Tar­ta­lom

Húsvéti vigasz....................................................................................... 2

Ho­gyan ala­pí­tot­ták az „Égi Vi­lá­gos­ság”-ot?............................................ 3

Dr. Grünhut Adolf em­lé­ke..................................................................... 5

Cse­ve­gé­sek a szel­lem­vi­lág­ból................................................................. 7

Ezüstkoporsó....................................................................................... 12

Húsvét................................................................................................ 12

Csodák............................................................................................... 19

Mit ér­tünk mi  l é l e k  és  s z e l l e m  alatt?........................................ 20

Van-e hal­ha­tat­lan lélek (szel­lem)?........................................................ 25

Szé­che­nyi Ist­ván gróf szel­le­mi nyi­lat­ko­za­ta a ma­gyar nem­zet­hez    

a túl­vi­lág­ról......................................................................................... 36

Dr. Hillebrand Jenõ: A diadalmas spiritizmus (folyt.).............................. 38

Élet és halál (folyt.)............................................................................. 44

Húsvéti vigasz

Ti elfáradt lelkek,            Megmutattam néktek

Ti Golgotát járók,           Bünnélküli lényem

Ti vérzõk, ti búsak!          S nagypénteki gyászom,

A husvéti fénybõl             Érettetek való

A legszebb sugarak         Igaz messiási

Tireátok hullnak.             Önfeláldozásom.

Tihozzátok beszél            De az én Atyám is

A feltámadt Krisztus         Megbizonyitotta

A legédesebben : --          Igaz fiúságom':

"Édes gyermekeim,          Húsvét hajnalára

0h ne csüggedjetek!        Égi ragyogásba'

Bizzatok Énbennem!        Volt feltámadásom.

Én, a feltámadás,             Én e ragyogásból

Igazság és élet                 Fonom néktek is meg

Bizony mondom nektek    Égi koronátok,

Hogy a mennyei szent      Ha a szenvedések

Örök haza felé                Véres, kinos utját

Golgoták vezetnek..         Hittel megjárjátok.

Ne csüggedjetek hát!      Édes gyermekeim,

Hiszen tudjátok, hogy    Jertek hát utánam,

Elõttetek járok;-              Oh jertek ujjongva!

S az én utamon sem         A bûnök földjéröl

Nyiltak más virágok:       Én oda vezetlek

Csupán vérvirágok...       Tiszta otthonomba.

.

Megmutattam néktek,                  S hogyha majd oti Iesztek:

Hogy kell a keresztet      Minden szenvedéstek,

Türelemmel vinni,                        Minden könnyhullástok,

S hogyan kell a kínok                 Amely szellemetek

Keserü kelyhébõl             Hótisztára mossa: -

Imádkozva inni.              Áldani fogjátok."

  Vitovszky István

Ho­gyan ala­pí­tot­ták az „Égi Vi­lá­gos­ság”-ot?

Az „Égi Vi­lá­gos­ság” ala­pí­tá­sa ak­kor ke­rült szó­ba, ami­kor egy­le­tünk 1898 fo­lya­mán tes­pe­dé­sé­bõl új élet­re lát­szott éb­red­ni. Az új­ta­gok, és kö­zü­lük el­sõ­sor­ban né­hai Tó­völ­gyi Ti­tusz szó­ba hoz­ták és az egye­sü­let ak­ko­ri el­nö­ké­vel, a fe­lejt­he­tet­len Dok­tor bá­csink­kal meg­be­szél­ték, hogy jó vol­na egy­le­ti köz­lönyt ala­pí­ta­ni, mely bá­ró Mi­kes Já­nos lap­ja, a „Rej­tel­mes Vi­lág” mel­lett, eset­leg ez­zel szem­ben, egye­sü­le­tünk irá­nyát Ma­gyar­or­szá­gon kép­vi­sel­né. A „Rej­tel­mes Vi­lág” ugyan­is in­kább a kí­sér­le­te­zõ spi­ri­tiz­must is­mer­tet­te és ha­tá­ro­zott ál­lást fog­lalt az új­ra­szü­le­tés ta­ná­val szem­ben. Mint­hogy azon­ban a re­in­kar­ná­ció szel­le­mi ve­ze­tõ­ink ta­ní­tá­sa sze­rint egyik alap­té­te­le a spi­ri­tiz­mus­nak, mely a föl­di élet szám­ta­lan rej­té­lyét meg­ma­gya­ráz­za, itt volt az ide­je, hogy a ta­nunk iránt ér­dek­lõ­dõ ol­va­só­kö­zön­sé­get az új­ra­szü­le­tés fe­lõl is tá­jé­koz­tas­suk.

La­pun­kat „Vi­lá­gos­ság” cím alatt akar­ták meg­je­len­tet­ni, azon­ban mi­kor ezt a pol­gár­mes­ter­nek be­je­len­tet­ték, ak­kor ki­tûnt, hogy ilyen cím alatt már lé­te­zik más, elektrotechikai fo­lyó­irat, és két lap nem vi­sel­he­ti ugyan­azt a ne­vet. A ter­ve­zõk te­hát kény­te­le­nek vol­tak a ne­vet meg­vál­toz­tat­ni. Így lett be­lõ­le „Égi Vi­lá­gos­ság”.

Az el­sõ szám 1898. de­cem­ber 21-én je­lent meg, mely­nek élén Dok­tor bá­csi a lap és a spi­ri­tiz­mus prog­ram­ját be­ha­tó­an is­mer­tet­te. Ez­zel meg­je­lent a spi­ri­tiz­mus­nak egye­sü­le­tünk ál­tal kép­vi­selt irány­za­ta is­mét a ma­gyar kö­zön­ség elõtt, mert né­met nyel­vû ki­adá­sai „Reflexionen aus des Geisterwelt” és „Reformierende Blätter” cím alatt már a het­ve­nes és nyolc­vanas évek­ben lát­tak nap­vi­lá­got.

Az „Égi Vi­lá­gos­ság” mind­járt meg­je­le­né­se után éles tá­ma­dá­sok­nak volt ki­té­ve. De nem a ma­te­ri­á­lis ala­pon nyug­vó na­pi­saj­tó, ha­nem a „Rej­tel­mes Vi­lág” ré­szé­rõl. Mi­kes bá­ró ugyan­is ha­tá­ro­zott el­len­sé­ge volt az új­ra­szü­le­tés ta­ná­nak és éles po­lé­mi­át kez­dett e fel­fo­gás el­len lap­já­ban.

Mi­kes te­hát kereszteshadjáratot in­dí­tott lap­já­ban a re­in­kar­ná­ció el­len, s min­den szám­ban volt va­la­mi ilyes irány­za­tú cikk. De az „Égi Vi­lá­gos­ság” sem ma­radt adó­sa. Tó­völ­gyi vér­be­li hír­lap­író lé­té­re éle­sen vá­la­szolt. Így folyt a po­lé­mia az el­sõ év­ben és a má­so­dik év ele­jén.

A foly­to­nos polémia a „Rej­tel­mes”-sel bos­­szan­ta­ni kez­dett. Az a gon­do­lat ér­le­lõ­dött meg ben­nem, hogy nin­csen sem­mi ér­tel­me an­nak, hogy a spi­ri­tiz­mus két test­vér­irány­za­ta té­páz­za egy­mást. Gyor­san el­ha­tá­roz­tam ma­ga­mat és cikket ír­tam er­rõl „Spi­ri­tiz­mus és spi­ri­tu­a­liz­mus” cím alatt. A cik­ket a múl­ta­kon okul­va nem Ti­tusz test­vé­rem­nek, ha­nem Dok­tor bá­csi­nak ad­tam át az­zal a ké­rés­sel, hogy ha jó­nak ta­lál­ja, je­len­tes­se meg az „Égi Vi­lá­gos­ság”-ban. Dok­tor bá­csi­val ak­kor már olyan bi­zal­mas vol­tam, hogy nyíl­tan elõ­ad­hat­tam ne­ki az oko­kat, me­lyek er­re kényszerítettek. Doktor bácsi azu­tán el­ol­vas­ván, az­zal ad­ta át a cik­ket Tó­völ­gyi­nek, hogy a cik­ket jó­nak ta­lál­ja és az je­len­jék meg a leg­kö­ze­leb­bi szám­ban. Ti­tusz test­vé­rünk a cik­ket ma­gá­hoz vet­te és szót­la­nul ha­za­ment. Más­nap ha­tá­ro­zott hangon írt Dok­tor bá­csi­nak, hogy ki­kö­ti ma­gá­nak, mi­sze­rint a lap szel­le­mi tar­tal­ma fe­lett ezen­túl ki­zá­ró­lag õ, a fe­le­lõs szer­kesz­tõ dönt­sön, és ha  nem akar­ják meg­en­ged­ni, ak­kor le­mond a szer­kesz­tõ­ség­rõl.

Mi­kor azu­tán Dok­tor bá­csi­hoz fel­men­tem, én vol­tam az el­sõ, aki­vel a nagy ese­ményt kö­zöl­te. Ször­nyen el­szé­gyell­tem ma­ga­mat, hogy cik­kem mi­att ek­ko­ra fel­for­du­lás tör­tént. De alig vá­la­szol­tam pár szót Dok­tor bá­csi ki­je­len­té­se­i­re, meg­je­lent ott Jó­zsef, Izi­dor, Ödön és W. Ala­jos test­vér, ki­ket, úgy lát­szik, Dok­tor bá­csi hí­vott ma­gá­hoz. Szé­gyen­kez­ve kel­lett a le­ve­let még egy­szer vé­gig­hall­gat­nom. Mély csönd után meg­szó­lalt Izi­dor test­vé­rünk, és azt mond­ta, hogy ha mi fi­a­ta­lab­bak, Ödön, Ala­jos és én támo­gat­juk mun­ká­já­ban a Dok­tor bá­csit a lap szer­kesz­té­sé­nél, ak­kor vegyük Ti­tusz le­mon­dá­sát saj­ná­lat­tal tu­do­má­sul, és a fe­le­lõs szerkesztést is ve­gye át Dok­tor bá­csi, aki, mint egye­sü­le­tünk­nek a szel­le­mi ve­ze­tõk ál­tal ki­je­lölt ve­zé­re, le­het hi­vat­va ar­ra, hogy vég­ér­vé­nye­sen dönt­sön afelett, mi je­len­jék meg la­punk­ban.

Az „Égi Vi­lá­gos­ság” fõ von­zó­ere­jét meg­je­le­né­sé­tõl fog­va Dok­tor bá­csi „Cse­ve­gé­sek a kan­dal­ló mel­lett” cí­mû tár­ca­cik­kei ké­pez­ték. Az a nagy köz­vet­len­ség, mel­­lyel azok­ban az ese­mé­nye­ket el­be­szél­te, me­lyek fi­gyel­mét a magnetizmus, szomnambulizmus és spi­ri­tiz­mus je­len­sé­ge­i­re föl­hív­ták és õt lel­kes spi­ri­tisz­tá­vá tet­ték, min­den­ki­re nagy ha­tás­sal volt az „Égi Vi­lá­gos­ság” ol­va­sói kö­ré­ben. Azok az ok­fej­té­sek és kö­vet­kez­te­té­sek pe­dig, me­lye­ket Dok­tor bá­csi el­be­szé­lé­se­i­hez fû­zött, tisz­táz­ták gon­do­lat­kö­rün­ket és a spi­ri­tiz­mus­ról al­ko­tott fo­gal­ma­in­kat.

Az „Égi Vlágosság” az el­sõ évek­ben ha­von­ként két­szer je­lent meg. Míg azu­tán egyik nyá­ron Dok­tor bá­csi az egy­sze­rû­ség ked­vé­ért, és hogy a lap össze­ál­lí­tá­sá­val já­ró te­en­dõk­kel ne két­szer le­gyen kény­te­len egy hónap­ban fog­lal­koz­ni, ket­tõs szám­ban küld­te szét. Így ju­tot­tunk a mai alak­hoz.

Ha­vas An­dor – ÉV. 1920/9. sz.

Dr. Grünhut Adolf em­lé­ke

A „Lichtstrahlen” (Fény­su­ga­rak) cûmû ame­ri­kai spiritisztikus új­ság jú­li­us 17-én meg­je­lent szá­má­ban a kö­vet­ke­zõ ke­gye­le­tes, szép és min­de­nek­fö­lött igaz meg­em­lé­ke­zést ol­vas­hat­juk sze­re­tett mes­te­rünk­rõl:

„Dr. Grünhut Adolf bu­da­pes­ti gya­kor­ló or­vos 1906. ok­tó­ber 2-án be­fe­jez­te föl­di lét­for­má­ját.

Mint gya­kor­ló or­vos, már 40 év­vel ez­elõtt meg­is­mer­ke­dett szomnambulákkal és mé­di­u­mok­kal való kí­sér­le­te­zés út­ján mind­azon lel­ki tü­ne­mé­nyek­kel, ame­lyek a hi­va­ta­los tu­do­mány hi­po­té­zi­se­i­vel meg nem fejt­he­tõk. Mi­u­tán éles meg­fi­gye­lõ és rend­kí­vül igaz­ság­sze­re­tõ volt, a nap­ról nap­ra meg­nyi­lat­ko­zó je­len­sé­gek­ben rej­lõ vég­kö­vet­kez­te­té­sek elõl ki­tér­ni nem akart és elvetvén az elõ­í­té­le­te­ket, a leg­na­gyobb ha­tá­ro­zott­ság­gal for­dult a transzcendentalizmus fe­lé, amely irány­zat mel­lett azu­tán mind­végig pél­da­adó ki­tar­tás­sal és cso­dá­lat­ra­mél­tó meg­gyõ­zõ­dés­sel meg is ma­radt. A szel­lem­tan ter­jesz­té­se kö­rül is nagy ér­de­me­ket szer­zett ki­vá­ló meg­gyõ­zõ te­het­sé­gé­vel.

Mind­ez an­nál kön­­nyebb volt ne­ki, mert so­ha­sem volt 40 év alatt meg­fe­le­lõ, hi­telt ér­dem­lõ médiumok hi­á­nyá­ban.

1871-ben egy spi­ri­tisz­ta egy­le­tet ala­pí­tott dr. Grünhut és si­ke­rült is ne­ki az egy­let alap­sza­bá­lya­it az ak­ko­ri ma­gyar kor­mány ál­tal jó­vá­ha­gyat­ni, ami an­nál is in­kább föl­em­lí­tés­re mél­tó, mert az ak­ko­ri idõ­ben tud­va­le­võ­leg még nem volt oly li­be­rá­lis kor­má­nya Ma­gya­ror­szág­nak, mint mos­tan. Egy ha­son­ló egylet mintegy 6 év­vel ez­elõtt nem volt ké­pes a mi­nisz­te­ri en­ge­délyt meg­nyer­ni, s nem is ala­kul­ha­tott meg.

Az ál­ta­la ala­pí­tott egy­let mind a mai na­pig fenn­áll, és az õál­ta­la megkezdett irány­ban fej­lõ­dik to­vább még most is. Ez egy­let­ben nyert szel­le­mi köz­le­mé­nyek elõbb né­met nyel­ven „Reflexionen aus dem Geisterreiche” és Reformierende Blätter”, majd ké­sõbb ma­gyar nyel­ven „Égi Vi­lá­gos­ság” cím alatt let­tek ki­ad­va és tar­tal­muk fel­öle­li az egész szel­lem­tant, min­den leg­ki­sebb rész­le­té­ben, min­den principiumával és el­mé­le­te­i­vel.

Fi­gye­lem­re mél­tó, hogy úgy dr. Grünhut, mint az õ mé­di­u­mai úgy­szól­ván sem­mit sem ol­vas­tak azon kül­föl­di ira­tok­ból, me­lyek hason­ló szel­lem­ta­ni irány­za­tok szol­gá­la­tá­ban meg­je­len­tek, és még­is a szel­lem­köz­le­mé­nyek lé­nye­gi­leg tel­je­sen ös­­sze­vág­nak a kül­föl­di hason­ló köz­le­mé­nyek­kel. Je­le ez an­nak, hogy mily he­lyes úton járt dr. Grünhut.

Grünhut ve­ze­té­se alatt az egy­le­ti ülé­se­ken a szel­lem­tan az Is­ten-fé­le­lem és az új­ra­szü­le­tés el­vei sze­rint fej­lõ­dött ki.

Egyi­ke volt õ azon ke­vés meg­gyõ­zõ­dött spi­ri­tisz­ták­nak, kik nem tö­rõd­ve eset­le­ges kár­ral vagy gún­­nyal, min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött nyíl­tan val­lo­mást tesz­nek az ál­ta­luk igaz­ság­nak fel­is­mert szel­lem­tan mel­lett. Emi­att úgy 25 év­vel ez­elõtt anya­gi ká­ra is volt, amen­­nyi­ben spi­ri­tisz­ta­sá­gá­nak nyil­vá­nos be­is­me­ré­se foly­tán majd­nem tel­jes or­vo­si pra­xi­sát el­vesz­tet­te. Da­cá­ra, hogy ezt tud­ta, so­ha egy pil­la­nat­ra sem ha­bo­zott hi­te mel­lett ta­nú­bi­zony­sá­got ten­ni. A vi­lág szin­te el­mond­hat­ta ró­la, hogy nyi­tott sze­mek­kel ment az er­köl­csi ha­lál fe­lé, õ azon­ban, ami­ként tán­to­rít­ha­tat­la­nul hit­te az élet­nek a tes­ti ha­lál után való fel­tá­ma­dá­sát, úgy föl­tá­madt még eb­bõl az er­köl­csi ha­lál­ból is. Ha nem is ju­tott ki ré­sze a nyil­vá­nos el­is­me­rés­bõl, még­is meg­ada­tott ne­ki, hogy meg­ér­het­te az õál­ta­la ala­pí­tott egy­let nagy­ra fej­lõ­dé­sét, még­pe­dig nem­csak men­­nyi­ség­ben, ha­nem mi­nõ­ség­ben is, amen­­nyi­ben igen sok egye­te­mi­leg kép­zett egyén lé­pett be a ta­gok so­rá­ba.

Dr. Grünhut or­vo­si gya­kor­la­tát a ho­me­o­pa­ti­kus és de­le­jes gyógy­­módok al­kal­ma­zá­sá­val foly­tat­ta; ez utób­bit kü­lö­nö­sen nagy si­ker­rel, szomnambulák és mé­di­u­mok se­gé­lyé­vel. Kü­lö­nö­sen az ún. megszálltsági ese­tek­ben – ame­lyek­ben a hi­va­ta­los or­vo­si tu­do­mány tud­va­le­võ­leg te­he­tet­len – tu­dott dr. Grünhut bámulatraméltó ered­mé­nye­ket fel­mu­tat­ni, s ezen gyógyítási ese­tek ter­mé­sze­te­sen min­dig újabb meg újabb hí­ve­ket sze­rez­tek a spi­ri­tiz­mus­nak.

Az õ tá­vo­zá­sa a má­sik lét­for­má­ba pil­la­nat­nyi­lag nagy ûrt okoz a spi­ri­tisz­ták tá­bo­rá­ban, mert az õ el­is­mert óri­á­si ta­pasz­ta­la­ta, ami­vel min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött azon­nal ki­is­mer­te ma­gát, hi­ány­zik utó­da­i­nál. De ezek re­mé­lik, hogy láthatatlan szel­lemi vezérlõik se­gít­sé­gé­vel és Is­ten ke­gyel­mé­bõl ered­mé­nye­sen fog­ják foly­tat­ni azon munkát, me­lyet õ meg­kez­dett.

(Õ zsidó származása ellenére – amit sohase tagadott – meghatóan mélységes Krisztus-hívõként élte napjait és ezzel megvalósította a mózesi hit kiteljesedését. kyÁ)

ÉV. 1907/9. sz.

Cse­ve­gé­sek a szel­lem­vi­lág­ból

(Bé­la író­mé­di­um út­ján, 1907)

A médiumitás olyan ké­nyes dél­sza­ki nö­vény­hez ha­son­ló, rit­ka ado­má­nya a jó­sá­gos Atyá­nak, amely­nek ki­fej­lõ­dé­sé­hez a szív­nek és lé­lek­nek trópikus me­le­gé­re van szük­sé­ge, ha az em­be­rek szá­má­ra él­vez­he­tõ­vé akar­juk ten­ni. Az iga­zi, Is­ten szol­gá­la­tá­ra és di­csõ­sé­gé­re ren­delt médiumitásról szó­lok; mert azt tud­já­tok, hogy az el­len­té­tes szel­le­mek­nek is van­nak mé­di­u­ma­ik, akik ugyan szin­tén ös­­sze­kö­tõ hi­dat ké­pez­nek az em­be­rek és a szel­lemek kö­zött, de nincs kö­szö­net ben­ne. Szel­le­mi ve­ze­tõ­ink már na­gyon sokszor is­mé­tel­ték, hogy a mé­di­u­mok­nak, mint Is­ten szol­gá­la­tá­ra hi­va­tott em­be­rek­nek, két­sze­re­sen kell õrködniök ön­ma­guk fö­lött, mert hi­szen csak tõ­lük függ, hogy akar­nak-e hi­va­tot­tak­ból vá­lasz­tot­tak­ká is len­ni. A spi­ri­tiz­mus ál­dá­sa­i­ban csak jó, igaz, tisz­ta mé­di­u­mok ré­vén ré­sze­sül­het az em­be­ri­ség, kön­­nyel­mû vagy plá­ne tisz­tá­ta­lan lel­kû és gon­dol­ko­zá­sú mé­di­u­mok azon­ban töb­bet árt­hat­nak az ügy­nek, mint amen­­nyit az iga­zi tisz­ta­szí­vû mé­di­u­mok hasz­nál­hat­nak. Ez az oka an­nak, hogy va­la­mi­re­va­ló, meg­ál­la­po­dott szel­le­mi ve­ze­tés mel­lett len­ne csak sza­bad az em­be­rek­nek spiritizálniok, olyan szel­le­mi ve­ze­tés­re azon­ban csak hos­­szabb ön­mun­kál­ko­dás és áhí­ta­tos, szív­bõl fa­ka­dó imád­ság, va­la­mint tisz­ta ér­zel­mek­kel telt gya­kor­la­ti élet után le­het szert ten­ni.

Az em­be­rek nagy több­sé­ge azt hi­szi, hogy a spi­ri­tiz­mus­hoz ok­vet­le­nül szük­sé­gük van kör­ala­kí­tás­ra is, mert alig­hogy meg­gyõ­zõd­tek ar­ról, hogy a szel­le­mek­kel érint­kez­ni le­het, már­is sze­ret­nék õket szol­gá­la­tuk­ra ren­del­ni, az­az tet­szé­sük sze­rint ren­del­kez­ni ve­lük, hogy akár ki­csi­nyes, sõt anya­gi­as ér­dek­bõl szár­ma­zó kí­ván­csi­ság­ból, akár hely­te­le­nül ma­gya­rá­zott kö­te­les­ség­bõl, vagy sze­re­tet­bõl ak­tív sze­re­pet vi­hes­se­nek a spi­ri­tiz­mus ter­jesz­té­sé­ben. Szám­ta­lan szo­mo­rú pél­da mu­tat­ja, hogy az ilyen túl­haj­tott igye­ke­zet nem ve­zet jó út­ra, de nem is ve­zet­het, mert a szel­lem­vi­lág­ban ér­vé­nye­sü­lõ ha­son­ló­ság tör­vé­nyé­nél fog­va a kez­dõ spi­ri­tisz­ták tel­ve lé­vén min­den­fé­le em­be­ri gyar­ló­sá­gok­kal, hoz­zá­juk ha­son­ló szel­le­me­ket von­za­nak ma­guk­hoz, akik vagy fél­re­ve­ze­tik õket, vagy el­té­rí­tik az iga­zi spi­ri­tiz­mus­tól, ha ugyan ko­mo­lyabb bajt, ve­sze­del­mes meg­szállt­sá­got nem okoz­nak.

Lát­hat­já­tok már eb­bõl is, hogy a mi jó­sá­gos szel­le­mi ve­ze­tõ­ink böl­csen ren­del­kez­tek ak­kor, ami­kor szi­go­rú­an meg­til­tot­ták a pro­pa­gan­da­csi­ná­lást ab­ból az egy­sze­rû ok­ból, mert min­den­ki­nek nem ta­ná­csos spiritizálnia, s hogy kik le­gye­nek ar­ra éret­tek és hi­va­tot­tak, azt a vak em­be­rek nem ké­pe­sek meg­ítél­ni, an­nál ke­vés­bé tud­ják azon­ban mér­le­gel­ni az egye­sek­nek lel­ki kva­li­tá­sa­it, ame­lyek­tõl a spiritizálás hasz­na el­sõ­sor­ban függ. Ha az Atya min­den em­ber­tõl azt vár­ja is, hogy egy­kor meg­tisz­tul­ván, meg­vál­tat­ván, vis­­sza­tér­jen Hoz­zá, nem bíz­ta az em­be­rek­re an­nak meg­íté­lé­sét, hogy mi­kor le­het itt az ide­je egyik vagy má­sik em­ber­nél an­nak, ami­kor el­kezd­he­ti azt, a vis­­sza­ve­ze­tõ utat, az­az szel­le­me föl­éb­red­het ad­di­gi al­vá­sá­ból.

De ha en­nek meg­íté­lé­sét nem is bíz­hat­ja az em­be­rek­re, mert hi­szen az em­ber még magamagat sem is­me­ri, azért gon­dos­ko­dik övé­i­rõl azok ál­tal a ve­ze­tõ szel­le­mek ál­tal, aki­ket az em­be­rek szol­gá­la­tá­ra, ve­ze­té­sé­re ren­delt és akik al­kal­mas pil­la­nat­ban nem is mu­laszt­ják el fi­gyel­mez­tet­ni vé­den­ce­i­ket ar­ra, hogy lás­sa­nak és gon­dol­koz­za­nak, mert ne­kik is meg kell érteniök Is­ten aka­ra­tát, meg kell nyitniok sze­me­i­ket a szel­le­mi tör­vé­nyek meg­lá­tá­sá­ra és ren­del­te­té­sük fel­is­me­ré­sé­re. Ezért kell a pro­pa­gan­da­csi­ná­lást a szel­le­mek­re bíz­ni, s ezért kell a spi­ri­tisz­ták­nak nem eltagadniok, hogy spi­ri­tisz­ták, ha ez­iránt meg­kér­de­zik õket, de nem is hir­det­ni úton-út­fé­len, hogy meg­ta­lál­ták a böl­cses­ség kõvét, ha­nem az az egye­dü­li kö­te­les­sé­gük, hogy azt a lel­ki kin­cset, amely lel­kük­ben csak­ugyan meg­van, gon­do­san õriz­zék az el­len­té­tes ha­ta­lom irigy­sé­ge és tá­ma­dá­sai elõl mind­ad­dig, míg azt nem ér­zik, hogy az már an­­nyi­ra fel­sza­po­ro­dott, hogy fel­vált­hat­ják ap­ró­pénz­re s pél­da­adá­suk ál­tal bír­ják bi­zo­nyí­ta­ni, hogy csak­ugyan nagy kincs­nek van­nak bir­to­ká­ban.

Ked­ves test­vé­re­im, nem ok nél­kül mon­dom ép­pen most nek­tek eze­ket; ha gon­dol­koz­ni fog­tok, rá is jöt­tök, hogy most kûlönösen nem árt ez a fi­gyel­mez­te­tés. Olyan idõ­ket él­tek, ami­dõn a spi­ri­tiz­mus kezd is­mer­tebb, el­ter­jed­tebb len­ni az em­be­rek kö­zött ab­ból az egy­sze­rû ok­ból, mert az Atya így akar­ja s mert na­gyon sok olyan gyer­me­két küld­te most le a föld­re, akik­nek föl kell ébredniök szel­le­mi al­vá­suk­ból. Bár­men­­nyi­re hall­gas­sák is agyon a ma­te­ri­a­lis­ták azo­kat a je­len­sé­ge­ket és tü­ne­mé­nye­ket, me­lyek itt is, ott is mind meg­gyõ­zõb­ben és mind sû­rûb­ben is­mét­lõd­nek, azok az ese­mé­nyek még­is csak in­tõ je­lek a gon­dol­ko­zók számára s bi­zony ha nem is nyíltan, de négy­szem­közt, vagy ta­lán csak a sa­ját bensejében na­gyon sok em­ber kez­di már pedzeni, hogy a tu­do­má­nyos el­mé­le­tek ta­ga­dó ál­lás­pont­ja és ki­csi­nyes gúny­ja da­cá­ra is meg­in­dult a ta­laj az ed­dig még oly csö­kö­nyös ma­te­ri­á­lis gon­dol­ko­dás alatt. Ko­moly, szá­mot­te­võ, okos em­be­rek kez­dik fi­gye­lem­mel kí­sér­ni a spi­ri­tisz­tá­kat s las­san­ként rá­jön­nek, hogy azok, akik csak jót akar­nak, akik csak a sze­re­tet tör­vé­nyei sze­rint igye­kez­nek él­ni, még­sem le­het­nek ab­nor­mis, vagy plá­ne bo­lond em­be­rek.

De tud­já­tok-e, hogy min­den ilyen mó­don gon­dol­ko­dó em­ber mel­lett att van a ta­ga­dás szel­le­me­i­nek egész se­re­ge, akik­nek tör­vény sze­rint meg van en­ged­ve, hogy in­gas­sák, nyug­ta­la­nít­sák õket hi­tük­ben és az­zal ré­mít­ges­sék, hogy ve­sze­del­mes do­log a spiritizálás, ön­ámí­tás, sõt csa­lás min­den sze­án­szo­zás és min­den mé­di­u­mi ki­nyi­lat­koz­ta­tás. Sõt nem­csak ez van meg­en­ged­ve, ha­nem ha­tal­muk is van ar­ra, hogy a gyen­ge és eti­kai alap nél­kü­li em­ber­ekei mint mé­di­u­mo­kat is ki­játs­­szák a spi­ri­tiz­mus el­len, és­pe­dig va­ló­ban mé­di­u­mi úton lét­re­jött, de meg­té­vesz­tõ, ká­ros, sõt ve­sze­del­mes je­len­sé­gek ál­tal. Az Atya ezt meg­en­ge­di, mert a spi­ri­tiz­mus nem más, mint a tisz­ta és tisz­tá­ta­lan szel­le­mek erõ­pró­