A gonosz ember �lmai

Arr�l az emberr�l, aki �lm�ban annyi rosszat k�vet el, hogy napk�zben alig gy�zi j�v�tenni.

Ez az ember rendszerint azzal kezdte �lm�t, hogy az erd�ben elf�r�szelte a f�k derekait, hogy azok majd agyon�ss�k a j�mbor utaz�t, aki a rabl�k bunk�ja el�l megmenek�lt.

Nappal azt�n az ember�nk kiszaladt az erd�be, �s bocs�natot k�rt a f�kt�l. De azok szomor�an n�ztek r� - mit sem �rt a bocs�natk�r�s, miut�n m�r egyszer elf�r�szelt�k �ket.

*

Ez az ember �lm�ban mindig verte az �llatokat, vasvilla nyel�vel a j�mbor barmokat, amelyek b�gtek a f�jdalomt�l; sz�jostorral a szeg�ny lovakat, amelyek keservesen r�ngatt�k k�t�f�kjeiket; de b�ntalmazta m�g a fiatal ebeket is, amelyek pedig kuty�k szok�sa szerint h�zelkedve h�z�dtak l�baihoz... �s ha el�rhette a galambok d�cait, akkor kit�pdeste e szel�d madarak tollait.

Ember�nk alig v�rta, hogy a verebek megsz�laljanak, amelyek csiripel�s�kkel mindig azt szokt�k megbesz�lni, hogy mi t�rt�nt az �jjel. Bizony�ra tudt�k ezek a kor�n kel� madarak, hogy ember�nk h�ny �llatot puszt�tott el az �jszaka, �s ez�rt l�rm�ztak. Mit tehetett a szeg�ny, �lm�ban elf�radt ember? Elment a gyapjas kosokhoz, �s megvakargatta a tavaszi szarvuk t�v�t, mert tudja, hogy ez j�lesik nekik. Elment a teh�nk�hez, �s friss sarj�t vitt neki aj�nd�kba. De az �llatok szeme tov�bbra is szomor� maradt.

*

Ez az ember m�g m�st is csin�lt �lm�ban: - rabl�kkal cimbor�skodott, seg�tett nekik a pecseny�j�k forgat�s�n�l; hamisp�nzver�k od�iban tany�zott, �s mindenben helyeselt e s�t�t k�p� embereknek; akaszt�sokn�l seg�dkezett a h�h�rnak, �s m�g akkor sem rend�lt meg, amikor azt vette volna �szre, hogy az akaszt�sra �t�lt ember nem m�s, mint a legjobb bar�tja; haldokl�k feje al�l r�ngatta ki a p�rn�t, pedig a haldokl�ban �ppen �reg �desanyj�t ismerte fel; gyermekeket dobott bele a Dun�ba, �s nem t�r�d�tt keserves sikolt�sukkal. V�g�l azt�n mindig felakasztotta mag�t, hogy fuldokolva �bredt fel.

Ember�nk nappal hi�ba ment el bocs�natot k�rni az akaszt�fadombhoz: a sz�l ott most is keservesen s�hajtozott, mint ak�rcsak az �j �r�iban. Hi�ba �gyelt arra, hogy valahogy ne ker�lj�n ersz�ny�be �lomb�l �nt�tt tall�r, sem pedig karim�j�n k�r�lreszelt arany: nem tudott szabadulni a gondolatt�l, hogy �lm�ban hamisp�nzver�kkel cimbor�skodott. Legjobb bar�tj�t pedig meg�lelte �s megcs�kolta, amikor tal�lkozott vele. De hi�ba volt a s�r�s, a legjobb bar�t csak szomor�an n�zett r�, mintha tudta volna, hogy �lm�ban �t felakasztott�k.

*

Az �lmok pedig mind gy�trelmesebbek lettek... P�ld�ul sohasem ember�nket kergett�k �lm�ban a zsiv�nyok �s vad�llatok, mint ez a j� emberekkel t�rt�nni szokott, hanem ember�nk kergetett hossz� hus�nggal olyanokat, akik az �g� h�zb�l menek�ltek. Nyulakat �ld�z�tt, amelyeket azt�n sz�jjelt�pett, hogy v�res lett mind a k�t keze, mint a v�rrel foglalkoz� emberek�. Vir�gz� f�kr�l t�pte le a fah�jat, mint valami sz�rny� fany�v�, mint valami medve...

Hi�ba vetett p�nzt a t�ncol� medv�nek, nem tudta elfelejteni azokat a f�kat, amelyekr�l � h�zta le a ruh�t.

Mikor ember�nk m�r nem tudott hov� lenni az �lmai rettenetess�gei el�l, felkereste azt az Embert, aki �lmok kital�l�s�val �s megmagyar�z�s�val foglalkozott. Az �lomfejt� v�gighallgatta ember�nket, azt�n �gy sz�lott hozz�:

- Gyere el m�hoz egy h�tre hozz�m. Addig majd gondolkozom �lmod jelent�s�ge felett. Most erre az egy k�rd�sre felelj nekem: - Sohasem hallott�l �lmodban ki�lt� vadludakr�l?

- Nem hallottam - felelt az ember, mert elhat�rozta, hogy igazat mond az �lomfejt�nek.

- Akkor tudom, hogy egy h�t m�lva el fogsz j�nni. Semmi csal�rds�g, kigondol�s nincsen �lmodban.

*