M�sodik t�bla

A bossz� m�v�t mid�n hatalmass�
�rlel� Ti�mat �s Apszu holt��rt a harcot
az utols�kig el�k�sz�tette,
mind l�ngol�bb ellens�gesked�st sz�tott
ut�djai, az istenek ellen
s sz�ndok�t ��nak is el�rulta.

Meghallv�n �a Ti�mat besz�d�t,
a testv�rharcon igen elb�sula:
�lt napokig, �lt hetekig cs�ggedten,
sz�v�ben b�nat �s harag csat�zott -
v�g�l f�l�llott, d�he csillapult�n
s l�ba l�p�seit nagyatyj�hoz
Ansarhoz ir�ny�t� s ily szavakkal
k�sz�nt� az istent: "Bizony, gy�l�l benn�nket
any�nk, Ti�mat - most is d�ht�l �rj�ng
s hord�t toboroz, hogy majd elvesz�tsen!
S az istenek soka mell�szeg�d�tt -
hidd meg, sz�mosan m�g azok k�z�l is,
kiket, l�m, ti alkottatok!
Seregelnek az isten-sarjak Ti�mat k�r�;
j�rnak-kelnek nagy haraggal, tervet-tervre sz�nek;
hadat k�sz�tve csapatokba ver�dnek,
gerjedezve, acsarkodva veszedelmet sz�tanak.
A M�lys�g Anyja, Mindenek Sz�l�je,
rettent� bajv�v�-fegyverek gyan�nt �rj�s-test�
k�gy�kat sz�lt, hegyes fog�akat, kegyetlen�l
�r�l� �llkapcs�akat m�reggel t�lt�
test�ket v�r helyett... B�sz s�rk�nyokat is
k�lt�tt a tenger iszapj�b�l, sz�rny-tar�j�
iszony-lehel�ket, miket ha f�lugorni
l�t az �l�, vagy �llani meredten -
az ijedts�gt�l sz�rnyet hal legottan!
Basmukat, lahamukat, veszett k�gy�kat,
skorpi�-embereket, v�riv� kuty�kat, jeges viharokat,
d�h�ng� ork�nokat, halpikkely� f�rfiakat, s bik�kat,
akik a harcban k�ny�rtelenek,
f�lelmet-nem-ismer�k, gy�zhetetlen
fort�j�ak - sz�m szerint tizenegyet
e fura sz�rny-nemekb�l l�treh�vott.
Azut�n a hadbaver�d�tt
istenfiak k�z�l els�sz�l�ttj�t,
Kingut, vez�ri rangra emel�:
a seregek �l�n von�l�st, a csapatok ir�ny�t�s�t,
a jelad�st f�lemelt karddal, a harcra riaszt� ki�lt�st,
a csat�k legf�bb vezet�s�t
re�b�zta - dombh�tra �ll�tv�n �t.

"F�lkentelek s �ll�tottalak, �m�, vez�r�l istenek f�l�!
Az uralkod�s minden eszk�z�t, h�s Kingu, a kezedbe adtam.
Fens�ges l�gy, kegyesem, v�lasztottam!
Anunnakik fennen d�cs�rjenek!"
�tadta n�ki a sorst�bl�kat, mell�re er�s�tv�n sz�jjal �ket.

"Parancsod l�gyen megv�ltozhatatlan, kijelent�sed
k�sz�lk�nt meg�lljon!"
�gy l�n Kingu v�lasztott: anus�ga
isten-sorsokat k�tni-oldani emel� Ti�mat
els�sz�l�ttj�t.

Sz�lott az istenekhez: "Szavatok
nyugtassa meg a nyugtalan t�zet!"
Azok pedig hozs�nn�zva feleltek:
"Dics�s�g n�ked! Harcban fens�ges l�gy!
Reszkessen a dalmahod� Er�szak!"

Hallv�n Ansar: Ti�mat mire k�sz�l,
combj�t �t�gette, ajak�t harapd�lta d�h�ben.
Nem tal�lt sz�ve nyugodalmat.
V�gre sz�j�nak parancsot adott,
ki�ltoz�s�t hogy elharapja.
"Rajta, �a fiam, vonulj hadba!
A fegyvert, amit k�sz�tett�l,
emeld f�l!
Mummut �s Apszut imm�r agyonverted,
most Kingut is, kinek p�rja nem termett,
csellel �s okoss�ggal t�rbe csaljad!"

�m �a nem hajlott a sz�ra.
Ansar sz�lott fi�hoz, Anuhoz:
"Anu, bizony, � az - h�s�k h�se!
Fens�gesek az � er�i, parancsa ellen�llhatatlan.
Menj h�t - Ti�mat el�tt �llj meg!
Nyugodjon h�borg� kedve, cs�ndes�lj�n meg a sz�ve.
Ha kev�s volna a magad szava,
k�z�ld mi�nket is, hadd csillapodj�k."

Atyja, Ansar szav�t hallv�n, �a
�tnak indult, hogy megyen Ti�mathoz.
El�rkezv�n az �s-anya el�be,
l�tta a sz�rny� hadi k�sz�l�d�st,
sz�ve sz�nig telt f�lelemmel. Nyomban
visszafordult, nagy-sietve Ansarhoz,
nemz�j�hez t�rt, sz�val mondta n�ki:
"Gy�nge az �n karom ilyen er�vel megb�rk�zni!
H�t visszaj�ttem!"
Anut pedig szorong�s fogta meg,
ijedt�ben f�ldre s�t�tte szem�t, fej�t cs�v�lta;
lecs�ggesztve fej�t, �a szint�gy f�ldre tekintett.
Gubbasztottak az Anunnakik is,
bez�rt ajakkal, hallgatagon �ltek.
"Ki t�madhat Ti�mat ellen?
Ti�matot le nem gy�zheti �l�!"

F�l�llott �nnep�lyesen Ansar �r, az istenek atyja,
sz�lott Anunnakik sereg�hez:
"� l�szen a mi megbosszul�nk; �, kinek ereje hatalmas!
Dolgunkat j�ra viszi v�gre h�s Marduk,
mindny�junk rem�nye!"

Mag�hoz h�vta �a Mardukot
s mond�, mid�n n�gyszemk�zt maradtak:
"Hallgass re�m, aty�dra, h�s fiam!
Seg�ts, ha tudsz: k�nny�ts Ansar sz�v�n!
J�rulj el�, l�pj eg�szen k�zel
hozz� �s nyissad sz�ra ajkadat -
hadd vid�modj�k meg b�tor szavadt�l!"

�r�lt az �r, atyja szavait hallv�n.
Elsietett s Ansar el�tt meg�llott.
L�tv�n �t Ansar, sz�ve ujjong�ssal
telt sz�n�ltig, f�lsze is el-kihussant.
Repesve cs�kkal illette a b�trat.
"Cs�kol� ajakad m�g be sem z�rult
s m�r indulok, sz�ved kedv�t k�vetve!
Ajkad ny�l�sa m�g nem is csuk�dott
s m�ris megyek, hogy v�gyadat bet�ltsem.
F�rfi-� vajjon, aki harcba h�vott?
Asszony csup�n - Ti�mat - a d�h�ng�!
�rvendezz�l, v�gadj, mivelhogy
hamarosan nyak�ra l�phetsz!
�rvendezz�l, v�gadj, mivelhogy
hamarosan nyak�ra l�phetsz!"
"H�s unok�m, te b�lcsess�g tud�ja,
menj h�t, indulj Ti�mat ellen -
k�sd a viharok szeker�hez!"

�rvendett az �r, hallv�n �se hangj�t;
sz�val mond�, f�lfel� Ansarnak:
"Istenek atyja, sorsok rendel�je!
Megbossz�lom retteg�seidet,
legy�z�m Ti�matot; �m el�bb
h�vd �ssze az istenek valah�ny�t;
Ubsukinna szent dombj�n gy�lj�n egybe
az isten-ny�j s fogadjon p�sztor�ul;
szavam szavad helyett meg�lljon,
a sorsok int�z�je l�gyen;
mindegyik istenn�l hatalmasabb
legyen a nevem �s m�s�thatatlan
amit teremtek s hegyk�nt magasodj�k
minden id�kben ajakam parancsa!"