�RV�CSKA

Szel�d arc�, sz�p, fiatal asszony s�t�lgatott egy sz�p nagy kertben.
N�zte a vir�gokat, �s meg�llt a s�rga, lila, bord� �rv�csk�k el�tt, s �gy s�hajtott fel:
- Olyanok, mintha b�rsonyruh�s kis le�nyk�k lenn�nek. Majd mindj�rt ut�na feln�zett az az�rk�k mennyboltozatra, �sszetette a k�t kez�t �s felfoh�szkodott:
- De j� volna, ha nekem �des, b�rsonyos arc� kisle�nyom lenne! Mindig selyembe, b�rsonyba �lt�ztetn�m, bec�zgetn�m, d�delgetn�m.
A szel�darc� fiatal asszony s�hajt�s�t bizony�ra meghallotta egy feh�r sz�rnyas kisangyalka, mert r�vid id� m�lva csakugyan k�ld�tt neki az Istenke egy b�rsonyos arc� kicsi le�nyt. Nagyon boldog volt az asszony, �s kisle�ny�t elnevezte �rv�csk�nak.
�rv�csk�b�l nemsok�ra igazi kis �rva lett, mert �desanyja egy nap nagyon beteg lett �s meghalt. A kisle�nnyal ett�l fogva senki sem t�r�d�tt. F�radtan, �hesen bolyongott, �s valahogyan kit�vedt a kert kapuj�n. �gy elt�vedt, hogy nem is tal�lta m�r meg visszafel� az utat. F�zott �rv�cska, �s �hezett, a kimer�lts�gt�l pedig alig b�rta vonszolni mag�t.
- �h, �des any�csk�m! - zokogott fel. - Mi�rt hagyt�l magamra? L�sd, ami�ta elment�l, mindenki b�nt. Sz�p, szel�d arc� any�csk�m, gyere vissza f�z�, �hez� �rv�csk�dhoz!
K�t kis kez�t �sszetette �rv�cska. Feln�zett az az�rk�k mennyboltozatra. V�rta, hogy megny�ljon a mennyorsz�g �s kil�pjen rajta any�csk�ja.
Ekkor egyszerre csak emelkedni kezdett a l�ba. Kicsi sz�rnyakat �rzett k�t v�ll�n, �s rep�lni kezdett egyre magasabbra. Ott l�tta mag�t a sz�p nagy, kertben, ahol szel�darc� any�csk�j�val s�t�lgatott. L�bai alatt friss z�ld p�zsit ter�lt el. A r�zs�k b�rsonyosan simogatt�k, a viol�k fel�je nevettek. Az �rv�csk�k k�z�l pedig kil�pett egy apr� t�nd�rke. S�rga cip�csk�t ny�jtott fel�je �s lila b�rsony ruh�t, csilingel� �des hangj�n �gy sz�lt:
- �me, fogjad kis �rv�cska! Sz�p, szel�d arc� any�csk�d k�ldi mindezt. �lt�zz fel gyorsan, �s gyere velem, hogy hozz� vihesselek.
- De t�ske sz�rta meg a kezemet, k� nyomta meg a l�bamat, �ssze-vissza t�pett a boz�t! - Hogyan menjek �gy any�csk�m el�? Megijed t�lem, ha �gy l�t viszont.
- Ezesetben nem tudok m�st, minthogy vissza kell menned a f�ldre. Ha nem akarod, hogy any�csk�d b�slakodjon, tov�bb kell ott t�rn�d �s szenvedned.
- De a sz�p s�rga cipell�csk�ket, a lila b�rsony ruh�csk�t magammal vihetem? - k�rdezte �rv�cska a t�nd�rt�l.
- Nem - volt a v�lasz - mert ha visszam�sz, oda egyebet kell vinned, �gyhogy nem marad hely ezek sz�m�ra.
- �s vajon mit? - n�zett fel gyorsan a le�nyka.
- El�bb el kell hat�roznod magadat, hogy itt akarsz-e maradni, felh�zod-e a b�rsony cipell�csk�ket, felveszed-e a lila b�rsonyruh�t, �s any�csk�d el� sietsz. De akkor nem szabad �m arra gondolnod, hogy megf�jdul a sz�ve, ha megl�tja kezeden a t�sk�k nyom�t, ha �szreveszi, hogy l�badat k� sebezte fel. Akkor er�snek �s kem�nysz�v�nek kell lenned, �s el kell viselned, hogy any�csk�dat s�rva l�sd viszont.
- Nem, nem, nem, j�s�gos t�nd�rke, csak ezt ne! - sikoltott fel �rv�cska. Ink�bb visszamegyek a dr�ga cipell�cske n�lk�l, a lila b�rsony ruh�cska n�lk�l, de azt nem b�rom el, hogy any�csk�m s�rjon.
- Menj h�t, kedves, j�sz�v� kis �rv�cska! - simogatta meg az angyalka a le�nyka fej�t. �s vidd magaddal ezt a feh�r vir�got, hintsd sz�t mindenfel�, amerre gyermekeket l�tsz, hogy valamennyinek jusson bel�le. Isten veled �s ne f�lj! Any�csk�d k�t szeme idefent virrasztani fog f�l�tted, �s �sszekulcsolt k�t keze az�rt im�dkozik, hogy neked odalent ezent�l j� dolgod legyen, mert te ezt m�lt�n meg�rdemled.
- Menj, kis �rv�cska, �s vidd magaddal e feh�r vir�g k�p�ben a gyermeki szeretetet!