Szeráfi törvényhozás
2007.01.27. 22:49
4. Az elöljárók és a többi testvérek egymáshoz való viszonyáról.
Azok a testvérek, akik a többi testvérek vezetésére és szolgálatára vannak rendelve az Úr nevében osszák be testvéreiket tartományok és helységek szerint, ahol kolostoraik vannak. Azután keressék fel őket gyakran s intsék és biztassák őket. Áldott testvéreim pedig, valahányan csak vannak, mindnyájan készségesen engedelmeskedjenek nekik mindenben, ami lelküknek üdvösségére válik és nem áll ellentétben regulánkkal. Egymással pedig úgy bánjanak, ahogyan az Úr tanítja: „Mindent, amit akartok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti is cselekedjétek nekik.” És másutt: „Amit nem akarsz, hogy más neked cselekedjék, vigyázz, hogy azt másnak sohase cselekedjed.” Az elöljárók és alattvalók tartsák szüntelenül szemük előtt az Úr mondását: „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak.”
Gondolják meg, hogy a testvérek lelkének gondja ő rájuk van bízva, ha hibájukból vagy rossz példaadásuk következtében csak egy is veszendőbe megy közülük, az ítélet napján szigorú számadással tartoznak majd az Úr Jézus Krisztus színe előtt.
5. A hibázó testvérek megintéséről.
Nagyon vigyázzatok tehát lelketekre és testvéreitek lelkére, mert rettenetes az élő Isten kezébe esni. Ha azonban egyik vagy másik elöljáró olyasmit találna parancsolni valamelyik testvérnek, ami ellenkezik regulánkkal és a lelkiismerettel, az illető testvér nem köteles engedelmeskedni neki. Mert ahol hiba, vagy éppen bűn forog fenn, ott nem lehet szó engedelmességről.
Mindazonáltal a testvérek, valahányszor csak elöljárók, helyesebben szolgák vezetése alatt állanak, nagyon óvatosan és körültekintéssel mérlegeljék az elöljárók, illetve szolgák tetteit. És ha mégis úgy látnák, hogy valamelyikük csak test szerint és nem egyúttal lélekben is járja életutunk ösvényét, az ilyent, ha harmadszori megintésre is vonakodik megjobbítani életét, minden melléktekintet félretételével a legközelebbi pünkösdi káptalanon jelentsék fel a rend egyetemes főnökének és szolgájának.
Ha pedig a testvérek sorában akadna valaki, aki testi és nem lelki ember módjára akarna élni, a vele egy födél alatt élő testvérek ne szűnjenek meg őt kitartóan és egyben kellő alázattal inteni, feddeni és dorgálni. Ha harmadik intésre sem javul meg, amilyen gyorsan csak tehetik, küldjék őt az elöljáró elé, vagy legalább tegyenek róla jelentést.
Vigyázzanak azonban a testvérek, az elöljárók, illetve szolgák éppúgy, mint a közrendűek, hogy másnak bűnén, vagy rossz példáján ne háborodjanak fel, se ne haragudjanak, mert az ördög azon mesterkedik, hogy egynek bűnével sok mást megrontson; ellenkezőleg amennyire csak tehetik, legyenek lelki támogatására a hibázó testvérnek. Mert: „Nem szükséges az orvos az egészségeseknek, hanem a betegeknek.”
Hasonlóképpen egyik testvér se törekedjék semmiféle néven nevezhető hatalomra, vagy uralomra, kiváltképpen rendtársai fölött. Mert miként az Úr mondja az evangéliumban: A népek fejedelmei uralkodnak rajtuk és nagyjaik hatalmat gyakorolnak fölöttük, nem úgy leszen a testvérek között, hanem „aki nagyobb akar lenni közöttük, az lesz az ő szolgájuk” és „aki nagyobb közöttük, legyen mint a kisebb.”
Senki a testvérek közül ne merészeljen rosszat tenni, vagy mondani a másiknak, hanem ellenkezőleg a szeretet szellemében szolgáljanak és engedelmeskedjenek egymásnak. Mert ebben vagyon a mi Urunk Jézus Krisztus igazi és szent engedelmessége. Tudják meg az összes testvérek azt is, hogy valahányszor eltérnek az Úr parancsaitól és a próféta szava szerint az engedelmesség aklán kívül kószálnak, átok alatt maradnak mindaddig, míg csak ki nem lábolnak bűneikből. Ha ellenben kitartanak az Úr parancsai mellett, melyekre a szent evangélium nevében regulánkkal elkötelezték magukat, tudják meg, hogy igazi engedelmességben élnek és áldottak az Úrtól.
6. A testvéreknek az elöljárókhoz való folyamodásáról és, hogy egy testvér se hivassék priornak.
Ha valamely helyen a testvérek nem tudnak regulánk szerint élni, amilyen gyorsan csak tehetik, forduljanak elöljárójukhoz és jelentsék ezt neki. Az elöljáró pedig olyan szorgoskodással igyekezzék rajtuk segíteni, amilyennel kívánná, hogy hasonló helyzetben rajta is segítsenek. És senkit az égvilágon ne hívjanak priornak, hanem általában mindenkit kisebb testvérnek szólítsanak. És egyik mossa meg a másiknak lábát.
|