28.          Jogángánusthánád asuddhi-ksaje dzsnyánadíptir á viveka-khjáthe.

28.    … a jóga részei; (gyakorlatok) vagy a jóga lépcsőfokai, … gyakorlással vagy követéssel, … tisztátalanság, … elpusztításával (a fokozatos csökkentése elgondolása), … tudás (szellemi tudás), … ragyogás; sugárzás, … amíg az éber valóságtudat vagy megkülönböztető tudás (létrejön, keletkezik).

28.    A jóga összetett gyakorlatai végzéséből, a tisztátalanság elpusztításával jön létre az a szellemi megvilágosodás, amely éber valóságtudattá fejlődik.

A II. rész 28-as szútrája a jóga ösvényén történő irányítás problémájával foglalkozik. Már szó volt arról, hogy az átlagos, un. közönséges viveka, az elme mögötti rejtett szellemi tudat kifejeződése. Amennyiben valóságos, akkor megfelelően erőteljes ösztönzést nyújt a törekvőnek, hogy a jóga ösvényére térjen és elfogadja az azzal járó diszciplinát. Azonban nem eléggé határozott ahhoz, hogy a jóga ösvényén vezesse, továbbá, hogy a nagy ismeretlen misztikus birodalmában a szükséges irányítással ellássa. Honnan kell ennek az irányításnak jönnie? Ezen szútra szerint, a jóga ösvényén történő irányítás, vezetés, szellemi megvilágosodás formájában, belülről jön. A szellemi tudatnak ez a világossága közel áll az intuícióhoz, azonban működése csak akkor válik határozottabbá, amikor a jóga diszciplina gyakorlásával, az elme tisztátalanságai nagymértékben elpusztultak. A bölcsesség a belső világosságát sok szép és képzeletkeltő, sokat mondó néven nevezték, mint például „A csend hangja”, vagy „Világosság az ösvényen”, és kifejeződési módjának talán legfestőibb, legszemléltetőbb és legmegvilágosítóbb természetét, Mabel Collins: „Világosság az ösvényen” című kis könyvecskéjében érte el.

Két fontos szempont van, amit a szádhakának ezzel a dzsnyána-dipti-vel kapcsolatban meg kell jegyeznie. Az első az, hogy az a világosság belülről jön, és nagymértékben függetleníti a külső vezetéstől, irányítástól. Minél jobban behatolunk tudatunk mélyebb régióiba, annál inkább a saját belső forrásainkra kell támaszkodjunk, mivel semmi külső nem képes nekünk segíteni. Bizonyos értelemben, a szádhaka csak akkor válik képessé a jóga ösvényén való haladásra, ha ez a belső világosság már megjelent az elméjében. A jóga minden előzetes, vagy másként mondva előkészítő tanítása, képzése, a megvilágosodás a belső forrásához kell vezesse a törekvőt. Mindazok a tanítók, akik a korai szakaszokon segítik őt, fő céljuknak azt tekintik, hogy képessé tegyék a saját lábán való megállásra (vagy haladásra).

Ezzel kapcsolatos a második megjegyzendő szempont, hogy a bölcsesség e belső világossága viveka-khjáti elérésének fokozatáig növekszik tovább, és nyújt vezetést, irányítást. Ebben a szútrában ez a viveka-khjáti kifejezést megelőző „á” szócskának a jelentése. A világosság mind erőteljesebbé válik, amint a szádhaka tovább halad az ösvényen és közelebb kerül a céljához, egészen addig, ameddig a valóságról első kézből szerzi a saját tapasztalatokat. Akkor ami őt illeti, a szellemi bölcsesség világossága szükségtelenné válik, mivel most már a belső megvilágosodottság, magának a valóság megvilágosodottságának elsődleges forrásában van. Látni fogjuk, hogy az általános viveka, a dzsnyána-dípti és a viveka-khjáti, csupán ugyanannak a világosságnak a különböző fokú és mértékű megnyilvánulása, amely legteljesebb és megszakítatlan ragyogásában kaivalja állapotában fog fényleni. Viveka teszi a szádhakát alkalmassá az ösvényre való rátérésre, dzsnyána-dípti teszi képessé arra, hogy biztonságosan és állhatatosan haladjon, viveka-khjáti adja meg számára a valóság tapasztalását és kaivalja állapotában állandóan és véglegesen megalapozottá, megállapodottá válik a valóságban.

A klesákról, a II. rész első felében Patanydzsali által oly mesteri módon kifejtett filozófia teljes mértékben és hatékonyan foglalkozik az emberi élet nagy problémáival. Az emberi megkötöttség és szenvedés okának gyökerébe hatol és olyan gyógyírt ad, amely nemcsak hatékony, hanem maradandó gyógyulást is hoz. Ezt a filozófiát, ezért ne csak a jóga- filozófiai tartozékaként kezeljük, hanem annak összefüggő részeként és csak arra építhető a jóga-élet megingathatatlan szerkezete. Akik csak kíváncsiságból jönnek a jógához, előbb vagy utóbb kikerülnek belőle, mivel képtelenek lesznek elviselni szüntelen feszültségét, igénybe vételét és a személyiség velejáró kíméletlen lecsupaszítását. Vannak, akik közönséges ambícióból, törtetésből jönnek és az ön-felmagasztalás szelleméhez. Amennyiben a pályafutása nem szakad meg valamilyen módon, akkor általában katasztrófában végződik, vagy ami még rosszabb, a bal oldali ösvényen. Csupán néhányan jönnek a jógához azért, mert úgy érzik, hogy ez nyújtja számukra az emberi élet korlátozottságaiból és káprázataiból, valamint nyomorúságaiból való megszabadulás egyetlen eszközét. Teljesen és alaposan megértették a klesákról szóló filozófiát és még a szidhiknek, valamint a jóga-élet egyéb attrakcióinak sincs hatalma ahhoz, hogy a magasabb régiók káprázatai habozóvá tegyék őket. Ők az egyedüli emberek, akik valóban képesítettek ezen az ösvényen való haladásra.