14.  Sza tu dirgha-kála-nairantarja-szatkárászevito dridha-bhúmihi.

14.  … Az, … valóban; … hosszasan, … idő, … megszakítatlan folytonossággal; (szüntelenül), … (és) tiszteletteljes odaadás; komolyság, … üldözve; gyakorolva; követve; folytatva, … szilárd, … talaj.

14.  Hosszú időn át tartó megszakítás nélküli és tiszteletteljes odaadással történő folytatás által válik a kitartó gyakorlás (abhjásza) határozottan megalapozottá.

Azért, hogy a jóga gyakorlása gyümölcsöző legyen és képessé tegye a szádhakát, hogy határozottan megalapozott legyen az ösvényen, három felvételt kell teljesíteni. Ebben a szútrában a következőképpen határozzák meg ezeket a feltételeket: (1) Ezeket a gyakorlatokat hosszú időn át kell folytatni. (2) Ne legyenek megszakítások. (3) Az ösvényen odaadással és tiszteletteljes szellemben kell haladni. Ezen feltételek kihangsúlyozásának szükségességét akkor látjuk meg, ha számításba vesszük a balsikerek roppant számát ezen az ösvényen. Az elején a jóga útja nagyon érdekfeszítőnek tűnik és a káprázata sok embert megragad és ezek annak reményében kezdenek bele, hogy igen rövid idő alatt leszedhetik gyümölcsét. Azonban sajnos! Azok közül, akik az ösvényre lépnek, csak egy mikroszkópikus kisebbség képes jól haladni. Még azok is nagyon kevesen vannak, akiknek megvan a bátorságuk és a kitartásuk, hogy folytassák. A törekvők nagy többsége előbb vagy utóbb kiesik, kimarad, teljesen feladva a gyakorlatot, vagy a puszta külső formák képét tartják fenn, amint elmúlik a káprázat. Vagy arra a következtetésre jutnak, hogy az egész csak “holdvilág”, vagy sikerül magukat meggyőzniük, hogy jelenlegi életükben nem megfelelőek a feltételeik és jobb, hogyha a következő életükre teszik át az erőfeszítést, amikorra halványan remélik, hogy jobb körülmények közé kerülnek. Kihagyva azt a néhány esetet, amikor a karma ténylegesen akadályt helyez a törekvő útjába, a gyakorlat abbahagyásának igazi oka legtöbb esetben a szellemi érettség hiánya, amely nélkül ezen az ösvényen nem lehetséges a siker. A világ és a hajszája még nagy vonzerőt gyakorol az ilyen emberekre és még nem állnak készen azokra az áldozatokra, amelyek ezen az ösvényen szükségesek.

Visszatérve a siker lényeges feltételeihez, nyilvánvaló a gyakorlatok hosszú időn át tartó folytatásának szükségessége. A jellemünkben, elménkben és a tudathordozó szakközeinkben létrehozandó változások olyan természetűek, hogy ha a gyakorlatokat nem végezzük hosszú időn át, akkor nem várható ésszerű javulás. Teljesen meg kell változtatni a természetünket és ez a változás olyan alapvető, hogy készen kell álljunk a munkát a befejezésig folytatni. Sok tényezőtől függ, hogy ez mennyi időt vesz igénybe és ezek: a fejlődési fokunk, arra a munkára előző életeinkben fordított idő és az ebben az életben tett erőfeszítés. Ha egy ember teljesen át tudja magát adni Isvarának, elméletileg azonnal átmehet a számádhi tudatállapotába, azonban van itt egy nagy “ha” és a múlt szamszkárái nem fogják megengedni számára, hogy hirtelen érje el azt, amit csak hosszas és buzgó fegyelemmel lehet elvégezni. Néhány ritka esetben, ahol a haladás rendkívül gyors, mindig ott van a múlt eleven erejének lendülete, amely általában a jóga gyakorlására fordított egymás utáni életek számától függ. Így azután senki sem tudja megmondani, hogy valaki mikor éri el a végső célt és annak, aki komolyan rálép az ösvényre, el kell határoznia, hogy nemcsak hosszú időn át folytatja az utat, hanem sok életen át, amíg eléri a célt. Aki kész ezen az ösvényen járni, annyira elmerül abban az érdekfeszítő munkában, és annyi tennivalója van, hogy nem ér rá azon aggódni, hogy mikor éri el azt a célt. Ha az idő múlása nehezünkre esik, és folytonosan azon rágódunk, hogy mikor érjük el a sikert, akkor ez az igazi érdeklődés hiányára mutató vészjelzés.

Bármilyen megszakítás megengedhetetlensége követelményének méltánylásához emlékeznünk kell, hogy a jóga területén végzett munka nagy része, mélyreható és alapvető változásokat idéz elő a különböző síkokon működő tudathordozóinkban. Ezért függ a gyakorlat folyamatosságától a kívánt változások létrehozásának sikere. A megszakítás nemcsak hogy sok idő elvesztését jelenti, hanem jelentékeny visszacsúszást és az egyszer már megtett út újra végigjárását is. Egy példa világossá teszi azt. Tegyük fel, hogy valamely szádhaka megkísérli az elméje megtisztítását. Szigorúan ki kell zárjon az elméjéből minden tisztázatlan gondolatot és érzelmet és a mentális tudathordozóját, vagyis a mánomaja kosát a legmagasabb rendű és legtisztább rezgésekre kell késztesse, amíg a tudathordozó közönséges durva anyagát teljesen a legfinomabb és kifinomítottabb anyaggal helyettesíti, amely csak tiszta és fennkölt gondolatokra és érzelmekre képes reagálni. Ha ezt teljesítette, akkor maga a tudathordozó rezgési képessége változik meg teljesen és a szádakának nagyon nehézzé válik, hogy bármilyen tisztátalan  gondolattal foglalkozzon, ugyanúgy, mint valamely kicsapongó embernek nehezére esik tiszta gondolatokkal foglalkozni. Azonban tételezzük fel, hogy miután bizonyos haladást ért el, abbahagyja az erőfeszítést. Akkor az eredeti feltételek újból megerősödnek, és ha tetemes idő után újra kezdi a gyakorlatot, akkor a tisztítási folyamatot elölről kell kezdenie.

Az elménkben és a jellemünkben igényelt legtöbb változás, a különféle tudathordozók bizonyos változását vonja maga után és ezeket a ténylegesen anyagi természetű utóbbi folyamatokat majdnem teljesen be kell fejezni, ha visszafordíthatatlanná akarjuk tenni. A gyakorlatnak ez a folytonossága még a közönséges élet legtöbb vállalkozásánál is fontos. Az a fiú, aki erőssé és izmossá akarja magát tenni, rendszeresen kell, hogy gyakoroljon. Ha erőteljesen gyakorol, azonban időnként abbahagyja, akkor nem sokat halad. Minden ilyen vállalkozásban a hosszas és kitartó gyakorlat a siker titka. Még a megszakított gyakorlat is ad valamilyen előnyt és jobb, mint a semmilyen gyakorlat, mivel előnyös szamszkárákat teremt és így erősíti a kívánt irányú tendenciákat, azonban ha valaki a jóga gyakorlásába kezd, akkor a komoly megszakítás nélküli gyakorlat lényeges és minden megkezdett új technikát folytonosan kell gyakorolni, amíg elegendően elsajátította.

Ugyanilyen fontos a harmadik feltétel, amely odaadó és komoly magatartást igényel. A jóga komoly dolog és intenzív, teljes szívű alkalmazást követel. Nem lehet kedvtelésként űzni, mint az általunk egyformán érdekesnek tartott számos kedvtelés egyikét. Ha valaki akár egy világi tevékenységben, mint a tudomány, vagy a művészet, sikert kíván elérni, teljesen a munkájának kell szentelnie magát és minél körülményesebb, nehezebb a vállalkozás, annál nagyobb odaadást követel. Mármost a jóga célja az emberi teljesítmény legmagasabb ára és követése szükségszerűen nagyon szigorú követelményeket támaszt a szádaka idejével és energiájával szemben. Ezért vonultak vissza a régi időkben az erdőkbe azok, akik a jógát kívánták gyakorolni, hogy azután teljesen ennek a feladatnak szentelhessék magukat. Nem lehetséges vagy szükséges a teljes visszavonulás, azonban feltétlenül szükséges ezen szent feladat iránti teljes-szívű odaadás. Sokan azt hiszik, hogy össze tudják egyeztetni a világi ambíciók követését a jóga diszciplimájával és sima (sekélyes, tartalmatlan, nagy dumával) beszéddel idézik Janaka példáját. Azonban Janaka már a világi kötelezettségekre vállalkozás előtt megvalósította a jóga eszményét. Az egyszerű szádakát , - különösen a két eszményt összekombinálni próbáló kezdőt, - teljes biztonsággal alátámasztják világi kívánsággal és tevékenységei és a jóga ösvényét csupán névlegesen követi. Az elmúlt életek körülményei és szokásai megakadályozhatják a szádakát abban, hogy ezt az egyetlen pontra irányított magatartást egyszerre alkalmazza, azonban szünet nélkül, folyamatosan és szándékosan kell ezért a célért dolgoznia. Egyenként kell kiküszöbölnie mindazokat a tevékenységeket és érdeklődéseket, érdeket, amelyek akár beavatkozva akadályozzák a fő munkáját, akár haszontalanul fogyasztják idejét és energiáját. Az a képesség, hogy teljes szívvel és kitartóan vesse bele magát a szádaka a maga elé helyezett feladatba, szükséges tulajdonság és a lélek készségét mutatja, hogy belekezdjen az isteni kalandba.

A szatkára kifejezés ezen feladat iránti tiszteletteljes magatartást is jelent. Ennek az eszménynek a követésével kísérli meg a szádaka az egész megnyilvánult és megnyilvánulatlan világegyetem alapját és okát képező végső valóság megtalálását. Már maga az a tény is áhitattal és tisztelettel kell eltöltse, hogy az élet legnagyobb misztériumát igyekszik kibogozni, feltéve, ha tudatában van szándéka magasrendűségének és azon valóság hatalmas természetének, amely felé törekszik.

A jóga ösvényén a haladás akkor van biztosítva, amikor a szútrában említett három feltétel jelen van. Az előző életekből származó elégtelen mozgatóerő hiányában ez a haladás lassú lehet, azonban a szádaka legalább szilárdan megalapozott az ösvényen és a végső cél elérése csupán idő kérdése marad.