Vannak emberek, akik hisznek a grafológiában, elfogadják mint tudományt és vannak, akik megmosolyogják azt. Az aláírást, mint a személy egyetértésének, tiltakozásának, vagy kötelezettségvállalásának teljes jogú képviselőjét azonban mindenki elfogadja.

Egész jogéletünk a sajátkezű aláírás fogalmán alapul. A régebbi időkben aláírásuk helyett az írástudatlan emberek három keresztet tettek - tanúk előtt -az okmányokra, ezzel hitelesítve azok tartalmát.

Aláírásunk kevésbé változékony mint írásunk, annak ellenére, hogy az aláírásában áll az ember a legközvetlenebb kapcsolatban önmagával. A bennünk végbement változások mégsem itt jelentkeznek azonnal, azt inkább folyóírásunk tükrözi. Aláírásunkban viszont korábban jelentkeznek az iskolai sablontól eltérő, egyéni vonások. Ennek oka feltehetően az, hogy nevünkhöz - ha szeretjük azt, ha nem - különös kapcsolat fűz bennünket. Kisgyermekkorunkban megtanultuk, hogy a nevünk az, ami megkülönböztet minket a többiektől, azonosságtudatunkat adja.

Az óvodába járó gyerekek hamar megtanulják ugyan az ott használatos jeleket, de a napocska, létra, vagy labda képével mégsem azonosulnak, nem érzik annyira a sajátjuknak, mint a nevüket. Ebben az életkorban már kérik a szülőktől, hogy mutassák meg nekik a „Szilvi betűt” vagy az „Andris betűt”. Monogramjuk után hamarosan a teljes nevüket is le tudják írni nagy, nyomtatott betűkkel, melyet szívesen vésnek rá rajzaikra, az óvodai jelek mellé. A saját névtől jobban magukénak érzik munkájukat.

Vezeték és keresztnevünk saját énünk kivetülése, melyben annak tudatos és tudattalan része egyaránt nyomot hagy. Az aláírás rengeteg információt hordoz tulajdonosáról, mégsem szokták a grafológusok csak az aláírás alapján felállítani a személyiségképet.

Az aláírást mindig a szövegtömbhöz hasonlítjuk. Először az aláírás térbeli elhelyezését nézzük meg függőleges és vízszintes irányban egyaránt.
Függőleges, - vertikális - irányban kétféle elhelyezést különböztethetünk meg: szövegtömbhöz közeli, és szövegtömbtől távoli aláírást.
 

Ha az írás készítője alig hagy távolságot a szövegtömb és az aláírás között, ez azt jelenti, hogy a leírtakkal teljes mértékben azonosul, egyetért vele. Jelentheti még az egyén önállóságát, erõs kötődését a közösséghez, egyfajta védettség igényt is jelölhet.
 

Ha távolra helyezi az aláírását a szövegtömbtől, akkor elhatárolja magát a fent leírtaktól, azzal nem ért egyet. Jelenthet még függetlenségre való törekvést, elszigetelődést. Feltűnően nagy távolság esetén jelezhet klausztrofóbiát, a bezártságtól való ideges félelmet is.

Az iskolában tanult sablon szerint az utolsó sor és az alsó lapszél megfelezett távolsága az aláírás ideális helye, amely a normák követését, betartását, egyben kiegyensúlyozottságot jelent.
 
 

Az aláírás vízszintes –horizontális - elhelyezése is sok mindent elárul írójáról. Megkülönböztetünk jobb oldalra, középre, valamint bal oldalra helyezett aláírást.

Egy 21cm széles A/4-es lapot, ha  három egyenlő szélességű sávra osztanánk, az egyes sávok 7-7cm szélességűek lennének. Kapnánk egy baloldali, egy középső, és egy jobb oldali 7cm-es oszlopot.
A normál, egészséges személyiségű emberek a jobboldali oszlopba helyezik aláírásukat, amely a térszimbolika alapján orientációt jelez a külvilág és a jövő felé.
Ha az aláírás elhelyezése ettől balra tér el, körülbelül a középső, vagy a bal oldali oszlopban van, az félelmet, szorongást jelez. Az író nem mer közeledni a külvilág, az emberek felé, mert telítve van negatív élménnyel. Pesszimizmust, depressziót, krízishelyzetet is jelezhet a balra tolódott aláírás.
 
 

A bal margónál, az első 7cm-es oszlopban elhelyezett aláírás neurotikus személyre utal, aki fél, szorong, önállótlan. Bezárkózik a külvilág, az emberek elől, teljesen a múlt felé fordul. Krízishelyzetben van, segítségre szorul, mert akár önmaga ellen irányuló cselekedetre is képes.
Ennek megítélésénél azonban vegyük figyelembe az írásban jelenlévő más hasonló jelentésű utalásokat is, mert a számítógépes levelezés elterjedésével az üzleti levelezésben a bal oldalra helyezett aláírást egyre többen alkalmazzák.
 
 

Az aláírások vízszintes, illetve függőleges elhelyezése után vizsgáljuk meg azok sorirányát.
A felfelé tartó aláírás lendületes, ambiciózus, energikus, jövőorientált személyre utal.

A lefelé tartó aláírás írójában kevés az energia, passzív, kedvetlen, fáradt és letört ember.
 
 

Az aláírás olvashatósága, illetve olvashatatlansága megmutatja írójának felelősségvállalását, nyíltságát. Az olvasható aláírás felelősségvállalást, becsületességet, természetes viselkedést, egyértelmű kommunikációra való törekvést jelöl, önmaga vállalására utal.

Az olvashatatlan aláírás egyfajta rejtőzködést, nem egyértelmű kommunikációra való törekvést, saját egyéniségének túlzott hangsúlyozását, a szabályok be nem tartását, valamint udvariatlanságot jelent.
 
 

Gyakran előfordul, hogy a vezeték és keresztnév írása között különbség van. Valamelyik jobban kiemelt, nagyobb betűkből áll, de az is előfordulhat, hogy a két név között feltűnően nagy a távolság.
Abban az esetben, amikor a vezetéknév a nagyobb, akkor az író személy az apával, a férfiszereppel, a névadó családdal  azonosul. Azt is jelzi, hogy a személyt a hivatalos szerep, elsősorban terveinek, feladatainak megvalósítása foglalkoztatja.

A kiemeltebb keresztnév egocentrikusságot, önmaga személyének fontosságát, hiúságot, én értékelési problémákat jelez. Arra is utal, hogy az illető a magánéletben tud inkább kibontakozni.

Érdekes megfigyelés, hogy azok a nők, akik asszonynevüket használják, a „né” végződésben jelzik férjükhöz való kötődésüket. Amikor a férj keresztnevéről leválik, különállóvá válik a „né”, az a kapcsolatban szakadást, gyakran válást, esetleg özvegységet jelöl.
 
 

Azoknál a nőknél, akik büszkék arra, hogy férjhez mentek, hogy asszony státust értek el, a „né” szócskát jóval nagyobb betűvel írják, mint férjük vezeték- és keresztnevét.

Gyakori jelenség, hogy valaki a nevét aláhúzza, esetleg fölötte húz egy vonalat, bekeretezi, bekarikázza, pontot tesz a végére. Ezeket a jeleket paráfnak nevezi a grafológia. Minden paráf egyfajta önkiemelést jelent.

Az aláhúzott név mindig én kiemelést, nyomatékosítást, büszkeséget jelent.
A következő három minta A. Lüke Az aláírás grafológiája c. könyvéből való
 
 

A bekeretezett név elszigetelődést, bizonytalanságot, bezártságot mutat.

A bekarikázott név egy védőburkot, egy belső védett világot jelent. Az így aláíró védelmet keres a külvilág elől.

Pontot tesz a név után, aki határozott, valaminek a lezárására törekszik, nem szereti az ellenvetéseket. A pont jelezhet még óvatosságot, bizalmatlanságot is.
 
 

 A név fölött húzott vízszintes vonal mindig valaminek az eltakarását, elkendőzését jelenti. Így ír alá az az ember, aki nem szeretné, ha megtudnának bármit is akár szándékairól, akár cselekedeteiről.
 
 

A díszített kezdőbetű az aláírásban önszeretetet, önhittséget mutat. Túldíszítés esetén nárcizmust jelent.

A vezeték- vagy keresztnév kezdőbetűjében, melyben egyébként nem lenne, mégis áthúzás jelenik meg, átélt tragikus eseményt jelent.
 
 

Végvári Valéria 1970-óta a betegségjegyeket kutatta az írásban. Õ a név kezdő nagybetűjében található áthúzást műtéti jelnek értelmezte. Megfigyelései alapján, a nagyobb műtéteken átesett emberek húzzák át nevük kezdőbetűjét.

Az aláírást mindig a szövegtömbbel együtt értelmezzük. Ez azt jelenti, hogy egy írás elemzésekor az aláírást összehasonlítjuk a szövegtömbbel az alábbi szempontok alapján:

- Az aláírás betűi azonosak-e a szövegtömb betűinek méretével
- Az aláírás dőlésszöge megegyezik-e a szövegtömb dőlésszögével
- Az aláírás betűformái megegyeznek-e a szövegtömbben használt betűformákkal
- Az aláírás kötési módja azonos-e a szövegtömb domináns kötési módjával
- Az aláírás kötöttsége azonos-e a szövegtömb kötöttségével