2.      Jógás csitta-vritti-niródháha.

2.    .… jóga (lényeges technikája), … elmének a, … módosításainak… felfüggesztés; elnyomás; megállítás; visszatartás.

2.           A jóga az elme módosításainak felfüggesztése.

Ez ennek az értekezésnek az egyik legfontosabb és leginkább ismert szútrája, nemcsak azért, mert valamely elvvel, vagy gyakorlati értékű technikával foglalkozik, hanem azért is, mert a jóga lényegét csupán négy szó segítségével határozza meg. Minden tudományban vannak bizonyos alapvető természetű fogalmak, amelyeket helyesen kell megérteni, ha a tárgyat, mnt egészet, a tanulmányozó kielégítően akarja felfogni. Ezen szútra mögött lévő mind a négy szó ilyen alapvető természetű és a tanuló meg kell kísérelje, hogy tanulmányozás és elmélkedés útján fogja fel igazi értelmüket. Ezen szavak jelentősége természetesen csak akkor válik világossá, ha a könyvet alaposan tanulmányozták, valamint a tárgy különböző aszpaktusait egymáshoz való viszonyukban mérlegelték. Várható, hogy az ilyen alapvető fontosságú szavakat gondosan meghatározzák és ahol az szükséges, ilyen meghatározásokat mindenütt beiktatnak. Azonban a jelenlegi szútra esetében ilyen meghatározást nem adtak, és azért arra következtetünk, hogy a szerző azt elvárja a tanulmányozótól,  hogy a teljes könyv tanulmányozása eredményeképpen szerezzen világos fogalmat a szavak értelmét illetően. De mivel szükséges, hogy a tanuló a tanulmányozását ne téves és kuszált elgondolásokkal kezdje, talán érdemes lesz ezen a kezdeti fokon általános értelemben megfontolni ezeknek a szavaknak és a szútráknak a jelentőségét.

Kezdjük a jóga szóval. Ennek a szónak, hogy jóga (Yoga), a szankszkrit nyelvben sok jelentése van. A Yudzs gyökérből származik, ami "egyesít" vagy "összekapcsol" jelentésű és az egyesítés eszméje megtalálható az összes jelentésekben. Mi az a két dolog, amit egyesíteni akarnak a jóga  gyakorlásával? A jóga tudománya szerves része a hindu filozófiának. Ezen filozófia legmagasabb felfogása szerint, az emberi lélek, vagyis a dzsivátmá, a felettes léleknek, vagyia a párámátmának úgymond egyik kristálylapja, vagy részleges kifejeződése. Párámátmá viszont az isteni valóság, amely a megnyilvánult világegyetem eredete vagy lényege, annak ellenére, hogy a kettő lényegileg azonos és oszthatatlan, szubjektive a dzsivátmá mégis elkülönült párámátmától és arra van szánva, hogy a megnyilvánult világegyetemben, egy fejlődési cikluson áthaladva, a tudatban ismét egyesüljön párámátmával. Mind a kettőnek ezt a tudatbeli egyesülési állapotát, mind azt az elmebeli folyamatot és diszciplinát, amely által ezt az egyesülést eléri, jógának nevezik. Ezt a felfogást más módon fogalmazták meg, a szánkhja filozófiában, azonban az alapelgondolást mélyebb elemzéssel lényegében azonosnak fogják találni.

Ezután a csitta szó következik. Ez a szó csit vagy csiti kifejezésből származik. (IV-34), amely a párámátmá három aszpektusa, a Vedánta szerinti szat-csit-ánanda egyike. Ez az aszpektus képezi a világegyetem forma oldalának alapját, amely által a világegyetem teremtése történt. Ezen aszpektus tükröződését a mikrokozmoszként felfogott emberi lélekben nevezik csittának. Így tehát csitta az az eszköz vagy közeg, amelyen át a dzsivátmá materializálja egyéni világát és addig él és fejlődik a világban, ameddig tökéletessé válik és egyesül párámátmával.  Ezért nagyjából a modern pszichológia "elméjének" felel meg, azonban átfogóbb jelentése és működési tere van. Míg csittát egyetemes közegnek lehet tekinteni, amelyen át a tudat a megnyilvánult világegyetem minden síkján működik, addig a modern lélekben "elméje" csupán a gondolat, akarat és érzés kifejezésére korlátozódik.

Azonban ne kövessük el azt a hibát, hogy csittát  valamiféle anyagi közegnek tekintsük, amely különböző formákat vesz fel, amikor különféle mentális képek jönnek létre. Csittá alapvetően tudati természetű, amely anyagtalan, azonban az anyag befolyásolja. Tulajdonképpen mindkettő, a tudat és az anyag, vagy purúsa és prákriti terméke, mivel működéséhez mindkettő jelentése szükséges. Olyan, mint egy megfoghatatlan képernyő, amely lehetővé teszi, hogy a tudat világossága a megnyilvánult világba vetítődjön. Azonban lényeges természetének titka, a megnyilvánult világegyetem eredetében van elrejtve és csak a megvilágosodás elérésével ismerhető meg. Igaz, hogy a IV. részben kifejlesztett felfogás-elmélet ad általános jelzést csittá természetére vonatkozóan, azonban azt sem mondja meg, hogy lényegében mi a csittá.

Ebben a szútrában megfontolandó harmadik szó a vritti. A vrit gyökérből származik, ami "létezést" jelent. Így tehát ahogyan egy dolog létezik, megfontolhatjuk módosításait, állapotait, tevékenységét vagy működéseit. Mindezek a másodlagos jelentések jelen vannak vritti értelmében, azonban jelenlegi összefüggésében, ez a szó leginkább a "módosítás" vagy a "működés" szavakkal fordítható. A szót néha "átalakulások"-nak fordítják. Ez nem látszik igazoltnak, mert az átalakulásban a hangsúly a változáson van és nem az állapoton. Csittá átalakulásait meg lehet állítani, és mégis maradhat egy bizonyos módosulás, amint az a szábidzsa számádhi-ban történik. Mivel a jóga végső célja minden módosítás felfüggesztése a nirbidzsa számádhi tudatállapotában látható, hogy az "átalakulás" szó nem fejezi ki megfelelően a vritti szó értelmét. Mindezek mellett, a III. rész első felében, a három párinámá-ra az "átalakulás" szót kell használni. Mivel csittának funkcionális léte van, és csak akkor jön létre, ha anyag hat a tudatra, vritti jelentőségét jelenlegi összefüggésében maximális mértékben talán a "működések" szó fejezi ki, de a "módosítások" szót szintén általánosan használják, és könnyebben megértik és így ez megfelelhet.

Amikor megkíséreljük megérteni a csitta-vrittik természetét, óvakodnunk kell néhány félreértéstől, amely azok között terjed el, akik nem tanulmányozták a tárgyat elég mélyen. Az első megjegyzendő dolog az, hogy a csittá-vritti nem mozgás. Előbb láthattuk, hogy a csittá nem anyagi természetű és ezért egyáltalán nem lehet szó benne rezgésről. Rezgések csak valamely tudathordozó eszközben jöhetnek létre, és ezek a rezgések okozhatnak csittá-vrittit. Ez annak ellenére, hogy kapcsolatos egymással, mégis két különböző dolog. Ezzel kapcsolatban a második pont az, hogy csittá-vritti nem mentális kép, bár az lehet és általában mentális képekkel társítják. Határozottan erre utal a csitta-vrittik ötös osztályozása az I. - 5-ös szútrában. A mentális képek megszámlálhatatlanul sokfélék lehetnek, azonban a szerző a csittá-vrittiket csupán ötfelé osztályozta. Erre utal, hogy a csittá-vrittik alapvetőbb és átfogóbb jellegűek, mint a pusztán mentális képek, amelyekkel azonosítják. Itt nem bocsátkozhatunk a csittá-vrittik lényegbeli természetének részletes megtárgyalásába, mivel ez a kérdés csittá lényegbeli természetét foglalja magában. Azonban, ha a tanulmányozó gondosan tanulmányozza a vrittik öt fajtájával foglalkozó hat szútrát (I-6-11), akkor látni fogja, hogy ezek a módosításoknak azok az alapvető állapotai vagy típusai, amelyekben az elme létezhet. A szerző az alsóbb konkrét elme módosításaira öt olyan típust adott meg, amelyeket a közönséges ember ismer. Azonban csitta magasabb birodalmaiban, ezeknek a különféle típusoknak a száma és természete eltérő lehet.

Az utolsó megfontolandó szó - nirodha. Ez a szó a niruddhám kifejezésből származik, ami azt jelenti 'visszatartott', 'megfékezett', 'korlátozott', 'ellenőrzött', 'gátolt', 'felfüggesztett'. A jóga különböző fokozatain mindezek a jelentések alkalmazhatók. A visszatartást, megfékezést, korlátozást jelenti, a kezdeti fokozatokon, ellenőrzést a haladottabb fokozatokon és felfüggesztést, vagy a teljes elnyomást az utolsó fokozatokon. Nirodhával a III-9-es szútra vizsgálatánál foglalkozunk, és a tanulmányozó gondosan olvassa el, ami ezzel kapcsolatban ott le van írva.

Ha ennek a szútrának a négy szavát a tanulmányozó megértette, akkor meg fogja látni, hogy ez a szútra mesteri módon határozza meg a jóga lényeges természetét. Ennek a meghatározásnak a lényege abban rejlik, hogy fedi mind a haladás minden fokozatát, amely ennek a haladásnak az eredménye. Ugyanúgy alkalmazható a krijá-jóga fokozatára, amelyben a bevezető leckéket tanulja meg, mint a dháráná és dhyáná fokozatokra, amelyekben az elmét vonja teljesen ellenőrzése alá és a szóbidzsa számádhi fokozatokra, ahol el kell nyomnia számprádzsanátá számádhi "magját", végül az utolsó fokozatra, a nirbidzsa számádhira, ahol csittá minden módosítását felfüggeszti és túlhalad prákriti birodalmán, a valóság világába. Ennek a szútrának  a teljes jelentését csak akkor lehet megérteni, ha a jógát minden aszpektusában végigtanulmányozzák és így ezen a fokozaton nincs értelme bármi továbbit is mondani.