AFRIKAI TEREMT�ST�RT�NET

Legenda a vil�g kezdet�r�l

Ezt az ap�m mes�lte el nekem, � meg az apj�t�l hallotta; r�ges-r�gt�l fogva, a vil�g kezdet�t�l sz�ll �gy ez a t�rt�net.

A dolgok kezdet�n, mindennek az elej�n, mikor m�g semmi se volt, se ember, se �llat, se n�v�ny, se �g, se f�ld, semmi, semmi, de semmi, csak az Isten volt, �s �gy h�vt�k, hogy: Nzam�. �s h�rom Nzam� volt: Nzam�, Mebere �s Nkva. Kezdetben teremtette Nzam� az eget �s a f�ldet. Az eget mag�nak tartotta fenn. A f�ldre pedig r�lehelt, �s lehelete nyom�n megsz�letett a sz�razf�ld �s a v�z, mindkett� a maga hely�n.

Nzam� mindent megteremtett: az eget, a napot, a holdat, a csillagokat, az �llatokat, a n�v�nyeket, mindent, mindent. �s amikor befejezte mindazt, amit ma is magunk k�r�l l�tunk, mag�hoz h�vta Meber�t �s Nkv�t, �s megmutatta n�kik a m�v�t.

- J�l van-� minden, amit teremtettem? - k�rdezte.

- Igen, j�l van - v�laszolt�k azok.

- Van m�g valami tennival�?

�s Mebere �s Nkva �gy feleltek:

- L�tunk nagyon sok �llatot, de nem l�tjuk vezet�j�ket; l�tunk nagyon sok n�v�nyt, de nem l�tjuk a mester�ket.

�s hogy az �l�l�nyeknek �s mindennek vezet�t adjanak, kijel�lt�k az elef�ntot, mert b�lcs volt; a tigrist, mert er�s volt �s ravasz; �s harmadiknak a majmot, mert hamis �s hajl�kony volt.

De Nzam� m�g jobbat akart, �s egy �l�l�nyt teremtett, s ez az �l�l�ny nagyon hasonl�tott mind a h�rmukra: egyik�k az er�t, m�sikuk a hatalmat, s a harmadikuk a sz�ps�get adta n�ki. S azt�n �gy sz�ltak mind a h�rman:

- Ti�d lesz a f�ld, �s te leszel a feje mindennek, ami csak van. Ti�d lesz az �let, mint ahogy a mi�nk is, minden a te parancsodat k�veti majd. Te leszel az �r!

Nzam�, Mebere �s Nkva visszat�rtek haz�jukba, az �gbe, az �j teremtm�ny pedig egymaga maradt idelent. �s minden engedelmeskedett neki.

De az �llatok k�z�tt az elef�nt maradt a legels�, a tigris a m�sodik �s a majom a harmadik, mert Mebere �s Nkva �ket v�lasztotta els�nek.

Nzam�, Mebere �s Nkva �gy nevezt�k el az els� embert: Fam - �s ez azt jelenti: er�.

De az els� ember sorsa rosszra fordult. B�szke volt hatalm�ra, az erej�re �s a sz�ps�g�re - mert e h�rom tulajdons�gban t�ltett az elef�nton, a tigrisen meg a majmon is -, b�szke volt arra, hogy minden �llatot legy�z�tt, �s g�g�s lett, megvetette �s nem akarta im�dni t�bb� Nzam�t:

J�j�, hol�, j�j�
fent az Isten, lent az ember
j�j�, hol�, j�j�
az Isten: Isten,
az ember: ember,
egyik is, m�sik is �r a maga hon�ban
egyik is, m�sik is ura otthon�nak.

Isten meghallotta a dalt. Kinyitotta a f�l�t:

- Ki �nekel ott lent? - Keress, kutass - v�laszolt Fam. - Ki �nekel? J�j�, hol�, j�j�! - Ki lenne h�t? �n vagyok az, �n! - ki�ltott erre Fam.

Isten megharagudott, �s mag�hoz sz�l�totta Nzal�nt, a mennyd�rg�st:

- J�jj, Nzal�n!

�s j�tt Nzal�n, rettenetes robajjal: bumm-bumm! �s az �g t�ze l�ngokba bor�totta az erd�t. Mint valami �ri�si f�klya �gett minden. F��, f�, f��! - �s minden l�ngolt. A f�ldet erd�k bor�tott�k, mint manaps�g, de �gtek a f�k, a n�v�nyek, a ban�nf�k, a mani�kaf�k, a f�ldimogyor� bokrai - minden elaszott; �gtek a vadak, a halak, a madarak - minden elpusztult, minden meghalt. De mikor Isten megteremtette az els� embert, �gy sz�lt hozz�:

- Nem fogsz meghalni.

�s amit Isten egyszer �d, azt nem vonja vissza t�bb�. Az els� ember meg�gett; vagy nem tudom, mi t�rt�nt vele. �l, de vajon hol? Ap�m nem mondta meg nekem, s �gy �n sem tudok r�la semmit, v�rjatok h�t egy kicsit.

De Isten len�zett a f�ldre, �s az fekete volt, kihalt, egyhang�, sz�gyellte mag�t, �s valami j�t akart teremteni. Nzam�, Mebere �s Nkva tan�csot tartottak �s nekifogtak:

A fekete sz�nnel bor�tott f�ldre �jabb f�ldr�teget raktak; �s kin�tt egy fa, �s n�tt, n�tt, �s amikor egy levele a f�ldre hullott le, az n�ni �s j�rni kezdett, �s �llatt� v�ltozott: elef�ntt�, tigriss�, vagy �ppen antilop lett bel�le vagy tekn�sb�ka, avagy m�sf�le, mindenf�le �llat.

�s ha v�zbe hullott egy lev�l, az �szni kezdett, �s hal lett bel�le, r�k, osztriga, kagyl� �s sok-sok m�s v�zi�llat. �s �jra azz� v�lt a f�ld, ami volt, �s ami ma is m�g.

�gy van ez, gyermekeim, s hogy �gy van, arra bizonys�g, hogy sok hely�tt, ha �sni kezdtek a f�ldben, vagy ak�r a f�ld�n heverve, kem�ny, fekete, de t�r�keny k�veket tal�ltok; dobj�tok a t�zbe, s a k� �gni fog. Ezek a k�vek a r�gi, el�gett erd�k maradv�nyai.

Nzam�, Mebere �s Nkva tan�csot tartottak: Kell, hogy vezet�j�k legyen az �llatoknak - sz�lt Mebere. - Helyes, vezet� kell nekik - mondta Nkva. - Alkossunk �jra egy embert - sz�lt erre Nzam� -, egy embert, aki olyan lesz, mint amilyen Fam volt, olyanok lesznek a l�bai, a karjai, de a feje nem lesz olyan, �s ismerni fogja a hal�lt. �s �gy is lett. Ez az ember, bar�taim, olyan volt, mint ti meg �n.

Ez az ember volt az els� igazi ember, mindny�junk atyja, �s Nzam� elnevezte Szekum�nak. De Isten nem akarta mag�ra hagyni. �gy sz�lott hozz�:

- V�gy egy f�t, �s csin�lj bel�le asszonyt magadnak. Szekum� �gy is tett, �s az asszonyt Mbongv�nak nevezte el.

K�t r�szb�l teremtette Nzam� az embereket. Szekum�t �s Mbongv�t is: az egyik r�sz k�v�l volt, �gy h�vjuk, hogy:

Gnul, a test, a m�sik r�sz a Gnulban �l, �s �gy h�vjuk, hogy: Nszisszim.

Nszisszim veti az �rny�kot, Nszisszim �s az �rny�k egy �s ugyanaz. Nszisszim �lteti Gnult, Nszisszim megy el s�t�lni �jszak�nk�nt, mikor mindenki alszik, �s Nszisszim elsz�ll, ha meghal az ember. De Nszisszim nem hal meg, am�g a Gnulj�ban van. Tudj�tok-e, hol lakik a Gnulban? A szemben. Igen, a szemben - az a kis fekete pont, amit ott l�ttok a szem k�zep�n, az a Nszisszim.

Ott fenn a csillagok �gnek
�s itt lent �g a t�z.
A sz�n a t�zhelyen,
a l�lek a szemben -
felh�, f�st �s hal�l.

Szekum� �s Mbongv� boldogan �ltek idelent, �s h�rom fiuk sz�letett, az els� Nkur, a buta, a rossz, a m�sodik Bekal�, aki semmire sem gondol, �s ez hordta h�t�n a harmadikat, M�fert, aki �gyes volt �s j�. Le�nyaik is voltak - de mit tudom �n, h�ny volt, �s a h�rom fi�nak is sz�lettek gyermekei �s azoknak is. M�fer a mi t�rzs�nk atyja. A t�bbi a t�bbi t�rzsek�.

Az els� embert, Famot Isten a f�ldbe z�rta, �s egy hatalmas nagy k�vel elz�rta a kij�ratot; de �, a hamis Fam hossz�-hossz� ideig �sott, �s egy sz�p napon kib�jt a napvil�gra.

Ki bitorolja az � hely�t e f�ld�n? A t�bbi ember. �s ki esk�d�tt bossz�t az emberek ellen? Fam. �s ki az, aki mindent megtesz, hogy �rtson nekik? Fam. �s ki az aki elrejtezik az erd�k m�ly�n, hogy meg�lje �ket, a vizek m�ly�n, hogy els�llyessze cs�nakjukat? Fam, a h�rhedt Fam.

Cs�nd! Ne besz�lj�nk olyan hangosan. H�tha hallgat�zik?

Maradjatok cs�ndben,
Fam rejtezik itt,
s az embereket bajba d�nti;
Maradjatok most cs�ndben itt!

Isten pedig t�rv�nyt adott az embereknek, az � teremtm�nyeinek. Mag�hoz h�vta Szekum�t, Mbongv�t, fiaikat �s l�nyaikat, mindenkit, kicsinyeket �s nagyokat, nagyokat �s kicsinyeket.

- �me - �gy sz�lt -, a j�v�re t�rv�nyt adok n�ktek. Engedelmeskedjetek neki:

"Ne lopj a saj�t t�rzsedben!"

"Ne �lj meg senkit, aki nem �rtott neked!"

"Ne egy�l meg senkit �jszaka!"

T�bbet nem is k�v�nok t�letek. �ljetek b�k�n falvaitokban. Aki pedig meghallgat engem, azt megjutalmazom, megadom a juss�t, a t�bbieket megb�ntetem. �gy l�szen.

�s hogy b�nteti meg Isten azokat, akik nem hallgatnak r�? �me �gy:

Mikor meghalnak, nem nyughatnak, bolyongnak az �jtszak�ban, jajgatva, szenvedve. �s mikor s�t�ts�g borul a f�ldre, a f�lelem �r�j�ban bemennek a falvakba, meg�lik vagy megsebes�tik azokat, akikkel tal�lkoznak. �s minden rosszat elk�vetnek, amit csak elk�vethetnek.

Az � tisztelet�kre t�ncoljunk a K�dzam-k�dzam gy�szt�ncot, de ez sem seg�t. S mikor azt�n minden ismer�s�k meghalt, csak akkor hallj�k meg Ngofi�nak, a hal�l madar�nak szav�t. �s akkor azt�n egyre sov�nyabbak �s sov�nyabbak lesznek, s v�g�l is meghalnak. Hov� jutnak ezek, gyermekeim? Ti �ppolyan j�l tudj�tok, ak�rcsak �n. Miel�tt �tkeln�nek a napfoly�n, hossz�-hossz� ideig egy nagy lapos k�v�n �lnek �s f�znak, nagyon f�znak.

A hideg �s a hal�l, a hideg �s a hal�l,
sz�rny� m�g hallani is,
A hideg �s a hal�l, a hideg �s a hal�l,
� any�m, sz�rny�s�g.

�s mikor mind �tkeltek a B�kum-foly�n, Nzam� hossz�-hossz� id�re bez�rja �ket az Otol�nba, arra a sz�rny� helyre, hol annyi a borzalom.

A j�k pedig visszaj�nnek hal�luk ut�n a falvakba, de �k szeretik az embereket, a temet�si �nneps�geket �s a gy�szt�nc j�lesik sz�v�knek.

�jtszaka elj�nnek azokhoz, akiket szeretnek, kellemes �lmokat hoznak nekik, megtan�tj�k �ket a hossz� �letre, gazdags�gra, h� asszonyok szerz�s�re �s sok gyermek nemz�s�re, �s kioktatj�k �ket, hogyan �ljenek meg sok �llatot a vad�szaton. �gy tudtam �n is meg�lni legut�bb egy elef�ntot.

S mikor meghaltak mindazok, akiket �let�kben ismertek, csak akkor hallj�k meg Ngofi�nak, a hal�l madar�nak hangj�t; �s akkor egyre k�v�rebbek �s k�v�rebbek lesznek, s v�g�l is meghalnak. �s azt�n hov� jutnak gyermekeim? Ti �ppolyan j�l tudj�tok, ak�rcsak �n. Isten felviszi �s oda�lteti �ket maga mell� az este csillag�ba. Innen tekinthetnek le r�nk, �s l�tnak minket, �s �r�lnek, ha l�tj�k, hogy meg�rizz�k az eml�k�ket. A halottak szemei teszik olyan f�nyess� az este csillag�t.

�me: engem, Ndumemb�t az ap�m, Mba tan�tott erre, � is az apj�t�l hallotta, de hogy a legels� kit�l hallotta, azt nem tudom, mert �n nem voltam ott. �gy volt.

(Radn�ti Mikl�s ford�t�sa)