Krónikák II. könyve

Krón 1
2Krón 1.1
Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az ő Istene, és mind nagyobbá tette.
2Krón 1.2
Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden főemberét, a családok fejeit.
2Krón 1.3
Salamon és a vele levő sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában.
2Krón 1.4
Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki.
2Krón 1.5
Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt az Úr hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság.
2Krón 1.6
Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta.
2Krón 1.7
A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: "Kérhetsz bármit, megadom neked."
2Krón 1.8
Salamon így felelt az Istennek: "Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak.
2Krón 1.9
Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora,
2Krón 1.10
adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?"
2Krón 1.11
Az Isten így válaszolt Salamonnak: "Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek,
2Krón 1.12
megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz."
2Krón 1.13
Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást.
2Krón 1.14
Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el.
2Krón 1.15
A király olyan közönségessé tette az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig, mint a fügefát, amely nagy tömegben fordul elő a síkságon.
2Krón 1.16
Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedők pénzért vették őket Koából.
2Krón 1.17
Egyiptomból hatszáz ezüstért hoztak egy szekeret, egy lovat pedig százötvenért. Hasonlóképpen folyt a kereskedés a hetiták összes királyával, az Arám királyaival is.
2Krón 1.18
Salamon elhatározta, hogy templomot épít az Úr nevének és palotát királyi udvara számára.
2Krón 2
2Krón 2.1
Ezért kirendelt hetvenezer embert teherhordónak, nyolcvanezer embert pedig a hegyekbe kőfejtőnek, föléjük meg háromezerhatszáz felügyelőt.
2Krón 2.2
Azután követséget küldött Hirámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: "(Tégy velem is úgy), mint atyámmal Dáviddal, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy lakóházat építhessen magának!
2Krón 2.3
Én ugyanis templomot akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének. Arra akarom szentelni, hogy illatáldozatot mutassanak be előtte, és állandóan áldozati kenyereket tegyenek ki eléje. Reggel és este, továbbá szombatonként és újhold alkalmával, valamint az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein égőáldozatot mutassanak be Izraelnek örök törvénye szerint.
2Krón 2.4
A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk a legnagyobb az összes istenek között.
2Krón 2.5
De kinek van annyi ereje, hogy hozzá méltó házat építsen? Hiszen a menny és az egek egei sem képesek őt befogadni! Hogyan tudnék én házat építeni neki, hacsak azért nem, hogy tömjént gyújtsak előtte?
2Krón 2.6
Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett.
2Krón 2.7
Azonkívül küldjél nekem cédrus-, ciprus- és fenyőfát a Libanonról. Tudom ugyanis, hogy szolgáid ügyesen vágják a Libanon fáit. Aztán ott lesznek az én szolgáim is a te szolgáid mellett,
2Krón 2.8
hogy sok fát szállítsanak nekem, mert a templom, amelyet építeni akarok, nagy és pompás lesz.
2Krón 2.9
Egyébként a favágó munkásoknak, a szolgáidnak élelmezésére adok búzát, mégpedig húszezer kort, valamint húszezer kor árpát, húszezer bát bort és húszezer bát olajat."
2Krón 2.10
Erre Hirám, Tírusz királya levelet küldött Salamonnak, és így válaszolt: "Az Úr szereti a népét, azért tett meg királyukká."
2Krón 2.11
Majd így folytatta: "Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet alkotta! Ő adott Dávidnak bölcs, tudós, okos és értelmes fiút, hogy az Úrnak templomot építsen, királyi udvara számára pedig palotát.
2Krón 2.12
Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abi-t.
2Krón 2.13
Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasmunkákban, a kő- és fa- faragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt.
2Krón 2.14
Küldje el hát az én uram szolgáinak a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért.
2Krón 2.15
Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonról, amennyire csak szükséged van, aztán eltutajozzuk Jaffába. Onnan Jeruzsálembe fölszállítani a te dolgod lesz."
2Krón 2.16
Ekkor Salamon összeszámláltatta az Izrael földjén lakó összes idegen férfit, az után a népszámlálás után, amelyet atyja, Dávid tartott, és százötvenháromezer-hatszázat talált.
2Krón 2.17
Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezerhatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére.
2Krón 3
2Krón 3.1
Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt.
2Krón 3.2
Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést.
2Krón 3.3
Salamon az Isten háza építésekor ekkora alapokat vetett: a hossza hatvan, a szélessége pedig húszkönyöknyi volt az ősi mértékegység szerint.
2Krón 3.4
A templomépület előtt levő előcsarnok szélessége tízkönyöknyit tett ki, hossza - a templom szélességének megfelelően - húsz-, magassága pedig húszkönyöknyi volt. Belülről tiszta arannyal vonatta be.
2Krón 3.5
A nagyobbik termet ciprusfával födette be, és tiszta arannyal borította, majd pálmákkal és láncocskákkal díszíttette.
2Krón 3.6
Ékességül értékes kövekkel díszíttette a templomot. Az arany parvájimi arany volt.
2Krón 3.7
Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat, a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta be, a falakra meg kerubokat vésetett.
2Krón 3.8
Elkészíttette a szentek szentjének helyiségét is. A hossza - az épület szélességének megfelelően - húszkönyöknyi volt, s a szélessége is húszkönyöknyi. Hatszáz talentumnyi tiszta arannyal boríttatta be.
2Krón 3.9
A szegek súlya ötven aranysékel volt. Az emeleti helyiségeket is arannyal borította be.
2Krón 3.10
A szentek szentjébe két kerubot is öntetett, és ezeket is bevonatta arannyal.
2Krón 3.11
A kerubok szárnyainak teljes hossza húszkönyöknyi volt: az elsőnek az egyik szárnya öt könyök volt, és az épület faláig ért, a másik, szintén ötkönyöknyi, szárnya meg a második kerub szárnyát érintette.
2Krón 3.12
A második kerubnak az egyik szárnya hasonlóképpen öt könyök volt, és az épület faláig ért; a másik szárnya - szintén öt könyök hosszúságban - az első kerub szárnyáig ért.
2Krón 3.13
Tehát a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire voltak kiterjesztetve. Ők maguk egyenesen álltak a lábukon, és a szentély felé néztek.
2Krón 3.14
Elkészíttette az elválasztóleplet is, kék színű, bíbor, karmazsin és bisszus fonalakból, aztán kerubokat hímeztetett rá.
2Krón 3.15
Az épület elé két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt könyök volt, az oszlopfő pedig a tetejükön ötkönyöknyi.
2Krón 3.16
Láncocskákat is készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az oszlopfőkre helyeztette őket, aztán száz gránátalmát, és a láncocskákra aggatta őket.
2Krón 3.17
Az oszlopokat a templom elé állíttatta fel: az egyiket jobbról, a másikat pedig balról. A jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalon levőt pedig Boásznak nevezte el.
2Krón 4
2Krón 4.1
Bronzoltárt is készíttetett: hossza húsz, szélessége szintén húsz, magassága pedig húszkönyöknyi volt.
2Krón 4.2
Elkészíttette az öntött medencét is. Az egyik szélétől a másikig tízkönyöknyi volt, körös-körül gömbölyű; a magassága pedig ötkönyöknyi. Harminckönyöknyi zsinórral lehetett körültekerni.
2Krón 4.3
Alatta körös-körül szarvasmarhához hasonló alakok voltak. A medence kerületét kettős sorban könyökönként tíz cifrázat övezte. A marhákat az öntés alkalmával egybeöntötték vele.
2Krón 4.4
Tizenkét marhán állt. Közülük három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett. A medencét felülről helyezték rájuk, és egész hátsó részük befelé volt.
2Krón 4.5
Vastagsága egytenyérnyi volt. Pereme olyan volt, mint a kehely pereme vagy a liliom virága. A befogadóképessége háromezer bát volt.
2Krón 4.6
Tíz üstöt is készíttetett tisztulás céljára. Ötöt jobbra, ötöt pedig balra helyeztetett el. Bennük kellett megmosni az égőáldozathoz szükséges dolgokat is. A medence ugyanis a papok mosakodására szolgált.
2Krón 4.7
Aztán tíz arany mécstartót is készíttetett az előírt forma szerint. A templomban helyeztette el őket: ötöt jobbról és ötöt bal felől.
2Krón 4.8
Majd tíz asztalt készíttetett, és elhelyezte őket a templomban: ötöt jobbról és ötöt bal felől. Továbbá száz aranycsészét is csináltatott.
2Krón 4.9
Elkészíttette a papok udvarát meg a nagy udvart is, valamint az udvar kapuit. A kapuszárnyakat rézzel vonatta be.
2Krón 4.10
Majd elhelyeztette a medencét a jobb oldalon, délkeleti irányban.
2Krón 4.11
Hurám aztán elkészítette a fazekakat, villákat és csészéket. Ezzel befejezte minden művét, amellyel Salamon király az Isten háza számára megbízta:
2Krón 4.12
vagyis a két oszlopot, az oszlopfőket koronázó két gömböt, a két hálószerű díszítést, hogy befödjék az oszlopfőkön levő gömböket,
2Krón 4.13
a négyszáz gránátalmát a két hálóra: két sor gránátalmát mindegyik hálóra, hogy befödjék az oszlopfőkön levő két gömböt,
2Krón 4.14
a tíz üstlábat és a tíz üstöt az üstlábakra,
2Krón 4.15
meg a medencét a talapzatul szolgáló tizenkét szarvasmarhával,
2Krón 4.16
végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király művésze készítette az Úr temploma számára.
2Krón 4.17
A Jordán vidékén, Szukkót és Ceredáta között öntette őket a király agyagból készített öntőformákban.
2Krón 4.18
Mindezekből az eszközökből annyit készíttetett Salamon király, hogy a réz súlyát nem is vették számba.
2Krón 4.19
Salamon tehát elkészíttette Isten házának teljes fölszerelését: az aranyoltárt, az asztalokat a kitett kenyerek elhelyezésére,
2Krón 4.20
a színaranyból való mécstartókat és mécseseket, hogy előírás szerint égjenek a szentek szentje előtt,
2Krón 4.21
a virágdíszeket, a mécseket és az arany hamuszedőket (ezek mind tiszta aranyból készültek),
2Krón 4.22
a mécstisztító szerszámokat, a hintőket, a csészéket és a parázsfogókat, tiszta aranyból, valamint a belső helyiségnek, a szentek szentjének ajtószárnyait és a nagyobb helyiségnek az ajtószárnyait, aranyból.
2Krón 5
2Krón 5.1
Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában.
2Krón 5.2
Azután Salamon összegyűjtötte Izrael elöljáróit, a törzsek fejeit, Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségének ládáját Dávid városából, vagyis a Sionról.
2Krón 5.3
Össze is jöttek Izrael összes férfiai a királyhoz a hetedik hónapban az ünnepre.
2Krón 5.4
Amikor megjöttek Izrael összes elöljárói, a leviták fölemelték a ládát.
2Krón 5.5
Azután a papok és a leviták fölvitték a ládát, a megnyilatkozás sátorát, a sátorban levő szent fölszerelésekkel együtt.
2Krón 5.6
Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyűlt a láda előtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett őket.
2Krón 5.7
Azután a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom belső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá.
2Krón 5.8
A kerubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették ki szárnyukat, és így felülről elfödték a ládát és a rúdjait.
2Krón 5.9
A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részéről, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülről már nem. Ott is van mind a mai napig.
2Krón 5.10
A ládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele Hórebnél, ahol az Úr az Egyiptomból való kivonulásuk alkalmával szövetséget kötött Izrael fiaival.
2Krón 5.11a
Amikor a papok kijöttek a szentélyből,
2Krón 5.13b
a szentélyt, az Úr házát felhő töltötte be.
2Krón 5.11b
Minden jelenlevő pap megszentelődött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez.
2Krón 5.12
Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát.
2Krón 5.13a
Tehát egyszerre zengett a trombita- és az énekszó, úgyhogy csak egyetlen hang hallatszott, amint dicsőítették és magasztalták az Urat. Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsőítették az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!"
2Krón 5.14
A felhő miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
2Krón 6
2Krón 6.1
Ekkor Salamon így szólt: "Az Úr azt ígérte, hogy felhőben fog lakni.
2Krón 6.2
Megépítettem neked a lakóházat, hogy lakóhelyed legyen mindörökké."
2Krón 6.3
Aztán a király megfordult, köszöntötte Izrael egész gyülekezetét - mert ott állt Izrael egész gyülekezete -,
2Krón 6.4
és így szólt: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis:
2Krón 6.5
Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, sem várost nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem, hogy ott templom épüljön nevemnek, sem férfit nem választottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen.
2Krón 6.6
De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népem fölött álljon.
2Krón 6.7
Atyám egykor elhatározta, hogy templomot épít az Úr, Izrael Istene nevének.
2Krón 6.8
Az Úr azonban azt mondta neki: Amikor elhatároztad, hogy templomot építesz nevemnek, helyes volt a szándékod.
2Krón 6.9
De nem te fogod a templomot fölépíteni, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, az fogja a templomot nevemnek fölépíteni.
2Krón 6.10
Az Úr teljesítette is ígéretét, amelyet tett. Én léptem atyám, Dávid helyébe, én ültem Izrael trónján, amint az Úr megígérte, és én építettem fel a templomot az Úr, Izrael Istene nevének.
2Krón 6.11
Sőt, elhelyeztem benne a ládát is. Benne van a szövetség, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött."
2Krón 6.12
Azután odaállt az Úr oltára elé, szemben Izrael gyülekezetével, és kiterjesztette a kezét.
2Krón 6.13
Salamon ugyanis egy kör alakú bronzemelvényt készíttetett, és az udvar közepére állíttatta. Öt könyök volt a hossza, öt könyök a szélessége, és három könyök a magassága. Erre állt fel, majd Izrael gyülekezetével szemben letérdelt, és kezét az ég felé tárva
2Krón 6.14
így imádkozott: "Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod szövetségedet és kegyes maradsz szolgáidhoz, akik teljes szívükből színed előtt járnak.
2Krón 6.15
Amint szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak is teljesítetted azt, amit ígértél. Mint a mai napon is, kezeddel teljesítetted, amit száddal mondtál.
2Krón 6.16
Uram, Izrael Istene, teljesítsd tehát ígéretedet, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél, amikor azt mondtad: Ha fiaid vigyáznak útjaikra, és megtartják szövetségemet, ahogyan te megtartottad, akkor utódod sose fog hiányozni színem elől, Izrael királyi székéről.
2Krón 6.17
Uram, Izrael Istene, valósuljon meg tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.
2Krón 6.18
De hát valóban lehetséges az, hogy az Isten az emberek között lakjék? Ha a menny és az egek egei nem képesek befogadni, akkor még kevésbé ez a templom, amelyet építettem.
2Krón 6.19
Tekints szolgád imádságára és esdeklésére, Uram, Istenem, hallgasd meg a könyörgést és az imádságot, amelyet szolgád hozzád intéz.
2Krón 6.20
Nappal és éjjel legyen a szemed nyitva e ház fölött, a hely fölött, amelyről kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el. Hallgasd meg az imát, mellyel szolgád e hely felé fordul!
2Krón 6.21
Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését, amelyet ezen a helyen könyörögve intéz hozzád! Hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, hallgass meg, és légy irgalmas!
2Krón 6.22
Ha valaki vétkezik embertársa ellen, és kész megesküdni vele szemben: amikor esküt tesz templomod oltára előtt,
2Krón 6.23
hallgasd meg az égből, és tégy igazságot szolgáid között. Torold meg a gonosz tettét, hulljon vissza a fejére, s szolgáltass igazságot az igaznak, fizess meg neki igaz volta szerint.
2Krón 6.24
Ha néped, Izrael, vétkei miatt vereséget szenved ellenségétől, de aztán megtér, megvallja nevedet, könyörög és esdekel színed előtt e templomban,
2Krón 6.25
hallgasd meg az égből, bocsásd meg vétkét népednek, Izraelnek, és vezesd vissza őket e földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
2Krón 6.26
Ha bezárul az ég, és elmarad az eső, mert vétkeznek ellened, de aztán könyörögnek hozzád ezen a helyen, megvallják nevedet, és megtérnek bűneikből, mivel megbüntetted őket;
2Krón 6.27
hallgasd meg az égből, bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izraelnek bűneit, tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földednek, amelyet örökségül adtál népednek.
2Krón 6.28
Ha éhínség, pestis, aszály, gabonaragya, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenségei ostromolják valamelyik város kapuját, ha bármilyen csapás vagy nyomorúság sújtja,
2Krón 6.29
de aztán felismerik a csapást és a nyomorúságot, és kitárják kezüket ebben a templomban, minden imádságot és minden esdeklést, akár egyes emberek, akár Izrael egész népe intézi hozzád,
2Krón 6.30
hallgasd meg az égből, lakóhelyedről, és légy irgalmas! Fizess meg kinek-kinek tettei szerint, ahogy szívét ismered, mert egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.
2Krón 6.31
Akkor majd félnek tőled, és mindig a te utaidon járnak, akik csak azon a földön élnek, amelyet atyáiknak adtál.
2Krón 6.32
Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, hanem messze földről jön a te nagy neved, erős kezed és kinyújtott karod miatt, ha eljön és imádkozik ebben a templomban:
2Krón 6.33
hallgasd meg az égből, lakóhelyedről. Tedd meg mind, amiért hozzád kiált az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy tiszteljen téged, mint néped, Izrael; s tudja meg, hogy tőled kapta nevét e templom, amelyet építettem.
2Krón 6.34
Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton, amelyen te küldöd őket, és ha imádkozik hozzád e választott város és e templom felé fordulva, amelyet nevednek építettem,
2Krón 6.35
hallgasd meg az égből imádságukat és esdeklésüket és szolgáltass nekik igazságot.
2Krón 6.36
Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod őket, azok pedig fogságba hurcolják őket, távoli vagy közeli földre.
2Krón 6.37
De ha szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba hurcolják őket, bűnbánatot tartanak, könyörögnek hozzád fogságuk helyén és megvallják: "Vétkeztünk, istentelenséget és gonoszságot műveltünk",
2Krón 6.38
ha egész szívükből és egész lelkükből hozzád térnek fogságuk földjén, amelyre majd elhurcolják őket; s ha imádkoznak hazájuk felé fordulva, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál, és e templom irányába, amelyet nevednek építettem, akkor
2Krón 6.39
hallgasd meg az égből, lakóhelyedről könyörgésüket és esdeklésüket. Szolgáltass nekik igazságot, és bocsáss meg népednek, még ha vétkezett is ellened.
2Krón 6.40
Kérlek, ó Istenem, szemed legyen nyitva és füled figyeljen oda az imádságra, amelyet e helyen mondanak!
2Krón 6.41
Most pedig Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája! Papjaid, Uram, Isten, öltsék magukra üdvösségedet, és szentjeid örüljenek jótéteményeidnek!
2Krón 6.42
Uram, Isten, ne fordulj el fölkented arcától, hanem emlékezzél meg szolgád, Dávid iránt tanúsított irgalmadról."
2Krón 7
2Krón 7.1
Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
2Krón 7.2
A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
2Krón 7.3
Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tűz és az Úr dicsősége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!"
2Krón 7.4
Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak.
2Krón 7.5
Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát.
2Krón 7.6
Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsőítő énekeit adták elő, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is.
2Krón 7.7
Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égőáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égőáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.
2Krón 7.8
Ebben az időben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig.
2Krón 7.9
A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep.
2Krón 7.10
Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével.
2Krón 7.11
Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani.
2Krón 7.12
Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: "Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen.
2Krón 7.13
Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre,
2Krón 7.14
de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát.
2Krón 7.15
Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.
2Krón 7.16
Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.
2Krón 7.17
Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet,
2Krón 7.18
akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.
2Krón 7.19
Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok,
2Krón 7.20
akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára.
2Krón 7.21
Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal?
2Krón 7.22
Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt."
2Krón 8
2Krón 8.1
Húsz esztendő elmúltával, miközben Salamon fölépítette az Úr templomát meg a maga palotáját,
2Krón 8.2
kiépítette azokat a városokat is, amelyeket Hirám visszaadott neki. Izrael fiai közül vitt oda lakosokat.
2Krón 8.3
Majd Salamon Hamát-Coba ellen vonult és elfoglalta.
2Krón 8.4
Aztán kiépítette a pusztában Tadmort és az összes raktárvárost, amelyet Hamátban épített.
2Krón 8.5
A felső és az alsó Bet-Horont falakkal, kapukkal és zárakkal megerősített várossá építette ki.
2Krón 8.6
Úgyszintén Baalátot és mindazokat a raktárvárosokat, amelyek Salamonhoz tartoztak, a szekerészek összes városát és a lovasság városait: végül mindazt, amit Salamon Jeruzsálemben, Libanonban és uralmának egész területén jónak látott fölépíteni.
2Krón 8.7
A hetiták, amoriták, periziták, hivviták, jebuziták maradványait, akik nem tartoztak Izraelhez,
2Krón 8.8
hanem azok fiai voltak, amik megmaradtak az országban, és akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotra kötelezte mind a mai napig.
2Krón 8.9
Izrael fiai közül azonban senkit sem rendelt Salamon robotmunkára, hanem harcosok, főtisztek, válogatott vitézek, meg a harci szekerek és a lovasok felügyelői voltak.
2Krón 8.10
Salamon király robotosainak ezek a felügyelői, akik a köznépnek parancsoltak, kétszázötvenen voltak.
2Krón 8.11
Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: "Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!"
2Krón 8.12
Ezentúl Salamon az Úr tiszteletére az égőáldozatokat az Úr oltárán mutatta be, amelyet az előcsarnok előtt építtetett.
2Krón 8.13
Mózes parancsa szerint áldoztak rajta a különféle napokra szóló előírásnak megfelelően: a szombatokon, az újholdakon és az ünnepeken, három alkalommal egy esztendőben: vagyis a kovásztalanok, a hetek és a sátrak ünnepén.
2Krón 8.14
Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra