minden lélek egyforma lehetőségek birtokában van

a reinkarnáció nemhogy sületlen legenda volna: a reinkarnáció hideg, kőkemény tény.

Soha nincs késő ahhoz, hogy aki eltévedt, visszataláljon a helyes útra. Mert az élet örök, s azért vagy ma az, aki vagy, mert az voltál, aki voltál.

az emberi természetnek van egy mindenkire jellemző, közös vonása: az ember csak akkor képes lehetőségei teljes kihasználásával működni, ha figyelmét eltereli önmagáról, s azt nála szerencsétlenebb embertársai megsegítésére irányítja.

A karmát Edgar Cayce egyetemesen érvényesülő, az ok és az okozat kölcsönhatására épülő törvénynek látta, amely a lélek számára lehetőséget kínál a testi, szellemi és lelki fejlődésre. Minden lélek (ahogy Cayce nevezte: "entitás"), amikor emberi lényként a földi síkra lép, tudat alatt hozzáfér az előző életeiben felhalmozott jellemzők, mentális képességek és tehetségek tárházához. Az entitásnak azonban le kell küzdenie az előző életeiben megtapasztalt negatív érzelmek utóhatását: a gyűlölet, a félelem, a kegyetlenség, a kapzsiság ugyanis hátráltatja fejlődésében.

Ily módon az entitás feladata, hogy újjászületések sorozatán keresztül kiegyensúlyozza a pozitív és negatív karmikus bevésődések hatását: hogy legyőzze az önző impulzusokat, és támogassa a kreatív késztetéseket.

A tudatalatti emlékszik a korábbi tapasztalatokra, de sok jó oka van annak, hogy a tudatos elme nem részesül ebben a kétes kiváltságban.

A fizikai test egy ruha melyet földi tartózkodása alatt a lélek magára ölt

Képzeld el, hogy szabadon betekintést nyersz valamennyi előző életedbe, és egy napon, mintegy véletlenül, rád zuhan annak az emléke, hogy az emberiség története nem ismer nálad nagyobb szörnyeteget!

Hogy viselnéd el a rémületet, a megkésett lelkiismeret-furdalást? Mit kezdenél azzal a rettentő gondolattal, hogy egy korábbi inkarnációdban annyi lélektársad ellen vétettél, s lelkednek olyan adósságai vannak, amelyek letörlesztéséhez több millió élet sem volna elég?

Milyen reménységed maradna?

Ez a helyzet a valóságban sohasem fordulhat elő, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez felborítaná az ok és okozat karmikus törvényét — márpedig ez a törvény örök és megváltoztathatatlan. Soha, egyetlen léleknek sem lesz lehetősége arra, hogy saját korábbi baklövéseiről ilyen nyomasztó tudomást szerezzen. Akármilyen adósságai legyenek egy léleknek társaival szemben, addig nem kerül szembe velük, míg fejlődése során el nem érte azt az érettségi szintet, amelyen a jóvátétel immár lehetséges és megvalósítható.

Innentől fogva nyugodtan elvethetjük azt az őrült tévedést, hogy a "karma" a vak és kegyetlen büntetés korbácsa, amely rajtunk, méltatlan bűnösökön csattan.

Manapság a legtöbb ember félreérti a karmikus törvényeket — állította Cayce. — Minden léleknek vagy entitásnak helyes képzetet kell kialakítania a sorsról. A sorsunk bennünk van; a hitünkből származik; a Teremtő Erők ajándéka. A karmát befolyásolni ebben az esetben annyit jelent, mint fellázadni a sors ellen.

Az entitás a karmára helyezi a hangsúlyt, aki a törvény szerint él, az a törvény szerint ítél; aki pedig a hit szerint él, az a hit szerint ítél.

Nincs ebben sem bírálat, sem irónia, de azt tudnia kell, hogy Isten törvénye az, ami valóban tökéletes, nem a róla alkotott emberi fogalmak. A törvény be fog teljesedni. Te teljesíted be vagy valaki más? ... Keressetek, és találni fogtok. Zörgessetek, és az ajtó megnyittatik. Ezek cáfolhatatlan és megváltoztathatatlan törvények.

Az emberi lélek  gyakorta túlzott magabiztossággal lép át az élők világába, és amikor távozik, túlságosan nagy benne az elbizonytalanodás, mert megfeledkezik arról, hogy a két különálló világ együtt létezik, és az egyik éppolyan valóságos, mint a másik.

"Egy ember egy életben sok szerepet játszik"

A karma válaszreakció; hasonlítsuk ahhoz a folyamathoz, amikor a test táplálékot vesz magához, s a szervezet erre valamiképpen reagál. Mégpedig úgy, hogy a táplálékot a test részévé alakítja át, beépíti a sejtekbe, s így hatást gyakorol a test és a tudat egészségére.

 Így van ez a lélekkel is, amikor — egy földi élet idejére — beköltözik a testbe. Az ember gondolatai és e gondolatokból származó cselekedetei adják a táplálékot, amelyből a lélek építkezik.

— E gondolatokat és cselekedeteket a mögöttük meghúzódó gondolatok és cselekedetek motiválják, és így tovább, vissza egészen a lélek születéséig.

— Amikor a lélek új testbe költözik, megnyílik egy kapu, és vele egy lehetőség e lélek sorsának építésére. Minden, ami korábban épült — légyen az jó vagy rossz —, benne foglaltatik ebben a lehetőségben

Törleszteni mindig lehet, de nem lehet kibújni a lélek által korábban elkövetett tettek felelőssége alól.

Az élet tehát a fejlődés útja, felkészülés a lélek megtisztítására, jóllehet a test és a fizikai tudat számára az út gyakran rögös.

 Változások történnek, s az emberek azt mondják: szerencsém volt. Csakhogy ami történik, nem szerencse! Hanem annak az eredménye, hogy mit kezdett a lélek a korábbi vétségek jóvátételére felkínált lehetőséggel.

— a Kegyelem Törvényét, amely többet jelent, mint az egyszerű jóvátétel.

— A karma az, amikor tudjuk, mit kellene tennünk, s mégsem éljük meg lehetőségeinket. Ha meg tudsz bocsátani másoknak, magad is bocsánatot nyersz. Ez a karma beteljesítésének útja.

nem kényszeríthet senkit arra, hogy megbocsásson magának vagy másoknak, amíg ezt ő maga el nem határozta. Szabadságában áll addig maradni a maga választotta tisztítótűzben, ameddig csak akar. Ám amíg nem fejlődött egy olyan szintre, ahol már elég világosan lát ahhoz, hogy a saját hajánál fogva kihúzza magát a bajból, fölösleges ezt kérdezgetnie magától: "Miért nem emlékszem?" Sokkal helyénvalóbb ez a megfogalmazás: "Örülök, hogy nem emlékszem!" Még akkor is így van, ha emiatt le kell mondania arról az örömről is, hogy olyan életeibe láthasson bele, amelyekben földre szállt angyalként gyakorolta jótéteményeit mások megsegítésére, és embertársai szeretetétől, megbecsülésétől és tiszteletétől övezve halt meg.

Minden jó, amit valaha tettünk, örökké a lelkünkkel marad. A lélek sosem "ronthatja meg" a jót, amit cselekedett. A későbbiekben meg fogjuk vizsgálni, hogy a Kegyelem Törvénye segítségével hogyan vethető össze ez az elv az ok-okozat törvényével.

AZ EMBER TUDATALATTIJA HALHATATLAN

minden lélek egyforma lehetőségek birtokában van

a lélek alakulása pedig elsősorban attól függ, hogy a tudatalatti szintjén, ahol az agyag a legpuhább és legformálhatóbb, van-e a Gondolatnak elég ereje megmintázni a sors szobrát.

Ahogyan a szilárd anyag ártalmatlan részecskéjét pusztító erővé, városokat elsöprő erővé változtatja egy láncreakció-sorozat, úgy szabadíthatja ki a lelket az anyag börtönéből a pozitív gondolatok láncreakciója — míg végül a lélek megtérhet fluid állapotú ős-szabadságába, az asztrális síkra.

Kénytelenek vagyunk tehát e folyamatot "tragikus halál"-ként emlegetni, mert nincs megfelelő szavunk rá.

A hús-vér testre, a lélek földi burkára ugyanez a sors vár: elpusztul és visszamarad a halálban, s vele marad a kiterjedt "ego", a földi burokhoz tartozó, hátrahagyott tudat is.

A lélek így kikerült az anyag börtönéből. Szabad lett! Földi tartózkodásából megőrzi a világi tapasztalatokat, amelyeket "memóriabankjában" biztonságosan elraktároz — ugyanis csak a "tudatos elme" az, amit hátrahagyott. A tudatalatti tovább él, hiszen nincs köze az anyaghoz, és nem is függ tőle. Most ez válik a lélek tudatos elméjévé, s ekként működik egészen addig, míg a lélek vissza nem tér a sűrű földi anyagba, hogy elkezdje következő életét.

A felsőbbrendű tudat átvállalja azokat a funkciókat, amelyeket a tudatalatti átadott, s így a lélek olyan tisztán áttekinthetővé válik, amilyen a Földön sosem lehetett. Valószínűleg a létezésnek ezen a szintjén tapasztalt, magasztos lelkiállapot földi kisugárzását élték meg egyes szentek "spirituális eksztázisként".

Amikor elérkezik az idő, hogy a lélek egy új testbe költözve visszatérjen a Földre, a folyamat egyszerűen megfordul. A tudatos elme visszatér a tudatalatti szintjére, a tudatalatti pedig a felsőbbrendű én szintjére, a hús-vér test anyaméhszerű szentélyébe. Nem próbál, nem is akar érzelmileg azonosulni a tudatalatti és az újonnan megszületett tudatos elme működésével, mivel azok új egójukhoz igyekeznek hozzászokni.

A felsőbbrendű énnel csak nagyon ritka esetekben lehet kapcsolatba kerülni, s akkor is csak szakszerű, mély hipnózisban – mély meditációban, transzban-

Az "újszülött" tudatos elme sohasem lehet idősebb, mint a test, amely átmenetileg otthont ad neki. Az ember elraktározott tudása, ébersége, az az ösztön, amellyel önmagát és embertársait értékeli, a tudatalatti szintjén nyugszik. Következésképp az egyetlen barát és tanácsadó, akihez fordulhat, a saját tudatalattija. Ráadásul ezt a kapcsolatot csak alvás közben vagy megvilágosodott, meditatív tudatállapotban lehet megteremteni. Ilyenkor az önfegyelem segítségével az ember eljut odáig, hogy leül, s meghallgatja "a tudat csöndes, nyugodt szavát".

Az újraszületett embernek éber állapotában, tudatossága szintjén ismét szembesülnie kell az anyagi lét kihívásaival, legjobb tudása szerint kell egyensúlyoznia az élet hullámverései fölött átvezető keskeny pallón, ahol — ha képes figyelni arra a "csöndes, nyugodt szóra" — elkerülheti a túlzott énközpontúság buktatóit, amelyek korábban annyiszor megkísértették, s taszították a mély örvénybe.

Van bizony! Tekintsük a lélek inkarnációit egy folytatásos regény egyes részeinek. Amint a lélek útja egy bizonyos életben a halállal véget ér, máris megjelenik az apró betűs felirat: "Folytatása következik". Amikor egy új testben újra megszületsz, nem nulláról indulsz: pontosan ott folytatod, ahol abbahagytad.

Ha például egy előző életedben nem tudtad legyőzni magadban azt a késztetést, hogy kövekkel zúzd be egy üvegház ablakait, akkor legközelebb — jelképesen — ugyanolyan helyzetben találod magad, csak éppen ez alkalommal a tiéd lesz az üvegház, amelyre a kövek záporoznak. Ha rezzenetlen arccal elviseled a pusztítást, amíg a számlát kiegyenlítve utolsó ablaktáblád is szilánkjaira nem hull, egészen jó eredményt tudsz felmutatni.

Ha viszont önsajnálatba zuhansz, és átkozódsz, hogy te nem ilyen sorsot érdemelnél, akkor elpuskáztad az egészet, és semmit sem sikerült profitálnod a nagy lehetőségből.

A szabad akarat erősebb a sorsnál

Egyetlen élet, amelyet a lélek teljes egészében a mások szolgálatának szentel öt-hat olyan életet ellensúlyozhat, amelyben a fejlődés megrekedt, s a lélek elmaradt önmagától.

A szabad akarat mindig erősebb, mint az eleve elrendelt sors. Nem lehet annyi régi adóságot felhalmozni, hogy a lélek a végén ne tehessen mást, mint szüntelenül fizessen, fizessen és fizessen. De azt is tudomásul kell vennünk: a lélek a fejlődésre gyakran választ olyan módot, amelyet a tudatos elme nem ért meg azonnal.

Nagyon fontos ezt az alaptételt megérteni és elfogadni, mielőtt az egyéni életek részletes vizsgálata során bonyolultabb témákat érintenénk.

Bármekkora kutyaszorítóban találod is magad, te intézted úgy, hogy odakerülj — azáltal, hogy korábban nem vettél tudomást a törvényről. Bármilyen törvényt szegtél meg, saját szabad akaratod ellen vétettél, a rád ruházott szabad akarat ellen. A te választásod, hogy éppen ott légy, ahol vagy. Ez legalább annyi méltóságot és önbecsülést ad, hogy tudd: saját hibáidat te követted el

Ezért van az, hogy az igazi vallások felvilágosult tanításait sosem lehetett összhangba hozni az eredendő bűn és a tüzes pokol dogmájával.

egyetlen Istent ismerj: egy végtelen kegyelmű, szerető Istent, aki mindannyiunknak már régen megbocsátott.

Mindenekelőtt ezt az alaptanítást kell szem előtt tartanod, kedves olvasó, ahogy egyre jobban belemerülsz a reinkarnáció elméletében foglalt folyamatokba, mert más alapokról kiindulva ez az egész nem működik.

A FIZIKAI ÉS AZ ÉRZELMI KARMA

Az erény jutalma és a bűn  ára

Mert régóta ismeretes: minden léleknek számot kell adnia minden meggondolatlan szaváról. Minden apróságért meg kell fizetnie.

Vagyis, ha a lélek felismeri, hogy rossz útra tévedt, az őszinte bűnbánat mértékének megfelelően segítséget kap.

Először is a szívnek kell megváltoznia, azután a tudatnak. Meg kell változtatni a célokat és szándékokat is.

A karmát, amelynek lapjain a lélek nyereségei és veszteségei életről életre följegyeztetnek, gyakran — tévesen és igazságtalanul — összetévesztik a megtorlással. A karma nem a büntetés eszköze —  ahhoz túl kifinomult és elfogulatlan; végső célja a jóvátétel. Való igaz azonban, hogy miközben egy fájdalmas bűnbeesés nyomait igyekszik egy még fájdalmasabb gyógymóddal eltüntetni, komoly szenvedéseket okoz.

Az igazlátások szerint kétféle karma létezik: érzelmi és fizikai. Mindegyiknek megvannak a pozitív és negatív, jó és rossz vonatkozásai.

A negatív érzelmi karma címszó alatt olyan jelenségek szerepelnek, mint a rossz házasság, az alkoholizmus, az impotencia és a különféle neurózisok, mint például a mániás depresszió, a paranoia, a különféle perverziók vagy a megszállottság — a szó középkori értelmében.

A fizikai karma súlyos testi fogyatékosságokban ölthet testet — süketség, vakság, beszédhiba — vagy az olyan, pusztító betegségekben, mint például a leukémia vagy a sclerosis multiplex.

kegyelem törvénye a lélek számára állandóan hozzáférhető lehetőséget kínál, a felhalmozódott adósságokat mindig le lehet dolgozni, ha életünket önzetlenül a még nálunk is szerencsétlenebbek megsegítésének szenteljük

"Amit vetettél, azt aratod, hacsak a testi vagy karmikus törvény helyett a Kegyelem Törvényének nem engedelmeskedsz." Úgy tűnik, a legtöbb ember e két véglet között ingadozik.

A Kegyelem Törvénye felül emelkedhet a karma törvényén, tisztára törölve a felgyülemlett adósságok tábláját.

a karmikus adósságot a saját lelkeddel szemben kell lerónod a jelenben, a közted és embertársaid közt kiépítendő kapcsolatok révén. És ez minden lélekkel így van!

— Amit te mérsz másokra, ugyanaz száll vissza saját fejedre.

Mert ha az életet akarod, akkor adnod is kell az életet. A törvények éppúgy érvényesek a mindennapi gyakorlatban, mint a szellemvilágban. Mert a Tudat az Építőmester.

— Ha szeretetre vágyol, szeretetreméltónak kell mutatkoznod. Ha barátokat szeretnél, légy magad is barátságos. Ha békét és harmóniát kívánsz, feledkezz meg önmagadról, s teremts békét és harmóniát kapcsolataidban.

Ne tévedj és ne értsd félre a tanítást!

Az ember azt aratja le, amit elvetett, és közben szakadatlanul szembe kell néznie önmagával.

Ha azzal próbálkozol, hogy egyedül csak ezzel, csak önmagaddal nézz szembe, ez karmává válik. De tégy jót azokkal, akik rosszindulattal fordulnak feléd, s ezáltal önmagadban jóvátehetsz mindent, amit valaha vétettél embertársaid ellen!

A FÉLELEM SZEREPE AZ ÉRZELMI KARMÁBAN

Miért van bennem ennyi félelem?

A válasz szerint előző életeiben sok fizikai félelmen esett át, s ezek — a tudatalattiba süllyedt emlékekként — elkísérték a jelenbe is.

A lélek kész, de a test erőtelen; szükségünk van arra, hogy legyenek emberek, akikre támaszkodhatunk, ha erőt vesz rajtunk a gyöngeség.

aki becsületes szándékkal néz önmagába, tökéletes erkölcsi kódexet talál ott: a lelkiismeret hangja sohasem hazudik. Egyszerűen arról van szó, hogy időnként kényelemszeretetből nem veszünk róla tudomást — aztán persze csodálkozunk, amikor fejjel nekimegyünk az üvegajtónak, és betörjük az orrunkat.

Ne engedd visszaszorítani magad olyanok által, akik fontosságukra hivatkozva próbálnak hatni rád, fontoskodással bárki képes bolondot csinálni magából!

Adj azoknak, akik úgy hiszik, hogy sokat tudnak! Ha képes vagy felismerni, rájössz majd, hogy sokkal többet tudsz, mint ők, bármilyen témáról! Ha a körülményeid megváltoznak, az óriási változást jelent majd számodra... Ne félj tehát a bajoktól; tudd, hogy bármit akarsz, elérheted.

Csak két szem, csak két fül adatott nekünk, de kétszer, sőt négyszer többet kellene látnunk és hallanunk, mint amennyit beszélünk! Soha ne légy kérkedő, de soha ne is próbálj meg olyan lenni, mint a többiek, mindig megcselekedve, amit mondanak neked, csak azért, hogy másként vélekedjenek felőled.

—    Merj különbözni!

Megfigyelhetik majd, hogy kevesen lesznek teljesen idegenek az entitás számára, néhányan mégis örökké idegenek maradnak, akármilyen gyakran, akármilyen okból sodorja őket egymás mellé az élet! Az entitás mindig hajlamos lesz az idealizmusra. Fel kell világosítani arról, hogy az emberek, a társai által tett ígéretek nem mindig lesznek hiba és fogyatékosság nélkül valók, különben elveszíti a bizalmát, és nemcsak másokban, hanem saját magában is.

S a legmagányosabb ember, a legmagányosabb személy, sőt, mi több, a legmagányosabb entitás az, aki elveszíti önmaga irányítását!

EMBER — AZ IDEGEN A FÖLDÖN

minden emberi szomorúság abból ered, hogy a lélek visszaél a saját Teremtője által adott szabad akarattal.

Az alaplogika teljesen egyszerű: bármely egység — légyen az szellemi, emberi vagy mechanikus — legkevésbé hatékony része a leginkább ideiglenes, átmeneti komponens. Az ember esetében a fizikai test az "ideiglenes menedék" az örökkévaló lélek számára, ez a legkönnyebben nélkülözhető, pótolható.

Nem valószínű, hogy a gyík túlzott fontosságot tulajdonít a farkának, hiszen mindig képes újat növeszteni, akár saját hibájából vesztette el, akár nem. Biztos lehet abban, hogy tud új farkat növeszteni, a farok viszont nem növeszthet másik gyíkot.

Sajnos az emberi ego képtelen ilyen világos okfejtésre. Hogy a logikus következtetést érdekében kissé megkeverjük a hasonlatot — az emberi pszichében a farok makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ő csóválja a kutyát. Ebben benne van minden emberi szenvedés és gyötrelem eleje és vége. Ez az, ami Sartre-t és az egzisztencialistákat oda vezette, hogy a tudomány megfoghatatlanságával vakítsák el magukat, az avantgarde papokat pedig, akik még tovább mentek a szellemi felelősség előli menekülésben, addig az azonnal fogyasztható vallásig, amelynek kiindulópontja ez: Isten meghalt.

Ha kibillen egyensúlyából az igazság, ez természetes következményekkel jár mind a fizikai, mind a lelki anyag számára. Minden egyénnek a saját életét kell vezetnie, akár ebben a szférában, akár más síkokon.

a környezet sohasem mér az emberre nagyobb megpróbáltatást, mint amekkorát elbír, akkor a lélek fogadtatását mindig azok a körülmények szabják meg, amelyekbe megérkezik — akár a naprendszer egy másik bolygójáról, akár a mi világunk valamelyik asztrális tartományából.

Honnan jön a lélek, és hogyan lép be a fizikai testbe?

Már ott van. Mihelyt az emberi test a születés után beszívja az első lélegzetet, azonnal élő lélekké válik, ha elérte azt a fejlettségi szintet, ami szükséges ahhoz, hogy a lélek szálláshelyet találjon benne.

A fizikai síkról eltávozott lelkek itt maradnak a közelünkben egészen addig, míg el nem érnek egy olyan fejlettségi szintre, mely tovább viszi őket, vagy további fejlődésük érdekében vissza nem térnek ide. Míg e szféra közelében vannak, bármelyikükkel kommunikálni lehet. Jelenleg is ezrével vannak körülöttünk...

A bolygók hatásai

Nevezze meg a legfontosabb bolygókat és a hatásukat az emberek életére.

— Merkúr, Mars, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz, Neptun, Uránusz, Szeptimusz.

Kérem, definiálja az asztrológiát.

Az ember hajlamait az a bolygó határozza meg, amely alatt született, mert az ember sorsa a bolygók szféráiban és együtthatásaiban rejlik

Az ember sorsát befolyásoló legnagyobb erő a Nap, aztán a Földhöz közel eső bolygók, vagy azok, melyek emelkedő pályán voltak az egyén születésének idején.

Ahogy az árapályt irányítja a Hold, éppen úgy határozza meg a magasabb teremtmények cselekedeteit a föld körüli bolygók együttállása.

DE VILÁGOSAN MEG KELL ÉRTENI: SEMMILYEN BOLYGÓ VAGY NAP, HOLD VAGY BÁRMILYEN ÉGITEST FÁZISAI NEM MÚLHATJÁK FELÜL AZ EMBER SAJÁT AKARATÁNAK SZEREPÉT

A lélek védettsége a halállal szemben

Tegyük fel tehát, hogy a halál által megszabadult lélek és az élő testbe zárt lélek csupán a fajsúlyban és a rezgésben tér el egymástól,

A Föld még hűlt az izzó születés után; ezt a szárazföld és a vizek különválása követte. Aztán az egysejtű kezdetekből kifejlődött az állati élet. Az egyetlen szilárd anyag, amit a lelkek valaha ismertek, most nyilvánult meg magán a Földön. Más szóval: csak maga a Föld alkalmazkodott a fajsúly és gravitáció ma ismert törvényéihez.

A Föld felett lebegve a lelkek megigézve követték figyelemmel az evolúciót, és később, amikor az állati élet hím- illetve nőneműre oszlott, kíváncsiságuk arra csábította őket, hogy letérjenek saját evolúciós ösvényükről, és helyette halandó formát öltsenek magukra. Akkor, emlékezzünk, a testük még finomult szellemi textúrából állott, súlytalanok voltak.

A gondolatforma pontosan az, amit a neve sugall: összesűrűsödött gondolatokból teremtett forma, amely nélkülözi a földi anyag szilárdságát. A tudatos elmén kívül minden mentális szinten a gondolatok létező, valóságos dolgok, s ezért egy gondolatforma, ha egyszer létrejött, olyan igazi és tapintható, mint az agy, amely létrehozta.

A tudatos agy számára csak hallucinációként vagy látomásként mutatkozhat meg. Egy túlzottan nagy adag lizergsav (LSD) lerombolja a védőgátat; közvetlen kapcsolat jön létre a szer használója és a gondolatformák között. Ezek rendszerint a sajátjai, de ugyanilyen védtelen lesz mások gondolatformáival szemben is. Ha ezek a külső kapcsolatok gonoszak, a velük való találkozás katasztrofális hatást gyakorolhat elmebeli épségére.

Mivel Istennek sosem állt szándékában, hogy a lelkek ezen a földön, emberi testekben manifesztálódjanak, a lelkek nem is oszlottak nemekre. Ezért az állatok szaporodásának eszközei elérhetetlenek voltak számukra. Egyetlen lehetőség kínálkozott számukra: "beköltözni" az állati testbe, ahogy a remeterák belebújik az üres csigahéjba — csak az a különbség, hogy a csigahéj ebben az esetben már foglalt volt!

Így tehát két teljesen idegen forma igyekezett osztozni egyetlen, közös fizikai örökségen. Ennek kockázata nyilvánvaló. A bátrabb lelkek közül azonban néhányan arra használták szabad akaratukat, hogy behatoljanak az állati anyag vastagabb, sűrűbb vibrációjába.

A bölcsebb és megfontoltabb lelkek haboztak, és jól tették.

Azok a lelkek, akik a hús börtönében csapdába estek, képtelenek voltak kiszabadulni belőle. Az anyagi világ idegen anyaga úgy viselkedett, mint egy kérlelhetetlen gépezet fogaskereke. Bekapta a lelkeket, és magával sodorta őket. Azok reménytelenül belegabalyodtak a fajfenntartás folyamataiba. Így jött létre a földön egy szenvedő hibrid, amely nem ember, de nem is állat — pontosabban: félig ember, félig állat —, aki képtelen alkalmazkodni az állati evolúció törvényeihez, de nem is tudja függetleníteni magát tőlük.

Ez megvetést, gyűlöletet és vérontást hozott, és olyan ösztönöket, melyek az önzést táplálják, a mások szabadságának tisztelete nélkül.

A lelkek, akik szabadok maradtak, nem siethettek segítségükre. Csak tehetetlen, rémült szemlélők maradhattak.

Ez késztette Istent arra, hogy létrehozzon egy tökéletes fizikai formát, egy húsból alkotott testet, amelyben a "mentőlelkek" biztonságban inkarnálódhattak. Ez a fordulat a Teremtés Könyvében jelképesen Ádám teremtéseként szerepel. Az ember jelenlegi formájában öt különböző helyen tűnt fel a földön, s mind az öt újonnan teremtett csoport etnikailag eltért a többitől.

A lelkeket, akik így, a tiszta csatornákon keresztül inkarnálódtak, Cayce Isten fiainak nevezi, így különböztetve meg őket az állati anyag csapdájába esett lelkektől. Az utóbbiakat az Ember Fiainak hívja.

A Biblia intéseinek eredete, miszerint "tartsd a fajt tisztán", ezeknek a romlatlan lelkeknek első megjelenéséhez kapcsolható.

Számukra a hibrid lelkek, az ő állati rútságukkal a hindu értelemben vett "érinthetetlenek" voltak.

Az Isten Fiai az öt különböző — fehér, fekete, barna, vörös és sárga pigmentációjú — faj tagjaiként felépítették saját civilizációikat a kontinenseken, melyek a későbbi földváltozások következtében elpusztultak, vagy a felismerhetetlenségig megváltoztak. Az Atlanti-óceán most elfedi Atlantisz elsüllyedt kontinensét (a vörös faj bölcsőjét), ugyanúgy, ahogy a Csendes-óceán elnyelte Lemuriát (a fekete faj bölcsőjét).

Mivel Lemuriára vonatkozóan igen kevés kérdést intéztek Edgar Caycehez, az igazlátásokban is alig esik szó róla. Atlantiszról (Kr. e. 200000 — Kr. e. 10700) azonban annál több. Az igazlátások szerint tulajdonképpen nem túlzás kijelenteni, hogy Atlantisz volt jelenlegi civilizációnk bölcsője.

Ez a hatalmas lélekcsoport volt a legdinamikusabb és a legleleményesebb ezen a világon.

Atlantisz hatása többnyire ma is olyan erős, mint valaha. A hatás különösen azokra a lélekcsoportokra vonatkozik, akik úgy döntöttek, hogy reinkarnációikat nem egy meghatározott fejlődési ütemhez igazítják. Civilizációjuk csúcspontján az atlantisziak rendelkeztek az ESP (érzékszerveken túli érzékelés) és a telepátia képességével, használták az elektromosságot, mechanikus úton mozgatott vízi és légi járműveket alkottak, meghonosították a rövidhullámú kommunikációt, kitágították az emberi életkor határait, és fejlett sebészeti ismeretekkel rendelkeztek.

Energiaforrásként a Tuaoi követ, a "Félelmetes Kristályt" használták, a lézersugár előfutárját. Pusztulásukat végül is az energia rossz felhasználása okozta.

Az emberi élet állandóan mozgásban lévő, nyughatatlan változatát képviselték; szakadatlanul azon iparkodtak, hogy megváltoztassák, módosítsák, javítsák a természet törvényeit. Hatalmuk egészen fantasztikus méreteket öltött, s aztán elkezdtek visszaélni vele.

Szellemi kezdeteik idején olyan civilizációt alkottak, amely elismerte az Egyetlen Istent, de végül is elutasították Őt egy brutális erejű, zsarnoki Isten kedvéért, ami egyet jelentett azzal, hogy saját erkölcstelenségüket, bűneiket imádták.

A fejletlen, hibrid lelkeket vagy mutánsokat rabszolgasorba alacsonyították, megaláztatásnak és erőszaknak téve ki őket.

Tökéletesen tisztában voltak a karma törvényeivel, de elkövették azt a hibát, hogy feltételezték: a felszaporodó adósságok bármikor könnyen visszafizethetők a jövőben. Egy tényezővel nem számoltak — hogy a fejlődés pályája irányt változtathat, és olyan testben kell szembenézniük adósságaikkal, amely már nem rendelkezik a jövőbelátással és a többi atlantiszi erővel.

Pontosan ez volt az, ami bekövetkezett. Mikor az ember érzékszervei a minimumra, azaz ötre csökkentek, az atlantiszi bűnös oly tehetetlennek érezte magát, mint a remeterák, amely elvesztette a csigaházat.

A karmikus adósságok, melyeket egyszerű lett volna egy vagy két életen át letörleszteni, hirtelen a végtelenségig tágultak. Néhány Isten ellen elkövetett bűn életek ezreit kérte kárpótlásul.

Megrettenve az örökkévalóságig tartó tehertől, a szellemi csődöt választották. A roppant adóssághalmaz azonban megmaradt, és még mindig fizetni kell.

Mint már jeleztük, az atlantiszi emberek voltak azok, akik fejlődésen mentek keresztül a Földön, és isteni képességekkel ruháztattak fel, de ők megfeledkeztek az Egy Istenről, akiben minden él és létezik. Így hozták létre azt, ami a testet elpusztítja, bár a lelket nem. Nagy számban, igen nagy számban élnek atlantisziak jelenleg is a Földön.

A szélsőséges atlantisziakkal szemben, akik még mindig a paráznaságot, az erőszakot és a halált imádják, felsorakoztak a megfontoltabb, tapasztaltabb lélektársak józan erői: azok, akik a történelem folyamán leélt sok és változatos reinkarnáción keresztül tisztább perspektívára tettek szert — "azok a nemesítő hatású erők, akikben a szeretet hatalma munkál".

A végső Armageddon csatája nem a Földön fog lezajlani — mondta Cayce. Lelkek közötti csata lesz ez, azok a lelkek fogják megvívni, akik elhagyják a földet, azok ellen, akik vissza akarnak térni. Az egykor elhagyott Isten felé igyekvő lelkek az elkárhozott lelkek ellen, akik azt remélik, hogy ha erősen kapaszkodnak ebbe a hanyatló bolygóba, akkor mindörökre elszakadhatnak Istentől.

Az ortodox dogma kifejezéseivel élve, ezt a harcot nem az élők, hanem a holtak vívják majd meg

Az egyik forrás alighanem az a feljegyzés, amelyet az egyén készít tapasztalatairól az időben. A lélek tapasztalatainak összessége fel van jegyezve az egyén tudatalattijában, valamint az Akasha Krónikának nevezett helyen. Ezeket a feljegyzéseket bárki elolvashatja, aki megfelelően rá tudja magát hangolni.

akik eléggé félre tudják tenni személyiségüket, hogy lelkük ráhangolódhassék az egyetemes tudás forrására.

, hogy nincs olyan ember, akinek ne volna meg ez a képessége. Biztos vagyok abban, hogy minden emberi lény nagyobb erővel rendelkezik, mint aminek valaha tudatában lesz — feltéve, hogy hajlandó az önzéstől megszabadulni, mert ez szükséges ahhoz, hogy ezek a képességek kifejlődjenek.

Van fizikai testünk, van mentális testünk is — és van szellemi testünk — azaz lelkünk. Ezek mindegyikének megvannak a sajátosságai. Pont úgy, ahogy a fizikai testnek megvan a felosztása — mindegyik része függ a többitől, és némelyik egy kissé jobban függ, mint mások —, a tudat tevékenységének is megvan a maga forrása, amely különféle módokon nyilvánul meg a test által.

— A léleknek ugyancsak megvannak a sajátosságai, és megvannak az emberek közötti megnyilvánulásának, fennmaradásának és gyarapodásának különböző módjai is. A paranormális erő a lélektudat megnyilvánulása.

Mindketten arra kényszerülnek, hogy együtt térjenek vissza, és újraéljék az egész szomorú, negatív konfliktust, míg el nem érnek arra a fejlettségi szintre, ahol már elegendő józan eszük van ahhoz, hogy elássák a csatabárdot, és felhagyjanak az ellenségeskedéssel. Kettejük közül a fejlettebb léleknek el kell halasztania saját spirituális fejlődését, mert rákényszerítette magát, hogy annak a kevésbé fejlett léleknek a tempójával folytassa útját, akinek kárt okozott.

Ne legyetek bolondok gyűlölni őt, és megterhelni magatokat egy újabb ellenség fölösleges súlyával!