Zalaba Zsuzsa Kincs |
|
2008.02.23. 20:53 |
Várnak rád a rózsák,
A fák, a gyermekek.
Mosolyogj egy kicsit,
Ha fent lebegsz.
Kergesd el a felhőt,
Nyújtsd ki fény-kezed,
Érints meg,
Simíts végig
Minket
A kék eget
Napfény, napfény
Te koronázatlan király
Ragyogj hát
Lángolj már
Napfény, napfény
te vakító forróság
égess és melegíts
uralkodj hát
|
A remény fája |
|
2008.02.23. 20:51 |
Ma elrohadt egy ujabb ága
Elsorvadt egy friss hajtása
Megégett s a porba hullott
S a lelkem újra elfúlódott
Gonosz erõ,rossz akarat
Lángrakapott,elsorvasztott
Majd felé nyúltam egy ujabb ágnak
Szilárdabbnak,mostohábbnak
El is értem, s reá néztem
Majdcsak megtart ,
S szerte néztem:
Vér omlott mind szemekbõl
Fák kivágva tömegestül
De az élet meg sem szenderül
Nincs kegyelem félelembõl
Erõszak van védtelenül
-De én az ágon ültem
S az esõ mosta képem
Tiszta volt még az égbõl jött
De mire leért már hömpölygött
|
E. Isenhour Add tovább |
|
2008.02.23. 20:49 |
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság,
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy - egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.
Ne feledd a másik fájdalmát.
Te kell, hogy segítsd az úton tovább,
Egy kedves szó, vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikban.
Add tovább.
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád
Mely segít elűzni a másik bánatát.
Add tovább.
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább.
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád.
Ne tartsd meg csak magadnak,
Még mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább.
Enikő
|
Kínai vers |
|
2008.02.23. 20:45 |
Élet és halál példázata:
jégről és vízről kell példát venned.
Ha a víz megfagy, jéggé válik,
ismét vízzé lesz, ha a jég enged.
Ujra születik az, aki meghalt,
halálba tér, ki világra téved.
A jég és víz nem bántja egymást,
élet és halál csak együtt szépek.
|
A nagy fohász |
|
2007.10.20. 21:49 |
A NAGY FOHÁSZ
A Fényforrásból, mely Isten elméjében él
Áradjon fény az emberi elmékbe.
Szálljon Világosság a Földre.
A Szeretetből, mely Isten szívében él
Sugározzon szeretet az emberek szívébe.
Térjen Krisztus vissza a Földre.
A központból, ahol Isten Akaratát ismerik,
Cél vezérelje a kis emberi akaratokat.
A cél, amit Mesterek ismernek és szolgálnak.
A központ, melyet emberfajnak hívunk
A Fény, és Szeretet Tervét teljesítse be,
És a gonoszság lakának ajtaját zárja le.
A Fény, Szeretet és Erő állítsa helyre a Tervet e Földön.
(forrás Bailey: Értekezés a Fehér Mágiáról.... c. könyve)
|
Jézusnak szent vére |
|
2007.10.20. 21:33 |
JÉZUSNAK SZENT VÉRE
Reggel ha fölkelek
Kimegyek ajtóm elejibe
Föltekintek magas mennyégbe
Ott látok egy kereszt debencét
Abban van Krisztus Jézusnak szent vére,
Aki avval megmosgyik
Aranykendővel megtörüközik,
Megnyeri a mennyeknek országát.
Él a világ hat ezrig, ha telik,
Mária nevit dicsillik,
Én sem szólom, sem itélem,
Mert megfogták Jézust,
A kegyetlen zsidók,
Kőoszlophoz kötözték,
Vasustorokva ustorozták,
Szent haját szálanként szaggatták
szálonként...
Küdd világ lefeketre
Fé keletre,
Bizon, bizon Teremtőm, Megváltóm,
Könyörüjj rajtam és családomon, ámen.
|
Nem a rózsa |
|
2007.10.20. 21:32 |
NEM A RÓZSA
Áll a rózsa a mezőbe,
Nem rózsa, hanem Boldogságos Szűz Mária,
A szent jászolt egyengeti,
A szent fiát lefekteti,
Kipólyázza, bepólyázza,
Keresztet vet reája,
Mi is vessünk magunkra keresztet:
Atyának, Fiúnak, Szentlélek.
|
Az az asszony Mária |
|
2007.10.20. 21:31 |
AZ AZ ASSZONY MÁRIA
Elindultam egy útra
Hétszer szentelt szent útra,
Ott vagyon egy szent egyház,
Hétszer szentelt szent egyház,
Az előtt mondanak egy misét
Hétszer szentelt szent misét
Az előtt áll egy asszony,
Hétszer szentelt szent asszony,
Abban vagyon egy oltár,
Hétszer szentelt szent oltár,
Az előtt áll egy barát,
Hétszer szentelt szent barát,
A karján van egy gyermek,
Hétszer szentelt szent gyermek,
Az az asszony Mária,
A kis gyermek szent fia,
A mi Urunk Jézus Krisztus.
|
Júlia szép leány: A mennybe-vitt leány |
|
2007.10.20. 21:29 |
JÚLIA SZÉP LEÁNY
(A mennybe-vitt lány)
Júlia szép leány egykoron kimöne
Búzavirág-szödni a búzamezőbe,
Búzavirág-szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott mulatni.
Föl is föltekinte a magos egekbe,
Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot s a hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot homlokán hozta,
Két szép arany perec, aj, a két szarvába.
Aj, a két ódalán két szép égő gyertya,
Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja neki fodor fejér bárány:
- Meg ne ijedj tőlem, Júlia szép leány!
Mert most esött héjja szüzek seröginek,
Ha eljőnél velem, én oda vinnélek,
A mennyei karba, a szönt szüzek közi,
Hogy bételnék veled azok kegyös rendi.
A mennyei kócsot adnám a kezedbe,
Első kakasszókor jőnék nézésödre,
Másod kakasszókor tégöd megkérnélek,
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek.
Az anyjához fordul Júlia szép leány,
Szóval mondja neki: - Anyám, édösanyám!
Én is csak kimönék búzavirág-szödni,
Búzavirág-szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magamot mulatni.
Föl is föltekinték a magos egekbe,
Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögél le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot és hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta,
Két szép arany perec, aj, a két szarvába.
Aj, a két oldalán két szép égő gyertya;
Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja neköm fodor fejér bárány:
Meg ne ijedj tőlem, Júlia szép leány!
Mert most esött héjja szüzek seröginek;
Ha elmönnék vélle, hogy oda vinnének
A mennyei karba, a szönt szüzek közi,
Hogy betelnék velem azok kegyös rendi;
A mennyei kócsot a kezembe adja,
Első kakasszókor jőnek látásomra,
Másod kakasszókor ingömöt megkérnek,
Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek.
Sirass, anyám, sirass, életömbe hadd halljam,
Hadd halljom életömbe, hogy siratsz hótomban!
- Leányom, leányom! Virágos kertömbe
Első raj méhömnek gyönge lépecskéje,
Gyönge lépecskének sárguló viasza,
Sárog viaszának fődön futó füstje,
Fődön futó füstje s mennybe ható lángja!
A mennyei harang húzatlan szólalék,
A mennyei ajtó nyitatlan megnyílék,
Jaj! az én leányom oda bévezeték.
|
Csákvári Zoltán: Újévi imádság |
www.szepi.hu |
2006.12.18. 08:19 |
Csákváry Zoltán:
Újévi imádság
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!
Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg Uram a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.
Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Addj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csódája,
Amikor a torony mindent eltemet.
Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Addj nekik, Uram, száz kisértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.
Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.
|
|