Zsolt 34
Zsolt 34.1
(Dávidtól, amikor Abimelech előtt őrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, ő pedig eltávozott.)
Zsolt 34.2
Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig.
Zsolt 34.3
Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek!
Zsolt 34.4
Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian!
Zsolt 34.5
Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból.
Zsolt 34.6
Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.
Zsolt 34.7
Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította.
Zsolt 34.8
Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.
Zsolt 34.9
Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
Zsolt 34.10
Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt.
Zsolt 34.11
A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek.
Zsolt 34.12
Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket.
Zsolt 34.13
Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot?
Zsolt 34.14
Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől!
Zsolt 34.15
Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!
Zsolt 34.16
Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat.
Zsolt 34.17
De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön.
Zsolt 34.18
Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól.
Zsolt 34.19
A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja.
Zsolt 34.20
Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.
Zsolt 34.21
Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.
Zsolt 34.22
A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte.
Zsolt 34.23
A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.
Zsolt 35
Zsolt 35.1
(Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak!
Zsolt 35.2
Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre,
Zsolt 35.3
vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen! Mondd lelkemnek: "Én vagyok üdvösséged!"
Zsolt 35.4
Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem!
Zsolt 35.5
Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja őket szét!
Zsolt 35.6
Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze őket az Isten angyala!
Zsolt 35.7
Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek.
Zsolt 35.8
Érje őket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe!
Zsolt 35.9
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének!
Zsolt 35.10
Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől, a szegényt a rablók kezétől.
Zsolt 35.11
Elvetemült tanúk álltak elő, s vallattak dolgokról, mikről mit sem tudtam.
Zsolt 35.12
A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem.
Zsolt 35.13
Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem.
Zsolt 35.14
Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól.
Zsolt 35.15
Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal
Zsolt 35.16
azt kiáltják: "Ha! Ha! Láttuk!" Fogukat csikorgatták ellenem.
Zsolt 35.17
Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól!
Zsolt 35.18
Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged.
Zsolt 35.19
Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek!
Zsolt 35.20
Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak.
Zsolt 35.21
Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: "Na most majd meglátjuk!"
Zsolt 35.22
Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem!
Zsolt 35.23
Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem!
Zsolt 35.24
Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam,
Zsolt 35.25
ne gondolják szívükben: "Éppen így akartuk!" Ne mondhassák: "Most aztán felfaltuk!"
Zsolt 35.26
Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem!
Zsolt 35.27
De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: "Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!"
Zsolt 35.28
Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!
Zsolt 36
Zsolt 36.1
(A karvezetőnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)
Zsolt 36.2
Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
Zsolt 36.3
Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
Zsolt 36.4
Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
Zsolt 36.5
Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
Zsolt 36.6
Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
Zsolt 36.7
Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
Zsolt 36.8
Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
Zsolt 36.9
Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
Zsolt 36.10
Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
Zsolt 36.11
Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
Zsolt 36.12
Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
Zsolt 36.13
Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.
Zsolt 37
Zsolt 37.1
(Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket,
Zsolt 37.2
mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Zsolt 37.3
Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz.
Zsolt 37.4
Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait.
Zsolt 37.5
Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.
Zsolt 37.6
Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt.
Zsolt 37.7
Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel,
Zsolt 37.14c
hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét.
Zsolt 37.8
Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél!
Zsolt 37.9
Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet.
Zsolt 37.10
Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod.
Zsolt 37.11
A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét.
Zsolt 37.12
Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát.
Zsolt 37.13
Az Úr azonban kineveti őt, mert látja már, amint napja kél.
Zsolt 37.14ab
A bűnösök kardot rántanak s íjat feszítenek, hogy elpusztítsák azt, aki egyenes úton jár.
Zsolt 37.15
De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik.
Zsolt 37.16
Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága.
Zsolt 37.17
Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja.
Zsolt 37.18
Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre.
Zsolt 37.19
A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak.
Zsolt 37.20
Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezők virága, elhervadnak, s eltűnnek, akár a füst.
Zsolt 37.21
Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz.
Zsolt 37.22
Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek.
Zsolt 37.23
Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli.
Zsolt 37.24
Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét.
Zsolt 37.25
Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.
Zsolt 37.26
Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek.
Zsolt 37.27
Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre.
Zsolt 37.28
Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul.
Zsolt 37.29
Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre.
Zsolt 37.30
Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes.
Zsolt 37.31
Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók.
Zsolt 37.32
A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik.
Zsolt 37.33
De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll.
Zsolt 37.34
Bízzál az Úrban és kövesd az útját,
Zsolt 37.40b
ő megőriz a gonosztól s ő felemel, hogy tiéd legyen a föld, és elégtétellel lásd a gonosz pusztulását.
Zsolt 37.35
Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét.
Zsolt 37.36
Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam.
Zsolt 37.37
Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad!
Zsolt 37.38
A bűnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik.
Zsolt 37.39
Az igazaknak az Úr ad szabadulást, ő a védelmük a szükség idején.
Zsolt 37.40
Segítőjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket.
Zsolt 38
Zsolt 38.1
(Dávid zsoltára, emlékezésre.)
Zsolt 38.2
Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban!
Zsolt 38.3
Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik.
Zsolt 38.4
Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban.
Zsolt 38.5
Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik.
Zsolt 38.6
Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt.
Zsolt 38.7
törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok.
Zsolt 38.8
Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé.
Zsolt 38.9
Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok.
Zsolt 38.10
Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve.
Zsolt 38.11
Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény.
Zsolt 38.12
Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak.
Zsolt 38.13
Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást.
Zsolt 38.14
De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját.
Zsolt 38.15
Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet.
Zsolt 38.16
De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem!
Zsolt 38.17
Azt mondom: "Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam."
Zsolt 38.18
Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha.
Zsolt 38.19
Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt.
Zsolt 38.20
De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek.
Zsolt 38.21
A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem.
Zsolt 38.22
Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem!
Zsolt 38.23
Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!
Zsolt 39
Zsolt 39.1
(A karvezetőnek Jedutuntól - Dávid zsoltára.)
Zsolt 39.2
Így szóltam: "Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen."
Zsolt 39.3
Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív.
Zsolt 39.4
A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem:
Zsolt 39.5
"Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok.
Zsolt 39.6
Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat,
Zsolt 39.7
az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd."
Zsolt 39.8
Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.
Zsolt 39.9
Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek!
Zsolt 39.10
Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így.
Zsolt 39.11
Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától.
Zsolt 39.12
Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat.
Zsolt 39.13
Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind.
Zsolt 39.14
Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!
Zsolt 40
Zsolt 40.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 40.2
Bíztam, az Úrban bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat.
Zsolt 40.3
Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet.
Zsolt 40.4
Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal.
Zsolt 40.5
Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek.
Zsolt 40.6
Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném.
Zsolt 40.7
Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot,
Zsolt 40.8
így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták,
Zsolt 40.9
hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet.
Zsolt 40.10
Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, te ezt tudod.
Zsolt 40.11
Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam hűségedet és segítségedet. Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt hűségedet nem titkoltam.
Zsolt 40.12
Ne tagadd meg tőlem, Uram, irgalmadat, kegyelmed és hűséged mindig oltalmazzon!
Zsolt 40.13
Tömérdek nyomorúság fojtogat, tenger bűnöm elborított, már nem is látok. Több van belőlük, mint fejemen a haj, és erőm is cserbenhagyott.
Zsolt 40.14
Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre!
Zsolt 40.15
Piruljanak és szégyenkezzenek, akik életemre törnek, hogy tönkretegyenek. Szégyent vallva hátráljanak, akik örülnek bajomnak.
Zsolt 40.16
Dermedjenek kővé szégyenükben, akik gúnyolnak: "Jól van így!"
Zsolt 40.17
Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet.
Zsolt 40.18
De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!
Zsolt 41
Zsolt 41.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 41.2
Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján.
Zsolt 41.3
Megőrzi őt az Úr és életben tartja, boldoggá teszi itt a földön, s nem adja ellensége hatalmába.
Zsolt 41.4
Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli.
Zsolt 41.5
Így szólok: "Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!"
Zsolt 41.6
Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: "Mikor hal már meg, mikor törlik nevét?"
Zsolt 41.7
Ha valaki meglátogat, álnokságot beszél, gonoszságot gyűjt szívébe, elmegy s továbbadja.
Zsolt 41.8
Mind, akik gyűlölnek, együtt suttognak ellenem, ártó gondolatokat forgatnak fejükben.
Zsolt 41.9
Béliál csapása érte utol, ezért fekszik itt, s nem is kel fel többé.
Zsolt 41.10
Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát.
Zsolt 41.11
Te azonban, Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek!
Zsolt 41.12
Akkor fogom látni, hogy kegyes vagy hozzám, ha ellenségem nem ujjong rajtam,
Zsolt 41.13
engem pedig megőrzöl sértetlenül, és engeded, hogy színed előtt álljak mindörökre.
Zsolt 41.14
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökkön-örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!
Zsolt 42
Zsolt 42.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Zsolt 42.2
Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.
Zsolt 42.3
Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?
Zsolt 42.4
Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: "Hol marad Istened?"
Zsolt 42.5
A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.
Zsolt 42.6
Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét
Zsolt 42.7
és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
Zsolt 42.8
Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.
Zsolt 42.9
Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.
Zsolt 42.10
Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
Zsolt 42.11
A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: "Hol maradt Istened?"
Zsolt 42.12
De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Zsolt 43
Zsolt 43.1
Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől!
Zsolt 43.2
Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
Zsolt 43.3
Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba!
Zsolt 43.4
Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem.
Zsolt 43.5
Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Zsolt 44
Zsolt 44.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Zsolt 44.2
Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben
Zsolt 44.3
a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted.
Zsolt 44.4
Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket.
Zsolt 44.5
Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak.
Zsolt 44.6
Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Zsolt 44.7
Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg,
Zsolt 44.8
te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket.
Zsolt 44.9
Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük.
Zsolt 44.10
De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel.
Zsolt 44.11
Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel.
Zsolt 44.12
Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé.
Zsolt 44.13
Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből.
Zsolt 44.14
Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak.
Zsolt 44.15
Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk.
Zsolt 44.16
Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat.
Zsolt 44.17
Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim.
Zsolt 44.18
Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg.
Zsolt 44.19
Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le,
Zsolt 44.20
amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével.
Zsolt 44.21
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:
Zsolt 44.22
Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát?
Zsolt 44.23
Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.
Zsolt 44.24
Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre!
Zsolt 44.25
Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?
Zsolt 44.26
Hiszen lelkünket a porba taposták, testük a földhöz tapadt.
Zsolt 44.27
Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!
Zsolt 45
Zsolt 45.1
(A karvezetőnek a "Liliomok" szerint - Korach fiainak tanítókölteménye, a szeretet himnusza.)
Zsolt 45.2
Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje.
Zsolt 45.3
Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el, Isten megáldott téged örökre.
Zsolt 45.4
Övezd fel karddal oldalad, te hős, indulj fönségesen hatalmad teljében!
Zsolt 45.5
Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon, mely fenyegetővé teszi jobbodat!
Zsolt 45.6
Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a király ellenségeit elhagyja erejük.
Zsolt 45.7
A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara.
Zsolt 45.8
Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül.
Zsolt 45.9
Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra.
Zsolt 45.10
Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve.
Zsolt 45.11
Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát!
Zsolt 45.12
A király kívánja szépségedet, ő urad neked, közeledj hát odaadón!
Zsolt 45.13
Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek
Zsolt 45.14
aranyba foglalt drágakövekkel.
Zsolt 45.15