T�bi�s k�nyve

T�b 1
T�b 1.1
Ez a k�nyv Tobit t�rt�nete, T�biel fi��, aki Ananielnek volt a fia, az meg Babael fi��, Aduel�, Aziel nemzets�g�b�l, Naftali t�rzs�b�l.
T�b 1.2
Szalmanassz�rnak, az assz�rok kir�ly�nak idej�ben Tib�b�l fogs�gba hurcolt�k. Ez Galile�nak fels� r�sz�n, K�des-Naftalit�l d�lre fekszik, Hacor f�l�tt nyugatra �s Sefatt�l �szakra.
T�b 1.3
�n, Tobit, eg�sz �letemben igaz �ton j�rtam, s a j�t tettem. B�ven osztottam alamizsn�t testv�reimnek �s azoknak az embereknek, akik velem egy�tt ker�ltek az assz�rok orsz�g�ba, Niniv�be.
T�b 1.4
Amikor m�g haz�mban, Izrael orsz�g�ban �ltem - akkor m�g fiatal voltam -, aty�mnak, Naftalinak eg�sz t�rzse elszakadt D�vid h�z�t�l �s Jeruzs�lemt�l, noha Izrael �sszes t�rzse k�z�l r� esett a v�laszt�s, hogy minden t�rzs ott mutassa be az �ldozatot. A templom, az Isten lak�helye minden t�rzs sz�m�ra �p�lt, �r�k id�kre.
T�b 1.5
Testv�reim �s Naftali h�za a borj�nak �ldoztak, amelyet Izrael kir�lya, Jerobe�m �ll�tott D�nban, Galilea hegyein.
T�b 1.6
Gyakran elzar�ndokoltam - egymagam - az �nnepekre Jeruzs�lembe, amint eg�sz Izraelnek el��rja egy �r�k id�kre sz�l� t�rv�ny, az els� term�ssel �s az �llatok els�sz�l�tteivel, a j�sz�g tized�vel �s a birka els� gyapj�val.
T�b 1.7
Odaadtam �ron fiainak, a papoknak, hogy tegy�k az �ldozati olt�rra. A bor �s a gabona, az olaj, a gr�n�talma �s az egy�b gy�m�lcs tized�t L�vi fiainak adtam �t, akik Jeruzs�lemben teljes�tettek szolg�latot. A m�sodik tizedet hat egym�s ut�ni �ven �t eladtam, azt�n elmentem �s felhaszn�ltam Jeruzs�lemben.
T�b 1.8
A harmadikat az �rv�knak, �zvegyeknek �s idegeneknek adtam, akik Izrael fiai k�z�tt �lnek. Minden harmadik esztend�ben megaj�nd�koztam �ket vele, s megett�k M�zes t�rv�ny�nek el��r�saihoz h�ven, ahogyan apai nagyany�m, Debora tan�tott benn�nket. Ap�m ugyanis meghalt, �s �rv�n maradtam.
T�b 1.9
Amikor el�rtem a f�rfikort, ap�m nemzets�g�b�l vettem feles�get, Ann�nak h�vt�k. Sz�letett t�le egy fiam, T�bi�snak neveztem el.
T�b 1.10
Amikor engem is elhurcoltak Assz�ri�ba, Niniv�be ker�ltem. Testv�reim �s a nemzets�gemb�l val�k mind ettek a pog�nyok �tel�b�l,
T�b 1.11
�n azonban �vakodtam t�le, hogy egyem a pog�nyok �tel�b�l.
T�b 1.12
Mivel sz�vvel-l�lekkel ragaszkodtam Istenemhez,
T�b 1.13
a Magass�gbeli Szalmanassz�r kegyeibe juttatott, �gyhogy �n lettem a bev�s�rl�ja.
T�b 1.14
M�di�ba mentem, s a hal�l�ig v�s�roltam neki, �s a m�diai R�gesban G�baeln�l, G�bri testv�r�n�l t�z talentum ez�st�t helyeztem let�tbe.
T�b 1.15
Amikor Szalmanassz�r meghalt, fia, Szancherib lett helyette a kir�ly. A M�di�ba vezet� utak nem voltak t�bb� biztons�gosak,
T�b 1.16
�gy nem utazhattam oda. Szalmanassz�r idej�ben b�s�ges alamizsn�t osztottam testv�reimnek.
T�b 1.17
Kenyeremet az �hez�knek, ruh�mat a rongyosaknak adtam. Ha l�ttam, hogy meghalt valaki a nemzets�gemb�l �s odadobt�k Ninive fala t�v�be, eltemettem.
T�b 1.18
Azokat is eltemettem, akiket Szancherib �lt meg. [Amikor J�de�b�l menek�l�sszer�en visszat�rt azut�n, hogy az �g Kir�lya megb�ntette a k�roml�t, Szancherib sokat meg�letett Izrael fiai k�z�l haragj�ban.] Titokban fogtam a holttesteket, �s eltemettem �ket. Amikor azt�n a kir�ly kereste �ket, nem tal�lta.
T�b 1.19
Akkor egy ninivei ember elment, �s tudt�ra adta a kir�lynak, hogy �n vagyok az, aki titokban eltemetem �ket. Mihelyt nesz�t vettem, hogy a kir�lynak tudom�sa van tetteimr�l �s meg akar �letni, f�lelmemben elmenek�ltem.
T�b 1.20
Erre minden vagyonomat elkobozt�k, mindent lefoglaltak az �llamkincst�r sz�m�ra, �s feles�gemen, Ann�n meg fiamon, T�bi�son k�v�l nem maradt semmim.
T�b 1.21
De negyven nap sem telt bele, �s k�t fia meg�lte Szancheribet, azt�n az Arar�t-hegys�gbe menek�ltek. Helyette Asszarhaddon lett a kir�ly. Achik�rt, Anael nev� testv�rem fi�t tette meg f�kincst�rosnak �s korm�nyz�nak.
T�b 1.22
Achik�r sz�lt az �rdekemben, �gy azt�n visszat�rhettem Niniv�be. Achik�r volt ugyanis a f�poh�rnok �s a pecs�t�r, a kancell�r �s az �llamkincst�r vezet�je. Asszarhaddon meghagyta hivatalaiban. A rokons�gomb�l sz�rmazott, az unoka�cs�m volt.
T�b 2
T�b 2.1
Asszarhaddon uralkod�sa idej�n visszat�rtem h�zamba, �s visszakaptam feles�gemet, Ann�t, meg fiamat, T�bi�st. P�nk�sdkor [a hetek �nnep�n] j� eb�d volt. Le�ltem enni.
T�b 2.2
El�m tett�k az �telt, k�l�nf�le fog�sokat hoztak. Azt mondtam T�bi�snak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, azt�n ha n�lk�l�z�re akadsz a testv�rek k�r�ben, akiket ide hurcoltak Niniv�be, hozd ide, s ha der�k ember, neki is jut az �telb�l. Megv�rlak fiam, am�g visszat�rsz!"
T�b 2.3
T�bi�s el is ment, hogy testv�reink k�zt egy szeg�nyt keressen, de visszaj�tt, s �gy sz�lt: "Ap�m!" "Na mi van, fiam?" - feleltem neki. "Ap�m - folytatta -, valakit meg�ltek a mieink k�z�l, megfojtott�k, azt�n odadobt�k a piact�rre, m�g most is ott fekszik."
T�b 2.4
Nem kellett az �tel, f�lkeltem, elhoztam az embert a t�rr�l �s bevittem egy h�zba, hogy ha majd lenyugszik a nap, eltemessem.
T�b 2.5
Azt�n hazamentem, megmosakodtam, �s szomor�an ettem a kenyeremet.
T�b 2.6
Eszembe jutott, amit �mosz pr�f�ta B�telr�l mondott: "�nnepeitek gy�ssz� v�ltoznak �s ujjong�stok sirat��nekk�." S�rva fakadtam.
T�b 2.7
Napnyugta ut�n azt�n elmentem, s�rt �stam �s eltemettem.
T�b 2.8
A szomsz�dok kics�foltak �s azt mondt�k: "Na, ez m�r megint nem f�l? [Nem szabad elfelejteni, hogy ilyenek miatt d�jat t�ztek ki a fejemre.] A m�ltkor el kellett menek�lnie, �s l�m, most m�r megint temeti a halottakat!"
T�b 2.9
�jszaka megf�r�dtem, kimentem az udvarra �s lefek�dtem a fal t�v�be. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet.
T�b 2.10
Nem tudtam, hogy verebek f�szkelnek f�l�ttem a falon. Meleg �r�l�k hullott a szemembe. Feh�r foltok keletkeztek rajtam, �gyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Min�l t�bb ken�cs�t haszn�ltam el, ann�l vaksibb� v�ltam a foltokt�l, v�g�l eg�szen megvakultam. N�gy �vig nem l�ttam, sajn�ltak is nagyon a testv�reim. K�t �vig Achik�r gondoskodott eltart�somr�l, am�g El�maiszba nem ment.
T�b 2.11
Akkor a feles�gem k�tkezi munk�ba fogott: gyapj�t font, v�sznat sz�tt,
T�b 2.12
megrendel�sre dolgozott �s p�nzt kapott �rte. Egyszer m�rcius hetedik�n elk�sz�lt az egyik darabbal �s �tadta a megrendel�knek. Ezek mind kifizett�k, amivel tartoztak, azt�n r�ad�sul m�g egy kecskegid�val is megaj�nd�kozt�k.
T�b 2.13
Amikor a k�zelembe �rt, elkezdett mekegni. Sz�ltam a feles�gemnek, �s megk�rdeztem t�le: "Honnan van a gida? Tal�n csak nem lopott j�sz�g? Add vissza a gazd�j�nak! Lopott j�sz�got nem szabad megenni."
T�b 2.14
Azt felelte: "R�ad�sul kaptam, a munk�m�rt j�r� p�nzen k�v�l." De nem hittem el neki, �s r�parancsoltam, hogy vigye vissza a gazd�j�nak. [Eg�szen kipirultam a m�regt�l.] De � sem maradt ad�s a felelettel: "Mire ment�l az alamizsn�ddal �s a j�t�tem�nyeddel? Csak r�d kell n�zni �s megl�tszik, mennyit �rtek!"
T�b 3
T�b 3.1
Erre nagyot s�hajtottam �s keserves s�r�sra fakadtam, majd ebbe a panaszos im�ba fogtam:
T�b 3.2
"Igazs�gos vagy Uram! Tetteid igazs�gosak, s minden utad irgalom �s h�s�g. Te vagy a vil�g b�r�ja.
T�b 3.3
Jussak h�t eszedbe, Uram, tekints r�m! Ne b�ntess b�neim�rt, sem t�velyg�seim�rt, sem pedig aty�m v�tkei�rt! Mert v�tkezt�nk sz�ned el�tt,
T�b 3.4
megszegt�k parancsaidat. Ez�rt azt�n megengedted, hogy kifosszanak benn�nket, fogs�gba hurcoljanak �s meg�ljenek; hogy sz�besz�d �s g�ny t�rgya meg int� p�lda legy�nk a n�pek sz�m�ra, amelyek k�z� sz�tsz�rt�l benn�nket.
T�b 3.5
�t�leteid igazs�gosak, v�tkeim �s aty�im b�nei miatt v�grehajthattad �ket rajtam. Hiszen nem vett�k figyelembe parancsaidat, �s nem j�rtunk igaz �ton sz�ned el�tt.
T�b 3.6
B�nj velem �gy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, �s elsz�ll a lelkem, meghalok �s porr� leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem �lnem, hiszen r�galmat �s gyal�zkod�st kell hallanom �s nagyon nagy a b�natom. Uram, v�rom, hogy elhat�roz�sod megszabad�t ett�l a megpr�b�ltat�st�l. Hadd menjek m�r az �r�k haz�ba! Ne ford�tsd el, Uram, arcodat t�lem! Mert jobb meghalni, mint �lni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belef�radtam m�r a gyal�zkod�s hallgat�s�ba."
T�b 3.7
Ugyanezen a napon t�rt�nt M�di�ban, Ekbatan�ban, hogy R�guel l�ny�t, S�r�t kics�folta apj�nak egyik szolg�l�ja.
T�b 3.8
S�r�t ugyanis m�r h�t f�rfihez is feles�g�l adt�k, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket meg�lte, miel�tt m�g mint j� h�zast�rsak, �sszeker�ltek volna. Azt mondta neki a csel�dl�ny: "Te �l�d meg a f�rjeidet: m�r h�t urad is volt, de egyikkel sem volt szerencs�d.
T�b 3.9
S ha meghaltak is, ez m�g nem ok arra, hogy minket b�ntess. Halj meg te is ut�nuk, ne l�ssunk t�led soha az �letben se fi�t, se l�nyt!"
T�b 3.10
Amikor S�ra ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, s�rva fakadt, s bement az apja szob�j�ba, hogy felakassza mag�t. De azt�n meggondolta a dolgot: "Sz�gyent hozzak ap�mra? Azt mondj�k majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem l�nyodat, s keser�s�g�ben az is felakasztotta mag�t! Nem szomor�tom meg ap�mat, nem viszem s�rba. Nem akasztom fel magam, ink�bb majd az Urat k�rem, hogy vegye el az �letemet, s ne kelljen t�bb cs�fol�d�st hallanom."
T�b 3.11
Azt�n az ablakn�l �llva kit�rta kez�t, �s �gy foh�szkodott: "L�gy �ldott, irgalomnak Istene! Legyen �ldott a neved �r�kre! Dics��tsen minden alkot�sod �r�kk�n-�r�kk�!
T�b 3.12
Uram, most f�lemeltem tekintetemet �s r�d szegeztem a szememet.
T�b 3.13
Sz�l�ts el err�l a f�ldr�l, hogy ne kelljen t�bb gyal�zkod�st hallanom!
T�b 3.14
Tudod, Uram, hogy tiszta maradtam, nem �rintett egyetlen f�rfi sem.
T�b 3.15
Sem a magam nev�re, sem az ap�m�ra nem hoztam sz�gyent itt, a fogs�g f�ldj�n. Egyetlen l�nya vagyok ap�mnak. Nem marad neki m�sik gyereke, aki �r�k�lhetne ut�na, sem k�zeli rokona. S nincs olyan sem a rokons�gban, aki miatt �letben kellene maradnom, hogy a feles�ge legyek. Hetet m�r elvesztettem, mi �rtelme van h�t az �letemnek? De ha m�gsem akarod elvenni az �letemet, tekints r�m �s sz�nj meg: ne kelljen t�bb gyal�zatot elviselnem."
T�b 3.16
Mindkett�j�k im�j�t meghallgatta a f�ls�ges Isten. Elk�ldte R�faelt, hogy gy�gy�tsa meg mindkett�j�ket: Tobit szem�r�l t�vol�tsa el a feh�r foltokat, hadd l�ssa szem�vel az Isten vil�g�t, S�r�t meg, R�guel l�ny�t adja hozz� Tobit fi�hoz, T�bi�shoz, �s szabad�tsa meg a rossz szellemt�l, Azmodeust�l. Mert minden m�s k�r�vel szemben T�bi�st illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszat�rt, �s bel�pett h�z�ba, ugyanabban a pillanatban R�guel l�nya, S�ra is elindult a fenti szob�b�l.
T�b 4
T�b 4.1
Egyszer esz�be jutott Tobitnak a p�nz, amelyet G�baeln�l hagyott, a m�diai R�gesben.
T�b 4.2
Azt mondta mag�ban: "Hal�lomat k�v�ntam. Mi�rt nem h�vom h�t fiamat, T�bi�st, �s besz�lek vele err�l a p�nzr�l, miel�tt m�g meghaln�k?"
T�b 4.3
Mag�hoz h�vatta h�t a fi�t, T�bi�st, �s �gy sz�lt hozz�: "Ha meghalok, temess el illend�k�ppen. Becs�ld meg any�dat. Ne hagyd el eg�sz �letedben. T�gy kedv�re �s ne b�ntsd meg.
T�b 4.4
Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent �llt ki �rted, am�g m�h�ben hordott. Ha meghal, temesd mell�m, ugyanabba a s�rboltba.
T�b 4.5
Fiam, l�gy mindig h� az �rhoz. Ne v�tkezz, �s ne szegd meg a parancsait. Eg�sz �letedben a j�t tedd �s ne j�rj az igazs�gtalans�g �tjain.
T�b 4.6
Mert ha az igaz �ton j�rsz, minden v�llalkoz�sod sikerrel j�r, mint a t�bbieknek is, akik az igazs�got szolg�lj�k.
T�b 4.7
Adj alamizsn�t a vagyonodb�l. Ne ford�tsd el arcodat a szeg�nyt�l soha, s akkor Isten sem ford�tja el arc�t t�led.
T�b 4.8
Amennyi vagyonod lesz, aszerint seg�ts m�sokon: ha sok lesz, adj t�bbet, ha kev�s lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezz�l meg a j�t�konykod�sr�l.
T�b 4.9
�gy sz�p kincset gy�jtesz magadnak az �ns�ges napokra.
T�b 4.10
Az alamizsna ugyanis megment a hal�lt�l �s att�l, hogy a s�t�ts�gre ker�lj.
T�b 4.11
A Magass�gbeli ugyanis �gy tekinti az alamizsn�t, mintha neki adn�nk �rt�kes �ldozati adom�nyt.
T�b 4.12
�vakodj, fiam, mindenfajta kicsapong�st�l. Feles�get �seid nemzets�g�b�l v�gy magadnak. Ne v�gy el idegen asszonyt, aki nem tartozik aty�d t�rzs�hez, mert mi a pr�f�t�k nemzets�ge vagyunk. No�, �brah�m, Izs�k �s J�kob az �saty�nk. Eml�kezz csak arra, fiam, hogy �k mind a rokons�gunkb�l vettek feles�get, �s �ldottak voltak gyermekeikben. Ut�daik� lesz - �r�ks�gk�ppen - az orsz�g.
T�b 4.13
Szeresd h�t, fiam, a testv�reidet, �s ne vesd meg �ket, n�ped fiait �s le�nyait, hanem k�z�l�k v�gy feles�get. Mert hiszen a g�g roml�st okoz �s sok nyugtalans�got. A t�tlens�g pedig szeg�nys�ggel �s �ns�ggel j�r. A t�tlens�g sz�li az �hs�get.
T�b 4.14
�jszak�ra ne maradjon n�lad egyetlen munk�snak a b�re sem, hanem fizesd ki r�gt�n. Ha Istennek szolg�lsz, megt�r�l. Vigy�zz magadra, fiam, minden tettedben, �s tudd mindig, mit csin�lsz.
T�b 4.15
Amit magadnak nem szeretn�l, azt m�snak se tedd. Ne igy�l annyi bort, hogy r�szeg l�gy t�le, ne k�s�rjen �letutadon az isz�koss�g.
T�b 4.16
Oszd meg kenyeredet az �hez�kkel �s ruh�dat a rongyoskod�kkal. F�l�slegesedb�l adj alamizsn�t, �s szemed ne legyen irigy, amikor alamizsn�t adsz.
T�b 4.17
Tedd a kenyeredet �s �ntsd a borodat az igazak s�rj�ra, �s ne add a b�n�s�knek.
T�b 4.18
A b�lcs emberekt�l k�rj tan�csot, �s ne vess meg semmi hasznos tan�csot.
T�b 4.19
Minden id�ben magasztald Istent, az Urat, �s t�le k�rd, hogy az egyenes �ton j�rhass, s hogy �tjaid �s sz�nd�kaid j� v�get �rjenek. Egy n�pnek sem adatott meg a b�lcsess�g, hanem az �r ad minden j�t. Akit akar, azt f�lemeli, akit akar, azt megal�zza eg�szen az alvil�g fenek�ig. �des fiam, ne feledd el tan�csaimat, ne vesszenek ki sz�vedb�l!
T�b 4.20
Azt�n, fiam, azt is elmondom neked, hogy t�z talentum ez�st�t let�tbe helyeztem a m�diai R�gesban G�baeln�l, G�bri fi�n�l.
T�b 4.21
Ne f�lj, fiam, hogy szeg�nyek lett�nk. Ha istenf�l� leszel, �s t�vol tartod magadat a b�nt�l, �s azt teszed, ami kedves az �r, a te Istened szem�ben, akkor gazdag leszel."
T�b 5
T�b 5.1
T�bi�s �gy felelt apj�nak, Tobitnak: "Ap�m, mindent megteszek, amit parancsolsz.
T�b 5.2
De hogyan k�rhetn�m el azt a p�nzt, amikor � sem ismer engem, s �n sem ismerem �t. Milyen bizony�t�kot adjak neki, hogy higgyen nekem, �s visszaadja a p�nzt? Azt�n az utat sem tudom, amelyen M�di�ba kellene mennem."
T�b 5.3
Tobit ezt v�laszolta fi�nak, T�bi�snak: "Van r�la �r�s, amelyet mind a ketten al��rtunk, azt�n �n kett�v�gtam, hogy mind a kett�nknek jusson bel�le egy r�sz. Az egyik fele n�lam van, a m�sik a p�nz mellett. H�sz �ve m�r, hogy ezt a p�nzt let�tbe helyeztem. Most teh�t, fiam, keress magadnak egy megb�zhat� �tit�rsat, aki a mi k�lts�g�nk�n �l, am�g vissza nem j�ssz, azt�n indulj, s hozd el a p�nzt G�baelt�l."
T�b 5.4
T�bi�s elment, hogy egy j� vezet�t keressen, aki elk�s�ri M�di�ba. Kint R�faellel tal�lkozott, az angyallal: ott �llt el�tte [de � nem tudta, hogy az Isten angyala].
T�b 5.5
Megsz�l�totta: "Hov� val� vagy, bar�tom?" Az angyal �gy felelt: "Testv�reid, Izrael fiai k�z� tartozom, �s az�rt j�ttem ide, hogy munk�t keressek." T�bi�s azt mondta neki: "Tudod-e az utat M�di�ba?" "De mennyire! - felelte. - T�bbsz�r is voltam ott, eml�kszem minden �tj�ra.
T�b 5.6
Sokszor j�rtam M�di�ban �s egyik testv�r�nkn�l, G�baeln�l kaptam sz�ll�st, a m�diai R�gesban. Ekbatan�t�l R�ges k�tnapi j�r�f�ldre van, R�ges a hegyek k�z�tt, Ekbatana a s�ks�gon fekszik."
T�b 5.7
Erre T�bi�s azt mondta neki: "R�gt�n j�v�k, bar�tom, csak sz�lok ap�mnak: szeretn�m, ha velem j�nn�l, megfizetem b�redet."
T�b 5.8
Az �gy v�laszolt: "Rendben van, megv�rlak. De ne maradj sok�ig!"
T�b 5.9
T�bi�s elment, �s megmondta az apj�nak, hogy tal�lt valakit testv�rei, Izrael fiai k�z�l. Az apja azt mondta: "Vezesd el�m, hadd tudakoz�djam a csal�dja meg a t�rzse fel�l. Meg kell n�zni, fiam, hogy megb�zhat�-e."
T�b 5.10
T�bi�s kiment, �s sz�lt neki: "Bar�tom, ap�m szeretne megismerni." Az angyal bel�pett a h�zba. El�sz�r Tobit �dv�z�lte, azt�n az k�v�nt neki minden j�t. Tobit �gy sz�lt: "Mi �r�m�m lehet m�g nekem? Megvakultam, nem l�tom a ragyog� eget, olyan s�t�ts�g borul r�m, mint a halottakra, akik m�r nem l�tnak vil�goss�got. �l�halott vagyok: hallom az emberek hangj�t, de l�tni nem l�tom �ket." Az angyal azt mondta neki: "B�zz�l, Isten nem k�slekedik, meggy�gy�t. B�zz�l!" Tobit �gy sz�lt hozz�: "Az �n T�bi�s fiam M�di�ba k�sz�l. Elmenn�l-e vele mint vezet�je? Megfizetek �rte, testv�r." �gy felelt neki: "Elk�s�rem, ismerek minden utat, mert sokszor j�rtam M�di�ban. Bej�rtam a v�lgyeket �s a hegyeket, ismerek minden �sv�nyt."
T�b 5.11
Tobit �gy sz�lt: "Testv�r, melyik csal�db�l �s t�rzsb�l sz�rmazol? El�ruln�d nekem, testv�r?" "Mi�rt �rdekel a csal�df�m?"
T�b 5.12
"Szeretn�m tudni, kinek a fia vagy, �s mi a neved?"
T�b 5.13
"Azarja vagyok - felelte -, a nagy Anani�snak a fia, a testv�reid k�z�l."
T�b 5.14
Erre azt mondta neki: "Isten hozott, testv�r! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a t�rzsedet �s csal�dodat. �gy h�t testv�rem vagy, tekint�lyes, j� �gon. Ismertem Anani�st �s N�t�nt, a nagy Semaja fiait. Velem j�rtak Jeruzs�lembe, egy�tt im�dkoztunk ott, s nem t�rtek le a helyes �tr�l. Testv�reid becs�letes emberek, j� csal�db�l val� vagy. �r�l�k, hogy itt vagy."
T�b 5.15
Majd �gy folytatta: "Felfogadlak, s adok minden napra egy drachm�t, ezenk�v�l �lelmet �gy, mint a fiamnak. Kelj h�t �tra fiammal,
T�b 5.16
�s megjutalmazlak m�g azon fel�l is, amiben megegyezt�nk." Az angyal �gy felelt: "Vele megyek. Ne f�lj semmit. Oda is, vissza is szerencs�s lesz az utunk, mert az �t biztons�gos."
T�b 5.17
Tobit �gy sz�lt hozz�: "L�gy �ldott, testv�r!" Azt�n a fi�hoz fordult: "K�sz�lj fel az �tra, fiam! Kelj �tra testv�reddel. Az Isten, aki az �gben lakik, oltalmazzon benneteket idelent �s vez�reljen vissza szerencs�sen, j� eg�szs�gben. Az � angyala k�s�rjen �s v�djen benneteket, fiam!" T�bi�s kiment, hogy el�k�sz�lj�n az �tra. Meg�lelte apj�t �s anyj�t. Tobit azt mondta neki: "Szerencs�s utat!"
T�b 5.18
De az anyja s�rt, �s �gy sz�lt Tobithoz: "Mi�rt k�ldted el a fiamat? H�t nem � volt a bot kez�nkben, amikor j�tt �s ment el�tt�nk?
T�b 5.19
Azt hiszem, nem a p�nz a legfontosabb, a fiunkhoz k�pest meg mit sz�m�t?
T�b 5.20
J� volt nek�nk �gy �lni, ahogy az Isten adta!"
T�b 5.21
Tobit azt felelte: "Ne agg�dj! Fiunk szerencs�sen oda�r, azt�n szerencs�sen vissza is t�r. Ha hazat�r, majd magad is l�tod, hogy nagyon j�l van �gy.
T�b 5.22
Ne aggodalmaskodj �s ne em�szd magad, n�v�rem, miattuk! Hiszen j� angyal utazik vele, �gy h�t szerencs�s lesz az �tja �s eg�szs�gben haza is t�r majd."
T�b 6
T�b 6.1
Erre abbahagyta a s�r�st.
T�b 6.2
A fiatalember meg az angyal �tra kelt, a kutya meg ment ut�nuk. Kettesben mendeg�ltek, �s mire az els� este lesz�llt, a Tigris foly�hoz �rtek, �s ott �jszak�ztak.
T�b 6.3
A fiatalember lement a foly�hoz, hogy megmossa a l�b�t. Egyszer csak kivet�d�tt egy nagy hal a v�zb�l �s be akarta kapni a fi� l�b�t. Erre felki�ltott,
T�b 6.4
de az angyal biztatta: "Fogd meg a halat, ne engedd el!" A fi� elkapta a halat, �s a partra h�zta.
T�b 6.5
Ekkor �gy sz�lt hozz� az angyal: "V�gd fel a halat! Vedd ki a sz�v�t, a m�j�t �s az ep�j�t, �s vigy�zz r�juk j�l, a bel�t pedig dobd el, mert a sz�v, a m�j �s az epe j� orvoss�gnak."
T�b 6.6
A fi� felv�gta a halat, s kivette a sz�v�t, a m�j�t �s az ep�j�t. A hal egy r�sz�t megs�t�tt�k, hogy legyen mit enni�k, a t�bbit meg bes�zt�k. Azt�n mind a ketten tov�bbv�ndoroltak, m�g M�di�ba nem �rtek.
T�b 6.7
Akkor a fi� megk�rdezte az angyalt: "Azarja testv�r, mire j� a hal sz�ve, m�ja �s ep�je?"
T�b 6.8
�gy felelt neki: "Ha el�getik a hal sz�v�t �s m�j�t, s a d�mon vagy gonosz szellem gy�t�rte f�rfi vagy n� el�tt f�st�lnek vele, mindenf�le rossz nyavalya �r�kre elm�lik, m�g nyoma sem marad.
T�b 6.9
Ami meg az ep�t illeti, az meg szemken�csnek j�: ha valakinek feh�r foltok vannak a szem�n, csak r� kell f�jni a foltokra, �s meggy�gyul."
T�b 6.10
M�di�ban j�rtak, �s m�r Ekbatana fel� k�zeledtek,
T�b 6.11
amikor R�fael azt mondta a fiatalembernek: "T�bi�s testv�r!" "Tess�k!" - felelte. Az angyal folytatta: "Ma rokonodn�l, R�gueln�l �jszak�zunk. S van neki egy S�ra nev� l�nya.
T�b 6.12
S�r�n k�v�l se fia, se l�nya. Te vagy a legk�zelebbi rokona, �gy h�t els�sorban t�ged illet (a l�ny), s apja vagyon�ra is ig�nyt tarthatsz. A l�ny ny�ltsz�v�, b�tor �s b�jos teremt�s, �s az apja nagyon szereti.
T�b 6.13
Jogodban van elvenni. Hallgass r�m, testv�r! Besz�lek majd a l�nyr�l apj�val, hogy ma est�t�l fogva mint menyasszonyodat �rizze neked. Ha azt�n R�gesb�l visszat�r�nk, megtartjuk a lakodalmat. Biztosan tudom, hogy R�guelnek nincs joga megtagadni t�led a l�ny�t, sem m�snak adni. M�zes t�rv�nye �rtelm�ben hal�lt �rdemelne, ha �gy tenne, hiszen tudja, hogy a rokoni kapcsolat mindenki m�s el�tt t�ged jogos�t fel arra, hogy a l�ny�t feles�g�l vedd. Hallgass h�t r�m, testv�r! Ma este besz�lget�nk a l�nyr�l, �s megk�rj�k a kez�t. Azt�n, ha visszat�r�nk R�gesb�l, hazavissz�k magunkkal."
T�b 6.14
T�bi�s erre �gy felelt R�faelnek: "Azarja testv�r, azt besz�lik, hogy m�r h�tszer is f�rjhez adt�k, de a f�rje mindig meghalt a n�szszob�ban. Akkor este halt meg mindegyik, amikor bel�pett a szob�ba, �s �gy hallom az emberekt�l, hogy d�mon �lte meg �ket.
T�b 6.15
Ez�rt f�lek egy kicsit. �t mag�t nem �li meg, mert szereti, de ha valaki k�zeledni pr�b�l hozz�, azt meg�li. Egyetlen fia vagyok aty�mnak �s nem szeretn�k meghalni. Nem akarom, hogy az �rtem val� b�nk�d�s a s�rba vigye ap�mat �s any�mat. Nincs m�s fiuk, aki eltemetn� �ket."
T�b 6.16
De az angyal �gy felelt: "Nem eml�kszel, mire intett ap�d? Meghagyta, hogy ap�d nemzets�g�b�l v�gy feles�get. Hallgass h�t r�m, testv�r, s vedd feles�g�l! A d�mon miatt ne agg�dj�l. Tudom, hogy ma �jjel feles�g�l kapod a l�nyt.
T�b 6.17
Ha bel�psz a n�szszob�ba, fogd a hal m�j�t �s sz�v�t, �s t�gy bel�le a f�st�l�ben lev� par�zsra. A f�st majd sz�tterjed, a d�mon meg�rzi a szag�t �s elmenek�l, t�bb� nem kell f�lni, hogy tal�lkozik vele az ember a l�nyn�l.
T�b 6.18
Azt�n miel�tt egyes�ln�tek, el�bb mindketten im�dkozzatok. K�rj�tek az �g Ur�t, hogy aj�nd�kozzon meg benneteket kegyelm�vel �s oltalm�val. Ne f�lj, hiszen �r�kt�l fogva neked sz�nt�k, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek t�le gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testv�rek. Ne t�tov�zz!" Ahogy T�bi�s meghallotta R�fael besz�d�t �s megtudta, hogy S�ra a n�v�re, apja csal�dj�nak a rokona, annyira megszerette, hogy sz�v�t semmi sem tudta elford�tani t�le.
T�b 7
T�b 7.1
Amikor Ekbatan�ba �rkeztek, T�bi�s azt mondta: "Azarja testv�r, vezess egyenesen R�guel testv�r�nkh�z!" Az oda is vezette R�guel h�z�hoz, aki �ppen az udvaron �lt, a kapuban. El�sz�r �k k�sz�ntek neki, az meg fogadta: "�dv�z�llek, testv�reim, Isten hozott benneteket!" Ezzel betess�kelte �ket h�z�ba,
T�b 7.2
azt�n azt mondta R�guel a feles�g�nek, Edn�nak: "Mennyire hasonl�t ez a leg�ny testv�remre, Tobitra."
T�b 7.3
Edna megk�rdezte t�l�k, hov� val�k. �gy v�laszoltak: "A Niniv�be hurcolt Naftali fiai k�z�l val�k vagyunk."
T�b 7.4
"Ismeritek-e testv�r�nket, Tobitot?" "Igen."
T�b 7.5