Nehemiás könyve

Neh 1
Neh 1.1
Nehemiásnak, Hakalja fiának szavai. Amikor Artaxerxész király huszadik évének Kiszleu hónapjában Szuza várában voltam,
Neh 1.2
fölkeresett egyik testvérem, Hanani, Júdeába való emberekkel. Érdeklődtem tőlük a zsidók felől, a fogságtól megmenekült maradék és Jeruzsálem felől.
Neh 1.3
Így válaszoltak nekem: "Akik a fogságot elkerülték s ott maradtak abban a tartományban, azok nagy nyomorúságban és megalázottságban élnek. Jeruzsálem bástyája romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg."
Neh 1.4
Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe előtt.
Neh 1.5
Így szóltam: "Ó, Uram, égnek Istene, nagy és félelmetes Isten, te megtartod a szövetséget, és irgalmas vagy azokhoz, akik szeretnek és megtartják parancsaidat.
Neh 1.6
Figyeljen füled és legyen nyitva a szemed, s hallgasd meg szolgád imáját, amelyet szolgáidért, Izrael fiaiért most éjjel és nappal hozzád intézek. Megvallom Izrael fiainak vétkeit, amelyeket elkövettünk ellened. Én is, atyám háza is vétkeztünk.
Neh 1.7
Súlyosan vétettünk ellened, nem tartottuk meg parancsaidat, törvényeidet és rendelkezéseidet, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.
Neh 1.8
Emlékezz szavadra, amelyet Mózes szolgádnak jelentettél ki, amikor azt mondtad: Ha hűtlenné váltok, szétszórlak benneteket a népek közé.
Neh 1.9
Ha azonban visszatértek hozzám, megtartjátok parancsaimat és teljesítitek őket, még ha az ég széléig szét lesztek szórva, onnan is összegyűjtlek benneteket, és visszahozlak arra a helyre, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam.
Neh 1.10
A te szolgáidat és népedet nagy hatalmaddal és erős karoddal megmentetted.
Neh 1.11
Ó, Uram, halld meg szolgád könyörgését, s szolgáidnak a kérését, akik szívesen félik nevedet. Hadd legyen ma szerencséje szolgádnak, engedd, hogy kegyelmet találjon ez előtt az ember előtt!"
Neh 2
Neh 2.1
Artaxerxész király huszadik évének Niszán hónapjában egyszer éppen borról kellett gondoskodnom. Fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Azelőtt sohasem voltam szomorú.
Neh 2.2
De a király akkor megkérdezte: "Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj." Nagyon megijedtem,
Neh 2.3
és így szóltam a királyhoz: "Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg."
Neh 2.4
A király erre így szólt hozzám: "Mi a kívánságod?" Segítségül hívtam az ég Istenét,
Neh 2.5
és így válaszoltam a királynak: "Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem."
Neh 2.6
A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: "Mennyi időre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?" Meghatároztam egy időpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek.
Neh 2.7
Akkor így szóltam a királyhoz: "Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig,
Neh 2.8
továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdők felügyelőjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erőd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok." A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze.
Neh 2.9
Megérkeztem a folyamon túli helytartókhoz, és átadtam nekik a király írását. A király fegyveres és lovas tiszteket rendelt mellém kíséretül.
Neh 2.10
Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás erről értesült, nem tetszett nekik, hogy olyan ember érkezett, aki Izrael fiainak javán akar fáradozni.
Neh 2.11
Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam.
Neh 2.12
Akkor éjnek idején fölkeltem. Néhány ember elkísért, de nem mondtam meg senkinek, hogy Isten Jeruzsálem ügyében tettekre indított. Más állat nem volt velem, csak amelyen ültem.
Neh 2.13
Éjnek idején kimentem a Sárkány-forrással szemben a Völgy-kapun a Szemét-kapuig és szemügyre vettem Jeruzsálem lerombolt falát és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg.
Neh 2.14
Aztán továbbmentem a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték felé. Innen az állat már nem tudott továbbmenni.
Neh 2.15
Így éjnek idején fölmentem végig a Völgyön, és megvizsgáltam a falat, aztán visszatértem a Völgy-kapuhoz, s hazatértem.
Neh 2.16
A vezetők nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni. Egészen addig senkivel nem közöltem a zsidók közül: sem a papokkal, sem az előkelőkkel, sem az elöljárókkal, sem pedig a többiekkel.
Neh 2.17
De akkor így szóltam hozzájuk: "Látjátok, milyen nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak bennünket miatta!"
Neh 2.18
Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is. Így válaszoltak: "Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!" S nekiláttak ennek a derék munkának.
Neh 2.19
Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás, meg az arab Gesem megtudta, gúnyolódott rajtunk és megvetett minket. "Mit műveltek ott?" - kérdezték. "Tán föl akartok lázadni a király ellen?"
Neh 2.20
De így válaszoltam nekik: "Az ég Istene sikerre viszi ügyünket. S mi az ő szolgái nekilátunk és építünk. Nektek meg nincs Jeruzsálemben sem részetek, sem jogotok, sem emléketek."
Neh 3
Neh 3.1
Eljasib, a főpap, és testvérei, a papok nekiláttak és fölépítették a Juh-kaput. Megerősítették gerendákkal, aztán elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és folytatták az építést egészen a Hananeel toronyig.
Neh 3.2
Mellettük a jerikóiak építettek, aztán Imri fia, Zakkur épített,
Neh 3.3
Hasszenaa fiai a Hal-kaput építették, megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait.
Neh 3.4
Mellettük Hakkosz fiának, Urijának a fia, Meremot végezte a javítást, őmellette pedig Mesezabel fiának, Berekjának a fia, Mesullam végezte a javítást, oldalán pedig Cádok, Baana fia.
Neh 3.5
Mellettük a tekoai emberek végezték a javítást. Előkelőik azonban nem hajtották nyakukat uraik szolgálatába.
Neh 3.6
Az Új városnegyed kapuját Paszeah fia, Jojada és Beszodia fia, Mesullam javította. Megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait.
Neh 3.7
Mellettük a gibeoni Melatja és a Meronotba való Jadon végezte a javítást, továbbá a Gibeonba és Micpába való emberek, akik a folyamon túli kormányzó ítélőszéke alá tartoztak.
Neh 3.8
Mellettük Uziel aranyműves végezte a javítást, Harhaja fia, őmellette pedig Hananja az illatszerkészítők testületéből. Megerősítették Jeruzsálemet egészen a Széles-falig.
Neh 3.9
Mellettük Hur fia, Refaja végezte a javítást, a jeruzsálemi kerület felének az elöljárója.
Neh 3.10
Mellette Harumaf fia, Jedaja végezte a javítást, a saját házával szemben. Mellette Hasabneja fia, Hattus végezte a javítást,
Neh 3.11
Harim fia, Malkija és Pahat-Moab fia, Hassub egy másik falrészt javított, egészen a Kemence-toronyig.
Neh 3.12
Mellette Hallohes fia, Sallum végezte a javítást lányaival, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója.
Neh 3.13
A Völgy-kapunál Hanun végezte a javítást és Zanoah lakói. Fölépítették és elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és felraktak 1000 könyöknyi falat egészen a Szemét-kapuig.
Neh 3.14
A Szemét-kaput Rekab fia, Malkijja javította, a Bet-kah-Kerem kerület elöljárója, ő maga és fiai. Elhelyezte a kapu szárnyait, zárait és sarkait.
Neh 3.15
A Forrás-kaput Kol-Hozé fia, Sallum javította, a Micpa kerület elöljárója. Fölépítette, befedte s elhelyezte a kapu szárnyait, a zárakat és a sarkakat. Ezenkívül a vízvezeték víztárolójának falát is fölépítette a királyi kertnél, egészen a lépcsőig, amely Dávid városából ereszkedik alá.
Neh 3.16
Aztán Azbuk fia, Nehemiás, a Bet-Cur kerület felének elöljárója végezte a javítást egészen addig a részig, amely Dávid sírjával szemben van, valamint a mesterségesen készített víztárolóig és a Vitézek házáig.
Neh 3.17
Utána a leviták végezték a javítást: Bani fia, Rehum. Mellette Hasabja, a Keila kerület felének elöljárója végezte a javítást, a saját kerülete nevében.
Neh 3.18
Majd testvérei végezték a javítást: Henadad fia, Binnui, a Keila kerület felének elöljárója.
Neh 3.19
Mellette Micpa elöljárója, Jesua fia, Ezer végzett javítást egy másik szakaszon a Szegletnél, a Fegyverraktár feljárójával szemben.
Neh 3.20
Utána Zabbai fia, Báruk javított egy másik szakaszt, a Szeglettől egészen Eljasib főpap házának kapujáig.
Neh 3.21
Őutána Hakkosz fiának, Urijának a fia, Meremot végzett javítást egy másik szakaszon; Eljasib házának bejáratától Eljasib házának végéig.
Neh 3.22
Őutána a környéken lakó papok dolgoztak az építkezésen.
Neh 3.23
Utánuk Benjamin és Hassub végeztek javítást saját házukkal átellenben. Utánuk Anania fiának, Maaszejának a fia, Azarja végzett javítást a saját háza mellett.
Neh 3.24
Utána Henadad fia, Binnui végzett javítást egy másik szakaszon, Azarja házától egészen a Szegletig.
Neh 3.25
Őutána Uzai fia, Palal végzett javítást a torony szegletével szemben, amely a börtön udvarán a felső királyi palota fölé nyúlik. Utána Paros fia, Pedaja végzett javítást,
Neh 3.26
kelet felé a Víz-kapuig, a kiemelkedő toronnyal átellenben.
Neh 3.27
Őutána a tekoai emberek javítottak egy másik szakaszt a kiemelkedő nagy toronnyal szemben az Ofel faláig.
Neh 3.28
A Ló-kaputól kezdve a papok végezték a javítást, mindenki a saját háza előtt.
Neh 3.29
Őutánuk Immer fia, Cádok végzett javítást a saját házával szemben. Utána Sekanja fia, Semaja, a Keleti kapu őre végzett javítást.
Neh 3.30
Őutána Selemja fia, Hananja, és Szalaf hatodik fia, Hanun javított egy másik szakaszt. Őutána Berekja fia, Mesullam végzett javítást a saját házával szemben.
Neh 3.31
Őutána Malkija, az aranyművesek testületének tagja végzett javítást az Őrkapuval szemben a templomszolgák és a kereskedők házáig, egészen a sarkon levő erkélyig.
Neh 3.32
A sarkon levő erkély és a Juh-kapu között az aranyművesek és a kereskedők végezték a javítást.
Neh 3.33
Amikor Szanaballat megtudta, hogy fölépítjük a falat, haragra gyulladt és nagyon ingerült lett. Gúnyolódott a zsidókon,
Neh 3.34
és ilyeneket mondott testvérei és Szamaria hadserege előtt: "Mit akarnak ezek a nyomorult zsidók?... Be is akarják tán egyszer fejezni? Életre tudják kelteni a köveket a romhalmazból, amikor a tűz martaléka lettek?"
Neh 3.35
Az ammonita Tóbiás is csatlakozott hozzájuk, s így szólt: "Csak hadd építsenek! Hiszen ha egy róka nekirugaszkodik, át tudja ugrani kőfalukat."
Neh 3.36
Istenünk, halld meg, hogy csúfolnak minket! Gúnyolódásuk hulljon vissza fejükre. Legyen részük megvetésben fogságnak a földjén.
Neh 3.37
Ne takard el gonoszságukat, és bűnük ne nyerjen színed előtt megbocsátást, mert megvetették az építkezőket.
Neh 3.38
Tovább építettük a falat, és a munka félig elkészült. A nép ugyanis szívvel-lélekkel dolgozott.
Neh 4
Neh 4.1
Amikor Szanaballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és Asdod lakói megtudták, hogy Jeruzsálem falának helyreállítása előrehaladt, hiszen a rések eltűntek, haragra gyulladtak.
Neh 4.2
Mindannyian összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen, megtámadják és zavart keltenek.
Neh 4.3
Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal őröket állítottunk ellenük.
Neh 4.4
Júda azonban így beszélt: "A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!"
Neh 4.5
Ellenségeink így vélekedtek: "Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk őket és véget vetünk a munkának."
Neh 4.6
De történt, hogy a közelükben lakó zsidók tízszer is figyelmeztettek minket: "Ellenünk vonulnak minden helységből, ahol csak laknak!"
Neh 4.7
Felsorakoztak ezért a mélyen fekvő részeken, a fal mögötti nyílt téren felállítottam a népet a nemzetségek rendjében kardostul, lándzsástul és íjastul.
Neh 4.8
Láttam, hogy félnek, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: "Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért."
Neh 4.9
Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk (a dologról), és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához.
Neh 4.10
Ettől a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött,
Neh 4.11
amely a falat építette. A teherhordók szintén föl voltak fegyverezve: egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították.
Neh 4.12
Az építők közül is, amíg dolgozott, mindegyik derekára csatolta kardját, az meg, aki a kürtöt fújta, mellettem állt.
Neh 4.13
Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: "Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol:
Neh 4.14
gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk."
Neh 4.15
Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig.
Neh 4.16
Akkortájt még ezt is mondtam a népnek: "Mindenki maradjon éjszakára szolgájával Jeruzsálemben: töltsük az éjszakát őrködéssel, a nappalt pedig munkával!"
Neh 4.17
Én magam, testvéreim, embereim meg a kíséretemben levő őrök még a ruhánkat sem vetettük le. Mindenki kéznél tartotta fegyverét.
Neh 5
Neh 5.1
A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen.
Neh 5.2
Némelyek ezt mondták: "Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat, hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk."
Neh 5.3
Mások így szóltak: "Mezeinket, szőleinket, házainkat kell elzálogosítani, hogy gabonához jussunk az éhínség idején."
Neh 5.4
Voltak, akik így beszéltek: "Kölcsönt kell vennünk földjeinkre és szőleinkre, hogy megfizethessük a királynak az adót.
Neh 5.5
Pedig mi is ugyanolyan húsból valók vagyunk, mint testvéreink, s gyermekeink is olyanok, mint az ő gyermekeik. El kell adnunk fiainkat és lányainkat rabszolgának. Lányaink közül némelyeket már eladtunk! Nem tehetünk ellene semmit, hiszen földjeink és szőleink már másoké lettek."
Neh 5.6
Amikor panaszukat és ezeket a szavakat meghallottam, nagyon megharagudtam.
Neh 5.7
Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az előkelőket és az elöljárókat. Így szóltam hozzájuk: "Milyen terhet raktok testvéretekre!" Majd népes gyűlést hívtam össze ellenük,
Neh 5.8
és így szóltam hozzájuk: "Mi tehetségünkhöz képest kiváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig most eladjátok testvéreiteket, hogy majd váltsuk ki őket." Erre hallgattak, és nem tudtak mit válaszolni.
Neh 5.9
Aztán folytattam: "Amit tesztek, az nem helyes. Nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy elkerüljétek az ellenséges népek gyalázkodásait?
Neh 5.10
Magam is, testvéreim és embereim is adtunk nekik pénzt és gabonát, s most elengedjük nekik ezt a tartozást.
Neh 5.11
Adjátok nekik késedelem nélkül vissza a földjüket, szőlőjüket, olajfájukat és házukat. Engedjétek el nekik, amivel pénzben, gabonában, borban és olajban tartoznak nektek, amit kölcsönadtatok nekik."
Neh 5.12
Így válaszoltak: "Visszaadjuk, nem követelünk tőlük többé semmit, s úgy teszünk, ahogy mondtad." Erre megeskettem őket - miután odahívtam a papokat -, hogy ígéretük szerint járnak el.
Neh 5.13
Majd kiráztam köntösömet és ezt mondtam: "Isten így rázzon ki házából, vagyonából minden embert, aki nem tartja meg ezt az ígéretet. Ilyen kirázott és üres legyen!" Az egész gyülekezet ráfelelte: "Úgy legyen!" -, és dicsőítette az Urat. A nép pedig a határozat értelmében járt el.
Neh 5.14
Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évig - tizenkét éven át -, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét.
Neh 5.15
A régi kormányzók ugyanis, akik előttem voltak, súlyos terheket raktak a népre. Minden napra 40 sékel ezüstöt szedtek tőlük kenyérre való járandóság címén, és szolgáik is szorongatták a népet. Én nem tettem így, istenfélelemből.
Neh 5.16
A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet. S embereim is mind megfogták a dolog végét.
Neh 5.17
A vezetők és az elöljárók asztalomnál étkeztek, mintegy százötven férfi, nem számítva azokat, akik a környező népek közül csatlakoztak hozzánk.
Neh 5.18
Naponta elkészítettek a költségemre egy ökröt, hat hízott kost s szárnyasokat. Ezenkívül minden tizedik napon hoztak rengeteg tömlő bort. Mindezek ellenére sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre.
Neh 5.19
Emlékezzél meg, Istenem, a javamra arról, amit ezért a népért tettem.
Neh 6
Neh 6.1
Amikor Szanaballat, Tóbiás, az arab Gesem és a többi ellenségünk megtudta, hogy fölépítettem a falat, s többé már nincs rajta rés - csak a kapuszárnyakat nem szereltem akkor még föl -,
Neh 6.2
Szanaballat és Gesem ezt az üzenetet küldték: "Gyere el, találkozzunk Hak-Kefirimben, az Ono völgyében." Az volt a szándékuk, hogy elbánjanak velem.
Neh 6.3
Követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: "Nagy munkában vagyok, nem tudok elmenni. Abbamaradna a munka, ha itt hagynám, s elmennék hozzátok."
Neh 6.4
Négyszer intézték hozzám ugyanezt a meghívást, és én mindig ugyanazt a választ adtam nekik.
Neh 6.5
Akkor Szanaballat ötödször is elküldte hozzám szolgáját, nyílt levél volt a kezében.
Neh 6.6
Ezt írta benne: "A népek között az a hír terjedt el - Gasmu is megerősíti -, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni. Azért építetted föl a falat, mert te akarsz a királyuk lenni.
Neh 6.7
Prófétákat rendeltél, hogy Jeruzsálemben hirdessék rólad: Júdának királya van. Ez a hír eljut a király füléhez, ezért gyere, tanácskozzunk egymással!"
Neh 6.8
Én azonban ezt a választ küldtem neki: "Semmi sem történt meg abból, amit állítasz, csak te találtad ki."
Neh 6.9
Meg akartak félemlíteni minket, és azt gondolták: "Kezük abbahagyja a munkát és nem fejezik majd be." De ellenkezőleg, erőt gyűjtöttem kezembe.
Neh 6.10
Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: "Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!"
Neh 6.11
De én azt válaszoltam: "Elmenekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan mehetne be a templomba a magamfajta ember, hogy megmentse életét? Nem megyek be."
Neh 6.12
Világosan láttam ugyanis, hogy nem Isten küldte, hanem csak azért mondta rám ezt a prófétai szózatot, mert Tóbiás megvesztegette,