„Ha nyugalomra lelsz a lelkedben, a világ is aszerint változik

Iszonyú napom volt. Valahogy semmi sem akart sikerülni. Szomorkodtam egy barátom elvesztése miatt, és haragudtam az elém tornyosuló feladatokra. Mégis igyekeztem az interjúra koncentrálni, és leplezni a zavaromat, elvégre nem mindennap találkozik az ember ilyen nagy tiszteletű gyógyítóval. Cipőmet levéve, megilletődötten léptem be a tibeti láma szobájának ajtaján. Bordó ruhában, mezítláb, törökülésben ült a szoba egyik sarkában. Az arca kortalan és rezzenéstelen, de a tekintete minduntalan fürkészett. A szeméből látom, hogy már akkor tudja, mit fogok kérdezni, amikor még csak fogalmazok magamban. Pedig igyekszem nem banális dolgokról faggatni. Aztán megerősít a hitemben: a Rinpoche a körülöttünk lévő energiákból kapja az információkat.

Pulzusban a betegség

Aztán ez a végtelenül nyugodt és békés ember megfogja a jobb csuklómat, és néhány másodpercre oda tapasztja az ujjait. Ez a pulzusdiagnosztika, amivel végig- pásztázza az egész testemet, és kideríti, hol nem áramlanak akadálymentesen az energiák, azaz melyik testrészem beteg. Egy perc sem telik bele, és már tudom, hogy a pajzsmirigyem túlműködik, és a petefészkemre, valamint a méhemre oda kell figyelnem. Aztán hozzáteszi, hogy néha túl gyorsan jár az agyam, mindig gondolkodom valamin, és többször kellene kikapcsolnom, megnyugodnom. Jó, jó, könnyű azt mondani — gondolom magamban —, tanultam én is keleti filozófiát, taj-csiztem is, aztán abbahagytam, amikor rájöttem, hogy ha a nyugati világban élek, nagyon nehéz szembeúszni az árral, és másként viszonyulni a dolgokhoz, az emberekhez. Hiába lassulok le, ha közben szorítanak a munkahelyi határidők, amiket muszáj betartani, mert ha az ember nem dolgozik tisztességgel, akkor elmaradhat a fizetés is, pénz nélkül meg nincs taj-csi-tanfolyam sem…
„A békét magunkban kell megtalálnunk. Teljesen mindegy, hogy hol élsz, ha nyugalomra lelsz a lelkedben, a körülötted lévő világ is aszerint fog változni" — válaszolja a láma mosolyogva. És már csak azért is elgondolkodtató, amit mond, mert nem csupán prédikál, maga is a nyugat szülötte.

Nyugati kultúra, keleti tanok

Lama Shenphen Rinpoche Nyugat-Franciaországban látta meg a napvilágot egy ateista családban. Egészen kis korától fogva foglalkoztatta az újjászületés, sőt, visszaemlékezett előző életének néhány momentumára és tájaira is. Mivel már gyerekként is képes volt virágokat mumifikálni, egyszer megkérték, hogy próbáljon kézrátéttel gyógyítani. Tizennégy éves kora óta teszi ezt sikerrel. Két évvel később lett buddhista. Belépett a Nálanda-kolostorba, ahol kiderült, hogy egy nagy tibeti mester reinkarnációja. Huszonegy évesen, 1990-ben szerzetesi fogadalmat tett a dalai láma előtt. A következő években humanitárius és karitatív tevékenységet végzett Indiában és Nepálban, később Dél-Indiában, ahol segített létrehozni egy klinikát. Itt nemcsak kézrátéttel gyógyított, de operált is. Két évvel ezelőtt hivatalosan is trónra emelték. Birtokában van a tibeti buddhista hagyomány összes tudásának, mégis jól ismeri a nyugati társadalmat is, hiszen évek óta dolgozik Ausztriában, Oroszországban, Spanyolországban, Romániában, Franciaországban, Lengyelországban és havonta egyszer nálunk is. Éppen ezért tanításai nemcsak mélyértékűek, de könnyen érthetők is, függetlenül vallási hovatartozásunktól, filozófiai nézeteinktől. Csakúgy, mint ahogy gyógyítási módszereiben is megfér mindkét, igencsak ellentétes kultúra. Talán ezért sem csodálkozom azon, amikor az egyik beteg panaszára egy nálunk is kapható kenőcsöt ír fel, ám az alkalmazásához már egy ősi keleti módszert javasol.

Persze nem hagyom ki a kézrátétes gyógyítás megtapasztalását sem, ez érdekel a legjobban. Felfekszem az ágyra, a kezét a homlokomra teszi. Csukott szemmel ellazulok, próbálom kikapcsolni az agyam, ahogy korábban javasolta. Egy kicsit nehéz, hiszen még rengeteg kérdés kavarog a fejemben, de amikor megérzem a meleget a fejtetőmön, már könnyen megy. A végén felülve megszédülök egy kicsit. Azt mondja, hogy ez természetes. A gyógyítás során feloldja azokat a blokkokat, amik megakadályozzák, hogy a jó energiák áramoljanak a testünkben. Ez melegérzettel, bizsergéssel járhat együtt. Mikor rákérdezek, hogy hányszor kell még eljönnöm ahhoz, hogy megszűnjön a rövidlátásom, nem hiteget. Három alkalom után jelentős változást érhet el, de egészen sosem lesz tökéletes, mert ez a betegség nálam karmikus, még az előző életemből hoztam magammal. Talán volt valami, amit akkor nem akartam meglátni az energiákat.

„Szinte minden betegséget meg lehet gyógyítani, vagy legalábbis javítani rajta — állítja a rinpoche. — A legnehezebb a daganatosokkal, azon belül is a csontrákkal, de még az ő szenvedéseiken is lehet enyhíteni. És a hiedelmekkel ellentétben mindehhez nincs szükség hitre sem. Az energiák maguktól is dolgoznak, én csak közvetítek egy felsőbb világ és köztünk. Ezért van az is, hogy nem fáradok el a kétnapos gyógyítás végére sem, amikor közel száz különböző problémájú ember fordul meg a kezeim között."
Miközben még sok érdekes dolgot mesél arról, hogy bordó ruhájuknak erős a spirituális rezgése, és hogy a karjukon viselt piros fonal nemcsak megvédi, de a hitükre is emlékezteti őket, egyre felszabadultabb leszek. Nyoma sincs már az idegeskedésnek, úgy érzem, tényleg képes vagyok pozitívan állni az élethez. Mint ahogyan a láma is teszi: semmit nem ítél el, mindenre kíváncsi, és közben nem akar meggyőzni a saját igazáról, inkább rávilágít dolgokra. Így aztán amikor hazafelé menet szerettem volna kiparkolni az autómmal, de az indexelésem ellenére sem lassított a mellettem jövő sofőr, tiszta szívből tudtam rámosolyogni. Szerintem azóta sem érti, hogy miért.