Makkabeusok I. könyve

1Mak 1
1Mak 1.1
Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettiimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott, királyként.
1Mak 1.2
Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba.
1Mak 1.3
Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el.
1Mak 1.4
Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek.
1Mak 1.5
De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia.
1Mak 1.6
Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát.
1Mak 1.7
Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt.
1Mak 1.8
Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén.
1Mak 1.9
Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.
1Mak 1.10
Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifánész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra.
1Mak 1.11
Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: "Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket."
1Mak 1.12
Ez a javaslat tetszésre talált.
1Mak 1.13
A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.
1Mak 1.14
Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket,
1Mak 1.15
és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.
1Mak 1.16
Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék.
1Mak 1.17
Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult.
1Mak 1.18
Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek.
1Mak 1.19
Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét.
1Mak 1.20
Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult.
1Mak 1.21
Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt,
1Mak 1.22
továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket.
1Mak 1.23
Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált.
1Mak 1.24
Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott.
1Mak 1.25
Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára.
1Mak 1.26
Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett.
1Mak 1.27
Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony.
1Mak 1.28
Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött.
1Mak 1.29
Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe.
1Mak 1.30
Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt.
1Mak 1.31
A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat.
1Mak 1.32
Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták.
1Mak 1.33
Megerősítették Dávid városát, magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal.
1Mak 1.34
Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat.
1Mak 1.35
Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek.
1Mak 1.36
A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre.
1Mak 1.37
A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet.
1Mak 1.38
Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk.
1Mak 1.39
Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett.
1Mak 1.40
Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott.
1Mak 1.41
Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet,
1Mak 1.42
és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának.
1Mak 1.43
Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot.
1Mak 1.44
A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz,
1Mak 1.45
a templomban hagyjanak fel az égő-, a véres- és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket,
1Mak 1.46
és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat.
1Mak 1.47
Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat,
1Mak 1.48
hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal.
1Mak 1.49
Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.
1Mak 1.50
Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia.
1Mak 1.51
Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta - városról városra -, hogy mutassanak be áldozatot.
1Mak 1.52
A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban,
1Mak 1.53
és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék.
1Mak 1.54
A 145. esztendő Kiszleu hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek.
1Mak 1.55
A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak.
1Mak 1.56
A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették.
1Mak 1.57
Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték.
1Mak 1.58
Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban.
1Mak 1.59
A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt.
1Mak 1.60
Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint,
1Mak 1.61
gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték.
1Mak 1.62
De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek.
1Mak 1.63
Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált.
1Mak 1.64
Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.
1Mak 2
1Mak 2.1
Azokban a napokba lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeruzsálemben, de Modinban élt.
1Mak 2.2
Öt fia volt: János, melléknevén Gaddi,
1Mak 2.3
Simon, melléknevén Tasszi,
1Mak 2.4
Júdás, melléknevén Makkabeus,
1Mak 2.5
Eleazár, melléknevén Auaran és Jonatán, melléknevén Affusz.
1Mak 2.6
Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat,
1Mak 2.7
azt mondta: "Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van?
1Mak 2.8
Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul.
1Mak 2.9
Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el.
1Mak 2.10
Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt?
1Mak 2.11
Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett.
1Mak 2.12
Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették.
1Mak 2.13
Miért is élünk még?"
1Mak 2.14
Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak.
1Mak 2.15
A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek.
1Mak 2.16
Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak.
1Mak 2.17
Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: "Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak.
1Mak 2.18
Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben."
1Mak 2.19
Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: "Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak,
1Mak 2.20
én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni.
1Mak 2.21
Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk!
1Mak 2.22
Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra."
1Mak 2.23
Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron.
1Mak 2.24
Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál.
1Mak 2.25
A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt.
1Mak 2.26
A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchász tette, Szalu fia, Zimri ellenében.
1Mak 2.27
Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: "Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!"
1Mak 2.28
A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.
1Mak 2.29
Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába,
1Mak 2.30
gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett.
1Mak 2.31
A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott.
1Mak 2.32
Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket.
1Mak 2.33
Odaszóltak nekik: "Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok."
1Mak 2.34
De azt felelték: "Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg."
1Mak 2.35
Erre nyomban megindították ellenük a támadást.
1Mak 2.36
De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el.
1Mak 2.37
Azt mondták: "Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket."
1Mak 2.38
Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember.
1Mak 2.39
Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket.
1Mak 2.40
De aztán így szóltak egymáshoz: "Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről."
1Mak 2.41
S még aznap a következő határozatot hozták: "Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban."
1Mak 2.42
Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport - izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek.
1Mak 2.43
Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek.
1Mak 2.44
Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek.
1Mak 2.45
Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat.
1Mak 2.46
Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak.
1Mak 2.47
Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt.
1Mak 2.48
Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.
1Mak 2.49
Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: "Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt.
1Mak 2.50
Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!
1Mak 2.51
Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad.
1Mak 2.52
Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására?
1Mak 2.53
József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak.
1Mak 2.54
Ősatyánk, Pinchász buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta.
1Mak 2.55
Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett.
1Mak 2.56
Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban.
1Mak 2.57
Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket.
1Mak 2.58
A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték.
1Mak 2.59
Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból.
1Mak 2.60
Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából.
1Mak 2.61
Tudjátok meg ebből - nemzedékről nemzedékre -, hogy aki benne remél, nem csalatkozik.
1Mak 2.62
Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka.
1Mak 2.63
Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak.
1Mak 2.64
Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre.
1Mak 2.65
Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok!
1Mak 2.66
Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot.
1Mak 2.67
Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért.
1Mak 2.68
Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz."
1Mak 2.69
Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz.
1Mak 2.70
A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.
1Mak 3
1Mak 3.1
Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett.
1Mak 3.2
Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért.
1Mak 3.3
Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort.
1Mak 3.4
Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz.
1Mak 3.5
Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit.
1Mak 3.6
A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt.
1Mak 3.7
Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete.
1Mak 3.8
Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről.
1Mak 3.9
Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.
1Mak 3.10
Apolloniusz pogány népeket és hatalmas szamariai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel.
1Mak 3.11
Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek.
1Mak 3.12
A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apolloniusz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt.
1Mak 3.13
Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele,
1Mak 3.14
így szólt: "Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom."
1Mak 3.15
Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni.
1Mak 3.16
Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé.
1Mak 3.17
Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: "Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk."
1Mak 3.18
"Kevesen is körülzárhatnak sokakat - felelte Júdás -, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást.
1Mak 3.19
A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön.
1Mak 3.20
Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket.
1Mak 3.21
De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért.
1Mak 3.22
(Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!"
1Mak 3.23
Alighogy befejezte, hirtelenül nekikrontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt.
1Mak 3.24
Bet-Horon lejtőjétől egészen a síkságig üldözték őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek.
1Mak 3.25
Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket.
1Mak 3.26
Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek.
1Mak 3.27
Amikor Antiochusz ezeket a híreket meghallotta, nagy haragra gerjedt. Összegyűjtötte országa minden haderejét, az egész hatalmas sereget.
1Mak 3.28
Felnyitotta kincseskamráit, egész évre szóló zsoldot fizetett a csapatoknak, és megparancsolta nekik, hogy legyenek készek mindenre.
1Mak 3.29
Akkor azonban észrevette, hogy kincseskamrájából kifogyott a pénz. A zavargások és a szorongattatás miatt, amelyet az ősi törvények megszüntetésével hozott az országra, kevés adó folyt be az országból.
1Mak 3.30
Így félt, hogy mint már egyszer vagy másszor előfordult, nem lesz elég a pénz a költekezésre és az ajándékokra, amelyeket eddig bőkezűen osztogatott, bőkezűbben, mint az addigi királyok.
1Mak 3.31
Nagy zavarban volt. Elhatározta hát, hogy Perzsiába megy, behajtja az adót a tartományokban, és sok pénzt összeszed.
1Mak 3.32
Az ország ügyeit Liziászra bízta, egy királyi családból való előkelő emberre, az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig.
1Mak 3.33
Azzal is megbízta, hogy hazatértéig nevelje a fiát, Antiochuszt.
1Mak 3.34
Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit:
1Mak 3.35
vezessen ellenük hadat és törje meg végérvényesen Izrael hatalmát, semmisítse meg Jeruzsálem megmaradt lakóit, még emléküket is irtsa ki azon a helyen.
1Mak 3.36
Egész területükre telepítsen idegeneket, sorsolás útján ossza fel földjüket.
1Mak 3.37
Hadereje másik felét maga mellé rendelte, és 147-ben elindult fővárosából, Antiochiából átkelt az Eufráteszen és átvonult a fennsíkon.
1Mak 3.38
Liziász a király hívei közül kiválasztotta Dorimenesz fiát, Ptolemeuszt, Nikanort és Gorgiászt, csupa bátor embert.
1Mak 3.39
Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el.
1Mak 3.40
Ezek egész seregükkel elindultak és benyomultak. Emmausz közelében a síkságon ütötték fel táborukat.
1Mak 3.41
Amikor a vidék kereskedő emberei meghallották hírüket, rengeteg aranyat, ezüstöt és lábszíjat vettek magukhoz, s elmentek a táborba, hogy Izrael fiait megvegyék rabszolgának. Idumeából és a filiszteusok földjéről csapatok csatlakoztak hozzájuk.
1Mak 3.42
Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani.
1Mak 3.43
Így szóltak hát egymáshoz: "Akadályozzuk meg népünk megsemmisítését, és harcoljunk népünkért és a szentélyért."
1Mak 3.44
Egybegyűltek, hogy előkészüljenek a harcra, imádkozzanak és kiesdekeljék az irgalmat és a könyörületet.
1Mak 3.45
Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltűnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa.
1Mak 3.46
Összegyűltek hát, és a Jeruzsálemmel szemközti Micpába mentek. Mert Micpa valamikor imádkozóhelye volt Izraelnek.
1Mak 3.47
Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat.
1Mak 3.48
Kigöngyölítették a törvénykönyvet ugyanazzal a szándékkal, amivel a pogányok a bálványaikat szokták kérdezni.
1Mak 3.49
Odahordták a papi palástokat, az első termést és a tizedet. Azokat a nazirokat is odahívták, akiknek letelt a fogadalmi idejük.
1Mak 3.50
Aztán hangosan szólítgatták az eget: "Mit tegyünk? Hová vigyük?
1Mak 3.51
Hiszen szentélyedet eltiporták és megszentségtelenítették, papjaid megalázottak és szomorúak.
1Mak 3.52
Lám a pogányok újra gyülekeznek ellenünk, hogy kiirtsanak bennünket. Te tudod, mit forralnak ellenünk.
1Mak 3.53
Hogy volnánk képesek szembeszállni velük, ha te nem segítesz?!"
1Mak 3.54
Aztán megfújták a trombitákat és hangosan felkiáltottak.
1Mak 3.55
Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére.
1Mak 3.56
Azoknak ellenben, akik házat építettek, feleséget vettek vagy szőlőt telepítettek, vagy akik féltek, a törvény rendelkezése értelmében meghagyta, hogy menjenek haza.
1Mak 3.57
Aztán fölkerekedett a sereg, és Emmausztól délre tábort ütött.
1Mak 3.58
Júdás így szólt: "Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt.
1Mak 3.59
De inkább elesünk a harcban, semmint tétlenül nézzük népünk és szentélyünk vesztét.
1Mak 3.60
De legyen úgy, ahogy az ég akarja!"
1Mak 4
1Mak 4.1
Gorgiász maga mellé vett ötezer gyalogost és ezer válogatott lovast.
1Mak 4.2
A sereg éjszaka kelt útra, hogy rajtaüssön a zsidók táborán és észrevétlenül megsemmisítse őket. A várban szolgáló emberek voltak a vezetőik.
1Mak 4.3
Júdás hallott felőle, s maga indult el katonáival, hogy a király seregét leverje Emmausznál addig,
1Mak 4.4
amíg a csapatok szerte vannak, a táboron kívül.
1Mak 4.5
Gorgiász éjszaka ért oda a zsidók táborába, de nem talált ott senkit. Erre a hegyekben kereste őket. Azt gondolta: "Máris menekülnek előlünk!"
1Mak 4.6
Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna.
1Mak 4.7
Ugyanakkor látták, hogy a pogányok tábora körül van véve sáncokkal és lovasokkal - csupa harcedzett katona.
1Mak 4.8
Akkor Júdás így szólt embereihez: "Ne féljetek sokaságuktól és ne rettegjetek támadásuktól.
1Mak 4.9
Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös-tengernél, amikor a fáraó seregével üldözte őket.
1Mak 4.10
Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön rajtunk, emlékezzék atyáink szövetségére, és pusztítsa el ma ezt a sereget a szemünk láttára.
1Mak 4.11
Akkor majd minden pogány nép megtudja, hogy van, aki megszabadítja és megmenti Izraelt!"
1Mak 4.12
Amikor az idegenek fölemelték tekintetüket és látták, amint a zsidók kivonulnak ellenük,
1Mak 4.13
elhagyták a tábort, hogy fölvegyék a harcot. Júdás katonái megfújták a kürtöket és összecsaptak velük.
1Mak 4.14
A pogányokat megverték, úgyhogy a síkságra menekültek.
1Mak 4.15
A hátramaradottakat mind kardélre hányták. Egészen Gézerig üldözték őket, Idumea, Asdod és Jamnia síkságára. Mintegy háromezer ember esett el itt.
1Mak 4.16
Amikor Júdás seregével visszatért az üldözésből,
1Mak 4.17
így szólt a néphez: "Ne kapjatok a zsákmányon! Mert még egy másik csata áll előttünk.
1Mak 4.18
Gorgiász itt van seregével a közelünkben a hegyek közt. Álljatok szemben az ellenséggel, és vívjatok meg vele. Aztán majd nyugodtan zsákmányolhattok."
1Mak 4.19
Alighogy befejezte Júdás a szavait, már látszott az egyik csapat, amint közeledett a hegyek közül.
1Mak 4.20
Ez észrevette, hogy (a táborban maradottakat) legyőzték, a tábort pedig felgyújtották. Mert a füst, amelyet láttak, jelezte, mi történt.
1Mak 4.21
Ennek láttán nagyon megijedtek. S amikor megpillantották Júdás seregét a síkságon, harcra készen,
1Mak 4.22
a filiszteusok földjére menekültek.
1Mak 4.23
Júdás erre a táborbeli zsákmány felé vette az irányt. Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborszövetet és értéktárgyat összeszedtek.
1Mak 4.24
Hazatérve himnuszokat és háladalokat zengtek az égnek: "Mert jó, irgalma örökkévaló".
1Mak 4.25
Így azon a napon nagy szabadulást látott Izrael.
1Mak 4.26
Azok az idegenek, akik megmenekültek, mind Liziászhoz mentek, és jelentették neki az esetet.
1Mak 4.27