ARANYV�R

Nagy gy�sz �rte az orsz�got, mert meghalt az �reg kir�ly, �s nem maradt ut�da. Felbontott�k a v�grendelet�t, �s kik�rt�lt�k az orsz�gban, hogy az �reg kir�lynak utols� k�v�ns�ga; az legyen az uralkod�, aki a leger�sebb lelk� ember az orsz�gban, aki ellen�ll minden k�s�rt�snek, �s elhozza az Ar�nyv�rb�l az Akarat k�nyv�t.
Sokan jelentkeztek, deli levent�k �s mindenf�le v�llalkoz� szellem� ifjak. Elindultak, kerest�k a c�lt, de soha t�bb� vissza nem t�rtek. K�s�bb m�r egyre kevesebb lett a jelentkez�. Mikor l�tt�k, hogy azok k�z�l sem t�r vissza egy sem, h�t v�g�l senki sem akadt. V�rt�k az orsz�gban, mi fog t�rt�nni, kir�ly n�lk�l maradnak-e, vagy akad-e f�lszabad�t�juk. �ssze�ltek, tan�cskoztak, de nem tudtak z�ld�gra verg�dni. Sok id� m�lva akadt megint egy jelentkez�. Tariszny�s, szeg�ny v�ndorleg�ny volt, de a szem�ben b�tors�g �lt, a szava pedig mer�szen esengett.
- �n elmenn�k az Aranyv�rba, elhozni az Akarat k�nyv�t.
- Ne menj, szeg�ny v�ndorleg�ny! - mondt�k neki. - Sokan mentek m�r, de egy sem t�rt vissza k�z�l�k. B�tors�guk�rt az �let�kkel fizettek. Ne juss te is az � sorsukra! De nem hagyta mag�t elt�r�teni f�ltett sz�nd�k�t�l. V�ndorl�sa k�zben elfogyott tariszny�j�b�l a keny�r �s szalonna, melyet �traval�ul vitt. De az�rt nem cs�ggedt el. T�ske t�pte, �g megszaggatta, de az�rt nem pihent le. Nagyon �hes volt m�r, mikor �tj�ban tal�lkozott egy m�sik v�ndorleg�nnyel, aki teli tariszny�b�l lakm�rozott.
- Hov�, hov�? - k�rdezte a leg�ny.
- S�rg�s dolgom van - felelte, de �vatos volt, �s nem �rulta el, hov� megy.
- Pihenj meg ink�bb, �s lakm�rozz�l velem! Egy�nk, igyunk, a dolgod azut�n is r��r.
De a leg�ny nem fogadta el a megh�v�st.
- Mennem kell - v�laszolta r�viden.
�s amint tov�bb ment, sz�z kis mad�r dalolt az �gon:
- J�l tetted, j�l tetted, a gy�nge elv�sz, csak az er�s �r c�lt.
Nagyon �r�lt, hogy ilyen okosan cselekedett, �s nem t�r�d�tt az �hs�g�vel. Mikor m�r eg�szen lerongyol�dott a ruh�ja, tal�lkozott egy m�sik v�ndorleg�nnyel, aki cifra mell�nyk�t, tollas kalapot, puha j�r�s� cip�t k�n�lt neki.
- Gyere, pr�b�ld fel, �s ha j� neked, mindj�rt magaddal viheted.
K�sz�nte a leg�ny, de nem fogadta el t�le, �s megint azt v�laszolta, siet�s �tja van. Alig haladt n�h�ny l�p�st, sz�z kis mad�r helyeselt az �gon:
- J�l tetted, j�l tetted, a gy�nge elv�sz, csak az er�s �r c�lt.
Harmadszor is tal�lkozott egy v�ndorleg�nnyel, aki meleg sub�n fek�dt, b�rsonyter�t�vel takar�dzott �s a csillagokat n�zte.
- Gyere ide lepihenni mell�m, melegedj �t szeg�ny, f�radt fi�! - h�vta �t.
De a leg�ny megint csak nemet intett. K�sz�nte a j�s�g�t, de nem fogadta el, pedig alig �llt m�r a l�b�n a f�radts�gt�l. M�gsem hagyta mag�t elcs�b�tani t�le. Alig hogy tov�bb ment, sz�z kis mad�r �nekelte:
- El�rted a c�lt, el�rted a c�lt, ott van az Aranyv�r!
N�zett a leg�ny, �s nagyot ki�ltott meglepet�s�ben, mert csakugyan ott volt el�tte az Aranyv�r. �gy csillogott-villogott, hogy majd megvakult t�le. Arany volt az oldala, a teteje, a padl�ja, sz�naranyb�l voltak a l�pcs�i, a termei, minden, minden csillog� s�rga aranyb�l volt ott. H�t m�g bel�l l�tott csak csod�t. Csillog� krist�lyos medenc�kben aranyhalacsk�k �szk�ltak, aranytollas madarak r�pk�dtek a leveg�ben, aranygyapjas b�r�nyk�k b�gettek k�r�l�tte, mintha csak azt mondan�k neki:
- Fogj meg, fogj meg!
De � bizony r�juk sem n�zett. Az egyik teremben aranyhaj� t�nd�rl�nyok kerget�ztek.
- Gyere, t�ncolj vel�nk! - k�rt�k �t.
- Siet�s a dolgom, nem mehetek - v�laszolta, �s tov�bb haladt.
- Vigy�l magaddal benn�nket! - k�n�lkoztak az aranyalm�k, aranyk�rt�k, gy�m�ntos szem� sz�l�f�rt�k.
- T�pj le minket! - k�n�lkoztak fel�je az aranyr�zs�k.
De a leg�ny kem�ny maradt. Nem fogott rajta a cs�b�t�s. Tudta, m�s az � k�ldet�se. Az utols� terem m�r nem volt aranyb�l, s�t�t volt �s n�ma. De a leg�ny az�rt nem ijedt meg, hanem el�re tartott. Hirtelen furcsa cincog�st hallott. Behajolt, �s l�tta, hogy egy kis sz�rke eg�r r�g valamit. Amint jobban megn�zte, �szrevette, hogy �ppen azt r�gcs�lja, amit � keres, az Akarat k�nyv�t. T�bb sem kellett neki, gyorsan ledobta a tariszny�j�t, melyen m�g meg�rzett a szalonna szaga. Persze az eg�rke erre ut�na vetette mag�t, s azt kezdte r�gcs�lni. A leg�ny pedig felkapta a k�nyvet, �s elszaladt vele. Nevett�k, kacagt�k �t az aranyalm�k, aranyr�zs�k; cs�folt�k is:
- Ugyan ki l�tott m�r ilyen bolondot, kincsek helyett, viszi a rongyot."
De � nem b�nta, ak�rhogy nevett�k, csak sietett ki az Akaratk�nyv�vel. Nagyot csap�dott ut�na az Aranyv�r kapuja. Kint volt. H�t egyszerre csak mit l�t. A sz�z dalos mad�rka ott v�rta �t �nekelve.
-J�l-tetted, j�l tetted, a gy�nge elv�sz, csak az er�s �r c�lt.
Amint visszafel� ballagott, megint tal�lkozott a h�rom v�ndorleg�nnyel. De uramisten, mindh�rom k�v� volt meredve.
- �gy j�rtak valamennyien, akik elindultak �s gy�ng�k voltak, akik hajlottak a cs�b�t�sra.
Te vagy az egyed�li, aki �pk�zl�b m�sz haza - hallotta maga m�g�tt a kis madarak hangj�t. Mert te igaz�n b�tor �s er�s vagy. Te meg�rdemled, hagy kir�ly l�gy �s uralkodj�l.
Haza�rve pedig nagy tisztelettel �s h�dolattal fogadt�k, �s kir�lly� v�lasztott�k. H�rom napig tart� vigass�g volt az orsz�gban. Annyi aranyat hoztak neki, amennyit m�g az Aranyv�rban sem l�tott. � pedig gondoskodott r�la, hogy mindenkinek jusson keny�r �s szalonna, de m�g a legkisebb sz�rke eg�rke se maradjon �hesen.
Az Akarat k�nyv�t pedig eltette, hogy valamennyi ut�dja �s orsz�g�nak minden egyes embere tanuljon bel�le.