Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Karácsonyi novella		2006.01.01. 18:20
Szenteste van. Gyönyörű nagy pelyhekben esik a hó. Sok gyerek és felnőtt van kinn az utcán, mindannyian élvezik a telet. Boldogok, mert szép fehér karácsonyuk lesz. Nem fáznak, nem éheznek, nem magányosak. A kukák mögött egy dobozban kuporog Polly. Nemrégen szökött meg az intézetből ahol mindig éheztették, megverték, büntették. Amióta a mamája és a papája meghalt semmi öröm nem érte. Nagyszüleinek nem kellett, így hát intézetbe került. Éppen tavaly szentestén történt. A szülei oda voltak egy munkahelyi bulin, onnan tartottak hazafelé amikor frontálisan ütköztek egy kamionnal. Mindketten a helyszínen meghaltak. Egy rendőr jött Pollyért és elvitte a nagyszüleihez. Méri a nagymamája közölte a rendőrrel, hogy sohasem hitte el, hogy Polly az ő fia gyermeke, ezért nem kell nekik. Mivel már eléggé későre járt az idő a rendőr rögtön a legközelebbi árvaházba vitte Pollyt. Egy szigorú nevelőnő vette át tőle és bekísérte a kislányt egy silány hálószobába, ahol rajta kívül még 23 kislány lakott. Kapott egy koszos ágyat, egy szelet vajas kenyeret egy pohár langyos tejet és jó éjszakát kívántak neki. Másnap reggel 6 órakor felébresztették. Fel kell sepernie és mosnia a hálótermet. Utána kaptak reggelit, száraz kalácsot és kakaót. Polly hősiesen tűrte a megaláztatásokat amik érték, csak esténként lefekvés után eredtek el a könnyei. Ilyenkor édesanyjához fohászkodott. „ Drága mama. Könyörögve kérlek téged vigyél magaddal oda ahol most vagy. Nekem itt nagyon rossz mindenki bánt. Alig kapok enni és fázok is. Koszos, rongyos a ruhám. Piszkos az ágyam. Senki sem szeret. A nagyiéknak sem kellettem, de nem értem miért. Kérlek gyere értem. „ Szegény Polly minden este elmondott még egy Mmiatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát ahogyan édesanyjától tanulta, de mindhiába. Senki nem jött érte hogy elvigye. Továbbra is csak bántották, éheztették. Telt az idő és Polly egyre jobban szeretett volna oda kerülni, ahol az édesanyja volt. Novemberben nagyon beteg lett, két hétig nyomta az ágyat. A nővérek az ágya fölött imádkoztak vékony kis testéért és a megváltó halálért. Ő azonban váratott magára. Polly hirtelen felépült. Csodálkoztak a nevelőnők mi történt vele. Senki sem tudhatta, hogy Polly találkozott az édesanyjával. Egyik este egy fehér fényt látott. Először megijedt, de amikor édesanyja alakja bontakozott ki a fényből elárasztotta őt a szeretet. Megfogták egymás kezét, édesanyja megsimogatta lázas homlokát és azt mondta neki. „ Kicsi Pollym. Ne haragudj rám, hogy olyan hirtelen elhagytalak. Az Úr magához szólított, hogy őt szolgáljam tovább. Mindennap láttam szenvedésedet és hidd el nagyon fájt nekem. De már nem sokáig kell kibírnod. Hamarosan együtt leszünk, te, én, és a papa. Csak addig bírd ki drága gyermekem. „ Reggel Polly jó kedvűen ébredt. Elvégezte szokásos napi feladatát és este amikor már mindenki elaludt, kimászott az ablakon. Kabátja nem volt, így csak a ruháját tudta koszos kis pizsamájára felvenni. Úgy vélte hasonló fényt látott mint amikor jött az édesanyja. Követte a képzelt fényt. Már elég régen gyalogolt, kezdett elfáradni, fázott és éhes volt. Talált a kukák mögött egy dobozt abba belefeküdt. Imádkozni kezdett és kérte az édesanyját jöjjön már érte. Szenteste van. De ez őt nem érdekli. Várja a fényt és az édesanyját. A levegő kezd még jobban lehűlni. Még hallja az utcán lévő gyereket és felnőttek boldog kacagását, de már egyre távolabbról. Hirtelen fényt lát és kicsi testén eltölti e szeretet. – Édesanyám, - kiállt fel boldogan, hát mégis értem jöttél ? – és kicsi lelke készül elhagyni meggyötört testét. Édesanyja felé nyújtja kezét és elindul a fény felé. Kettejük lelke egybeolvad és az Isteni fény átöleli őket. Most már mindketten boldogok. Végre együtt vannak örökre. Az utcán lévő gyerekseregből két kislány megtalálja Polly kicsi összefagyott testét. Könnycseppek csorognak szemükből, mert sajnálják a megfagyott kislányt. Ők nem tudják, hogy Polly már boldog!

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk