20.          Drastá drisimátraha suddhe ’pi pratyajánupasjaha.

20.    … a látó; purusa, … csupán tiszta tudat; csupán éber tudatosság, … tiszta, … (ám)bár; habár; soha; mindamellett; mindazon által, … felfogás, az elme tartalma, … úgy tűnik, azzal együtt lát.

20.    A látó tiszta tudat, és mind amellett úgy tűnik, hogy az elmén át lát.

Miután Patanydzsali a II. rész 18-as és 19-es szútrában drisjam-mal, vagyis a jelenségek világának tárgyi oldalával foglalkozott, most megkísérli, hogy drastá-ról, a látóról adjon néhány elgondolást, aki a jelenségek világa alanyi oldalának alapja. Ez utóbbi azért nehezebb feladat, a jóga filozófiája szerint purusa a jelenségek világa mögött, annak alanyi aszpektusában, a rejtett végső valóság. Annak ellenére, hogy prakriti purusa által keltődik életre és bekövetkezik az észlelés, a megismerés, purusa mind eltűnik a szemünk elől, előlünk, mivel az alanyin át mindig mintegy fátyol mögötti rejtegetett tanúja a tárgyinak. Ha például nagy teljesítményű elektromos fényforrást veszünk elő és azt számos félig fényáteresztő, és színes gömbbel borítjuk be úgy, hogy egyik gömb a másikon legyen, akkor a fényforrás bizonyos mértékig meg fogja világítani a legkülsőbb gömböt is. Azonban annak ellenére, hogy ez a kivilágítás az elektromos fényforrástól származik, mégsem leszünk képesek a fényforrás fényét úgy látni milyen, hanem csak úgy, ahogyan az összes közben lévő gömbök által megszűrve és tompítva létezik. Amennyiben a legkülsőbb gömböt eltávolítjuk, akkor a következő gömb látszik és a fény erősebbé és tisztábbá válik. De most már látjuk az elektromos fényforrás fényét? Nem! Az még továbbra is rejtve marad a még megmaradó gömbök mögött. Amint egyik gömböt a másik után távolítjuk el, a fény mind erősebbé válik és tisztábbá, de addig, ameddig továbbra is akár csak egyetlen gömb is elfedi a fényforrást, azt sohasem fogjuk eredeti tisztaságában és teljességében meglátni. Csak akkor látjuk meg a fényforrást teljes ragyogásában, amikor az utolsó burkoló-gömböt is eltávolítottuk. Vajon az olyan ember, aki még sohasem látott elektromos fényforrást, tudhatja-e, hogy milyen egy elektromos fényforrás, ha csupán a legkülsőbb fedő-gömböt figyelheti meg? Addig biztosan nem, amíg egyenként el nem távolította az összes gömböket.

Ehhez hasonló purusa viszonyulása a tudathordozókhoz, amelyeken át megnyilvánul. Tudata fénye a tudathordozók teljes együttesén át áramlik ki, és mindegyik tudathordozó mintegy elvesz a fény összetevőiből és lecsökkenti erősségét, míg végül a fizikai testben a legtompább és a legtöbb korlátozással terhelt. Tiszta tudata meglátásának egyetlen módja az, hogy mindegyik tudathordozótól elválasztjuk és még a IV. rész 22-es szútrájában említett legfinomabb tudathordozó elhomályosítását is kiküszöbölve lehet csak teljes tisztaságában látni a fényét. Ez a kaivalja elérésével járó tiszta tudat különválasztása, elérése, ami a jógi életének végső célja.

Az ebben a szútrában megjegyzendő első pont az, hogy a jelenségek világában az alanyi elemet képező (alkotó) látó, tiszta tudat és semmi más. A mátraha kifejezés természetesen azt jelenti, hogy „csak” és annak a szükségességnek a kihangsúlyozására használják, hogy a látót ne tévesszük össze tudata valamely finomabb tudathordozója általi részleges megnyilvánulásával. Amikor a tudat lépésről lépésre szamádhiba húzódik vissza az alsóbb világokból és a szellem magasabb régióiban kezd működni, akkor a változás olyan roppant nagy és az erő, hatalom, tudás és üdvösség hirtelen beáramlása olyan mindent elsöprő a korlátok fokozatos eltávolításával, hogy az ember hajlamos ezt a részleges megnyilvánulást a végső valósággal összetéveszteni. Azonban a tény az, hogy a tudatot még mindig az anyag fátylai terhelik, amelyek ugyan vékonyak, de mégis csak fátylak, amelyek bizonyos korlátozásokat és illúziókat keltenek. A tudatot teljes tisztaságában csak akkor lehet megismerni, amikor az utolsó fátylat is eltávolítottuk. Az a purusa, az igazi drasta.

A második megjegyzendő pont az, hogy bár a látó tiszta tudat és nem a tudathordozók által módosított tudat, mégis amikor valamely tudathordozón át nyilvánul meg, akkor úgy tűnik, hogy elvész abban a pratyajában, amely pillanatnyilag az elméjében van, vagyis abban, ami abban a pillanatban az elméjét eltölti, amit az elme abban a pillanatban tartalmaz. Éppen úgy, ahogyan valamely tükör bármit tükröz, amit eléje tettek, vagyis annak formája látszik benne, a tiszta tudatról is azt lehet mondani, hogy felveszi pratyaja formáját, és megkülönböztethetetlenné válik a pratyajától. Vagy vegyünk egy másik példát, hogy amikor az elektromos fényforrás tiszta fénye a filmszínházban a vetítővászonra esik, a vetített kép formájában látszik annak ellenére, hogy a fény önmagában tiszta és egészen más, mint a kép. Amint már másutt szó volt róla, pratyaja természetesen az elme tartalma, amikor a tudat bármilyen tudathordozóval kerül kapcsolatba, és tudathordozónként változik, eltérő.

Pratyaja nemcsak, hogy megkülönböztethetetlen a tudattól, hanem a kettő keveredésének eredményeként úgy tűnik, mintha a működéseket purusa végezné. Tehát amikor a magasabb elmén át elvont gondolkodás történik, akkor purusa végzi a gondolkodást? Nem! A gondolkodás a tudathordozó működése. A tudatnak a tudathordozóval történő kapcsolata mozgásba hozza az utóbbit, és képessé teszi arra, hogy a megfelelő működést elvégezze. Amikor valamely huzaltekercsbe mágnest helyeznek, akkor a huzalban elektromos áram keletkezik. Annak, aki nem ismeri, vagy nem tudja a tényeket, úgy tűnik, mintha a mágnes hozta volna létre az elektromos áramot. A tény az, hogy nem csak a mágnes hozza létre az áramot, mégis valamilyen misztikus módon össze van kapcsolva az áram létrehozásával. Ha az elektromos áram létrehozásához szükséges egész mechanizmus jelen van és minden szükséges feltételt biztosítottak, akkor csak a mágnes behelyezése idézi elő azt, hogy a mechanizmus elektromos áramot hozzon létre. Az, hogy hogyan kelti életre prakritit purusával való kapcsolata, és idézi elő, hogy prakriti magas szintű intelligens működést végezzen, a filozófusok által sokat vitatott téma. A jóga gyakorlati tanulmányozója számára, ennek a kérdésnek nincs nagy jelentősége. Tudja, hogy minden ilyen elméleti kérdést csak közvetlen ismerettel, tudással lehet megoldani.

21.          Tad-artha eva drisjasjátmá.

21.    … , … annak (a látónak) a céljára (szánva), … csakis, … a látott (prakriti), … (lét); természet.

21.    Maga a látott léte ő érte van (vagyis prakriti csakis ő miatta van).

Az előbbi szútrában mutattunk rá a látó és a látott lényeges természetére, és azt is elmagyaráztuk, hogy még amikor a közvetlen kapcsolatukban, visszavonulásukban teljesen egymásba olvadottnak látszanak is, valójában egészen eltérnek és különböznek egymástól, mint valamely emulzióban lévő olaj és víz. Ez a szútra arra mutat, hogy purusának és prakritinek ebben a szoros társulásában, az utóbbi alárendelt szerepet játszik, éspedig csak purusa szolgálatát. A látott értelmét és célját már a II. rész 18-as szútrájában megjelölték, éspedig abban, hogy purusa számára biztosítsa a tapasztalatokat és a felszabadulás eszközeit. A fenti szútra tovább tisztázza ezt az állítást és kihangsúlyozza, hogy prakriti purusa céljainak van alárendelve, és azt szolgálja. Nincs saját célja. A teremtés egész drámája azért játszódik, hogy játékába belevont purusák számára a növekedéshez és az önmegvalósításhoz gondoskodjon tapasztalatokról, lehetőséget nyújtson a tapasztalatok megszerzésére.