Kir�lyok II. k�nyve

2Kir 1
2Kir 1.1
Ach�b hal�la ut�n Mo�b elszakadt Izraelt�l.
2Kir 1.2
Achaszja pedig Szamari�ban a r�cson �t leesett a tet�r�l, �s betegen fek�dt. Ez�rt k�veteket k�ld�tt ezzel a megb�zat�ssal: "Menjetek, k�rdezz�tek meg Baal-Zebubot, Ekron isten�t, vajon fel�p�l�k-e bajomb�l?"
2Kir 1.3
Az �r angyala azonban �gy sz�lt a tisbei Ill�shez: "Indulj, menj el�je Szamaria kir�lya k�veteinek �s k�rdezd meg t�l�k: H�t nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron isten�t mentek megk�rdezni?
2Kir 1.4
Ez�rt ezt mondja az �r: T�bb� nem kelsz f�l fekv�helyedr�l, amelyre lefek�dt�l, meg kell halnod." Ezzel Ill�s tov�bbment.
2Kir 1.5
Amikor a k�vetek visszat�rtek, (Achaszja) megk�rdezte: "Mi�rt j�ttetek vissza?"
2Kir 1.6
Ezt v�laszolt�k: "Szembej�tt vel�nk egy ember �s ezt mondta: Menjetek vissza a kir�lyhoz, aki k�ld�tt benneteket, �s jelents�tek neki: ezt mondja az �r: H�t nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron isten�t k�ldesz megk�rdezni? Ez�rt nem kelsz f�l t�bb� fekv�helyedr�l, amelyre lefek�dt�l, meg kell halnod."
2Kir 1.7
Megk�rdezte t�l�k: "Milyen volt az az ember, aki szembej�tt veletek �s ezeket a szavakat int�zte hozz�tok?"
2Kir 1.8
"Sz�rruha volt rajta, a derek�n pedig b�r�v" - felelt�k. Erre megjegyezte: "Ill�s volt, a tisbei."
2Kir 1.9
Azut�n elk�ld�tt hozz� egy �tven (f�rfi) f�l� rendelt embert az �tvennel egy�tt. Az �ppen akkor �rt oda, amikor egy hegy cs�cs�n �lt, s �gy sz�l�totta meg: "Isten embere, a kir�ly parancsolja, gyere le!"
2Kir 1.10
Ill�s azt felelte az �tven (f�rfi) f�l� rendelt embernek: "J�l van, ha Isten embere vagyok, sz�lljon al� t�z az �gb�l �s puszt�tson el �tven (embereddel) egy�tt." Erre t�z csapott le az �gb�l �s elpuszt�totta az �tvennel egy�tt.
2Kir 1.11
A kir�ly most egy m�sik �tven (f�rfi) f�l� rendelt ember�t k�ldte el hozz� az �tvennel egy�tt. Az elment �s azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a kir�ly, gyere le!"
2Kir 1.12
Ill�s azonban �gy v�laszolt: "Ha Isten embere vagyok, sz�lljon al� t�z az �gb�l, �s puszt�tson el az �tven (embereddel) egy�tt." Erre Isten t�ze lecsapott az �gb�l �s elpuszt�totta az �tvennel egy�tt.
2Kir 1.13
Ezut�n m�g egy harmadik �tven (f�rfi) f�l� rendelt embert is k�ld�tt. Hanem amikor a harmadik �tven (f�rfi) f�l� rendelt ember f�lment, leborult Ill�s el�tt �s �gy sz�lt: "Isten embere, k�m�ld meg �letemet �s ennek az �tvennek az �let�t, ha sz�m�t valamit a szemedben.
2Kir 1.14
Mert t�z sz�llt al� az �gb�l, �s elpuszt�totta az els� k�t �tven (f�rfi) f�l� rendelt embert. Hadd sz�m�tson h�t az �letem valamit a szemedben!"
2Kir 1.15
Az �r angyala azt mondja Ill�snek: "Menj le vele, ne f�lj t�le." Erre f�l�llt, bement vele a kir�lyhoz,
2Kir 1.16
s azt mondta neki: "Ezt �zeni az �r: Mivel k�veteket k�ldt�l, hogy megk�rdezd Baal-Zebubot, Ekron isten�t, az�rt nem kelsz f�l t�bb� fekv�helyedr�l, amelyre lefek�dt�l; biztos, hogy meghalsz."
2Kir 1.17
Meg is halt az �r szava szerint, amelyet az �r Ill�s �ltal hallatott �s testv�re, Jor�m lett helyette a kir�ly, J�da kir�ly�nak, Jehosaf�t fi�nak, Jor�mnak a 2. esztendej�ben, mert neki nem volt fia.
2Kir 1.18
Achaszja t�rt�net�nek t�bbi r�sz�t, amit v�gbevitt, mind f�ljegyezt�k Izrael kir�lyai t�rt�net�nek k�nyv�ben.
2Kir 2
2Kir 2.1
Amikor az �r azt akarta, hogy Ill�st a forg�sz�l f�lvigye az �gbe, az t�rt�nt, hogy Ill�s �s Elizeus �ppen elmentek Gilgalb�l.
2Kir 2.2
Ill�s �gy sz�lt Elizeushoz: "Maradj itt, mert engem az �r B�telbe k�ld." Elizeus azonban ezt felelte: "�gy igaz, ahogy az �r �l, s �gy igaz, amint te �lsz: nem hagylak el!" �gy h�t elmentek B�telbe.
2Kir 2.3
A B�telben lak� pr�f�tatan�tv�nyok odamentek Elizeushoz �s megk�rdezt�k: "Tudod, hogy ma az �r elragadja uradat a fejed f�l�tt?" "Tudom �n is, csak hallgassatok" - felelte.
2Kir 2.4
Ill�s meg �gy sz�lt hozz�: "Elizeus, maradj itt, mert engem Jerik�ba k�ld az �r." De az ezt mondta neki: "�gy igaz, ahogy az �r �l, s �gy igaz, amint te �lsz: nem hagylak el!" �gy h�t elmentek Jerik�ba.
2Kir 2.5
A Jerik�ban �l� pr�f�tatan�tv�nyok Elizeushoz fordultak �s azt mondt�k neki: "Tudod, hogy ma az �r elragadja a fejed f�l�tt uradat?" "Tudom �n is, csak hallgassatok!" - v�laszolta.
2Kir 2.6
Ill�s pedig �gy sz�lt hozz�: "Maradj itt, mert engem az �r a Jord�n mell� k�ld." De � azt mondta: "�gy igaz, amint az �r �l, �s �gy igaz, ahogy te �lsz: nem hagylak el." �gy mind a ketten elmentek.
2Kir 2.7
A pr�f�tatan�tv�nyok k�z�l is elment �tven, s egy bizonyos t�vols�gra maradtak t�l�k, m�g �k ketten a Jord�n mellett �lltak meg.
2Kir 2.8
Ill�s fogta a k�nt�s�t, �sszeg�ngy�lte �s r��t�tt vele a v�zre. Erre az kett�v�lt, az egyik �s a m�sik ir�nyban, �gyhogy mindketten sz�razon �tmentek rajta.
2Kir 2.9
Amikor �t�rtek, Ill�s azt mondta Elizeusnak: "K�rj valamit, mit tegyek m�g meg neked, miel�tt elv�lok t�led!" Elizeus �gy felelt: "H�t akkor sz�lljon k�tannyi r�sz r�m a lelkedb�l!"
2Kir 2.10
Azt mondta neki: "Olyat k�rt�l, amit neh�z teljes�teni. Ha majd l�tod, mint ragadtatom el, oszt�lyr�sz�l jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg."
2Kir 2.11
S t�rt�nt, amint mentek �s besz�lgettek, egyszer csak j�tt egy t�zes szek�r, t�zes lovakkal, s elv�lasztotta �ket egym�st�l, azt�n Ill�s a forg�sz�llel f�lment az �gbe.
2Kir 2.12
Amikor Elizeus ezt l�tta, f�lki�ltott: "Aty�m, aty�m, Izrael szekere �s fogata!" S t�bb� nem l�tta. Akkor fogta ruh�j�t �s kett�repesztette.
2Kir 2.13
Majd f�lemelte Ill�s k�nt�s�t, amely leesett r�la, visszafordult �s �jra meg�llt a Jord�n partj�n.
2Kir 2.14
Azt�n fogta Ill�s k�nt�s�t, r��t�tt (vele) a v�zre �s azt mondta: "Hol az �r, Ill�s Istene?" Mihelyt a v�zre �t�tt, az sz�tv�lt az egyik �s a m�sik ir�nyban, s Elizeus �tment.
2Kir 2.15
Amikor a pr�f�tatan�tv�nyok oda�tr�l l�tt�k, felki�ltottak: "Ill�s lelke lesz�llt Elizeusra!" S el�je mentek, a f�ldre borultak el�tte,
2Kir 2.16
�s �gy sz�ltak hozz�: "N�zd, van itt szolg�id k�z�tt �tven f�rfi, csupa er�s ember. �k majd elmennek �s megkeresik uradat. H�tha az �r lelke ragadta el, �s valamelyik hegyre vagy valamelyik v�lgybe vitte." "Ne k�ldj�tek el (�ket)!" - felelte.
2Kir 2.17
De addig-addig unszolt�k, m�g azt mondta: "K�ldj�tek h�t el (�ket)!" Elk�ldtek teh�t �tven f�rfit. Ezek h�rom napig kerest�k, de nem tal�lt�k.
2Kir 2.18
Amikor visszat�rtek hozz� - �pp Jerik�ban volt -, azt mondta nekik: "Nem megmondtam, hogy ne menjetek ut�na?"
2Kir 2.19
A v�ros lak�i �gy sz�ltak Elizeushoz: "N�zd, j� ugyan a v�rosban lakni, mint magad is l�tod, urunk, de h�t a v�z rossz, s emiatt korasz�l�ttek vannak a vid�ken."
2Kir 2.20
"Hozzatok ide nekem egy �j cs�br�t �s tegyetek bele s�t" - felelte. Vittek neki.
2Kir 2.21
Akkor kiment a forr�shoz, belesz�rta a s�t, �s �gy sz�lt: "Ezt mondja az �r: Eg�szs�gess� teszem ezt a vizet, ezent�l ne fakadjon bel�le sem hal�l, sem korasz�l�s!"
2Kir 2.22
S a v�z az�ta eg�szs�ges mind a mai napig, Elizeus szava szerint.
2Kir 2.23
Onnan f�lment B�telbe. Amint f�lfel� haladt az �ton, fi�k j�ttek a v�rosb�l. Kics�folt�k, �gy kiab�ltak: "Gyere fel, kopasz! Gyere fel, kopasz!"
2Kir 2.24
De � megfordult, r�juk n�zett �s az �r nev�ben meg�tkozta �ket. Erre kij�tt az erd�b�l k�t n�st�nymedve �s negyvenkett�t sz�tt�pett a fi�k k�z�l.
2Kir 2.25
� maga pedig elment onn�t K�rmel hegy�re, majd visszat�rt Szamari�ba.
2Kir 3
2Kir 3.1
Ach�b fia, Jor�m, J�da kir�ly�nak, Jehosaf�tnak 18. esztendej�ben lett Szamari�ban Izrael kir�lya, �s tizenk�t �vig uralkodott.
2Kir 3.2
Azt tette, ami gonosznak sz�m�t az �r szem�ben, de az�rt nem �gy, mint apja vagy mint anyja. � ugyanis lerombolta Baal oszlopait, amelyeket apja emelt.
2Kir 3.3
De Jerobe�mnak, Nebat fi�nak b�neiben, amelyekbe az Izraelt is belevitte, kitartott, �s nem szak�tott vel�k.
2Kir 3.4
Mo�b kir�ly�nak, Mes�nak ny�jai voltak, �s sz�zezer juhot szolg�ltatott be ad� fej�ben Izrael kir�ly�nak, meg sz�zezer kosr�l val� gyapjat.
2Kir 3.5
Mihelyt azonban Ach�b meghalt, Mo�b kir�lya elfordult Izrael kir�ly�t�l.
2Kir 3.6
Jor�m kir�ly ez�rt egy napon kivonult Szamari�b�l �s sz�mba vette eg�sz Izraelt.
2Kir 3.7
Ugyanakkor elk�ld�tt J�da kir�ly�hoz, s ezt �zente: "Mo�b kir�lya elp�rtolt t�lem. Hadba vonulsz-e velem Mo�b ellen?" Az azt v�laszolta: "Hadba vonulok, ugyan�gy, mint te, n�pem is, mint a te n�ped, lovaim is, mint a te lovaid."
2Kir 3.8
S m�g azt is megk�rdezte: "Melyik �ton vonuljunk fel ellene?" "Az Edom puszt�j�n viv� �ton" - felelte.
2Kir 3.9
Izrael kir�lya teh�t kivonult J�da kir�ly�val �s Edom kir�ly�val. Amikor azonban h�tnapi j�r�ssal egy ker�l�utat tettek, nem volt v�z a seregnek, s a nyom�ba halad� j�sz�gnak sem.
2Kir 3.10
Akkor Izrael kir�lya felki�ltott: "Jaj, az �r kih�vta ide ezt a h�rom kir�lyt, hogy a mo�bit�k kez�re adja �ket!"
2Kir 3.11
Jehosaf�t azonban �gy sz�lt: "Nincs itt az �rnak valamelyik pr�f�t�ja, hogy megk�rdezhetn�nk �ltala az Urat?" Izrael kir�ly�nak egyik embere azt v�laszolta: "Itt van Elizeus, Saf�t fia, aki vizet �nt�tt Ill�s kez�re."
2Kir 3.12
Jehosaf�t erre azt mondta: "�ltala hallatja szav�t az �r." Izrael kir�lya, valamint Jehosaf�t �s Edom kir�lya elmentek teh�t hozz�.
2Kir 3.13
Elizeus azonban azt mondta Izrael kir�ly�nak: "Mi dolgom veled? Menj ap�d pr�f�t�ihoz �s any�d pr�f�t�ihoz!" De Izrael kir�lya azt felelte: "Nem �gy! Az�rt h�vta ide az �r ezt a h�rom kir�lyt, hogy Mo�b kez�re adja �ket?"
2Kir 3.14
Elizeus �gy sz�lt: "�gy igaz, ahogy a seregek Ura �l, akinek a szolg�lat�ban �llok: ha nem voln�k tekintettel Jehosaf�tra, J�da kir�ly�ra, bizony m�g csak egy pillant�sra se m�ltatn�lak.
2Kir 3.15
De �gy ker�tsetek nekem egy h�rf�st!" S t�rt�nt, hogy amint a h�rf�s megpend�tette a h�rokat, az �r keze meg�rintette,
2Kir 3.16
�s �gy sz�lt: "Ezt mondja az �r: �ssatok e patak v�lgy�ben �rkot �rok mell�.
2Kir 3.17
Mert ezt mondja az �r: Nem l�ttok majd szelet, s nem l�ttok es�t sem, m�gis ennek a pataknak a v�lgye megtelik v�zzel, �gyhogy ihattok, �s csapataitok meg teherhord� �llataitok is.
2Kir 3.18
De ez m�g nem el�g az �rnak; m�g Mo�bot is kezetekre adja,
2Kir 3.19
foglalj�tok el �sszes meger�s�tett v�ros�t, v�gj�tok ki gy�m�lcsf�it, t�mj�tek be v�zforr�sait, j� sz�nt�f�ldeire meg h�nyjatok k�vet."
2Kir 3.20
S val�ban, m�snap abban az id�ben, amikor az �tel�ldozatot szok�s bemutatni, l�m, v�z k�zelgett Edom fel�l, �s az eg�sz vid�ket el�rasztotta a v�z.
2Kir 3.21
Amikor eg�sz Mo�b megtudta, hogy a kir�lyok kivonultak, hogy harcba sz�lljanak vel�k, mind kiparancsolt�k, akik csak fegyverforgat�sra alkalmasak voltak, s megsz�llt�k a hat�rokat.
2Kir 3.22
Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a v�z f�l�tt, oda�t a vizet olyan pirosnak l�tt�k a mo�bit�k, mint a v�r.
2Kir 3.23
Ez�rt �gy sz�ltak: "V�r! Biztos, egym�st t�madt�k meg a kir�lyok, �s egyik�k legy�zte a m�sikukat. Most azt�n rajta, Mo�b, zs�km�nyolni!"
2Kir 3.24
Mihelyt azonban Izrael t�bor�hoz �rtek, Izrael elindult �s r�t�madt a mo�bit�kra, �gyhogy azok megfutamodtak el�l�k. Ut�nuk eredtek �s teljesen megsemmis�tett�k Mo�bot.
2Kir 3.25
A v�rosokat lerombolt�k, a j� sz�nt�f�ldekre ki-ki k�vet sz�rt, �gyhogy teljesen ellepte. Minden v�zforr�st bet�mtek �s minden gy�m�lcsf�t kiv�gtak. V�g�l m�r csak Kir-Hareszet volt h�tra. A paritty�sok k�r�lvett�k �s elkezdt�k ostromolni.
2Kir 3.26
Amikor Mo�b kir�lya l�tta, hogy nem tud nekik ellen�llni, mag�hoz vett h�tsz�z karddal f�lfegyverzett embert, hogy Ar�m kir�ly�hoz utat v�gjon mag�nak.
2Kir 3.27
De nem volt r� k�pes. Erre fogta els�sz�l�tt�t, akinek kir�lynak kellett volna lennie helyette, �s a falon bemutatta �g��ldozatul. De akkor iszony� harag t�lt�tte el Izraelt, �gyhogy elvonult, s visszat�rt f�ldj�re.
2Kir 4
2Kir 4.1
A pr�f�tatan�tv�nyok asszonyai k�z�l az egyik hangosan megsz�l�totta Elizeust, ezekkel a szavakkal: "F�rjem, a te szolg�d, meghalt. Tudod j�l, hogy szolg�d az �r tisztel�je volt, s most j�n a hitelez�, hogy elvigye a k�t fiamat rabszolg�nak."
2Kir 4.2
Elizeus azt v�laszolta: "Mit tegyek veled? Add ide, amid van h�zadban!" Az �gy felelt: "Nincs semmi egyebe szolg�l�dnak h�z�ban, csak egy kors�ja, s benne olaj."
2Kir 4.3
Erre azt mondta neki: "Menj, k�rj k�lcs�n minden szomsz�dodt�l ed�nyeket, m�gpedig �res ed�nyeket, de ne keveset!
2Kir 4.4
Azt�n menj, z�rd magadra �s fiaidra az ajt�t, �s t�lts (az olajb�l) mindegyik ed�nybe. Amelyik megtelik, azt �ll�tsd f�lre."
2Kir 4.5
Elment h�t, mag�ra �s fiaira z�rta az ajt�t, azt�n ezek adogatt�k neki (az ed�nyeket), � pedig t�lt�gette �ket.
2Kir 4.6
Amikor az ed�nyek megteltek, azt mondta az egyik fi�nak: "Ny�jts ide m�g egy kors�t!" De az azt felelte: "Nincs t�bb ed�ny." Ezzel az olaj megsz�nt folyni.
2Kir 4.7
Elment h�t �s jelentette Isten ember�nek. Az meghagyta: "Menj, add el az olajat �s fizesd ki ad�ss�godat! Abb�l, ami megmarad, fiaiddal egy�tt meg�lhetsz."
2Kir 4.8
Elizeus egy nap elindult �s �tment Sunembe. Ott lakott egy el�kel� asszony, aki megh�vta asztal�hoz, s �gy ah�nyszor csak �tment, mindig bet�rt hozz� enni.
2Kir 4.9
Az (asszony) �gy sz�lt f�rj�nek: "N�zd, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig bet�r hozz�nk.
2Kir 4.10
Rendezz�nk h�t be neki a tet�n egy kis szob�t, tegy�nk bele �gyat, asztalt, sz�ket meg m�csest, s ah�nyszor csak bet�r hozz�nk, f�lmehet majd ebbe a f�nti szob�ba �s lefekhet."
2Kir 4.11
T�rt�nt, hogy egy nap meg�rkezett, bet�rt a f�nti szob�ba �s lefek�dt.
2Kir 4.12
Azt�n �gy sz�lt szolg�j�hoz, Gechaszihoz: "H�vd ide sunemi asszonyunkat!" Odah�vta, s az oda is �llt (Gechaszi) el�.
2Kir 4.13
Erre meghagyta: "Mondd meg neki: Te annyi gondot v�llalt�l miattunk. Mit tehetn�nk �rted? Lehetne tal�n egy sz�t sz�lni �rdekedben a kir�lyn�l vagy a sereg vez�r�n�l?" Azt felelte: "Nemzets�gem k�r�ben �lek."
2Kir 4.14
Tov�bb k�rdezte h�t: "M�gis, mit lehetne tenni �rted?" Gechaszi �gy v�laszolt: "�, nincs neki fia �s a f�rje �reg."
2Kir 4.15
Erre megparancsolta: "H�vd ide!" Odah�vta, az be is l�pett az ajt�n.
2Kir 4.16
Akkor �gy sz�lt hozz�: "Egy esztend� eltelt�vel ilyen id� t�jt fi�t dajk�lsz." Azt felelte: "Nem uram, ne �m�tsd szolg�l�dat!"
2Kir 4.17
De az asszony �ldott �llapotba ker�lt, �s az Elizeus �ltal megnevezett id�ben fi�t sz�lt.
2Kir 4.18
Amikor a fi� m�r nagy volt, t�rt�nt, hogy egy nap kiment apj�hoz az arat�k k�z�.
2Kir 4.19
�gy panaszkodott apj�nak: "A fejem, a fejem!" Az meghagyta az egyik szolg�nak: "Vidd vissza anyj�hoz!"
2Kir 4.20
Fogta h�t �s anyj�hoz vitte. D�lig �l�ben fek�dt, azt�n meghalt.
2Kir 4.21
Erre f�lment, Isten embere �gy�ra fektette, r�z�rta az ajt�t �s kiment.
2Kir 4.22
Azt�n h�vatta f�rj�t �s k�rte: "K�ldj ide nekem egy szolg�t �s egy n�st�nyszamarat! Elmegyek Isten ember�hez, s hamarosan vissza is t�rek."
2Kir 4.23
Az megk�rdezte t�le: "Mi�rt akarsz �ppen ma elmenni hozz�, amikor se szombat nincs, se �jhold napja?" "Engedj csak!" - felelte.
2Kir 4.24
Ezzel f�lnyergelte a szamarat �s megparancsolta a szolg�nak: "Hajts gyorsan, s ne hagyj fel az �get�ssel, m�g nem sz�lok neked!"
2Kir 4.25
�gy elment, s meg�rkezett Isten ember�hez a K�rmel hegy�re. Amikor Isten embere a t�volb�l megpillantotta, �gy sz�lt szolg�j�hoz, Gechaszihoz: "De hisz ez a mi sunemi asszonyunk!
2Kir 4.26
Rajta, fuss el�je �s k�rdezd meg t�le: J�l vagy? J�l van a f�rjed? J�l van a fi�?"
2Kir 4.27
"Igen" - felelte. De mihelyt oda�rt Isten ember�hez a hegyre, �tkarolta l�b�t. Gechaszi odal�pett, hogy ell�kje onnan. Az Isten embere azonban azt mondta: "Hagyd csak! Szomor� a lelke, s az �r elrejtette el�lem, nem t�rta fel el�ttem."
2Kir 4.28
Akkor (az asszony) �gy sz�lt: "H�t k�rtem �n fi�t uramt�l? Nem azt mondtam ink�bb: Ne �bressz bennem csal�ka rem�nyeket?"
2Kir 4.29
Erre �gy sz�lt Gechaszihoz: "�vezd fel derekadat, vedd kezedbe botomat, �s menj el! Ha tal�lkozol valakivel, ne k�sz�ntsd, s ha valaki k�sz�nt, ne viszonozd. Azt�n tedd botomat a fi� arc�ra."
2Kir 4.30
A fi� anyja azonban �gy sz�lt: "�gy igaz, ahogy az �r �l �s �gy igaz, amint te �lsz: nem t�g�tok!" Erre elindult �s k�vette.
2Kir 4.31
Gechaszi azonban el�rement �s a fi� arc�ra tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az �letnek. Visszafordult h�t, el�je ment �s jelentette: "Nem �bredt fel a fi�!"
2Kir 4.32
Amikor Elizeus bel�pett a h�zba, a fi� ott fek�dt holtan az �gy�n.
2Kir 4.33
Bement, mag�ra z�rta az ajt�t �s az �rhoz k�ny�rg�tt.
2Kir 4.34
Azt�n f�lment az �gyra �s a fi�ra borult, sz�j�t a sz�j�ra, szem�t a szem�re, kez�t a kez�re tette. S ahogy �gy r�borult, a fi� teste f�lmelegedett.
2Kir 4.35
Akkor f�l�llt �s le-f�l j�rk�lt a szob�ban, majd �jra f�lment �s h�tszer r�borult. V�g�l t�sszentett a fi� �s kinyitotta a szem�t.
2Kir 4.36
Erre sz�lt Gechaszinak. Azt mondta neki: "H�vd ide sunemi asszonyunkat!" Az sz�lt neki, �s (az asszony) be is ment hozz�.
2Kir 4.37
Akkor azt mondta neki: "Vedd a fiadat!" Az el�je l�pett, a l�b�hoz borult, s f�ldig hajolt el�tte. Azt�n vette a fi�t �s kiment.
2Kir 4.38
Elizeus visszat�rt Gilgalba. �ppen �h�ns�g uralkodott az orsz�gban. Amikor a pr�f�tatan�tv�nyok egyszer ott �ltek el�tte, sz�lt szolg�j�nak: "T�gy fel egy nagy fazekat �s f�zz valami �telt a pr�f�tatan�tv�nyoknak!"
2Kir 4.39
Egyik�k erre kiment a mez�re valami z�lds�gf�l�t szedni. Tal�lt is egy vadind�t �s teleszedte r�la vadt�kkel a k�nt�s�t. Amikor hazat�rt, darabokra v�gta �s beletette a faz�kba, b�r nem ismert�k.
2Kir 4.40
Hanem amikor kimert�k az embereknek az �telt, hogy egyenek, s csakugyan ettek is az �telb�l, felki�ltottak: "Hal�l rejlik a faz�kban, Isten embere!" S nem tudtak t�bbet enni bel�le.
2Kir 4.41
Erre megparancsolta: "Hozzatok lisztet!" Beletette a faz�kba �s �gy sz�lt: "Szedjetek az embereknek, hadd egyenek!" S nem volt t�bb� semmi �rtalmas a faz�kban.
2Kir 4.42
Baal-Salis�b�l j�tt egy ember �s �j kenyeret hozott az Isten ember�nek, h�sz �rpakenyeret meg dar�t a zs�kj�ban. Erre megparancsolta: "Adjatok enni az embereknek!"
2Kir 4.43
Szolg�ja ellene vetette: "Hogy adjak ennyit sz�z ember el�?" De � azt felelte: "Adj csak az embereknek enni!"
2Kir 4.44
Mert ezt mondja az �r: "Esztek �s m�g marad is." Erre el�j�k tette, ettek, s m�g maradt is, ahogy az �r mondta.
2Kir 5
2Kir 5.1
Naam�n, Ar�m kir�lya sereg�nek a vez�re, nagyra becs�lt, kedvelt embere volt ur�nak, mert �ltala adott az �r gy�zelmet Ar�mnak. De ez az ember lepr�s volt.
2Kir 5.2
Az ar�miak egyszer kivonultak porty�zni, s Izrael f�ldj�r�l magukkal hurcoltak egy l�nyt. Ez Naam�n feles�ge szolg�lat�ba ker�lt.
2Kir 5.3
S �gy sz�lt asszony�hoz: "Ha uram a pr�f�t�hoz fordulna Szamari�ban, biztosan megszabad�tan� lepr�j�t�l."
2Kir 5.4
(Naam�n) erre elment ur�hoz �s el�adta: "�gy �s �gy besz�lt az Izrael f�ldj�r�l val� l�ny."
2Kir 5.5
Ar�m kir�lya azt v�laszolta: "Menj el, s adok neked egy levelet Izrael kir�lya sz�m�ra!" El is ment, s vitt mag�val 10 ez�st talentumot, 6000 (s�kel) aranyat �s 10 �nnepi k�nt�st.
2Kir 5.6
Azt�n �tadta Izrael kir�ly�nak a levelet, amely �gy sz�lt: "Ezzel a lev�llel egyszersmind szolg�mat, Naam�nt is elk�ld�m hozz�d, szabad�tsd meg lepr�j�t�l!"
2Kir 5.7
Amikor Izrael kir�lya elolvasta a levelet, megszaggatta ruh�j�t �s felki�ltott: "H�t Isten vagyok �n, hogy hal�lt vagy �letet tudjak osztogatni? Mi�rt k�ldte h�t ide ezt az embert, hogy szabad�tsam meg lepr�j�t�l? Vil�gosan l�thatj�tok, csak �r�gyet keres, hogy bel�m k�thessen"
2Kir 5.8
Amikor Elizeus meghallotta, hogy a kir�ly megszaggatta ruh�j�t, elk�ld�tt hozz�, s ezt �zente neki: "Mi�rt szaggattad meg ruh�dat? K�ldd el hozz�m, azt�n megtudja, hogy van pr�f�ta, Izraelben."
2Kir 5.9
Naam�n teh�t elment lovastul, kocsistul, �s meg�llt Elizeus h�z�nak ajtaja el�tt.
2Kir 5.10
Elizeus kik�ldte hozz� egyik ember�t, ezzel az �zenettel: "Menj, f�r�dj meg h�tszer a Jord�nban, �s f�l�p�l a tested, tiszta leszel!"
2Kir 5.11
Naam�n megharagudott �s azt mondta: "Nos, azt gondoltam, majd kij�n, el�m �ll �s seg�ts�g�l h�vja az �rnak, az � Isten�nek a nev�t, azt�n a beteg r�sz f�l� tartja kez�t, s �gy megszabad�t a lepr�t�l.
2Kir 5.12
H�t nem k�l�nbek Damaszkusz foly�i, az Abana �s a Parpar Izrael minden viz�n�l? Mi�rt ne f�r�dhetn�k h�t meg azokban, hogy megtisztuljak?" Azzal megfordult, �s haragosan elment onnan.
2Kir 5.13
Szolg�i azonban el�je l�ptek �s a lelk�re besz�ltek: "Aty�m, ha a pr�f�ta valami nehezet k�v�nt volna, nem tenn�d-e meg azt is? Mennyivel ink�bb (meg kell tenned), hogy csak azt mondta neked: F�r�dj meg �s tiszta leszel."
2Kir 5.14
Lesz�llt h�t, �s Elizeus utas�t�sa szerint h�tszer al�mer�lt a Jord�nban. A teste �jra olyan tiszta lett, ak�r egy kisgyerek teste.
2Kir 5.15
Azt�n visszat�rt Elizeushoz, eg�sz k�s�ret�vel egy�tt. Amikor az kij�tt, odament, el�je �llt �s azt mondta: "Val�ban, most m�r tudom, hogy nincs Isten az eg�sz vil�gon, csak Izraelben. Fogadj el ez�rt szolg�dt�l n�mi aj�nd�kot!"
2Kir 5.16
De az �gy felelt: "�gy igaz, ahogy az �r �l, akinek a szolg�lat�ban �llok: nem fogadok el semmit." Hi�ba unszolta, hogy fogadja el, nem volt r� hajland�.
2Kir 5.17
Naam�n ez�rt �gy sz�lt: "Ha nem, akkor adjatok szolg�dnak egy szek�r f�ldet, amennyit egy p�r �szv�r elh�z, mert szolg�d ezent�l nem mutat be �g�- �s v�res �ldozatot m�snak, csak az �rnak.
2Kir 5.18
Csak legyen az �r eln�z� szolg�d ir�nt: ha uram Rimmon templom�ba megy, hogy ott im�dkozz�k, az �n karomra t�maszkodik, s �n is leborulok Rimmon templom�ban, amikor � leborul. E tekintetben legyen az �r eln�z� szolg�d ir�nt!"
2Kir 5.19
(Elizeus) azt felelte neki: "Menj b�k�vel!" S Naam�n elindult �tj�ra, hazafel�.
2Kir 5.20
Elizeus szolg�ja, Gechaszi �gy gondolkodott mag�ban: L�m, ez az �n uram annyira k�m�lte az ar�mi Naam�nt, hogy m�g csak azt sem fogadta el kez�b�l, amit mag�val hozott. �gy igaz, ahogy az �r �l: ut�na szaladok - biztosan kapok t�le valamit.
2Kir 5.21
Gechaszi ezzel ut�na eredt Naam�nnak. Amikor Naam�n �szrevette, hogy valaki ut�na szalad, kihajolt a kocsib�l �s megk�rdezte t�le: "Rendben van (minden)?"
2Kir 5.22
Azt felelte: "Igen! Uram k�ld�tt ut�nad, azt �zeni: N�zd, �ppen most �rkezett hozz�m k�t fiatalember Efraim hegy�r�l, pr�f�tatan�tv�nyok. Adj nekik, k�rlek, egy ez�st talentumot!"
2Kir 5.23
"Ha akarsz, v�gy ak�r kett�t!" - felelte Naam�n �s biztatta. Erre belek�t�tt k�t talentumot k�t zs�kba �s odaadta k�t szolg�j�nak, hogy vigy�k el�tte.
2Kir 5.24
Amikor az Ofelre �rtek, kivette a kez�kb�l �s elrejtette a h�zban, az embereket pedig visszak�ldte; azok vissza is mentek.
2Kir 5.25
Amikor azt�n bement �s ura el� l�pett, Elizeus megk�rdezte t�le: "Honnan, Gechaszi?" - "Nem j�rt szolg�d se itt, se ott" - felelte.
2Kir 5.26
De az �gy sz�lt hozz�: "Nem voltam-e ott l�lekben, amikor valaki kihajolt hozz�d kocsij�b�l? Nos, kapt�l p�nzt, vehetsz rajta kertet, olajligetet �s sz�l�t, juhokat �s barmokat, szolg�kat �s szolg�l�kat.
2Kir 5.27
De ellep Naam�n lepr�ja t�ged is, ut�daidat is, �r�kre." Gechaszi elment �s feh�r lett a lepr�t�l, mint a h�.
2Kir 6
2Kir 6.1
A pr�f�tatan�tv�nyok �gy sz�ltak Elizeushoz: "N�zd, t�l kicsi nek�nk ez a hely, ahol el�tted �l�nk.
2Kir 6.2
Elmegy�nk h�t a Jord�nhoz, �s mindegyik�nk hoz onnan egy-egy sz�lf�t, azt�n �p�t�nk ott a k�zelben egy h�zat magunknak." "J�l van, menjetek!" - felelte.
2Kir 6.3
Egyik�k azonban �gy sz�lt hozz�: "L�gy olyan j�, tarts te is szolg�iddal!" Azt v�laszolta: "Veletek megyek."
2Kir 6.4
S el is ment vel�k. Oda�rtek a Jord�nhoz �s d�nt�tt�k a f�t.
2Kir 6.5
T�rt�nt, hogy amikor egyik�k v�gta a f�t, a fejsze beleesett a v�zbe. Sir�nkozva mondta: "Jaj, uram! R�ad�sul k�lcs�n k�rtem."
2Kir 6.6
Isten embere megk�rdezte: "Hova esett?" Megmutatta neki a helyet. Erre kifaragott egy darab f�t, ut�na dobta, �s a fejsze felj�tt a v�z sz�n�re.
2Kir 6.7
Akkor azt mondta: "Hozd ki magadnak!" Kiny�jtotta h�t a kez�t �s kivette.
2Kir 6.8
Amikor Ar�m kir�lya hadat ind�tott Izrael ellen, megbesz�lte embereivel: "Nyomuljatok el�re az ellen a hely ellen."
2Kir 6.9
Elizeus azonban elk�ld�tt Izrael kir�ly�hoz �s azt �zente: "L�gy r�sen ezen a helyen, mert az ar�mok ott j�nnek lefel�."
2Kir 6.10
Erre Izrael kir�lya elk�ld�tt arra a helyre, amelyet Elizeus megjel�lt, s amelyre felh�vta a figyelm�t, �s r�sen volt, nem is csak egyszer vagy k�tszer.
2Kir 6.11
Ar�m kir�ly�nak emiatt nyugtalann� v�lt a sz�ve, h�vatta szolg�it, s �gy sz�lt hozz�juk: "Meg tudj�tok nekem mondani, ki �rult el minket Izrael kir�ly�nak?"
2Kir 6.12
Egyik szolg�ja �gy felelt: "Nem �gy t�rt�nt, uram �s kir�lyom, hanem Elizeus, a pr�f�ta k�z�lte Izrael kir�ly�val szavaidat, amelyeket h�l�szob�dban ejtett�l ki."
2Kir 6.13
Erre megparancsolta: "Menjetek �s kutass�tok ki, hol van! Azt�n elk�ld�k �rte �s ide hozatom." Jelentett�k neki: "Dot�nban van."
2Kir 6.14
Lovakat, szekereket �s egy er�s csapatot k�ld�tt ez�rt oda. �jszaka mentek �s k�r�lvett�k a v�rost.
2Kir 6.15
Amikor Elizeus m�snap kora reggel f�lkelt �s kiment, ott t�borozott egy lovakkal, szekerekkel f�lszerelt sereg a v�ros k�r�l. Szolg�ja �gy sz�lt hozz�: "Jaj, uram, most mit csin�ljunk?"
2Kir 6.16
De � azt v�laszolta: "Ne f�lj! Mert azok, akik vel�nk vannak, t�bbek, mint azok, akik vel�k vannak."
2Kir 6.17
Azt�n Elizeus �gy im�dkozott: "Uram, nyisd meg a szem�t, hogy l�sson!" �s az �r megnyitotta a szolga szem�t, �gyhogy nyomban �szre is vette: Elizeus k�r�l a hegy tele volt t�zes lovakkal �s szekerekkel.
2Kir 6.18
Amikor kivonultak ellene, Elizeus az �rhoz im�dkozott: "Verd meg ezt a n�pet vaks�ggal!" S megverte �ket vaks�ggal, Elizeus k�r�se szerint.
2Kir 6.19
Erre �gy sz�lt hozz�juk Elizeus: "Nem ez az �t az, s nem ez az a v�ros! Gyertek ut�nam, elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek." S elvezette �ket Szamari�ba.
2Kir 6.20
Amikor Szamari�ba �rtek, Elizeus �gy sz�lt: "Uram, nyisd meg ennek a n�pnek a szem�t, hogy l�sson!" S az �r megnyitotta a szem�ket, �gyhogy egyszeriben �szrevett�k, hogy Szamari�ban vannak.
2Kir 6.21
Amikor Izrael kir�lya megpillantotta �ket, megk�rdezte Elizeust�l: "Halomra �ljem �ket, aty�m?"
2Kir 6.22
De � azt felelte: "Nem! Nem szabad lekaszabolnod �ket. Vagy lem�sz�rolod azokat, akiket kardoddal vagy �jaddal foglyul ejtesz? T�gy el�j�k �telt �s italt, hogy egyenek �s igyanak, azt�n t�rjenek vissza urukhoz!"
2Kir 6.23
Nagy lakom�t rendezett nekik, s miut�n ettek �s ittak, elengedte �ket. Visszat�rtek urukhoz. De att�l kezdve soha t�bb� nem hatoltak be Izrael f�ldj�re Ar�m porty�sai.
2Kir 6.24
Azt�n t�rt�nt, hogy Ar�m kir�lya, Benhadad eg�sz sereg�t �sszevonta, �s kivonult, hogy ostrom al� fogja Szamari�t.
2Kir 6.25
Szamari�ban nagy �h�ns�g t�madt. Igen, olyan sok�ig ostromolt�k, hogy v�g�l 80 (s�kel) ez�stbe ker�lt egy szam�rfej, egy negyed kab vadhagyma meg 5 (s�kel) ez�stbe.
2Kir 6.26
Amikor egy alkalommal Izrael kir�lya k�rbej�rta a v�rfalakat, egy asszony odaki�ltott neki: "Seg�ts, uram �s kir�lyom!"
2Kir 6.27
"Az �r ne seg�tsen! - felelte. - H�t honnan vegyek neked seg�ts�get, tal�n a sz�r�r�l vagy a sajt�b�l?"
2Kir 6.28
Azt�n �gy folytatta a kir�ly: "H�t mi hi�nyzik neked?" Azt v�laszolta: "Itt ez az asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, megessz�k ma. Azt�n holnap megessz�k az �n fiamat.
2Kir 6.29
�gy h�t megf�zt�k a fiamat �s megett�k. M�snap sz�ltam neki: Add ide a fiadat, egy�k meg! De � elrejtette a fi�t."
2Kir 6.30
Amikor a kir�ly meghallotta az asszony szavait, megszaggatta ruh�j�t. S mivel a falon �llt, a n�p l�tta, hogy alul, a puszta test�n vezekl�ruh�t viselt.
2Kir 6.31
S felki�ltott: "Ezt meg ezt tegye velem Isten, ha Saf�t fi�nak, Elizeusnak ma hely�n marad m�g a feje!"
2Kir 6.32
Elizeus h�z�ban �lt, s a v�nek is itt �ltek n�la. A kir�ly el�rek�ld�tt egy embert. Miel�tt azonban a h�rhoz� oda�rt volna, Elizeus �gy sz�lt a v�nekhez: "Tudj�tok-e, hogy ez a gyilkos megparancsolta, hogy a fejemet vegy�k? �gyeljetek, s ha a h�rhoz� ide�r, csukj�tok be az ajt�t, �s rekessz�tek ki az ajt�val. Nemde m�r hallatszik ura l�pteinek zaja m�g�tte?"
2Kir 6.33
M�g besz�lt hozz�juk, amikor l�m, m�r oda is �rt a kir�ly, �s azt mondta: "L�sd, mekkora bajt hozott r�nk az �r! H�t hogy bizakodjunk tov�bb az �rban?"
2Kir 7
2Kir 7.1
Elizeus �gy v�laszolt: "Halld az �r szav�t! Ezt mondja az �r: Holnap ebben az id�ben Szamaria kapuj�n�l egy szea lisztl�ngnak egy s�kel lesz az �ra, s k�t szea �rp�nak szint�n egy s�kel."
2Kir 7.2
A fegyverhordoz�, akinek a karj�ra a kir�ly t�maszkodott, azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot v�g is az �r az �gen, m�g akkor is, hogy t�rt�nhetne meg?" Elizeus azt felelte r�: "Megl�tod saj�t szemeddel, de nem eszel bel�le semmit!"
2Kir 7.3
N�gy lepr�s ember tany�zott kint a kapu el�tt. �gy sz�ltak egym�shoz: "Mi�rt maradjunk itt addig, m�g meg nem halunk?
2Kir 7.4
Ha azt hat�rozzuk, hogy bemegy�nk a v�rosba, ahol �h�ns�g d�h�ng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menj�nk h�t �t Ar�m t�bor�ba. Ha �letben hagynak, tov�bb �l�nk, ha meg�lnek, h�t meghalunk."
2Kir 7.5
Alkonyatkor elindultak, hogy �t�rjenek Ar�m t�bor�ba. Hanem amikor az ar�m t�bor sz�l�hez �rtek, l�m, nem volt ott senki.
2Kir 7.6
Az �r ugyanis szekerek zaj�t, lovak dobog�s�t �s egy hatalmas sereg d�b�rg�s�t hallatta az ar�m t�borban, �gyhogy �gy sz�ltak egym�shoz: "Izrael kir�lya biztos f�lb�relte a hetit�k kir�lyait meg Egyiptom kir�lyait, hogy rajta�t�sszer�en t�madjanak meg benn�nket."
2Kir 7.7
Ez�rt alkonyatkor szedt�k magukat, �s fut�snak eredtek. Otthagyt�k s�traikat, lovaikat, szamaraikat, egy�ltal�n az eg�sz t�bort, �gy, ahogy volt, �s menek�ltek, csak hogy ments�k az �let�ket.
2Kir 7.8
Amikor teh�t ezek a lepr�sok a t�bor sz�l�hez �rtek, bementek az egyik s�torba, ettek, ittak, elvitt�k onnan az ez�st�t, aranyat meg a ruh�t, majd elmentek el�sni. Azt�n �jra visszat�rtek, bementek egy m�sik s�torba, azt is kifosztott�k �s elmentek el�sni.
2Kir 7.9
Akkor azonban �gy sz�ltak egym�shoz: "Nem tessz�k helyesen! A mai nap az �r�mh�r napja. Ha hallgatunk �s v�runk, m�g megvirrad, b�nt vesz�nk magunkra. Gyertek h�t, menj�nk �s jelents�k a dolgot a kir�lyi palot�ban!"
2Kir 7.10
El is mentek, megsz�l�tott�k a v�ros �reit �s h�r�l adt�k nekik: "Elment�nk az ar�m t�borba, de nem l�ttunk �s nem hallottunk embert. A lovak ott �llnak megk�tve, �s a szamarak is megk�tve. S�traik szint�n �gy vannak, ahogy voltak."
2Kir 7.11
Erre a kapuk �rei felki�ltottak �s jelentett�k a kir�lyi palot�ban.
2Kir 7.12
A kir�ly �jszaka f�lkelt �s �gy sz�lt szolg�ihoz: "Megmondom �n nektek, mit terveznek ellen�nk az ar�mok. Tudj�k, hogy �h�ns�gben szenved�nk. Ez�rt kivonultak a t�borb�l, hogy a hat�rban elrejt�zzenek. K�zben �gy gondolkodnak: Ha kij�nnek a v�rosb�l, �lve elfogjuk �ket �s behatolunk a v�rosba."
2Kir 7.13
Az egyik szolga ezt v�laszolta: "V�lasszunk ki a megmaradt lovak k�z�l, amelyek itt vannak m�g, �t�t, hisz �gy is az a sors v�r r�juk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, azt�n k�ldj�k el �ket, j�rjanak ut�na a dolognak."
2Kir 7.14
Fogtak teh�t k�t szekeret lovastul, azt�n a kir�ly az ar�mok ut�n k�ldte �ket ezzel a paranccsal: "Menjetek �s n�zz�tek meg!"
2Kir 7.15
Lemer�szkedtek eg�szen a Jord�nig. S l�m, az eg�sz �t tele volt ruh�kkal �s fegyverekkel, amit az ar�mok menek�l�s k�zben elhajig�ltak. A h�rszerz�k visszafordultak �s jelentett�k a kir�lynak.
2Kir 7.16
Erre a n�p kivonult �s kifosztotta az ar�m t�bort. �s egy szea lisztl�ng egy s�kelbe ker�lt �s k�t szea �rpa szint�n egy s�kelbe, amint az �r mondta.
2Kir 7.17
A kir�ly az�rt megb�zta a fegyverhordoz�j�t, akinek a karj�ra t�maszkodott, hogy �rizze a kaput. De a n�p eltaposta a kapun�l, �gyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a kir�ly lej�tt hozz�.
2Kir 7.18
Beteljesedett, amit Elizeus a kir�lynak mondott: "K�t szea �rpa holnap ebben az id�ben egy s�kelbe fog ker�lni �s egy szea lisztl�ng szint�n egy s�kelbe Szamaria kapuj�n�l."
2Kir 7.19
Akkor a fegyverhordoz� azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot v�g is az �r az �gen, m�g akkor is, hogy t�rt�nhet meg?" Ez �gy v�laszolt: "Megl�tod a saj�t szemeddel, de nem eszel bel�le semmit!"
2Kir 7.20
�gy is t�rt�nt, mert a n�p eltaposta a kapun�l, �gyhogy belehalt.]
2Kir 8
2Kir 8.1
Elizeus �gy sz�lt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fi�t �letre keltette: "K�sz�lj, �s menj el inn�t, te �s csal�dod, �s �lj idegenk�nt, ak�rhol, mert az �r �h�ns�get k�ld - m�r k�zeleg is az orsz�gra, h�t esztend�re."
2Kir 8.2
Az asszony teh�t nekik�sz�lt, s megtette, amit az Isten embere tan�csolt neki. Elment csal�dostul, �s h�t �vig a filiszteusok f�ldj�n �lt.
2Kir 8.3
A h�t �v eltelte ut�n az asszony hazat�rt a filiszteusok f�ldj�r�l, �s elment a kir�lyhoz, hogy h�za �s f�ldje �gy�ben hozz� folyamodj�k.
2Kir 8.4
A kir�ly �pp Gechaszival besz�lt, az Isten embere szolg�j�val, �s azt mondta: "Besz�ld el nekem azokat a nagy tetteket mind, amelyeket Elizeus v�gbevitt!"
2Kir 8.5
S amikor az �pp azon f�radozott, hogy elbesz�lje a kir�lynak, mint keltette �letre a halottat, megjelent az asszony, akinek a fi�t �letre keltette, hogy h�za �s f�ldje �gy�ben a kir�lyhoz folyamodj�k. Gechaszi �gy sz�lt: "Uram �s kir�lyom, ez az az asszony, akinek a fi�t Elizeus �letre keltette."
2Kir 8.6
A kir�ly teh�t megk�rdezte az asszonyt�l, s � el is besz�lte neki. Erre a kir�ly mell� rendelte egyik kincst�ros�t s meghagyta neki: "Adj neki vissza mindent, ami az �v� volt, s f�ldj�nek minden term�s�t is att�l a napt�l, hogy elhagyta az orsz�got eg�szen a mai napig."
2Kir 8.7
Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Ar�m kir�lya, Benhadad �ppen beteg volt. Ez�rt jelentett�k neki: "Elj�tt ide az Isten embere."
2Kir 8.8
A kir�ly teh�t �gy sz�lt Hazaelhez: "Vigy�l magaddal aj�nd�kot, �s menj el�je Isten ember�nek, s k�rdezd meg �ltala az Urat: f�l�p�l�k-e ebb�l a betegs�gb�l."
2Kir 8.9
Hazael el�je ment, s vitt mag�val aj�nd�kot Damaszkusz dr�gas�gaib�l negyven tev�re val� rakom�nyt. Amikor oda�rt, el�je l�pett �s �gy sz�lt: "Fiad, Benhadad, Ar�m kir�lya k�ld�tt hozz�d. Ezt k�rdezteti: F�l�p�l�k-e ebb�l a betegs�gb�l?"
2Kir 8.10
Elizeus azt v�laszolta: "Menj �s jelentsd neki: F�l�p�lsz. De az �r megmutatta nekem, hogy meghal."
2Kir 8.11
K�zben maga el� meredt, s eg�szen meg volt indulva; az Isten embere k�nnyezett.
2Kir 8.12
Hazael megk�rdezte: "Mi�rt k�nnyezik az �n uram?" �gy felelt: "Mert tudom, hogy majd gonoszul b�nsz Izrael fiaival. Meger�s�tett v�rosait felgy�jtod, ifjait kard�lre h�nyod, a csecsem�ket �s a v�rand�s any�kat kett�v�god."
2Kir 8.13
Hazael azonban azt felelte: "Mi a te szolg�d, kutya, hogy ilyen sz�rny�s�get vihetne v�gbe?" "Az �r l�tom�sban megmutatott nekem t�ged Ar�m kir�lyak�nt" - v�laszolta Elizeus.
2Kir 8.14
Erre otthagyta Elizeust. Amikor ur�hoz visszat�rt, az megk�rdezte: "Mit mondott Elizeus?" "Azt mondta, hogy meggy�gyulsz" - felelte.
2Kir 8.15
M�snap azonban t�rt�nt, hogy fogta a takar�t, v�zbe m�rtotta �s az arc�ra bor�totta. Benhadad meghalt, �s Hazael lett helyette a kir�ly.
2Kir 8.16
Jor�mnak, Ach�b fi�nak, Izrael kir�ly�nak 5. esztendej�ben Jehosaf�t fia, Jor�m lett J�da kir�lya.
2Kir 8.17
Harminck�t �ves volt, amikor kir�ly lett, �s nyolc esztendeig uralkodott Jeruzs�lemben.
2Kir 8.18
Izrael kir�lyainak �tjain j�rt, ahogy Ach�b h�za tette. Ach�b h�z�b�l val� volt ugyanis a feles�ge, s azt tette, ami gonosznak sz�m�t az �r szem�ben.
2Kir 8.19
De az �r nem akarta J�d�t kiirtani szolg�ja, D�vid kedv��rt, hiszen meg�g�rte neki, hogy mindig lesz m�csese a sz�ne el�tt.
2Kir 8.20
Az � idej�ben Edom elszakadt J�d�t�l, �s kir�lyt �ltetett maga f�l�.
2Kir 8.21
Erre Jor�m �sszes harci szeker�vel Cair ellen vonult... �jszaka indult �s �tt�rt az edomit�k gy�r�j�n. De azok k�r�lz�rt�k, s vele egy�tt a harci szekerek parancsnokait is; a n�p a s�trakba menek�lt.
2Kir 8.22
�gy Edom elszakadt J�d�t�l, mind a mai napig. Libna is elszakadt, ugyanabban az id�ben.
2Kir 8.23
Jor�m t�rt�net�nek t�bbi r�sz�t, amit v�gbevitt, mind f�ljegyezt�k J�da kir�lyai t�rt�net�nek k�nyv�ben.
2Kir 8.24
Akkor Jor�m megt�rt aty�