Mit értünk az írás természetességén, egyszerűségén?

A felnőtt ember alig figyel az írásművelet mozzanataira, automatikus folyamattá vált nála az írás. A tartalomra koncentrál, amit papírra kíván vetni. Mivel a gondolatai sebesebben haladnak, mint a toll a papíron, ezért az írás tempóját fokozni próbálja azért, hogy ne maradjon el a gondolkodás gyorsasága mellett.
 
 

Természetesen nem mindenkire ez a jellemző. Vannak olyan nehéz fizikai munkát végzők, akiknek keze nehezen tud finomabb mozgást létrehozni, és ugyanez a helyzet a ritkán íróknál is. Nekik nem jelent könnyű feladatot az írás, lassan, nehézkesen formálják meg az egyes betűket.
 
 

Sokaknál azonban, akiknél nem nehéz feladat az írás, az alacsonyabb szellemi színvonal, a fontoskodás, a feltűnni vágyás, vagy a sivár lelkivilág jele, az írás túlzott díszítgetése.
 
 

A természetes és egyszerű írás is lehet színes, változatos, eredeti betűformálást mutató, szépségre törekvő. Ne tévesszük össze a természetes, egyszerű írást a dísztelen, rideg, kopár írással!
 
 

Mit értünk az írás olvashatóságán, és tagoltságán?

Bármilyen gyorsan is ír valaki, figyelembe kell vennie, hogy az írás egy kommunikációs eszköz: nem elég leírni valamit, el is kell tudni olvasni azt. A jól olvashatóságon kívül áttekinthetőnek, rendezettnek kell lennie az írásképnek. Margókat kell hagynia az írónak, a soroknak nem szabad összeakadniuk, a szavak között távolságnak kell lenniük, a gondolati egységeket bekezdésekbe kell rendeznie.