6.    Prámáná-vipárjájá-vikálpá-nidrá-szmritájáh.

6.    ... helyes tudás, ... téves tudás, ... fantázia; képzelet, ... alvás, ... (és) emlékezet

6.    Ezek: a helyes tudás, a téves tudás, a képzelődés, az alvás és az emlékezet.

Az ötszörös osztályozás felületes vizsgálata ismételten igen furcsának tűnhet, azonban a mélyrehatóbb tanulmányozásból ki fog derülni, hogy az az osztályozás tökéletesen tudományos. Ha mentális életünket tartalmára vonatkozóan elemezzük, akkor azt vesszük észre, hogy nagyon változatos és sok képből tevődik össze, azonban ezen képek közelebbi tanulmányozásából rájövünk arra, hogy mindet az ebben a szútrában felsorolt öt nagy alcímbe lehet osztályozni. Mielőtt mindegyikkel külön foglalkozunk a következő öt szútrában, igyekezzünk általában megérteni az osztályozás alapjául szolgáló rendszert.

Prámáná és vipárjájá tartalmazza mindazon képeket, amelyeket a külső világ tárgyaival, az érzékszerveken át létrejövő közvetlen érintkezés valamilyen fajtája alakít ki. Vikálpá és szmriti tartalmazza az elmének mindazokat a képeit és módosításait, amelyek bármilyen közvetlen külvilági kapcsolat nélkül jönnek létre. Ezek az alsó elme független tevékenységének eredményei, azoknak az érzékeléseknek a felhasználásával, amelyeket az elme már korábban összegyűjtött és tárolt. Szmriti, vagy emlékezet esetén ezeket az érzékeléseket az elme hűségesen reprodukálja, vagyis abban a formában és rendben, ahogyan azok az érzékszerveken át már korábban érkeztek. Vikálpá, vagy képzelet esetében pedig ezeket az érzékeléseket, az elmében lévő érzékelési anyagból, bármilyen formában és rendben reprodukálja. A képzelet ezeket az érzékeléseket bármilyen egybehangzó, vagy nem egybehangzó formában és rendben kombinálhatja, azonban az érzékelések kombihálásának ereje az akarat ellenőrzése alatt van. Az álom állapotában az akarat nem ellenőrzi ezeket a kombinációkat és azok a tudat előtt rendszertelen, fantasztikus és gyakran abszurd kombinációban jelennek meg, amelyeket bizonyos mértékig a tudatalatti elme kívánságai befolyásolnak. A magasabb én, akaratával és értelmével, mintegy a tudat küszöbe mögé vonult vissza. Az alsó elmét az aggyal összebonyolódottan hagyva, azonban megfosztatlan az értelem ésszerűsítő és az akarat ellenőrző befolyásától. Amikor az elmének még ez a maradéka is visszahúzódik az agytudat küszöbe mögé, akkor álomtalan vagy nidrá alvás következik be. Ebben az állapotban az elmében nincsenek mentális képek. Az elme saját síkján folytatja tevékenységét, azonban képei nem vetítődnek a fizikai agy képernyőjére.

Ezután az előbbi megállapítások fényében vizsgálja meg a tanulmányozó a saját mentális tevékenységét. Vegye szemügyre a nevekkel és formákkal dolgozó alsóbb konkrét elméje bármely módosítását és állapítsa meg vajon ezen öt csoport egyikéhez, vagy másikához sorolható-e. Meglepetéssel fogja tapasztalni, hogy a konkrét elme minden módosítását lehet ezen beosztások egyike vagy másika szerint osztályozni és ezért ez az osztályozási rendszer teljesen ésszerű. Az is igaz, hogy az elemzéskor sok módosítást fogunk összetettnek és két vagy több csoporthoz tartozónak találni, azonban a különféle összetevőik mind beleilleszkednek az öt csoport egyikébe, vagy másikába. Ezért nevezik a vrittiket pánncsátájjáh-nak, ötszörösnek.

Valaki azt is megkérdezhetné, hogy miért csak az alsóbb konkrét elme módosításait vették a csittá-vrittik osztályozásánál számításba. Csittá magába foglalja az elme összes szintjét, amelyek legalsóját a  mánomájákosán át működő alsóbb mánásznak nevezik, és amely konkrét mentális képekkel, nevekkel és formákkal foglalkozik. Erre a kérdésre adandó válasz nyilvánvaló. Az egyszerű ember, akinek tudata az alsóbb elmére korlátozódik, csak ezeket a konkrét képeket képes felfogni, amelyek a fizikai érzékszervek működéséből származnak. Az elme magasabb szintjeinek megfelelő csittá-vrittik, annak ellenére, hogy határozottabbak és élénkebbek és közvetve fejezhetők ki az alsóbb elmén át, túl vannak a felfogáson és a számádhi állapotában foghatók fel csak a saját síkjukon, amikor a tudat túlhalad az alsóbb elmén. A szádháká által ismert és általa megértett csittá-vrittik legalsóbb fajtájának ellenőrzésével és elnyomásával kezdődik a jóga. A magasabb szinteknek megfelelő csittá-vrittik kezelésével nem lehetne célt elérni, még ha a közönséges osztályozással megközelíthetők lennének is. A szádhákának várni kell addig, amíg megtanulja a számádhi technikáját.

Foglalkozzunk most egyénileg és egyenként az ötféle módosítással.