Kezdő- és végvonalak

Az eddigiekben megismerkedhettünk a ductus, a szabályosság, az arányosság, a sebesség fogalmával, amelyek az írás fő dominánsai.
Vannak az írásnak olyan rendszerelemei, amelyek önmagukban nem értékelhetőek, ilyenek a kezdő-, és végvonalak, az ékezetek, a „t” betű áthúzásai. Ezeket mellék dominánsoknak nevezzük. Nagyon fontos jelentéstartalmat hordoznak, amellyel a fő dominánsokban található jelzéseket erősítik, vagy gyengítik.

Michon abbé francia grafológus, akit a grafológia atyjaként is emlegetnek, az írás mellék dominánsaiból próbálta összeállítani a személyiségképet. Több száz jelből álló jelrendszert dolgozott ki. A jelgrafológia azonban csak a kevésbé fontos tulajdonságok felfedezésére alkalmas. Az írás, és ezáltal a személyiség lényege nem ismerhető fel csupán a mellék dominánsok értelmezésével.
Klages elvetette a jelgrafológiát. Õ az összkép vizsgálatával az íráselemzés lényegét ismerte fel.

Már többször neveztük az írást egy mozdulatsornak, mozgássorozatnak, melynek létrejöttében a kéz hajlító és feszítő izmai egyaránt részt vesznek.
Ahogyan a főmozgásoknak vannak kísérő mozdulatai, amelyek magát a főmozgás lényegét nem befolyásolják, csak kiegészítik azt, ugyanúgy az írás fő dominánsait is kísérik a mellék dominánsok. A mellék dominánsok segítségével íráselemzésünket gazdagabbá, árnyaltabbá tehetjük.

Ilyen mellék dominánsok az írásban a kezdő-, és végvonalak is. Jelentéstartalommal bírnak akkor is, ha szerepelnek az írásban, és akkor is, ha hiányoznak belőle.

Mit mutatnak meg a kezdővonalak?

A kezdővonalak a munkához, a feladatokhoz látó ember kezdeti lendületét mutatják. Mindenki másként kezd a munkájához. Van, aki hosszasan tépelődik előtte, bizonytalankodik. Van, aki energiát gyűjt, akár szellemi, akár ösztön eredetű energiát, és vannak olyanok is, akik rögtön belefognak, hozzálátnak, szinte fejest ugranak a feladatba.
Az ezekre utaló jelzéseket mind megtaláljuk a szavak elején lévő kezdő vonalakban.
 
 

Mire utal a hiányzó kezdő vonal?

A kezdő vonalak hiánya arra utal, hogy írója nem körülményeskedik, rögtön a tárgyra tér. Jó formanívójú írásban lényeglátónak, fegyelmezettnek minősítjük az illetőt, míg alacsonyabb formanívónál a lendület hiányát, a tenni akarási vágy hiányát állapíthatjuk meg.
 
 

Mire következtethetünk a rövid, és mire a hosszú kezdővonalból?

A rövid kezdővonal a határozottság, a hosszú kezdővonal az impulzivitás jele. Sok kezdővonalat találunk az élénk, vállalkozó kedvű, szenvedélyes természetű emberek írásában. Az alacsonyabb formanívójú írásban tétovaságra, nehéz helyzetfelismerésre utal.
 
 

Mivel a kezdővonalak a lendületet, az energiát jelzik, fontos a térszimbolika segítségével megvizsgálnunk, hogy az író személy honnan, melyik zónából meríti energiáit.

Mit jelez az alsó zónából induló kezdővonal?

Az iskolai sztenderd szerint az alsó zónában nincs kezdővonal, mégis gyakran találkozunk ilyen írásokkal. Az alsó zónából induló, egyenes vonalú, kissé ferde hajlásszögű kezdővonal írójának belső feszültségét jelzi, amely a tudatalatti tartalomban rejlő indulatokból ered.
 

Az alsó zónából induló girlandos kezdővonal olyan emberre utal, akinek intuitív képessége az átlagosnál fejlettebb. Õk azok, akik gyakran előre megéreznek bizonyos dolgokat.
 
 

  Az alsó zónából induló egyenes kezdővonal ellentmondó, ellenkezni szerető embert takar. Ezek az emberek többnyire ingerlékenyek, érzékenyek.
 
 

Ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy a szavak közben is találunk az alsó zónába lenyúló kezdővonalakat. Ez arra utal, hogy írója gyenge ítélőképességgel rendelkezik.
 
 

Az árkádosan, elefántormány-szerűen induló kezdővonal, - amely hasonlít a kezdőárkádhoz, de eredési pontjuk más zónában van – kihangsúlyozott elszigetelődést jelöl.
 
 

Felső zónából induló girlandos kezdővonallal író embernek  jóindulatúak az előítéletei, felülről várja a jót.
 
 

A balról induló, feltűnően hosszú kezdővonal mindig az énhez, a múlthoz való visszanyúlást jelöli, és mindig a lustaság, az időhúzás jele.
 
 

Ha a feltűnően hosszú kezdővonal a felső zónában van, az a tudálékosság jele. A közép zónában elhelyezkedve a saját érdekeit fontolgató személyiséget mutatja meg. Az alsó zónában a hosszú kezdővonal az anyagi, ösztönbeli megfontolásokat, késztetéseket jelzi.
 
 

A végvonalak

Míg a kezdővonalak a cselekvéshez szükséges lendületet jelzik, addig a végvonalak megmutatják, hogy a munkafolyamat végén megmaradó többletenergiát miképpen vezeti le az író.
Ezek a többnyire elrántásokból keletkező vonalak a fel nem használt, fölösleges lendületet vezetik le azért, hogy helyreálljon a mozgás egyensúlya.
 
 

Mire utal a hiányzó végvonal?

A végvonal hiánya azt jelenti, hogy nincs fölösleges, levezetésre váró energia.
Apró, szűk írásban zsugoriságot, szűkmarkúságot jelent.
Normál, kötött írásnál lényeglátó, egyszerű, fegyelmezett embert mutat.
 
 

És mire utal a meglévő végvonal?

A hosszú, feszült, lendületes végvonalakat író ember állandóan tettre kész, nem teljesen kiélt cselekvőösztön, valamint alulfoglalkoztatottság jellemzi. Hosszú kezdővonalakkal együtt gesztikulációt jelent.
 
 

Rövid végvonalakat ír az, aki kíméli az erejét, energiáiból nem használ fel, csak annyit, amennyi szükséges az adott tevékenységhez.
 
 

Az alapvonal alá hajló végvonalak akár girlandosak, akár árkádosak, kimerültséget, fáradtságot, lefelé tartó soriránnyal pesszimizmust is jelölhet.
 
 

A balsodrású visszakanyarodó végvonalat önzésgörbének is nevezi a grafológia. Egoizmust jelez, és olyan embert, akinek mindig maga felé hajlik a keze.
 
 

A megvastagított végvonalak határozottságot, de a bunkószerűen vastagok gorombaságot, durvaságot, brutalitást jelentenek.

Hegyes végvonalak gúnyolódó, kritizáló embert mutatnak, aki csipkelődő szavaival árt a másiknak.
 
 

Pontban végződő végvonallal az óvatos és gyáva ember ír, aki fél az őszinte megnyilatkozásoktól.
 
 

A magasra felrántott végvonalak ambíciót, dicséret utáni vágyat jelölnek.
 
 

A ferdén elrántott végvonal olyan emberre jellemző, aki szeret küzdeni, támadó, merész.
 
 

Horgos, kampós végvonalak önfejűséget, makacsságot takarnak.
 
 

Spirálisan becsavarodó végvonalak öntetszelgést, őszintétlenséget jelölnek.
 
 

Fonalas végvonalak ravaszságot, taktikázást jelentenek. Írója feltehetően jó üzleti érzékkel is rendelkezik.
 
 

A vízszintesen elrántott végvonalak külső megjelenésükben azonosnak tűnnek, de ha útjukat ujjunkkal a levegőben követjük, ráérezhetünk dinamikájukra. Ebből következtetni tudunk a kifejező mozdulatra, amely lehet segélykérő, lehet barátságos, lehet elhárító, de lehet támadó mozdulat is a külvilág felé.