter 10.19
A kánaániták határa Szidontól Gerar irányában Gázáig terjedt; Szodoma, Gomorra, Adma és Cebojim irányában pedig egészen Lesáig.
Ter 10.20
Ezek Kám fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint.
Ter 10.21
Szemnek, Éber fia ősatyjának, Jáfet idősebb testvérének is születtek fiai.
Ter 10.22
Szem fiai: Elám, Asszur, Arpachsád, Lud és Árám.
Ter 10.23
Árám fiai: Uc, Hul, Geter és Mas.
Ter 10.24
Arpachsád fia Selak, Selaké pedig Eber.
Ter 10.25
Ebernek két fia született. Az egyik neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet. A testvére neve Joktán.
Ter 10.26
Joktán fiai: Almodád, Selef, Hacarmavet és Jerách,
Ter 10.27
Hadorám, Usal és Dikla,
Ter 10.28
Obál, Abimael, Seba,
Ter 10.29
Ofir, Havila és Jobab. Mindezek Joktán fiai.
Ter 10.30
Lakóhelyük Mesától Szefárig, a keleti hegységig terjedt.
Ter 10.31
Ezek Szem fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint.
Ter 10.32
Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.
Ter 11
Ter 11.1
Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai.
Ter 11.2
Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek.
Ter 11.3
Így szóltak egymáshoz: "Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki." A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul.
Ter 11.4
Azután így szóltak: "Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!"
Ter 11.5
Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek.
Ter 11.6
Így szólt: "Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják.
Ter 11.7
Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!"
Ter 11.8
Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését.
Ter 11.9
Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.
Ter 11.10
Szem utódai ezek: Amikor Szem 100 éves volt, a vízözön utáni második évben nemzette Arpachsádot.
Ter 11.11
Arpachsád születése után még 500 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.12
Arpachsád 35 éves korában Selákot nemzette.
Ter 11.13
Selák születése után még 403 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.14
Selák 30 éves korában nemzette Hébert.
Ter 11.15
Héber születése után Selák még 403 évig élt, fiai és lányai születtek.
Ter 11.16
Héber 34 éves korában nemzette Peleget.
Ter 11.17
Peleg születése után Héber még 430 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.18
Peleg 30 éves korában nemzette Reut.
Ter 11.19
Reu születése után Peleg még 209 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.20
Reu 32 éves korában Szerugot nemzette.
Ter 11.21
Szerug születése után Reu még 207 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.22
Szerug 30 éves korában nemzette Nachort.
Ter 11.23
Nachor születése után Szerug még 200 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Ter 11.24
Nachor 29 éves korában Terachot nemzette.
Ter 11.25
Terach születése után Nachor még 119 évig élt, fiai meg lányai születtek.
Ter 11.26
Terach 70 éves korában nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt.
Ter 11.27
Terach utódai ezek: Terach nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Hárán fia Lót volt.
Ter 11.28
Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Úrban.
Ter 11.29
Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt.
Ter 11.30
Sárai azonban meddő maradt, nem voltak gyermekei.
Ter 11.31
Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek.
Ter 11.32
Terach 205 éves korában halt meg Háránban.
Ter 12
Ter 12.1
Az Úr így szólt Ábrámhoz: "Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.
Ter 12.2
Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel.
Ter 12.3
Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."
Ter 12.4
Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult.
Ter 12.5
Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére.
Ter 12.6
Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak.
Ter 12.7
Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Ezt a földet utódaidnak adom." Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
Ter 12.8
Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét.
Ter 12.9
Majd tovább vonult a Negeb felé.
Ter 12.10
Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.
Ter 12.11
Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: "Jól tudom, hogy szép asszony vagy.
Ter 12.12
Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak.
Ter 12.13
Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak."
Ter 12.14
Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép.
Ter 12.15
A fáraó udvari főtisztviselői is látták és dicsérték a fáraó előtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték,
Ter 12.16
Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki.
Ter 12.17
Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt.
Ter 12.18
Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: "Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged?
Ter 12.19
Miért állítottad: a húgom -, úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!"
Ter 12.20
A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék őt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.
Ter 13
Ter 13.1
Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is.
Ter 13.2
Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban.
Ter 13.3
A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között,
Ter 13.4
annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét.
Ter 13.5
Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai.
Ter 13.6
Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett.
Ter 13.7
Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.)
Ter 13.8
Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: "Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.
Ter 13.9
Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra."
Ter 13.10
Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött - mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig.
Ter 13.11
Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól.
Ter 13.12
Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott.
Ter 13.13
A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen.
Ter 13.14
Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: "Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra.
Ter 13.15
Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre.
Ter 13.16
Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is.
Ter 13.17
Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt."
Ter 13.18
Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.
Ter 14
Ter 14.1
Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében
Ter 14.2
ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával.
Ter 14.3
Ezek mind Sziddim völgyében gyűltek össze (ez a Sós-tenger).
Ter 14.4
Tizenkét évig Kedor-Laomernek voltak alattvalói, a tizenharmadik évben azonban elpártoltak tőle.
Ter 14.5
A tizennegyedik évben Kedor-Laomer és a vele szövetséges királyok eljöttek és megverték a refaitákat Asterót-Karnajimnál, a szuszitákat Hámnál, az emitákat Kirjatajim síkságán,
Ter 14.6
a horitákat a Szeir-hegyekben, egészen El Paránig, amely a sivatag szélén fekszik.
Ter 14.7
Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét.
Ter 14.8
Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük:
Ter 14.9
Kedor-Laomerrel, Elám királyával, Tidallal, Gojim királyával, Amráfellel, Sineár királyával és Arjochkal, Ellaszár királyával; négy király öt ellen.
Ter 14.10
Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak.
Ter 14.11
Amazok erre elvették Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden élelmét és elvonultak.
Ter 14.12
Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Ő ugyanis Szodomában lakott.
Ter 14.13
A menekülők egyike hírt hozott erről Ábrámnak, a hébernek. Ő ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak.
Ter 14.14
Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte őket egészen Dánig.
Ter 14.15
Ő és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözték őket, Damaszkusztól északra.
Ter 14.16
Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt.
Ter 14.17
Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levő királyok fölött aratott győzelemből visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye).
Ter 14.18
Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt.
Ter 14.19
Megáldotta és így szólt hozzá:
Ter 14.20
"Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Ő pedig tizedet adott neki mindenből.
Ter 14.21
Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: "Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak."
Ter 14.22
Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: "Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette.
Ter 14.23
Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot.
Ter 14.24
Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak ők vegyék ki részüket."
Ter 15
Ter 15.1
A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: "Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz."
Ter 15.2
Ábrám így szólt: "Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam."
Ter 15.3
És Ábrám így folytatta: "Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm."
Ter 15.4
Az Úr szava ezt mondta neki: "Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik."
Ter 15.5
Aztán kivezette, és ezt mondta neki: "Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket." Majd hozzáfűz