A modern spiritualitás alapjai:
2006.02.05. 21:12
Az emberiség történelme során már régen felismerte, hogy mi valamennyien a világegyetem részei vagyunk.
Ennek megfogalmazása a vallásokban történt meg. Az ebből való következtetések levonása már korántsem nevezhető teljesnek. Mintha valami rejtélyes akadályba ütközött volna a logika, melynek áttörése még a mai napig nem történt meg. Nem a teljesség szándékával most nézzünk meg párat ezekből a kézenfekvő okozatokból.
1. A kozmoszhoz való viszonyunkat Isten szimbólumába burkoltuk. Istenhez való tényleges kapcsolatunk feltárása azonban ez idáig elmaradt. Nagyobbrészt azzal foglalkoztunk, hogy mi mit akarunk Istentől. Pedig egy kapcsolat mindig kétoldalú. Az, hogy az emberiség mivel tartozik a kozmosznak igen csak elsikkadt. Valamint az is, hogy mi ennek a következménye. Ennek a kölcsönös viszonynak a tartalmát nevezhetnénk Istenképnek.
2. Minden ember a kozmosz része. Ebből az következik, hogy valamennyiünk Istene egyforma kellene, hogy legyen, mert nincs két kozmosz. A világvallások ennek ellenére meglehetős különbségeket mutatnak. Ezek okainak feltárása és valódi tartalommal való feltöltése lényeges lenne nemcsak az egyes vallások, hanem a föld egésze számára is. Az emberiségnek egyszer ezzel szembesülnie kell. Elmaradása súlyos következményekkel járhat. A gazdasági és politikai globalizáció után nagyvalószínűséggel a vallási egységesülésnek kell következnie. A tolerancia elengedhetetlen és lényeges dolog, de az igazság sem hátrább való. A megfelelő időpont valószínűleg nem mostanában lesz.
3. Az ember biológiai felépítésének megismerésére a világon nagy erőket mozgósítanak. A belső úgynevezett láthatatlan lényeg feltárása azonban háttérbe szorul. Pedig az emberiség jelenét és jövőjét ez utóbbi karakteresebben határozza meg.
4. Az emberiség földi jelenléte nagyobbrészt annak keresésével telt el, hogy hogyan érezze magát jól. A rengeteg fáradozás nem sok eredményt hozott. Az ember természetének megfogalmazása és ezeknek a társadalomra gyakorolt hatása sok tekintetben feltáratlan és fontosságához képest meglehetősen elhanyagolt. Ennek hiányában kultúránk több ezer éves problémái nem oldhatók meg. Ilyenek a háborúk, deviáns magatartások, stb.
5. Az ember láthatatlan felépítéséből következnek azok a feladatok, melyeket teljesítenünk kell. Ez egy tanulási folyamat. Jellemzője az egymásra épülés. Ezeknek a szakaszait nevezzük spirituális korszakoknak. Tartalmai és módszerei az emberiség több tízezer éves földi tartózkodása ellenére még nagyobb részt feltáratlanok.
6. Az emberiség igazi természetének lényegét még nem találta meg. Így várat magára annak a kultúrának a megteremtése is, amely ezt szolgálja ki. Ahogyan most élünk az nem a mi igazi természetünk. Ennek tartalmának feltárása az előbbit meg kell, hogy előzze.
7. Az emberi természet és a fizikai sík kapcsolata ez idáig többféle formában és tartalommal valósult meg. Kerek megoldást sem a keleti, sem a nyugati próbálkozás nem hozott. Az ez irányú további keresgélések meglehetősen nyugodt tempóban történnek. A modern spiritualitás ezekkel az aktuális kérdésekkel foglalkozik. Elsődleges egy működő Istenkép megfogalmazása, valamint a spirituális korszakok tartalmainak feltárása és módszereinek kidolgozása. Ezeket a mindenkori társadalmi és politikai viszonyokhoz kell igazítani. Az ember spirituális felépítését fel kell térképezni, melynek tükrében a korszakokkal való kapcsolatát és a módszereket összhangba kell hozni. Lényeges a logika és intelligencia szerepének bemutatása a spirituális úton. Kozmikus küldetésünk minőségeinek létrehozása elsősorban saját munkán kell, hogy alapuljon. A módszereknek alkalmasnak kell lenniük ennek megvalósítására. Természetesen a mindennapi megélhetés biztosítása mellett kell ezeknek megtörténnie. Ha a spiritualitás nem tudja áthatni a társadalmi működést, akkor az a helyzet áll elő, amiben most vagyunk. Az ember belső természete és a kultúra között szakadék keletkezik. Ennek következménye a bűnözés, háborúk, egyéb nem kívánatos jelenségek. .
|