Az írás hangsúlyozása

Mi az amit hangsúlyozhatunk?

Azon kívül, hogy az írás általában véve nagybetűs vagy kisbetűs

Az írás lehet még

kezdeti hangsúlyozású

szóvégek felé csökkenő

szóvégek felé növekvő

szó közben változó méretű

A fent felsorolt eseteket vizsgáljuk most meg kicsit részletesebben.

A kezdeti hangsúlyozás azt jelenti, hogy az író a szöveg, a mondat elejét, első betűjét nagyobb betűkkel írja, ehhez társulhat még nagyobb nyomaték is, ami szintén a kezdeti kiemelést erősítheti.
 
 

12. Kezdeti hangsúlyozás

Ebben az esetben arra lehet következtetni, hogy aki ezt írta, mindenképpen határozott fellépésre törekszik, szeretné saját jelentőségét hangsúlyozni, de ezt hosszú távon nem tudja megvalósítani.

A szóvégek felé csökkenő írásról akkor beszélünk, ha a szavak eleje valamivel hangsúlyosabb, nagyobb betűkkel indul, de kisebbekkel fejeződik be.

Az ilyen írásról azt mondhatjuk, hogy írójában megvan a határozott fellépés, kezdetben a lendület nem hiányzik belőle. Kellő önkontrollal rendelkezik azonban, ami fékezőleg hat rá. Egyre visszafogottabb, meggondoltabb lesz, óvatos, megfontolt, néha még bizalmatlan is lehet.

Amennyiben az utolsó betűk egészen aprók, szinte olvashatatlanok lesznek arra is gondolhatunk, hogy teljesen magába roskad, elutasít másokat, nem akar kapcsolatot teremteni, fél a jövőtől.

Amennyiben ez a csökkenő tendencia az egész sorra vagy szövegre vonatkozik, írójuk nagy lendülettel indul, erős benne a kapcsolatteremtési vágy, nagy ambíciói vannak, de ezeket nem tudja megvalósítani. Kudarcot vall, lelkesedése, önbizalma csökken, önbizalmát elveszti. Valószínűleg képtelen arra, hogy terveit, elképzeléseit megvalósítsa. Az ilyen ember gyakran képtelen arra, hogy saját képességeit reálisan értékelje, sem arra, hogy a problémákat kellően át tudja tekinteni.
 
 

10. csökkenő alakiság

A szóvégek felé növekvő írásban viszont pont ennek ellenkezőjét figyelhetjük meg.

Az így író ember először visszafogottabb, majd később egyre oldottabb, magabiztosabb lesz. Kezdetben óvatos, néha bizalmatlan, de ez szép lassan oldódik nála.

Ha túl nagy a méretkülönbség az első és utolsó betűk között előfordulhat, hogy írójuk annyira felszabadul, hogy elvesztheti önkontrollját, képtelen lesz az önfegyelemre.

Amennyiben ez a növekedés az egész sorra jellemző, feltételezhetjük, hogy az így író ember egyre stabilabb életvezetésre lesz képes. A kezdeti óvatossággal, biztonságra való törekvéssel, fegyelmezett magatartással megteremti önmagában a stabilitást. Kiépíti maga körül a biztonságot, reálisan felméri a lehetőségeit, s megteremti a kibontakozás biztos alapjait.

Mindezt persze annak viszonylatában kell értelmezni, hogy mekkora a méretváltozás a kezdetektől a sor végéig.
 
 

14. növekvő alakiság

Azt mindenképp természetesnek kell tartanunk, ha az írás méretében kis mértékű ingadozást találunk.

Mi van azonban akkor, amikor szembetűnően nagy méretingadozásokkal találkozunk egy íráson belül?

Az ilyen írás általában nem kelt bennünk jó benyomást. Egy–egy indokolatlanul megnövekedett betű megjelenése azt mutatja, hogy az írójuk önérzete néha fellobban. Azt gyaníthatjuk, hogy ki akar törni az egyhangúságból, de nem igazán sikerül neki.

Semmiképp nem lehet kiegyensúlyozott ember, többnyire elégedetlen a sorsával, körülményeivel, de nem igazán tud ezen tartósan változtatni.
 
 

15 időnkénti betűnagyobbodás
 
 

A középzónás betűk alap és fedővonalát meghúzva egészen feltűnővé válik a középzónás betűk időnkénti megnagyobbodása.
 
A nagyság mérésénél eddig azt néztük meg, hogy a betűk általában mekkorák, illetve azok egymáshoz viszonyított méretében milyen variációk fordulhatnak elő.

Könnyen azt hihetné az ember, hogy a nagyság vizsgálatánál szinte minden variációs lehetőséget kimerítettünk, pedig ez egyáltalán nem így van.

A betű formálásának tanulásakor pontos mintát kapunk, amit már a emlékeztetőül megmutattam.

Gondoljunk például a csaknem kerek “ o” betűre, melynek formálásakor,

-amennyiben ezt szabályosan akarjuk leírni - a magassága megegyezik a szélességével.
 
 

Csakhogy azt is tudjuk, hogy az írás egyéniesedésével ez már ritkán sikerül ilyen szabályosra.

Két féle alapvető eltérést tapasztalhatunk , ha a betűképzést nézzük.

Előfordulhat, hogy a betű szélessége kisebb, mint a magassága. Ekkor beszélünk szűk írásról.
 
 

Ellenkező esetben, amikor a betű magassága a kisebb, széles az írás.
 
 

16 b széles írás

A fenti írásnál jól látszik, hogy a kerek betűk / a, o, szélessége jóval nagyobb, mint a magassága.

Ezek értelmezésénél szintén a térszimbolikára kell gondolnunk.

Normál esetben – mint ezt már említettük - az írás iránya balról jobbra halad.

A múltból a jövőbe, az éntől a közösség felé.

Szűk írás esetében az előrehaladást valami gátolja, nem akadálytalan ez a mozgás, felfelé és lefelé lendülő vonalak hangsúlyosabbak, s az előrehaladást valami erő akadályozza, gátolja.

Az így író ember cselekedeteire fokozottan jellemző az önkontroll. Az így író ember tudatosan fékezi magát. Inkább magába zárkózik , jellemzően nem társasági ember, kisebb társaságban inkább képes a feloldódásra, mint nagy tömegben. Általában nehéz a bizalmába férkőzni.

Ha a betűk belső mérete zavaróan szűk, gondolhatunk arra, hogy írójuk teljesen passzív egyén, aki nem tud a múlttól elszakadni, fél a jövőtől, a változástól, az emberektől.

Széles írás esetén a gátló erő, mely az előrehaladást visszafogná nem működik. Valószínűleg egy lendületes, céltudatos, tettre kész emberrel van dolgunk, aki aktív, körültekintő és érdeklődő is. Nem fél a jövőtől, a haladástól, sőt inkább sürgeti azt. Igényli az emberi kapcsolatokat, s az igénye erős is erre.

Amennyiben a betű szélessége jóval nagyobb, mint a magassága, elképzelhető, hogy önkontrollja igen kicsi. Kevés a fékező erő benne ahhoz, hogy kellően fegyelmezett legyen. Meggondolatlan cselekedetei lehetnek. Igazán túlzott esetben gátlástalansággal találkozhatunk, olyan emberrel, aki képes mindent megtenni céljai elérése érdekében, s eközben másokra sincs igazán tekintettel.
 
 

De ezzel még mindig nem merítettük ki a nagyság fogalmát. Beszéltünk a betűk nagyságáról, ami nem csak az abszolút nagyságát jelenti, hanem a magasság és szélesség összehasonlítását. Ezen kívül, azt is nézhetjük, hogy a betűk milyen távol állnak egymástól.

Arról, hogy a betűk hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz a ˇ”Betűkapcsolások, azaz a ductus” című fejezetben olvashatnak részletesebben.

Most azt nézzük, hogy az írás szélessége nem csak a betűk szélességétől függ, hanem attól is, hogy milyen távol kerülnek a betűk egymástól.

Amennyiben a kötővonalak mérete nagyobb, mit a betűé, szintén széles írásról beszélünk, /ezt a grafológiakönyvek a másodlagos szélesség fogalommal jelölik/
 
 

Másodlagos szélesség – hosszú kötővonalak

Az így író emberről feltételezzük, hogy nem igazán társas lény, fokozott távolságtartási igénye van. Ha hiányoznak a kötővonalak, és a betűk így állnak távol egymástól, nem is keresi a kapcsolatokat. Amennyiben ezek a kötővonalak megvannak, de nagy távolságot tartanak a betűk között, akkor ez az ember igyekszik úgy viselkedni, hogy mások elfogadják. A közeledés azonban problémás, ezt valami gátolja. Vagy nem tud, vagy nem akar közel kerülni másokhoz.

A betűk méretétől függetlenül a kötővonalak lehetnek egészen rövidek, ezáltal a betűk egészen közel kerülnek egymáshoz. Az ilyen írás a másodlagosan szűk írás.
 
 

Rövid kötővonalak, másodlagosan szűk írás

Ez az önuralomra törekvés jellemző jegye. Óvatos és elővigyázatos, sokszor bizalmatlan az ilyen ember. Nem annyira közlékeny, inkább tartózkodó. Érzelmeit véleményét nem akarja kinyilvánítani, indulatait igyekszik megfékezni.

Ez lehet a fegyelmezés és önmérséklés jellemzője, de gondolhatunk arra is, hogy az ilyen embernek csak önmaga fontos, magával törődik. Jellemző lehet rá a tépelődés, önmarcangolás, az előrehaladástól való félelem.