Oda�t lenni j�
�rvai Attila, a Magyarorsz�gon tapasztalt hal�l k�zeli �lm�nyek kutat�ja t�bb mint ezer olyan emberrel besz�lt m�r, akik visszat�rtek a klinikai hal�l �llapot�b�l.
– A klinikai hal�l �llapot�b�l visszat�rt emberek t�bbs�ge – mondja –, kor�t�l, vall�s�t�l, neveltet�s�t�l f�ggetlen�l, nagyon hasonl� �lm�nyekr�l, �szlel�sekr�l sz�molt be. B�ke �s f�jdalommentess�g, a testenk�v�lis�g megtapasztal�sa, pontos vizu�lis �rz�kel�s, alag�t�lm�ny, f�nyes l�nyekkel val� tal�lkoz�s, visszatekint�s, lebeg�s �s emelked�s, vonakod�s a visszat�r�st�l. S b�r tapasztal�saik bizonyos ponton elt�r�ek lehetnek, az igazi, m�ly �lm�ny hat�s�ra szinte mindegyik�k azt vallja, hogy az �letben a legfontosabb dolog a szeretet. Azt �ll�tj�k, hogy mindenki valamilyen feladattal sz�letik erre a f�ldre, �s addig nem lel nyugalmat, m�g ezt a karmikus feladat�t meg nem tal�lja. Ez�rt �letszeml�let�k megv�ltozott, seg�t�k�szebbek �s der�sebbek lettek, miut�n visszat�rtek a hal�lb�l. Minden jel arra utal, hogy hal�lunk ut�n szembes�ln�nk kell azzal, amit �let�nkben tett�nk, �t kell �ln�nk a m�soknak okozott szenved�seket. Mert mindenki egyazon gy�k�rb�l ered, �s amit tesz�nk m�sokkal, tulajdonk�ppen magunkkal tessz�k. Ak�r j�t, ak�r rosszat. Az egyik legmegr�z�bb t�rt�net, amit hallottam, amelyet az Interj� a hal�llal c�m� �j k�nyvemben is k�zl�k, egy nyolc�ves kisl�ny eml�ke a betegesked� �desanyj�r�l.
„Hazafel� tartottam a k�tr�l – mes�lte a kisl�ny –, vizet vittem betegesked� �desany�mnak, amikor az �ton �t l�ttam legszebb ruh�j�ban. Anya, mondtam neki csod�lkozva, hogy ker�lsz ide? Kisl�nyom, kezdte �, el kell mennem. Mondd meg ap�dnak, hogy ne agg�djon miattam. Amikor haza�rtem, megd�bbenve l�ttam, hogy ap�m any�m halottas�gya mellett leborulva s�r. Elmondtam neki, hogy �n tal�lkoztam any�val, de ap�m �gy n�zett r�m, mint egy elmeh�borodottra. Az�ta soha senkinek nem besz�ltem err�l. El�g, ha �n tudom, hogy j� helyen van, �s hal�lom ut�n �jra tal�lkozunk.”
Munk�m sor�n rengeteg hasonl� t�rt�netet hallottam, melyek elt�rnek egym�st�l, de szinte valamennyien �ll�tj�k, hogy m�r nem f�lnek a hal�lt�l, legfeljebb az oda vezet� �tt�l, mert megtapasztalt�k, hogy oda�t lenni j�.