9.       Szábdá-dzsnnánánupáti-vásztu-szúnyo vikálpáh

9.      … szó, … megismerés; észlelés, … amire következik, …

  lényegtelen; tárgytalan, … képzelődés.

9.      Az üres képzelődés, szóval felidézett lényegnélküliség.

A mentális módosítások első két kategóriája kimeríti mindenféle olyan tapasztalat fogalmát, amelynek alkalmával valamiféle kapcsolat lehet valamilyen az elmén kívüli tárggyal. Ezért ezeket “objektív” természetűeknek nevezhetjük. Ezzel a vrittik másik két fajtájához jutottunk, ahol ilyen kapcsolat nincs és a mentális kép az elme kreációja. Itt ismét két albeosztással találkozunk. Ha az elme módosítása előző tapasztalatokra támaszkodik, és csupán reprodukál, akkor az emlékezet működik. Amennyiben a módosítás nem alapozódik tényleges múltbeli tapasztalatokra, de az elme puszta kreációja, akkor a fantázia vagy a képzelődés esetével állunk szemben. Amikor elménkkel elmúlt életünket tekintjük át, akkor az ilyen mentális módosítások az emlékezet birodalmához tartoznak. Amikor regényt olvasunk, akkor a vrittieink a fantázia birodalmához tartoznak. A mentális képeket, azok elemzésekor természetesen még fantázia esetében is, végső soron a valamikor ténylegesen tapasztalt érzékelésekből származóknak fogjuk találni, azonban a kombinációk újszerűek és ezek nem felelnek meg a tényleges tapasztalatoknak. Elképzelhetünk egy lovat emberi fejjel. Ebben az esetben az ember fejét és a ló testét külön fogtuk fel és ezek az emlékezet birodalmához tartoznak, azonban a kettőnek a tényleges tapasztalat szerint nem megfelelően egy összetett képbe történő kombinációja teszi az elmebeli képet vikálpá esetévé. Az emlékezet és a fantázia két kategóriáját, a mentális képet serkentő külső tárggyal való bármilyen kapcsolat nékül, “subjektív” természetűeknek nevezzük.