J�b k�nyve

J�b 1
J�b 1.1
Volt Husz f�ldj�n egy J�b nev� f�rfi. Feddhetetlen, der�k ember volt, f�lte az Istent �s ker�lte a rosszat.
J�b 1.2
H�t fia �s h�rom l�nya sz�letett.
J�b 1.3
Nagy vagyona volt: h�tezer juha, h�romezer tev�je, �tsz�z iga marh�ja, �tsz�z szamara �s sz�mos csel�de. �gy hatalmasabb volt napkelet valamennyi fi�n�l.
J�b 1.4
Fiai vend�gs�get szoktak rendezni: ki-ki a saj�t h�z�ban, a r� es� napon. Ilyenkor �zentek �s h�rom n�v�r�ket is megh�vt�k, hogy egyenek �s igyanak �k is vel�k.
J�b 1.5
Valah�nyszor sorra lej�rtak a vend�gs�g napjai, J�b elh�vatta �s megtiszt�totta �ket. Kor�n reggel f�lkelt, �s �g��ldozatot mutatott be mindegyik�k�rt. �gy gondolkodott ugyanis: "H�tha v�tkeztek gyermekeim �s sz�v�kben k�romolt�k Istent." �gy j�rt el J�b minden alkalommal.
J�b 1.6
Egy napon az t�rt�nt, hogy az Isten fiai f�lkerekedtek, �s az �r el� j�rultak. A s�t�n is megjelent k�zt�k.
J�b 1.7
Az �r �gy sz�lt a s�t�nhoz: "Honn�t ker�lsz ide?" A s�t�n ezt felelte az �rnak: "Szerte bebarangoltam a f�ldet �s bolyongtam rajta."
J�b 1.8
Akkor az �r �gy sz�lt a s�t�nhoz: "Felfigyelt�l-e szolg�mra, J�bra? Mert nincs hozz� foghat� a f�ld�n: feddhetetlen, der�k ember, f�li az Istent �s ker�li a rosszat."
J�b 1.9
A s�t�n azt v�laszolta az �rnak: "Tal�n bizony ingyen olyan istenf�l� az a J�b?
J�b 1.10
Nem magad emelt�l-e s�v�nyt k�r�, h�za �s minden vagyona k�r�? Meg�ldottad keze munk�j�t, �gyhogy birtoka egyre gyarapszik a f�ld�n.
J�b 1.11
Csak ny�jtsd ki egyszer a kezedet �s ny�lj hozz� eg�sz vagyon�hoz! Szavamra, szemt�l szemben fog majd k�romolni!"
J�b 1.12
Az �r erre azt mondta a s�t�nnak: "Nos, kezedbe adom minden�t, amije van. Csak r� mag�ra nem szabad r�tenned a kezed." Erre a s�t�n elt�vozott az �r sz�ne el�l.
J�b 1.13
Egyik nap (J�b) fiai �s l�nyai legid�sebb b�tyjuk h�z�ban lakom�t tartottak �s bort ittak.
J�b 1.14
Ekkor h�rhoz� �rkezett J�bhoz �s �gy sz�lt: "A marh�k sz�ntottak, a szamarak meg mellett�k legel�sztek.
J�b 1.15
De rajtuk �t�ttek a szabeusok �s elrabolt�k �ket. A szolg�kat kard�lre h�nyt�k, csak �n tudtam elmenek�lni, hogy h�rt hozzak neked."
J�b 1.16
M�g be sem fejezte mondanival�j�t, m�ris j�tt egy m�sik, �s jelentette: "Isten nyila hullott az �gb�l, t�zv�szt t�masztott a juhok �s a szolg�k k�z�tt, �s elpuszt�totta �ket. Csak �n tudtam megmenek�lni, hogy h�rt hozzak neked."
J�b 1.17
M�g nem �rt besz�dje v�g�re, m�ris j�tt egy m�sik, �s ezt mondta: "A kaldeusok h�rom rajba �lltak, megt�madt�k �s elhajtott�k a tev�ket. A szolg�kat kard�lre h�nyt�k, csak �n tudtam elmenek�lni, hogy h�rt hozzak neked."
J�b 1.18
M�g be sem fejezte mondanival�j�t, m�ris j�tt egy m�sik, �s sz�lt: "Fiaid �s l�nyaid lakom�t tartottak �s bort ittak legid�sebb b�tyjuk h�z�ban.
J�b 1.19
Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon t�lr�l, megrend�tette a h�z n�gy sark�t, �gyhogy r�szakadt a fiatalokra �s mind meghaltak. Csak �n tudtam elmenek�lni, hogy h�rt hozzak neked."
J�b 1.20
J�b ekkor f�lkelt, megszaggatta ruh�j�t �s megny�rta fej�t, a f�ldre borult �s im�dkozott.
J�b 1.21
�gy sz�lt: "Mez�telen�l j�ttem ki any�m m�h�b�l, �s ruh�tlanul t�rek oda vissza. Az �r adta, az �r elvette, legyen �ldott az �r neve!"
J�b 1.22
Mindezek ellen�re nem v�tkezett J�b, �s nem sz�lt d�res�get Isten ellen.
J�b 2
J�b 2.1
T�rt�nt egy napon, hogy az Isten fiai f�lkerekedtek, �s az �r sz�ne el� j�rultak. K�z�tt�k volt a s�t�n is.
J�b 2.2
Ekkor az �r �gy sz�lt a s�t�nhoz: "Honn�t ker�lsz ide?" A s�t�n azt felelte az �rnak: "Szerte bebarangoltam a f�ldet �s k�sz�ltam rajta."
J�b 2.3
Erre az �r megk�rdezte a s�t�nt: "�szrevetted-e szolg�mat, J�bot is? Mert nincs hozz� foghat� a f�ld�n: feddhetetlen, der�k ember, f�li az Istent �s ker�li a rosszat. M�g mindig kitart feddhetetlens�g�ben. Hi�ba ingerelt�l f�l, hogy tegyem t�nkre!"
J�b 2.4
A s�t�n ezt v�laszolta az �rnak: "B�r�rt b�rt! Az �let��rt minden�t odaadja az ember, amije csak van.
J�b 2.5
Emeld csak r� kezedet, �s ny�lj a csontj�hoz �s h�s�hoz! Szavamra, szemt�l szemben fog majd k�romolni!"
J�b 2.6
Ekkor az �r azt mondta a s�t�nnak: "Nos, a kezedbe adom, csak az �let�t k�m�ld!"
J�b 2.7
A s�t�n elt�vozott az �r sz�ne el�l. J�bot rosszindulat� fek�llyel s�jtotta tet�t�l talpig.
J�b 2.8
Ez hamuba �lt, s egy cser�pdarabot vett a kez�be, hogy azzal vakargassa mag�t.
J�b 2.9
A feles�ge meg �gy besz�lt hozz�: "M�g mindig kitartasz feddhetetlens�gedben? �tkozd az Istent �s halj meg!"
J�b 2.10
� azonban �gy v�laszolt neki: "Mint valami f�lesz� asszony, �gy besz�lsz. Ha a j�t elfogadjuk Isten kez�b�l, mi�rt ne fogadn�nk el a rosszat is?" Mindamellett nem v�tkezett J�b az ajk�val.
J�b 2.11
J�bnak h�rom bar�tja �rtes�lt a csap�sokr�l, amelyek r�szakadtak, �s elj�ttek haz�jukb�l: Elif�z Tem�nb�l, Bild�d Suachb�l �s Cof�r Naam�b�l. Meg�llapodtak egym�s k�zt, hogy elmennek hozz�, kifejezik egy�tt�rz�s�ket �s megvigasztalj�k.
J�b 2.12
Amikor t�volb�l r�emelt�k tekintet�ket, nem ismert�k meg. Hangos s�r�sban t�rtek ki, megszaggatt�k ruh�jukat �s hamut sz�rtak a fej�kre.
J�b 2.13
H�t nap �s h�t �jjel mellette �ltek a f�ld�n, �s egyik sem sz�lt hozz� egy sz�t sem. L�tt�k ugyanis, hogy igen nagy a f�jdalma.
J�b 3
J�b 3.1
J�b ezut�n megnyitotta sz�j�t, s el�tkozta sz�let�se napj�t.
J�b 3.2
�gy sz�lt:
J�b 3.3
Vesszen a nap, amikor vil�gra j�ttem, az �j, amelyen azt mondt�k: "Fi� fogantatott."
J�b 3.4
Igen, legyen az a nap s�t�ts�g! Az Isten odafenn ne t�r�dj�k vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a f�nye!
J�b 3.5
Bor�tsa �jszaka �s s�r� s�t�ts�g, nehezedjenek r� gomolyg� fellegek, tartsa retteg�sben nappali s�t�ts�g!
J�b 3.6
S�t�ts�g nyelje el! Ne sorolj�tok az �v t�bbi napja k�z�, �s ne sz�m�ts�k be h�napok napj�nak!
J�b 3.7
Az az �jjel meg maradjon magtalan! Ne l�sson soha hangos vigadoz�st!
J�b 3.8
�tkozz�k el ezt az �jt a napok �tkoz�i, akik a leviat�nt ingerelni tudj�k!
J�b 3.9
Hom�ly takarja el hajnalcsillagait, hasztalan v�rjon a vil�goss�gra! Ne l�thassa meg, hogy a tavasz kinyitja szem�t!
J�b 3.10
Mert nem z�rta be el�ttem a m�hnek ajtaj�t, �s a k�nt nem rejtette el szemem el�l.
J�b 3.11
Hogy nem pusztultam el m�r az anyam�hben! Vagy mi�rt nem haltam meg, mikor megsz�lettem?
J�b 3.12
Mi�rt fogtak f�l t�rdek? S mi�rt voltak eml�k, hogy szopjam �ket?
J�b 3.13
Most cs�ndben fek�dn�k �s nyugodhatn�k, elaludtam volna �s b�kess�gem volna.
J�b 3.14
A kir�lyok �s a f�ld nagyjai k�zel�ben, akik s�rhelyet �p�tenek maguknak.
J�b 3.15
Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megt�lt�tt�k h�zukat ez�sttel.
J�b 3.16
Mint korasz�l�tt, akit miel�tt �lt, m�r el�stak, voln�k, mint a magzat, amely f�nyt sose l�tott.
J�b 3.17
Ott a gonoszok felhagynak d�h�kkel, �s az elf�radtak nyugalmat tal�lnak.
J�b 3.18
Egy�tt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik t�bb� robottisztnek hangja.
J�b 3.19
Egyforma lesz ott a szeg�ny �s a gazdag, �s a rabszolga sem f�gg majd ur�t�l.
J�b 3.20
Mi�rt hagyta vil�gra j�nni a szenved�t, s szomor� sz�v�nek mi�rt adott �letet?
J�b 3.21
V�rj�k a hal�lt, de az bizony nem j�n, jobban keresik, mint az elrejtett kincset.
J�b 3.22
�r�ln�nek nagyon saj�t s�rhalmuknak, s�rjuk, ha megleln�k, felujjongan�nak.
J�b 3.23
�tjavesztett embernek minek ily aj�nd�k, annak, akit Isten teljesen k�r�lz�rt?
J�b 3.24
Imm�r kenyeremm� v�lt a s�hajtoz�s, s mint a v�znek �rja, �mlik a panaszom.
J�b 3.25
Mert r�m szakadt, amit�l rettegtem, �s amit�l f�ltem, oszt�lyr�szem lett.
J�b 3.26
Nincs nekem nyugalmam, nincsen b�kess�gem, m�g meg sem nyugodtam, m�ris �j baj �rt.
J�b 4
J�b 4.1
V�laszolt, s �gy sz�lt a tem�ni Elif�z:
J�b 4.2
Terhedre van t�n, ha besz�l�nk hozz�d? Ki tudn� mag�ba fojtani itt a sz�t?
J�b 4.3
Sokat b�tor�tott�l, hanyatl� karoknak �jra er�t adt�l.
J�b 4.4
Buzd�t� szavad a t�molyg� t�masza volt, az ingadoz�k t�rd�t megszil�rd�tottad.
J�b 4.5
Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Meg�t�dsz, hogy ter�d is r�d ker�lt a sor?
J�b 4.6
Nincsen bizalmad istenf�lelmedben, j�mbor �letedre nem mersz hagyatkozni?
J�b 4.7
Gondold meg, ment-e m�r valaki is t�nkre �rtatlanul? Becs�letes embert mikor �rt pusztul�s?
J�b 4.8
H�nyszor l�ttam: akik bajt sz�ntottak, gy�trelmet vetettek, h�t azt is arattak.
J�b 4.9
Isten lehelete t�nkretette �ket, haragj�nak szele elsodorta �ket.
J�b 4.10
Ord�t az oroszl�n, b�mb�l a n�st�nye, mint mikor a k�lyk�knek kiverik a fog�t.
J�b 4.11
Pusztul az oroszl�n, ha nincsen pr�d�ja, s a n�st�ny k�lykei sz�tsz�lednek.
J�b 4.12
Titokzatos sz�zat lopakodott hozz�m, �s a f�lem felfogja suttog�s�t.
J�b 4.13
�gi �loml�t�s tarka j�t�k�ban, amikor m�ly �lom sz�ll az emberekre,
J�b 4.14
f�lelem fogott el s retteg�s, reszketett minden egyes tagom.
J�b 4.15
Valami lehelet suhant �t arcomon, �s az �gnek �llt minden hajamsz�la.
J�b 4.16
Ott �llt valaki, arc�t nem vettem ki, ott �llt egy alak a szemem el�tt, �s hallottam suttog� besz�d�t:
J�b 4.17
Lehet-e az ember Isten el�tt igaz? �llhat f�rfi tiszt�n alkot�ja el�tt?
J�b 4.18
Azokban sem b�zik, kik szolg�lnak neki, angyalaiban is lel kivetnival�t.
J�b 4.19
H�t akkor azokban, kik visk�kban laknak, kiknek alapj�ul a f�ld pora szolg�l, kiket �sszenyomhat, ak�r egy molylepk�t?
J�b 4.20
Reggelt�l est�ig t�nkreveri �ket, elt�nnek �r�kre, �s ki gondol r�juk?
J�b 4.21
Kit�pik azut�n s�traik c�vek�t, �gy sz�llnak a s�rba, b�lcsess�g h�j�val.
J�b 5
J�b 5.1
Emeld f�l hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni?
J�b 5.2
Val�ban, bossz�s�g marja az egy�gy�t, hal�lba kergeti haragja a balg�t.
J�b 5.3
L�ttam, hogy egy bolond gy�keret vert, de hirtelen �tok sz�llt a tany�j�ra.
J�b 5.4
Fiai messze estek a j�l�tt�l, a kapun�l elnyomj�k �ket, nincs v�delmez�j�k.
J�b 5.5
Amit learatnak, �hez�k eszik meg, merthogy elragadja az �r foguk el�l, s szomjasok kapkodnak a javaik ut�n.
J�b 5.6
Sohasem a f�ldb�l sarjad el� a baj, nem a sz�nt�f�ld�n terem a szenved�s.
J�b 5.7
Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magass�got.
J�b 5.8
De �n az�rt m�gis Istenhez forduln�k, �gyemet Istenem el� terjeszten�m.
J�b 5.9
� alkotja, ami nagy s kif�rk�szhetetlen, csod�s tetteinek se szeri, se sz�ma.
J�b 5.10
� ad es�t a f�ld sz�n�re, �s v�zzel �nt�zi a t�gas mez�ket.
J�b 5.11
F�l tudja emelni a megal�zottakat, �s j�l�tet ad a szomorkod�knak.
J�b 5.12
A ravaszok terveit mind kereszt�lh�zza, �zelmeiket meghi�s�tja.
J�b 5.13
A b�lcseket befogja saj�t csapd�jukba, kudarccal v�gz�dik az �lnokok terve.
J�b 5.14
F�nyes nappal is s�t�ts�gbe botlanak, tapogatnak d�lben, mintha �jjel volna.
J�b 5.15
Az elesettet megmenti sz�juk hatalm�t�l �s a szeg�nyt az er�sek karj�t�l.
J�b 5.16
A szeg�nynek �gy rem�nys�ge t�mad, a gonoszs�g k�nytelen befogni a sz�j�t.
J�b 5.17
L�m, boldog az ember, ha feny�ti az Isten, ne vesd meg az�rt a Mindenhat� fedd� szav�t!
J�b 5.18
Ha sebet �t rajtad, majd be is k�t�zi, ha sz�tz�z is, meggy�gy�t a keze.
J�b 5.19
Hatszor is kiragad a szorongat�sb�l, s hetedszerre sem hagy bajba jutni.
J�b 5.20
Hogyha �hezel is, megment a hal�lt�l, h�bor�s id�kben kardnak hatalm�t�l.
J�b 5.21
Biztons�gban vagy a nyelvnek ostor�t�l, ha rabl� k�zel�t, akkor sem kell f�lned.
J�b 5.22
Mosolyogva n�zhetsz fagyra, sz�razs�gra, a mez� vadj�t�l nem kell megijedned.
J�b 5.23
Hisz a mez�n a k� sz�vets�ges t�rsad, �s a mez� vadja b�k�ben �l veled.
J�b 5.24
Megl�tod majd magad: b�ke lesz a s�trad, hajl�kodban szemed nem l�t sehol hi�nyt.
J�b 5.25
Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint f�sz�l a f�ld�n, sokasodik sarjad.
J�b 5.26
Mikor be�rik �leted, s�rba sz�llsz, mint a b�zak�v�t begy�jtik, ha �rett.
J�b 5.27
Kikutattuk ezt, �s bizonnyal �gy van. �gy hallottuk. Te is v�sd j�l az eszedbe!
J�b 6
J�b 6.1
J�b ekkor v�laszolt �s �gy sz�lt:
J�b 6.2
Ha m�rlegre tudn�m tenni b�natomat, �s minden bajomat megm�rhetn�m,
J�b 6.3
tenger homokj�n�l nehezebbet nyomna. Az�rt v�tettem el szavaimat.
J�b 6.4
Bel�m f�r�dtak a Mindenhat� nyilai, l�zt hoz� m�rg�ket felitta a lelkem. R�ms�gei ellenem csatasorba �lltak.
J�b 6.5
Ord�t a vadszam�r a k�v�r mez�ben, takarm�nya el�tt b�g tal�n a bika?
J�b 6.6
Lehet-e s� n�lk�l enni, mi �zetlen, toj�sfeh�rj�nek j� tal�n az �ze?
J�b 6.7
Irt�zom m�g hozz�ny�lni is, betegs�gemben m�gis ez az eledelem.
J�b 6.8
�, ha teljes�lhetne k�v�ns�gom, �s Isten megadn�, amit �gy szeretn�k!
J�b 6.9
J� volna, ha Isten �sszez�zna, f�lemeln� kez�t �s meg�lne.
J�b 6.10
Nekem m�g akkor is vigaszomra volna, f�jdalmam k�zepette is nagyot ugran�k, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szav�t.
J�b 6.11
De hol vegyek er�t v�gs� kitart�shoz? Mikor j�n a v�g, hogy t�relmesen v�rjam?
J�b 6.12
Er�s vagyok t�n, olyan mint a szikla, tal�n kem�ny �rcb�l j�tt l�tre a testem?
J�b 6.13
Sz�momra nincs t�bb� semmi seg�ts�g, menek�l�semnek minden �tja z�rva?
J�b 6.14
Aki embert�rs�val nem �rez egy�tt, az az �r f�lelm�vel is szak�t.
J�b 6.15
Testv�reim megcsaltak, mint a patak, �gy, mint a h�tlen patakoknak medre:
J�b 6.16
mikor a j�g zajlik, zavaross� v�lnak, olvad� h� leve felduzzasztja �ket;
J�b 6.17
a h�s�g idej�n azt�n kisz�radnak, a nagy forr�s�gban �res lesz a medr�k.
J�b 6.18
Let�rnek az �tr�l (�rt�k) a karav�nok, bolyongnak a puszt�n, s ott lelik v�g�ket.
J�b 6.19
Tema karav�nja mind ut�na kutat, benn�k bizakodnak S�ba kalm�rai.
J�b 6.20
Rem�ny�k azonban csal�d�ss� v�lik, mikor oda�rnek, l�tj�k, becsap�dtak.
J�b 6.21
Ilyenek lettetek sz�momra most ti is: L�tva nagy bajomat, f�ltek t�lem.
J�b 6.22
K�rtem-e t�letek: "Adjatok valamit, ossz�tok meg velem vagyonotok,
J�b 6.23
szabad�tsatok ki az ellens�g kez�b�l, v�ltsatok ki a zsarnok hatalm�b�l!"?
J�b 6.24
Okos�tsatok fel, akkor majd hallgatok. Adj�tok tudtomra, hogy miben hib�ztam.
J�b 6.25
�szinte besz�dem kig�nyolj�tok. Vajon mit bizony�t �cs�rl�stok?
J�b 6.26
Csak korhol�sra gondoltok ki szavakat? A k�ts�gbeesettnek szava olyan, mint a sz�l?
J�b 6.27
M�g az �rv�ra is sorsot vetn�tek, a bar�totokat is el�rverezn�tek.
J�b 6.28
Legyetek sz�vesek, forduljatok fel�m! Szemt�l szemben biztos nem hazudom.
J�b 6.29
Forduljatok fel�m, de hamiss�g n�lk�l! Forduljatok fel�m: igazam most is �ll!
J�b 6.30
Hazudik t�n nyelvem? S az �nyem nem �rezn�-e a b�nt?
J�b 7
J�b 7.1
Nem szolg�lat az ember sorsa a f�ld�n? Nem napsz�mos m�dj�n t�lti el napjait?
J�b 7.2
Olyan, mint a rabszolga, ki �rny�kba v�gyik, olyan, mint a napsz�mos, ki a b�r�t v�rja.
J�b 7.3
Csal�d�ssal teli h�napok jutottak r�szem�l, keserves �jeket adtak oszt�lyr�sz�l.
J�b 7.4
M�r mikor lefekszem, k�rdezem: "Mikor virrad?" �s mihelyt f�lkelek: "Mikor lesz m�r este?" Tele vagyok k�nnal eg�sz alkonyatig.
J�b 7.5
F�rgek lepik el testem, s a f�ld pora fedi. �sszeaszal�dik, s gennyezik a b�r�m.
J�b 7.6
Napjaim futnak, mint tak�cs vet�l�je, elt�nnek, s nyomukban nem marad rem�nys�g.
J�b 7.7
Gondold meg: �letem csup�n egy lehelet, szemem soha t�bb� nem l�t boldogs�got.
J�b 7.8
S a szem, amely most l�t, soha t�bb� nem l�t, keres� szemeddel nem tal�lsz, nem leszek.
J�b 7.9
Mint felh�, tovasz�ll, elt�nik a t�volban, nem t�r az vissza, kit az alvil�g elnyelt.
J�b 7.10
H�z�ba nem mehet soha t�bb� vissza, �s otthona nem l�tja soha viszont.
J�b 7.11
Ez�rt �n sem t�rt�ztetem sz�mat: besz�lek lelkem gy�trelm�ben, s elpanaszoltam lelkemnek keserv�t.
J�b 7.12
Tenger vagyok t�n? Avagy tengeri sz�rny? Merthogy �rz�semre �rszemeket rendelsz.
J�b 7.13
Ha arra gondolok: vigaszt ad fekv�helyem, �gyam majd seg�t viselni k�nomat,
J�b 7.14
m�ris megijesztesz �lmomban sz�rny�m�d, r�mk�pek kergetnek �jabb gy�trelmekbe.
J�b 7.15
"Fojts meg ink�bb!" - ez a k�v�ns�gom, jobb a hal�l, mint a sok f�jdalom.
J�b 7.16
Elt�n�k �n imm�r, nem �lek �r�kk�, hagyj h�t magamra, �ltem egy lehelet.
J�b 7.17
Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra m�ltatod, hogy t�r�dj vele.
J�b 7.18
Hisz megl�togatod minden �ldott reggel, �s pr�b�ra teszed minden pillanatban.
J�b 7.19
Mily r�g nem veszed le tekinteted r�lam! Arra sem hagysz id�t, hogy ny�lam lenyeljem.
J�b 7.20
V�tkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek �re! T�mad� kedvednek mi�rt vagyok c�lt�bla? Mi�rt vagyok terhedre?
J�b 7.21
Mi�rt nem bocs�tod meg a b�neimet, v�tkem f�l�tt mi�rt nem hunysz szemet?
J�b 7.22
Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hi�ba keresel, t�bb� nem leszek.
J�b 8
J�b 8.1
Ekkor Bild�d sz�lt �s �gy v�laszolt:
J�b 8.2
Meddig akarsz m�g ily m�don besz�lni? Mint d�h�ng� vihar, sz�llnak sz�db�l a sz�k.
J�b 8.3
Isten t�n kiforgathatja a t�rv�nyt, vissz�j�ra ford�thatja a Mindenhat� az igazs�goss�got?
J�b 8.4
Hogyha gyermekeid v�tettek ellene, a saj�t gonoszs�guknak estek �ldozatul.
J�b 8.6a
De ha te magad tiszta vagy �s igaz,
J�b 8.5
keresd az Istent, �s foh�szkodj a Mindenhat�hoz!
J�b 8.6b
Minden bizonnyal irgalmas lesz hozz�d, visszaadja otthonod, mihelyt r�szolg�lsz.
J�b 8.7
Ha kor�bbi szerencs�d kev�s lett volna, hatalmas, nagy lesz az, amit cser�be ad.
J�b 8.8
K�rdezgesd a let�nt nemzed�ket, vedd fontol�ra az aty�k b�lcsess�g�t.
J�b 8.9
Mi csak tegnapiak vagyunk, s mit sem tudunk, napjaink a f�ld�n �tsuhan� �rnyak,
J�b 8.10
de �k tan�tanak s sz�lnak hozz�d, az � b�lcsess�g�k sz�lte e szavakat:
J�b 8.11
"Ahol nincsen mocs�r, terem-e n�d ottan, s megn�-e a k�ka, ha v�z nem t�r el�?
J�b 8.12
Jav�ban vir�gzik, v�g�sra nem �rett, �s m�ris elsz�rad, el�bb m�s f�vekn�l.
J�b 8.13
�gy j�rnak mind, akik feledik az Istent, az istentelen v�gya csak �br�nd, mit sem �r.
J�b 8.14
�sz� �k�rny�l a rem�nys�ge, p�knak h�l�ja minden birodalma.
J�b 8.15
H�z�ba fog�dzik, de az nem tartja, kapkod ut�na, de nincs semmi tart�sa.
J�b 8.16
�letnedvt�l duzzad, mikor r�s�t a nap, sz�lai eg�szen ellepik a kertet.
J�b 8.17
K�rak�shoz k�ti sz�lai gy�ker�t, a k�rak�s �l�n �lelmet tal�l.
J�b 8.18
De ha elhagyja hely�t, az megtagadja: "Nem ismerlek t�ged, sohasem l�ttalak!"
J�b 8.19
�gy hal�l�t leli bizonnyal az �ton, s m�ris idegenek sarjadnak a hely�n.
J�b 8.20
Isten nem veti el sohasem a j�mbort, �s nem fogja k�zen a gonosztev�t.
J�b 8.21
Nevet�ssel t�lti m�g meg sz�dat, ujjong� dalokat fakaszt ajkadon.
J�b 8.22
Gy�l�l�id meg sz�gyenbe �lt�znek, �s a gonoszok s�tra megsemmis�l."
J�b 9
J�b 9.1
J�b akkor v�laszolt �s �gy sz�lt:
J�b 9.2
Igenis j�l tudom, hogy a dolog �gy �ll. Lehet Isten el�tt embernek igaza?
J�b 9.3
M�g ha �ssze�ll is vele vitatkozni, ezer k�rd�s k�z�l egyre sem ad v�laszt.
J�b 9.4
B�lcsess�ge nagy �s ereje hatalmas. Ki marad b�ntetlen, ha vele szembesz�ll?
J�b 9.5
Hegyeket mozd�t el �s �szre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja �ket.
J�b 9.6
A f�ldet is kimozd�tja hely�r�l, az oszlopai csak�gy inognak.
J�b 9.7
Ha megparancsolja, nem kel f�l a nap sem, pecs�tje elveszi a csillagok f�ny�t.
J�b 9.8
Maga fesz�tette ki az �g s�tor�t, tenger magas �rj�t l�ba al� gy�rte.
J�b 9.9
� alkotta a G�nc�lszekeret, a Kasz�st meg a Fiasty�kot is, s D�lnek Kamar�it.
J�b 9.10
Kif�rk�szhetetlen s nagy, amit teremtett, csod�latra m�lt� �s t�m�rdek.
J�b 9.11
Nem l�tom, amikor elvonul mellettem, j�r�s�t-kel�s�t nem is veszem �szre.
J�b 9.12
Ha mag�val ragadja, ki tud ellen�llni? Ki mondhatja neki: "H�! Te mit akarsz itt?"
J�b 9.13
B�ntet�s�t Isten sose vonja vissza, g�rnyednek el�tte Rahab seg�t�i.
J�b 9.14
Hogy tudn�k �n neki feleletet adni, vele perbe sz�llva szavakat tal�lni?
J�b 9.15
Ha igazam volna, sem tudn�k mit felelni, b�r�m el�tt ink�bb kegyelmet kell k�rnem.
J�b 9.16
S ha ki�lt�somra feleletet adna, akkor sem hihetn�m, hogy hallgat szavamra.
J�b 9.17
Egyetlen hajsz�l�rt a f�ldbe tapos, sebeimet ok n�lk�l szapor�tja.
J�b 9.18
Nem hagyja, hogy egy kiss� l�legzethez jussak, ink�bb keservekkel etet j�llak�sig.
J�b 9.19
Ha er�r�l van sz�, akkor � az Er�s, ha a jogot n�zz�k, h�t ki id�zi meg?
J�b 9.20
M�g ha igaz voln�k, akkor is elvethet, �rtatlans�gomban is b�n�snek �t�lhet.
J�b 9.21
�rtatlan vagyok? Nem ismerem magam. �letem mit sem �r, semmire sem tartom.
J�b 9.22
Egy azonban biztos, az�rt most kimondom: B�n�st �s igazat egyar�nt elragad.
J�b 9.23
Amikor ostora hirtelen hal�lt oszt, neveti �rtatlan emberek f�lelm�t.
J�b 9.24
A f�ldet a b�n�s�k kez�be adta, maga fogta be b�r�iknak szem�t. Vagy tal�n nem � az? Ki volna, ha nem �?
J�b 9.25
Napjaim fut�rn�l gyorsabban szaladnak, elt�nnek, s nem l�tnak semmi boldogs�got.
J�b 9.26
Elsiklanak gyorsan, ak�r a n�dcs�nak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zs�km�nyra.
J�b 9.27
Hi�ba gondolom: feledek minden bajt, der�s lesz az arcom, s vid�man kacagok.
J�b 9.28
Tenger f�jdalmam iszonyattal t�lt el, j�l tudom, hogy nem oldozol soha fel.
J�b 9.29
Ha �gyis a b�n�s�k k�zt van a helyem, mit is t�r�m magam hasztalan.
J�b 9.30
Ha megmosdan�k is tiszta feh�r h�ban, ha kezem l�gban mosn�m, tiszt�tan�m,
J�b 9.31
akkor is csak szennybe m�rtogatn�l, �gyhogy m�g a ruh�m is megut�lna.
J�b 9.32
Nem ember, hogy azt mondhatn�m neki: "Gyere t�rv�ny el�, menj�nk b�r�s�gra!"
J�b 9.33
Nincs b�r�, ki k�zt�nk igazs�got tenne, ki kez�t mindkett�nknek fej�re tehetn�.
J�b 9.34
Ha levenn� r�lam b�ntet� vesszej�t, �s nem k�nozn�nak r�ms�gei t�bb�,
J�b 9.35
akkor megsz�laln�k �s nem f�ln�k t�le, hisz saj�t szememben nem vagyok �n ilyen.
J�b 10
J�b 10.1
Undorral tekintek saj�t �letemre, szabadon hagyom, �radjon panaszom, gy�tr�d� lelkemet ki�nt�m.
J�b 10.2
Esengek Istenhez: Ne �t�lj el! Hadd tudjam meg, mi�rt t�madt�l meg!
J�b 10.3
Hasznod van t�n abb�l, ha er�szakhoz ny�lsz, kezed remekm�v�t hogyha meggyal�zod, a b�n�s�k terveit meg j�v�hagyod?
J�b 10.4
Csak t�n nincs h�sb�l a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak �gy l�ss�l?
J�b 10.5
Napjaid hasonl�k az ember napjaihoz, s esztendeid az ember �veihez,
J�b 10.6
hogy b�n�m keresed s kutatsz v�tkem ut�n,
J�b 10.7
noha j�l tudod, hogy nem vagyok b�n�s? Nem szabad�t ki senki sem kezedb�l?
J�b 10.8
A te kezed form�lt �s teremtett, most meg m�st gondolt�l, s elpuszt�tasz?
J�b 10.9
Agyagb�l form�lt�l - csak eml�kezz�l! -, s most �jra porr� v�ltoztatn�l vissza?
J�b 10.10
Nemde ki�nt�tt�l, mint a tejet szokt�k, azt�n sajt m�dj�ra hagyt�l megalvadni.
J�b 10.11
B�rbe meg h�sba nem te �lt�ztett�l, s csontokkal, inakkal nem te sz�tt�l �t?
J�b 10.12
�letet, kegyelmet te adt�l nekem, �rk�dj h�t �beren a lelkem f�l�tt!
J�b 10.13
B�r elrejtetted m�lyen a sz�vedben, tudom j�l: ezt forgattad elm�d rejtek�ben.
J�b 10.14
Amikor v�tkezem, leskel�dsz ut�nam, nem akarsz b�n�mt�l megszabad�tani.
J�b 10.15
Hogyha b�n�s vagyok, akkor jaj nekem! De nem b�szk�lkedn�k, ha igaz voln�k is: j�llaktam sz�gyennel, nyomor ital�val.
J�b 10.16
Hogyha g�g�s voln�k, oroszl�n m�dj�ra �ld�z�be venn�l, megmutatn�d rajtam csodatev� er�d.
J�b 10.17
�jra t�mad�st ind�tasz ellenem, �d�z haragodat egyre sokas�tod, mindig friss csapatok sz�llnak velem harcba.
J�b 10.18
Mi�rt hozt�l el� any�mnak m�h�b�l? Haltam volna meg, miel�tt szem l�tott!