Tapasz rendszeres gyakorlása általában olyan egyszerű és könnyű gyakorlatokkal kezdődik, amelyek az akaraterő használatát igénylik és olyan összetettebb gyakorlatok folyamatos fokozataival folytatódnak, amelyek célja a tudathordozó eszköz és a tudat különválasztása. A tudat a legtöbb embernél általában erősen azonosul azzal a tudathordozóval, amelyen át működik. Tapasz gyakorlása fokozatosan fellazítja ezt a társulást és a tudatot képessé teszi, hogy részben elkülönüljön a tudathordozótól. Azzal, hogy mind inkább a „nem-én” részeként ismeri fel a tudathordozó eszközt, csökken „ászmitá”, vagyis az „én ez vagyok” tudata. Csak miután a szádhaka bizonyos mértékig megszerezte a tudatnak az eszközeitől való különválás képességét, akkor tudja azokat az eszközöket megtisztítani és ellenőrizni, irányítani és a jóga céljaira használni.

Szavadhjája: Ezt a kifejezést az ősi szentírások tanulmányozásához néha korlátozott értelemben használják. Azonban ez az értelmezés az elvégzendő munkánk csak egy része, - az első lépés. A tanulmányozó, - ahogyan azt minden más tudomány tanulmányozásánál teszi, - előbb természetesen alaposan meg kell ismerjen minden, a jóga különféle aszpektusaival foglalkozó lényeges irodalmat. Ezen a módon szerzi meg a jóga eszményei követésével járó elméleti alapelvek és gyakorlatok szükséges ismeretét. Továbbá fogalmat alkot a jóga gyakorlataival kapcsolatos minden dologra vonatkozó helyes szempontról, valamint a különféle módszerek viszonylagos értékéről is.

Miközben ez a tanulmányozás csupán elméleti és nem viszi nagyon messzire az ön-megvalósulás útján, mégis nagyon sokat jelent a tanulmányozónak. A keresés és kutatás ezen útjára induló sok embernek nagyon homályos és zavaros az intellektuális háttere és hiányzik nekik a téma világos és széleskörű felfogása és megértése, amely olyan szükséges az állandó haladáshoz. Mivel elégtelen a keresés és kutatás különféle problámáira vonatkozó szükséges tudásuk, hajlamosak, hogy ezeket a problémákat túl egyszerűsítsék és lehetetlen eredményeket várjanak. Előbb, vagy utóbb kiábrándulnak, és sikertelenekké válnak, vagy azon gátlástalan emberek áldozatai lesznek, akik jógik-ként pózolnak, akik annak érdekében, hogy áldozataikat követőik táborába csalják, mindenféle fantasztikus dolgot ígérnek nekik. A tudományos törekvés bármely körében elérendő sikerhez, széleskörű és általános intellektuális háttérre van szükség, és mivel a jóga kiváltképpen és mindenek előtt tudomány, így ez a követelmény erre a tudományra is igaz.

Azonban annak ellenére, hogy a jóga-irodalom alapos és részletes tanulmányozása szvádhjája szükséges része, az mégis csak az első lépés. A következő lépés a könyvek által és más módokon, azok intellektuális aszpektusaiban tanulmányozott mélyebb problémákon való állandó gondolkodás és elmélkedés. Ez az állandó elmélkedés készíti elő az elmét a belülről jövő igazi tudás fogadására. Bizonyos fajta szívó hatást gyakorol és az intuíció lélegzetét vonja be az elmébe. A tanulmányozó így mélyebben lát a jóga szerinti élet problémáiba. Minél világosabb a betekintés ezekbe a problémákba, annál lelkesebbé válik a tényleges megoldásra való törekvés vagy annak a transzcendentális tudásnak a megszerzésére irányuló kívánság, amelynek fényében minden kétely teljesen megoldódik, és el lehet érni az örökké való békéjét. Az élet nagy és alapvető igazságain való gondolkodás és elmélkedés, fokozatosan és észrevétlenül, a közönséges értelemben vett meditációvá kezd alakulni és az elme mind fokozottabban válik elfoglalttá a kutatás tárgyában. Ez a tárgy nem kell, hogy feltétlenül valamilyen filozófiai természetű elvont igazság legyen. Lehet az odaadás valamely tárgya is, akivel a szádhaka bensőséges kapcsolatba akar lépni, akivel egyesülni kíván. Az odaadás tárgya az egyén vérmérséklete szerint fog különbözni, azonban az elme állapota, - amely a szellemi elmélyedés és erős tudásvágy, - többé kevésbé ugyanaz marad.