Szatya: az ezzel a kifejezéssel jelölt második erkölcsi tulajdonságot, úgyszintén sokkal átfogóbb értelemben kell venni, mint a pusztán igazmondás és megbízhatóság. Valójában minden túlzás, étértelmű beszéd, mellébeszélés, csűrés-csavarás, színlelés, nagyra vágyás, hivalkodás, pózolás és hasonló hibák szigorú kerülését jelenti, amelyek benne vannak mindabban, amit akkor mondunk, vagy olyankor teszünk, amikor a dolgok nem felelnek meg pontosan annak, amit igaznak tudunk. A merő hazugság rossznak számít a civilizált társadalomban, azonban a szóbeli hamisságnak sok olyan változata létezik, amelyet konvenciókkal telített életünkben nem tekintenek kifogásolhatónak, vagy elítélendőnek. Azonban a szádhaka életéből mindezeket teljesen ki kell küszöbölni. Miért olyan fontos a jóga szerinti életben az igazmondás, vagyis a megbízhatóság? Először is azért, mert a hamisság sok különféle formája, mindenféle szükségtelen komplikációt okoz az életünkben és ezért az elmében lévő zavarok állandó forrása. Az olyan ostoba ember számára, akinél az intuició elhomályosult, a hazugság a legegyszerűbb és legkönnyebb módja nem kívánatos helyzetből vagy nehézségből való kiszabaduláshoz. Képtelen meglátni, hogy valamely nehézség ilyen módon való megkerülésével, sok más komolyabb természetű nehéz helyzetet hoz létre. Bárki, aki figyelemmel kíséri a saját gondolatait, és tetteit, észre fogja venni, hogy egy hazugság általában számos más, azt támogató hazugságot követel és minden erőlködése ellenére, a legtöbb esetben az események olyan váratlan fordulatot vesznek, hogy előbb-utóbb kiderül a hazugság. Ez az erőlködés, hogy a hamisságot és a hamis látszatot fenntartsuk, különös feszültséget okoz a tudat alatti elménkben és mindenféle emócionális zavar táptalaja. Az átlagos ember, aki konvencionális képmutatásban éli életét, természetesen nem veszi észre az ilyesmit. Csak amikor az igazságosságot kezdi gyakorolni, akkor kezdenek szemei előtt a hamisság finomabb formái lelepleződni. Természeti törvény az, hogy amikor bármely hiba vagy bán durvább formáit már kiküszöböltük, akkor ébredünk annak finomabb formái tudatára.

A fenti megfontolások mellett azért is kell a szádhakának az igazmondást és a megbízhatóságot gyakorolni, mert az feltétlenül szükséges a buddhikus képesség vagy intuíció kibontakoztatásához. A jóginak számos olyan problémával kell szembe néznie, amelyek megoldása nem található sem a kézi könyvekben, sem a helyes gondolkozáson alapuló következtetésekben. Ezen problémák megoldására rendelkezésre álló egyetlen eszköz a felhőtlen, el nem homályosult, vagyis tiszta buddhi vagy intuíció. Mármost semmi nincs, ami annyira elhomályosítja az intuíciót, és gyakorlatilag megszünteti a működését, mint a hamisság bármilyen formája. Ha valaki a jógát a teljes igazságosság, igazmondás és megbízhatóság erényének elsajátítása nélkül kezdi el gyakorolni, olyan emberhez válik hasonlóvá, mint aki minden fényforrás nélkül indul el éjszaka a dzsungelt kutatni. Semmije nincs, ami nehézségeiben irányíthatná őt, és az árnyék-testvérei által létrehozott káprázatok félre fogják vezetni. Ezért kell a jóginak előbb a tökéletes igazságosságot magára öltenie, mind gondolatban, mind szóban és cselekedetben, mert az ilyen vérten semmilyen káprázat nem képes áthatolni.

Ezeket a hasznossági megfontolásokat félre téve, a jógi tökéletesen őszinte és egyenes életének feltétlen szükségessége, magának a valóságnak a természetéből következik, amelyre a mi életünk és a világegyetem is alapozódik. Ez a valóság lényeges természetében szeretet és az igazságosság és a kettő nagy alapvető törvényszerűségei által fejeződik ki, ami végül is mindent meghódit. Amennyiben erőfeszítéseit siker kell koronázza, - a valóságot kereső jógi külső és belső élete szigorúan meg kell feleljen a természet ezen alaptörvényeinek. Bármi, ami a szeretet törvénye ellen van, kizökkent bennünket e törvénnyel való harmóniából és előbb vagy utóbb, magunknak okozott sok szenvedés árán visszahúz bennünket. Ezért olyan kedvelt az ahimszá. Ugyanígy, a hamisság bármilyen formája az igazság alapvető törvényével esetleg meglévő harmóniából zökkent ki bennünket és valamilyenfajta mentális és érzelmi feszültséget hoz létre, ami megakadályoz bennünket az elménk harmonizálásában és megnyugtatásában, lecsendesítésében.

Aszteja: ez szó szerint a lopástól való tartózkodást jelenti. Itt is nagyon átfogó értelemben kell a szót vennünk és nem csupán a büntető törvénykönyv értelmében. Azok közül, akik valamelyes erkölcsi érzéket fejlesztettek ki, kevesen mennek el a tényleges lopásig, azonban a szigorúan vett erkölcsi szempontból véve, kevesen értékelhetők teljesen vétlennek. Ez azért van így, mert konvenciókkal telített életünkben, az illetéktelen kisajátítás sok közvetett és finomabb formája fölött hunynak szemet és igencsak érzéketlen lelkiismeretünk nem érzi magát eléggé zavartnak, amikor ezekben a gyanús tranzakciókban részt veszünk. Az úgynevezett civilizált ember nem engedi meg magának, hogy közebédről való távoztában, ezüstkanalat tegyen a zsebébe, azonban lelkiismerete nem fogja eléggé piszkálni, amikor kötelesség végzésért külön juttatást ad vagy fogad el.

Az aszteja fogalmát ténylegesen nem csak a lopástól való tartózkodásként kell értelmezni, hanem az illetéktelen kisajátítás mindenféle fajtájától való tartózkodásként. A leendő jógi nem engedheti meg magának, hogy bármit elvegyen, ami ténylegesen nem az övé, nemcsak pénz, vagy javak formájában, hanem az olyan megfoghatatlan és mégis nagyra értékelt dolgokban is, mint az általa el nem végzett dolgok és feladatok érdeme, valamint olyan előnyök, amelyek ténylegesen nem illetik meg. Csak amikor valaki az illetéktelen kisajátítás iránti hajlam durvább formáit már bizonyos mértékben kiküszöbölte, akkor kezdi a tisztességtelenség finomabb formáit felfedezni, amelyek bele vannak szövődve az életünkbe, és amelyek felől alig vagyunk tudatosak. A jóga magasabb ösvényeire törekvőnek addig kell rendszeresen a nem kívánatos hajlamok fokozatos kiküszöbölésében haladni, amíg azok utolsó nyomait is eltávolította és az elméjét megtisztította és ezért az megnyugodott és elcsendesedett. Szépművészetként gyakorolja ezeket az előírt erényeket, az erkölcsi alapelveknek, a mindennapi élet problémáihoz való alkalmazás mind nagyobb finomsága céljából.

Brahmacsarja. A jama-nijama keretében gyakorolt összes erények közül ez tűnik a legijesztőbbnek, és a jóga filozófiájában mélyen érdekelt sok komoly tanulmányozó szemérmesen küzd, és szenved az életében való gyakorlati alkalmazásától, mert attól fél, hogy fel kell adni a nemi élvezeteket. Sok nyugati író kísérelte meg a probléma olyan megoldását, hogy brahmacsarja liberális értelmezését javasolták, és úgy vették, hogy az nem teljes megtartóztatást jelent, hanem a törvényes házasságon belüli szabályozott, mértékletes, józan engedékenységet. A keleti tanulmányozó, aki jobban ismeri a jóga-élet hagyományait, és tényleges feltételeit, nem követi el ezt a hibát. Tudja, hogy a tényleges jóga-életet nem lehet az önmagunk iránti engedékenységgel, valamint a nemi élet élvezeteivel járó életerő pazarlással összekombinálni, és hogy választania kell a kettő között. Nem követelhetik tőle, hogy azonnal adja fel a nemi életet, azonban teljesen fel kell adnia, mielőtt a magasabb jóga pusztán elméleti tanulmányozásától, - de még az előkészítő természetű jóga-gyakorlatoktól is eltérő komoly gyakorlásba kezd.

A komoly és haladott tanulmányozó számára igen szánalmasnak és szívszaggatónak tűnik, a világi élet örömeinek és a magasabb rendű élet békéjének és a transzcendens tudásnak összeegyeztetésére irányuló vágy. Ez a jóga szerinti élet valóságaira vonatkozó értékek iránti érzék hiányát és ezért az ilyen magasabb életvitelre való alkalmatlanságára mutat. Akik az érzéki örömöket egyenlőnek vagy éppen összehasonlíthatónak tekintik a magasabb életnek azzal a békéjével és üdvösségével, amelyre a jógi törekszik és ennek következtében tétováznak az előbbi feladásában, azoknak még erős intuíciót kell kifejleszteniük, amely azután egyértelműen megmondja nekik, hogy puszta árnyékot kell feláldozniuk a valódi dologért, múló érzést az élet legnagyobb ajándékáért. Az a tanulmányozó, aki tétovázik ilyen örömeinek feladása tekintetében, vagy megalkuvást keres, tegye fel saját magának őszintén a kérdést, hogy vajon hiszi-e, hogy egy olyan ember, aki a szenvedélyei rabja, valóban alkalmas-e elindulni erre az isteni kalandra és a belülről kapott válasz világos és egyértelmű lesz.

Így hát ez az első dolog, amit brahmacsarjával kapcsolatban meg kell érteni.A magasabb jóga gyakorlása, a nemi élettől való teljes tartózkodást igényli és itt semmilyen megalkuvás nem lehetséges. Természetesen sok olyan anga van a jógában, amelyet a leendő jógi az előkészület útján bizonyos mértékig gyakorolhat, de határozottan és rendszeresen elő kell késztítse magát, nemcsak a fizikai engedékenység és kielégítés teljes feladására, hanem még a nemi élvezetekkel kapcsolatos gondolatok és érzelmek feladására is.

Az ezzel kapcsolatos második pont az, hogy brahmacsarja tágabb értelmében nem csak a nemi élvezetektől való tartózkodást jelenti, hanem mindenféle érzéki örömök iránti sóvárgástól való szabadságot is. Az érzéki örömök követése annyira része életünknek és boldogulásunkért olyan mértékben függünk ezeken, hogy bárkinél egészen természetesnek és kifogástalannak veszik az ilyen örömökben, a mértékletesség és a társadalmi kötelezettségek keretein belüli elmerülést. Az illatszerek használata, az ínyencség örömeibe való elmerülés, a szőrmék viselete és az érzékek hasonló élvezetei, annyira általánosak, hogy még ott sem tapad vád az ilyen örömök követéséhez, ahol számtalan élő teremtmény borzasztó szenvedésével járnak. Mindezt természetesnek veszik, és kevés ember fordít akár csak futó gondolatot is ezekre a dolgokra. A világ általános életét élő ember számára nem számítanak igazán azok a mérsékelt élvezetek, amelyek nem járnak más teremtmények szenvedésével. Ezen a fokon, ezek a normális élet részei. Azonban ezek a látszólag ártatlan örömök, a leendő jógi számára ártalmasak. Nem azért, mintha valami "bűnös" lenne bennük, hanem azért, mert állandó mentális és érzelmi zavarok lehetőségeit hordozzák magukban. Azok közül, akik megengedik, hogy az "érzékek tárgyai" vonzzák őket, senki nem remélheti, hogy azoktól a gondoktól és aggodalmaktól szabadon élhetnek, amelyek a világi ember életére jellemzőek. Amellett, hogy a mentális zavarok állandó forrása, az érzéki örömök követése az akarat aláásására hajlik, továbbá fenntartja a jóga-eszmény teljes szívvel való követésével szembe szálló elmebeli beállítottságot.