Az ember hatmilli�rd m�sik ember k�z�tt is egyed�l van, s �ppen �gy f�l a hal�lt�l, a betegs�gt�l, a f�jdalomt�l, pontosan ugyan�gy keresi a megv�lt�st, a hitet, a boldogs�got, mint k�tezer �vvel ezel�tt.

Csak nehezebben tal�lja meg. Sokan vannak k�r�l�tt�nk olyanok, akik egy k�l�n�s, visszat�r� �lom, egy reinkarn�ci�s hipn�zis sor�n el�b�j� eml�k vagy egy s�lyos baleset ut�n �t�lt hal�l k�zeli �lm�ny hat�s�ra megv�ltoznak. Hinni kezdik, hogy van �let az �let ut�n, hogy l�pteinket angyalok �rzik, s hogy legf�bb dolgunk megtudni, miv�gre sz�lett�nk meg a f�ldre. Ezek az emberek sorsford�t� �lm�nyeikr�l nem sz�vesen besz�lnek. Tal�n a megb�lyegz�st�l f�lnek, tal�n csak nem �rzik sz�ks�g�t annak, hogy m�sokat gy�zk�djenek. N�h�nyan, akik m�gis v�llalt�k a besz�lget�st, legbens� meggy�z�d�s�ket osztj�k most meg �n�kkel.

L�tezik egy t�k�letes vil�g

Sziszi becenev�t m�g gyerekkor�ban kapta, a g�d�ll�i Sisi-kast�lyban, ahol �desanyja dolgozott.
– Tizennyolc �ves korom �ta tudom – mondja –, hogy a szenved� lelkek gy�gy�t�sa a dolgom ezen a vil�gon. Akkor t�rt�nt, hogy a b�ty�m rozzant aut�j�val ment�nk hazafel� M�riabesny�r�l G�d�ll�re. Egy vel�nk szemben j�v� aut� �tt�rt a mi s�vunkba, �s front�lisan �tk�z�tt vel�nk. Akkoriban m�g nem volt biztons�gi �v a kocsikban. �n a legvesz�lyesebb helyen, el�l, az any�s�l�sen fecsegtem, s �szre sem vettem a fel�nk sz�guld� aut�t.

A sz�lv�d�n �t kirep�ltem az �l�sb�l. Ezt persze k�s�bb mes�lt�k el nekem. �n csak arra eml�kszem, hogy l�ttam magam valahonnan f�ntr�l az �t sz�l�n fek�dni, tudtam, hogy a k�r�m gy�l� emberek azt hiszik, valamilyen s�lyos bels� v�rz�sem van, mert a sz�mb�l �mlik a v�r, mik�zben tudtam, hogy csak az orrom v�rzik. �s ezt meg is akartam mondani nekik, de nem volt hangom. K�zben zen�t hallottam, kellemes csilingel�, mindent bet�lt� zen�t, �s �rz�keltem a f�nyt.

K�l�n�s b�kess�g �s testtelen l�nyek, ismer�s �s ismeretlen l�tez�k vettek k�r�l, k�nny� voltam, nem �reztem f�jdalmat, f�lelmet. Arra gondoltam, ha ez a hal�l, akkor ez j�. �s sz�lni akartam az orvosoknak, akik pr�b�ltak �jra�leszteni, hogy hagyjanak b�k�n, �n j�l vagyok. Azt�n egy hang sz�lt.

Nem emberi nyelven besz�lt, nem a f�lemmel hallottam, amit mond, hanem az eg�sz testem �rz�kelte. A hang azt k�z�lte, hogy vissza kell t�rnem, mert felel�s vagyok a gyerekeim�rt. Azt�n m�r csak a f�jdalomra eml�kszem. Arra, hogy fekszem a k�rh�zi �gyon, �s mindenki azt mondja, milyen szerencs�s vagyok. �n pedig pr�b�lom megmagyar�zni, hogy ez egy �ri�si t�ved�s. Akkor lenn�k szerencs�s, ha nem kellett volna visszaj�nn�m, mert ott fent van egy t�k�letes vil�g. Id�vel azt�n r�j�ttem, hogy ezt senki sem hiszi el nekem. De �n bel�l az�ta j�l tudom, hogy a t�k�letess�g akkor j�n el, ha fizikai test�nkb�l siker�l majd kiszabadulnunk.

Addig azonban k�teless�geink vannak ezen a f�ld�n. Nem v�letlen�l sz�lett�nk �ppen most �s �ppen arra a helyre, ahol vagyunk. Nem v�letlen�l kaptuk a csal�dunkat, ahov� megsz�lett�nk, gyerekeinket, akiket mi hoztunk vil�gra. Sok �vnek kellett azonban eltelnie, mire rengeteg tanul�s, sok csal�d�s, betegs�g, lelki �s fizikai f�jdalom ut�n megtal�ltam a nekem kijel�lt utat. Az�ta gy�gy�t�ssal foglalkozom.