32.… tisztaság; rendesség, … megelégedettség, … szigorúság; józan mértékletesség, … ön-tanulmányozás; a belső Én ismeretéhez vezető tanulmányozás, … (és) önátadás; megnyugvás Istenben, … (állandó) szabályok.
32.Tisztaság, megelégedettség (nyugodt derű), szigorúság (józan mértékletesség), önmagunk tanulmányozása és önátadás képezik a szabályokat.
Ezzel a nijamához, a jóga- fegyelem második angájához jutottunk, amely a jóga szerinti élet alapjainak lerakására szolgál. Mielőtt az ebben a szútrában felsorolt nijama öt elemével foglalkozunk, szükséges, hogy a jama és a nijama közötti különbségeket fontoljuk meg. Felszínesen vizsgálva, mind jamának, mind nijamának az a közös célja, - hogy úgy változtassa át az alsóbb természetet, hogy az megfelelően szolgáljon a jóga szerinti élet eszközéül. Azonban a két megállapításban foglalt elemek közelebbi tanulmányozása, azonnal fel fogja fedni a szádhaka jellemében szükséges változások megvalósítása érdekében végzett gyakorlatok általános természetében lévő különbségeket. A jama-ban foglalt gyakorlatok általában véve erkölcsiek és tiltóak, míg a nijamában lévők fegyelmezők és alkotóak. Az előbbi a jóga szerinti élet etikai alapjainak lerakását célozza, míg az utóbbi a szádhaka életének, az ezután a következő jóga-fegyelem erős igénybe vételéhez szükséges megszervezését célozza.
Jama és nijama általános célja közötti ilyen különbség, maguknak a gyakorlatoknak a természetében is megfelelő különbségeket von maga után. A jamával kapcsolatos nagy fogadalom betartásához nem kívánják a szadhakától, hogy bármit tegyen. Nap-mint nap elvárják tőle, hogy az életében lévő eseményekre és történésekre jól meghatározott módon reagáljon, de az életében felmerülő alkalmak száma és jellege, - amely az öt erény gyakorlását követeli meg tőle, - természetes módon az ő körülményeitől függenek majd. Ha például elmegy, és mint egy aszkéta egyedül él a dzsungelben, akkor alig lesz bármilyen alkalma ezen erények gyakorlatba vitelére. A nagy fogadalom állandóan kötelező lesz a számára, azonban azt mondhatjuk, hogy gyakorlási lehetőség hiányában működésképtelenné válik.
Nem így van a nijama esetében, amely olyan gyakorlati életet ajánl, hogy a szádhakának napról napra rendszeresen át kell küzdenie magát, - bármilyen körülmények közé is kerüljön. Még ha minden társadalmi kapcsolattól teljesen el is lenne szigetelve, akkor is ugyanolyan szükséges maradna ezeknek a gyakorlatoknak a végzése, mintha nyüzsgő embertömegek között élne.
Saucsa: Nijama első eleme saucsa, vagyis a tisztaság. Mielőtt megértenénk, hogyan kell természetünk megtisztításának problémájával bánni, világossá kellene tennünk a tisztaságra vonatkozó elgondolásainkat. Mi a tisztaság? A jóga filozófiája szerint az egész világegyetem, mind a látható, mind a láthatatlan, az isteni tudattól áthatott isteni élet megnyilvánulása. Az isteni látomásban részesült megvilágosodott bölcs vagy szent számára, az atomtól valamely Brahmánda Isvarajág, - vagyis egy naprendszer uráig, - minden az isteni élet eszköze, hordozója és ezért tiszta és megszentelt. Ezért magasabb szempontból, abszolút értelemben semmi sem tekinthető tisztátalannak. Így, amikor életünkkel kapcsolatban, a tiszta és a tisztátalan szavakat, vagyis kifejezéseket használjuk, nyilvánvalóan viszonylagos értelemben használjuk azokat. Itt azt a szót, hogy tisztaság, a tudathordozóinkkal kapcsolatban használjuk, és ezt nemcsak a fizikai érzékszervekkel megismerhető testünkre vonatkozóan, hanem a fizikain túli tudathordozóinkra vonatkozóan is, amelyek az érzelmeink, gondolataink és más szellemi képességeink eszközéül szolgálnak. Egy tudathordozóhoz viszonyítva, valami akkor tiszta, ha azt a tudathordozót képessé teszi vagy segíti, hogy azon a bizonyos fejlődési fokon, hatékonyan szolgáljon az isteni élet eszközéül. Viszont akkor tisztátalan, ha annak az életnek a teljes kifejeződésében akadályozza, vagy nehézségeket okoz a tudathordozó működésének gyakorlásában. Ezért a tisztaság egyáltalán nem abszolút, csupán funkcionális és az élet által elérni szándékolt következő fejlődési fokozathoz viszonyított. Ezért a tisztaság, valamely egyén tudathordozóiból mindazon elemek és működések eltávolítását jelenti, amelyek a megfelelő működésükben és a tekintetbe vett cél elérésében akadályozzák. A jógi számára ez a cél az önmegvalósítás, azáltal, hogy egyéni tudatát a legfelsőbb tudatába meríti, vagyis a jógaszútra értelmében eléri a kaivalját. Ezért a jógi számára a megtisztulás, kifejezetten azt jelenti, hogy olyan módon tartja fenn, tartja karban és alakítja át a tudathordozókat, hogy azok fokozottan szolgálhassák ezt az egyesítést.
AJÁNLOM AZ OLDALT
